Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-16 / 244. szám

1965. október 16. 4 Szombat Lelkiismerettel készülnek a vezetőségválasztásra A gyulai szőnyegszövők öregbítik városuk hírnevét Új fagyasxtóberendesést kapott a békéscsabai hűtőházi Termelési tanácskozáson ismer­tették első ízben az OKISZ veze­tőségválasztásokról szóló felhívá­sát a Gyulai HTSZ részlegeiben. A varrónők megbeszélésén Tábo­riné, Tótlhné és Bánszki Pál ve­zetőségi tagok mellett részt vett Geist György is, a szövetkezet el­nöke. A féléves termelést elemző tájékoztatása után ő hívta fel a varrónők figyelmét: — Gondolkodjanak el a sorra kerülő vezetőségvélasztásig: ér­demesek-e a további bizalomra a szövetkezet mostani vezetői, vagy egyesek helyett esetleg mások ke­rüljenek a vezetőségbe. Beszéljék meg mindezt az elkövetkező he­tekben. s a szövetkezeti bizottság gondoskodik majd arról, hogy javaslatuk, észrevételeik megfele­lő súlyt kapjon a vezetűségvá- lasztó közgyűlésen. Előzzük meg a minőségi hibákat Geist elvtárs tájékoztatójából kiderült: a féléves terv mennyi­ségi teljesítése mellett akadnak kifogásolnivalók a minőségi munkában. Márpedig a háziipari szövetkezetek termékeinek éppen- nogy minőségben kell kifogásta­lannak lenniük, máskülönben nem tart rájuk igényt sem a külföld, sem a belföld. Nos, a féléves ter­vet 100,19 százalékban teljesítet­ték, ezen belül a varrott áru ex­portot 125, a belföldi tervet pe­dig 65 százalékra. Ez az elmara­dás az árrendezéssel függ össze elsősorban. Ennek következmé­nyeként „szűntek” meg a régi ke­reskedelmi partnerek, ami a bel­földi rendelésekben zökkenőt, okozott. De volt minőségi vissza­vetés is, amelynek okait mélyen elemezték a termelési tanécsko­Ezért napirenden voltak a vi­szálykodások, intrikák. Vádolták a munfcakiadót, hogy csak a jó ismerősöknek ad állandó munkát. Másnak arra sem elég a keresete, hogy a betegsegélye folyamatos legyen. Ilyen körülmények között állt aztán 18 asszony Geist elv­társ elé. — Elmegyünk a szövetkezetből oda. ahol jobban lehet keresni..: Kisebbfajta válságba került ek­kor a szövetkezet. Visszatartani sem lehetett az asszonyokat, pe­dig éppen akkor volt szó export- lehetőségekről. Nem hittek ebben sokan és el is hagyták a szövetke­zetei, most ezek is bánják. Akik maradtak, 1200—1400 forintot is megkeresnek házimunkájuk mel­lett. Egyedülálló a gyulai szövötfáru Miért egyedülálló ez az or­szágban? A gyulaiak leleményes­sége tette azzá, akik a takács ve­tél áfával történő és a torontáli, kézzel vető szövésből kreáltak egységes munkát: a szőttes sző­nyegszövést. A NIT jóvol­tából Kordonáver János iparmű­vész segíti ezt a munkájukat, aki negyedévenként hatféle, gyulai sajátosságokat szem előtt tartó, de modem felfogással kompo­nált mintatervet készít a htsz- nek. Mintegy negyvenféle ilyen hagyománytisztelő modern minta előállítását valósították már meg Gyulán, de ezek között szerepel­nek a helyi tervezők munkái is. A Marosán György műhelymester gyűjtéséből és Farkas Sándor részlegvezető tervezéséből készült szőnyegek, ágytakarók, falvédők is sikert arattak. (Újabban, aján­déktárgyakként a vár, a strand sziluettjeit szövik szőnyegeikbe.) Jellemző a sikerre, hogy amíg ta­valy mindössze 700 ezer forint értékű szőttest gyártottak, az idén ennek duplája, 1,5 millió fo­rintnyi a megrendelés. Legnagyobb gondjuk S a kétszer annyi termelés zö­mét ugyanabban a kis központi üzemben bonyolítják le, amelyik­ben tavaly és évek óta dolgoznak. Kiesd a hely, olyannyira, hogy három szövőjük, bár a központi üzemben van a „státusza”, mégis otthon dolgozik, mert egy­szerűen „nem fémek el” az üzemben. Előkészítő helyek, festöde kel­lenének, s a legnagyobb bosz- szúság, hogy helyük is len­ne minderre, ott a saját ud­varukban. Még sincs helyük, mert évek óta bútorraktárnak használja a megyei iparcikk kis­kereskedelmi vállalat e helyisé­geket, évek óta „nem tud” magá­nak más helyiségeket keríteni er­re a célra. Mindez azért nem csüggeszti sem a vezetőket, sem a dolgozó­kat. Azon vannak mindannyian, hogy jó munkájukkal bizonyít­sák: megérdemlik a hathatósabb támogatást mind a város, mind a megye részéről. Lehet mondani, a vezetőségválasztásra is ennek jegyében készülődtek, s mert al­kalmasnak találták régi vezető­ségüket az irányító munkára, új­raválasztották őket. A gyulai háziipari dolgozók munkájukkal és kollektív szelle­mükkel jól öregbítik nemcsak szövetkezetük, hanem egyben vá­rosuk hírnevét is. Megérdemlik a hathatósabb támogatást... Varga Dezső A Hűtőipari Országos Válla­lat Békéscsabai Hűtőházában szeptember végén helyezték üzembe a korszerű Flo—Freeze svéd gyártmányú folyamatos fagyasztóberendezést, amely például zöldborsóból óránként több mint 3, zöldbabból 2 ton­nát hűt 14 fokról mínusz 18 fok­ra. Az áru átfutási ideje 6—8 Amikor a battonyai téglagyár dolgozói az árvíz pusztításáról értesültek, az üzemi párt- és KISZ-alapszervezet javaslatára elhatározták, hogy túlteljesítik éves tervüket. Az elhatározást tettek követték. Lelkesen dol­goztak, vasárnapokon pedig ár­A tanyai iskolások érdekében... Az elmúlt években a békéscsa­bai városi tanács pénzügyi forrá­saiból tíz általános iskolát látott el tv-készülékkel. Most újabb tíz nagy képernyős készüléket vettek, amelyet a város körüli tanyai is­kolákban szereltek fel. Ezzel azt kívánják elérni, hogy ne csak a városi, hanem a tanyai kisiskolá­sok is lássák az Iskolatelevízió adását, ezzel is segítsék tanulásu­kat s a környék lakosságának es­ténként jó szórakozást biztosítsa­nak. perc mínusz 30 fokos hőmérsék­leten. A berendezés automatikusan működik, kezeléséhez mindösz- sze egy ember szükséges. Mini­málisra csökken az anyagmoz­gatás, ami ugyancsak munka­erő-, egyúttal pedig szállítóesz­köz-megtakarítást is jelent. vízműszakot tartottak. Az ősz- szefogás eredménye: eddig csak­nem egymillió nyers téglát gyártottak terven felül, ami 23 családi ház építésére elegendő. Nemrég klubestet tartottak abból az alkalomból, hogy szep­temberben immár harmadik hó­napja túlteljesítették a havi ter­vüket, s ezért a vállalattól csak­nem négyezer forint prémiumot kaptak. A klubesten Szentivá- nyi József gyárvezető megbe­szélte a dolgozókkal a további feladatokat, célkitűzéseket. Egy­öntetűen elhatározták, hogy október 20-ra teljesítik az éves nyersgyártási tervüket. Érdemes megemlíteni, hogy a jó munkának anyagiakban is megmutatkozik az eredménye. Három hónap alatt a dolgozók átlagkeresete elérte a 2200 fo­rintot és többek között Czicz- vár Mária lerakónő havi 2400, a nyugdíj előtt álló Vrányis Pé­ter pedig 2200 forintot kapott. Kecskeméty Lajos Elhatározták; Október 20-ra teljesítik éves nyerstéglagyártási tervüket ráson. — Elismerjük a hibát — mond­ta a varrónők nevében Darók Ist­vánná. — Ám volna egy javasla­tunk. amelyet megszívlelhetne a vezetőség, hogy a jövőben meg­előzzük az ilyen hibákat... Az árut gyorsan kellett elkészíte­nünk és ráadásul úgy, hogy nem is volt hozzá mintadarabunk. Azt kérjük: a jövőben adjanak az új cikkekhez mintadarabot is — ne csak a megrendelőnek küldjék azt fel! -—8 kapjunk részletes tájékoz­tatást ezzel egyidőben. Jogos volt a kérés és helyes a javaslat. Egyet is értett vele a Vezetőség. Szó esett a megbeszélésen a bérezés fonákságairól isi Javaslatot terjesztettek a veze­tőség elé a dolgozók, melynek lé­nyege a következő: eddig a leg­jobb varrónő munkája alapján állapították meg a bért. Ez nem a reális. Ezután a közepesen dol­gozó teljesítménye, lesz az irány­adó a bér-, illetve időnonmák megállapításában. Mit tesznek az ország asztalára a hímző- és varrónők? Ügy véljük, a 125 százalékos exportteüjesítésük már utal erre, de azért mégsem mutatja a teljes képet. A varrórészleg évről évre nö­veli teljesítményét. Gyulán és Békéscsabán 150 asszonyt foglal­koztat. Gyermek- és bébiruhákat csinálnak. Amíg nem kapcsolód­tak bele az exportmunkába, sok gonddal kellett küszködniük. Nem volt folyamatos anyagellátásuk, nem volt elegendő a kereset. \ Pocsékul érezte magát. Kifá­radt. Az egész nap ránehezedett és nyomta, nem hagyta gondolkodni és mozogni. Egy ferde napsugár bekandikált az ablakon, hogy arannyá hamisítsa az üveget. Ha arrébb vitte egy kicsit a fejét, a varázs megszűnt, ha visszabil­lentette, újra ragyogott az üveg. Játszatt gyerekesen, hosszan... A szomszéd lakásban bömbölni kez­dett a rádió és a szoba minden­napivá szürkült. Nyílt az ajtó, rés- nyíre: — Feri, kösd meg a maslimat — gagyogta egy maszatos szájacska. — Gyere ide! Gyalázatosán né­zel ki, majd ad neked a muter. Na. de ez már a te magánügyed — tette hozzá morogva. — Kösz. Az ajtó becsapódott, maradt a csend... Elhatározta, hogy elmegy. Ki­nézett. — Lassan eltűnik a nap, gondolta. Ezt az időt szerette; az estet, az éjjelt, a mozi előtti padot, a bolyongást. Talán magá­nak se vallotta be, de szerette. * * * Feri huligán volt. Nem vérbeli, aki minden járókelőbe beleköt, aki örökké szemtelenkedik, be­veri az ablakokat, aki gyakran részeg és egy jó bűnügyi film megnézése után betör az első üz­letbe, nem. De huligán. Van egy jc kése meg egy baráti köre, akik viszont már vérbeliek. Ha velük van, ő is szabadon engedi fantá­ziáját. Éjjeli lepke. Vakítja a fény, nem érzi jól magét nappal. Na! És persze lányok is vannak. * * * Ment az utcán, hagyta, hogy ússzon mellette a várős. Görnyedt vállal cipelte tizenkilenc évét és — nem nagyon nézett előre. Laví­rozott az emberek között. Néha belebámult egy-egy arcba, közöm­bösen, semmitmondón. Fáradt volt, fárasztotta a fiatalsága. So­sem vette észre a szépet. Az any­ja azt mondta, érzéketlen. Min­dig dühösen mondta. Feri pénzt adott az anyjának, az meg lakást neki. Ennyi volt a kapcsolatuk. Ment... Régen, mikor még gye­rek volt, mindig keresett valakit. Vadul kutatta tekintetével az em­berek arcát. Életének ötödik évét ette, itta, sírta, nevette, játszotta éppen, amikor meghalt az apja. Öt szerette. Kicsi, vékony ember­ke, aki sokat köhögött és nagyo­kat káromkodott. Ilyen prózai, je­lentéktelen alak volt a papa, hal­vány körvonala az egészséges em­bernek. Azonban néha játékot csi­nált a fiának és ha hazajött a gyárból, mindig megállt a homo­kozó előtt, hogy nézze, miként játszik a gyerek... Aztán minden fekete lett, a papa eltűnt. Amikor a sok emberrel ballagtak a hídon, előttük a kocsi, a mama csak any- nyit mondott: — Elment az apá­tok. Ezután sokat állt a kapu­ban vagy mászkált az utcán, mert általában, ha elmegy valaki, visz- sza is szokott jönni. Várta, hogy egyszer minden rendben lesz, ke­reste a papát. A mama nem ke­resett senkit, mégis megtalálta az apját. Igaz, hogy ez egész más­milyen, de az anyjának jó volt. Az­tán lassan megértett mindent... Ment... Az est körülölelte, szép szavakat sugdosott a fülébe. Bó- dító szerelmes, óriási a hatalma. Elkábítja, rabjává teszi áldozatát. Megmutatja neki a csillagokat, megfejti a lombok csacsogását. Lábai elé teszi a csendet, az em­berek álmát. És mindezért cse­rébe nem kér mást, mint az érzé­seket, mindet, hogy a nappalnak már csak üres tekintet, gúnyos mosoly és egy érzéketlen ember maradjon. Kis kertes ház előtt megállt. Fütyülni kezdett. Nemsokára nyílt az ajtó, — Eljöttél? — csicseregte egy hang. Leültek a fűre. Teg­nap ismerkedtek meg. Most a fiú beszélt, apjáról, gyermekkoráról gépiesen, hatásvadászón. Néha ol­dalt nézett, látta, mint lágyul a nőci. Aztán mondta tovább... Éjfél is elmúlt, amikor hazain­dult. Zsebre dugott kézzel ment: erősnek érezte magát, picinek a világot. Boldog volt. * * * Másnap feküdt. Nagyon fájt a háta. Az orvos eljött este is. Meg­nézte, csóválta a fejét. — Szép kis seb. Mással nem tudtak szóra­kozni? Feri nem tudta és nem is akarta tudni, hogy mi történt. Egy bizonyos, Laciék tökrészegek vol­tak. Az egész váratlan és homá­lyos volt. Ha lehunyta szemét, még mindig hallotta a dobogó lép­teket, amint lassan távolodnak és érezte, milyen hideg a föld, meg hogy valami szúrta a halántékát. A háta nem fájt akkor... Két nap múlva eljött a lány meglátogatni, örült neki. Valami könyv volt a hóna alatt, a báty­jának vitte. Különböző gépekről szólt. Szinte falta a szemével. Ma­gának is hozatott ilyesmit a lány­nyal és olvasott. Az egyik éjjel nem aludt. A kis szekrény tetején ott volt a sok könyv. Kinézett az ablakon és elábrándozott. — Tanulni fo­gok, bukkantak fel a szavak bá­tortalanul. Persze, hogy fogok — ragadta meg most már két kézzel őket. Valami gépszerelőnek. El­mosolyodott. Tervei voltak, neki. az örök cinikusnak, határozott tervei. Gondolatai beleolvadtak az éj susogásába s álmait rábízta a csillagokra, hogy életre neveljék őket... * * * Talán egy hónap is eltelt. Feri újra dolgozott, este pedig — csa­vargóit. A lánnyal már rég szakí­tott, a seb begyógyult, az éjjelt meg elfelejtette. Valahol ott élt benne apja szeretete s a vágy a gépek után és az a varázsos éj­szaka a csillagokkal, de mélyen, nagyon mélyen... Az anyja szerint érzéketlen, az emberek szerint hu­ligán volt. Huszár Gabriella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents