Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
Mbä. Oktober 15. 3 Péntek 57 szerződés, 335 előadás A szeghalmi járási TIT-szervezet munkájáról Az 1965—66-os kulturális évad- I ra a szeghalmi járási TIT-szerve- zet 57 szerződést kötött, amely 335 előadást jelent a járási székhelyen és a járás hét községében. Ezekből az előadásokból 195 társadalomtudományi, 140 természettudományi, amely egyrészt érdek Négy vagon jonatánalma A békéscsabai közgazdasági technikum 200 diákja egy héten keresztül segítette betakarítani a békéscsabai Lenin Tsz 20 holdas gyümölcsöséről a jonatánalmát. A tavalyinál valamivel gyengébb termés így is jelentősen hozzájárul a hazai almakedvelők fogyasztási igényeinek kielégítéséihez. Összesen 4 vagon válogatott almát tud átadni a Lenin Termelő- szövetkezet a MÉK-nek és az egyéb felvásárló szerveknek. Az alimaszüret a Lenin Termelőszövetkezetben a végéhez közeledik; a diákok befejezték segítő munkájukat, most már a hátralevő munkát: az almák válogatását. osztályozását a termelőszövetkezeti tagok végzik. > lődés, másrészt foglalkozások szerint oszlik meg. A szerződések aránya másként is helyesen oszlik meg: Füzesgyarmaton a Vörös Csillag Tsz-ben, az Aranykalász Tsz-ben, Vésztőn a Béke Tsz-ben és a szeghalmi Petőfi Tsz-ben szakmunkáselőkészítő tanfolyam indult. Mind a hét községben megszervezték, s biztosították a szülök akadémiájának előadássorozatait; Vésztőn, Kö- rösladányban, Szeghalmon és Füzesgyarmaton szövetkezeti dolgozók akadémiáját > szerveztek, Szeghalmon megrendezték az ülnökok akadémiáját. A vésztői és körös-ládán yi ktsz-eknél 20—20 előadásból álló munkásakadémia kezdte meg működését. A szeghalmi járási TIT-szervezet alapvetően támaszkodik saját előadógárdájára, amit mutat az is, hogy a 335 elöaoásból mindössze 3 országos. 39 megyei. 138 járási előadóra számítanak, s 135 előadást terveztek saját helyi erőkre. » A most sorra kerülő járási TIT-elnökségi értekezleten megerősítik az eddig megkötött szerződéseket, s kijelölik az előadókat, hogy biztosítsák a zavartalan munkamenetet. Olasz és görög exportra szállítanak pecsenyebárányokat megyénkből Megyénk több mezőgazdasági nagyüzemében eredményesen foglalkoznak a juhtenyésztéssel. Egyes gazdaságok már évekkel ezelőtt hímevet szereztek külföldön is megyénknek. Különösen Olaszország vásárolja szívesen a magyar pecsenyebárámyokat. Békés megyéből szeptember közepéig az állami gazdaságokból 4800 expressz pecsenyebárányt szállítottak külföldre, a legtöbbet a körösi és a Halaspusztai Állami Premizálják az őszi vetésben dolgozókat A zsadányi Búzakalász Termelőszövetkezetben az őszi munkák tervének megfelelően haladnak a vetéssel. Ennek az a magyarázata, hogy a közös gazdaságban rendkívül nagy gondot fordítanak a munkaerő összpontosítására, az olyan táblák letakarítására, melyekbe ősziek kerülnek. A talajelőkészítés és a vetés ütemével többek között azért nincs gondja a tsz-nek, mert holdanként húsz forint célprémiummal ösztönzik a jó munkát. Ezt az összeget azok a traktorosok és vetőgépkezelők kapják, akik a munkában részt vesznek. Gazdaságiból, de a legszebbeket és a legjobbakat a Zsadányi Állami Gazdaság, valamint a szarvasi ÖRKI adta. A termelőszövetkezetek 2400 expressz pecsenyebárányt szállítottak le. Ezek közül különösen a szabadkígyósi Szabad Föld, a csabacsűdi Lenin és a vésztői Aranykalász Termelőszövetkezet adott át szép állatokat. Az expressz-bárányoknál ugyanis az előírás szerint az átlagos súlynak 27 kilogrammnak kell lenni. Ezzel szemben ezek a gazdaságok 30—33 kilogrammos súlyú bárányokat adtak át exportra. A negyedik negyedévben további exportszállítmányt indítanak megyénkből. A szokvány pecsenyebárányokból mintegy nyolcezer darabot. Ezenkívül hízott ürüt is szállítanak, ebből eddig 2600 darabot adtak át, különösen szépek voltak a Zsadányi Állami Gazdaság állatai, melyek elérték a 60 kilogrammos átlagsúlyt. A füzesgyarmati Aranykalász és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet együttesen 800 darabot adott át eddig. A negyedik negyedévben további hatezer hízott ürüt szállítanak külföldre megyénkből. A Békés megyei gazdaságokból főleg Olaszországba és kisebb mennyiségben Görögországba küldenek bárányokat és ürüket. Hétszázezer forint többletjövedelmet hozott a kertészet a békéscsabai Szabadság Tsz-ben Jól jövedelmezett a kertészet a békéscsabai Szabadság Termelő- szövetkezetnek. Csaknem minden termék forintban és mázsában is többet hozott a tervezettnél. A húszholdnyi paprika kétezer mázsa helyett 2900 mázsát adott és a 200 ezer forintos bevétel helyett 720 ezret jövedelmezett. A paradicsom meghozta a tervezett mennyiséget, azonban 150 ezer forinttal nagyobb lett a bevétel. Az uborka 800 mázsa helyett 845 mázsát adott és így 56 ezer forinttal többet jövedelmezett. Az eddigi számítások szerint csupán a kertészet mintegy 700 ezer forinttal nagyobb jövedelmet hozott az idén a tervezettnél. Túlteljesítette a szövetkezet az árutojástervét is, mert a 457 ezerrel szemben már eddig 498 ezret adott át a baromfifeldolgozó vállalatnak. Év végéig még 30 ezer darabot akarnak leszállítani. Hízó marhából szintén többet adnak át az államnak 30 darabbal. NE MENJ EL... Különösebb dolog nem történt, csak az, hogy vasárnap reggel már sokan olvasták a Népszabadság utolsó oldalán Tahi László sorait, és sokan félre is értették. Nem kevesebbet akart kollégánk, mint azt, hogy megérttesse a rendezőkkel, ne „öregek napjának’’ titulálják ezt az évente megrendezésre kerülő kedves ünnepséget, hanem valami másnak, hiszen nehéz azt ma eldönteni, hogy ki az öreg. A békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezel vezetősége is összehívta nyugdíjasait, s az idős tsz-tagók között nem egy hozta kabátja zsebébe hajtva a Nép- szabadságot, s míg meg nem kezdődött az ünnepség, olvasgatták, vitatták. Pipáztak, beszélgettek, fejükön az elmaradhatatlan kalap, az asszonyokon a kendő, „öregek?” — kérdezgették egymástól. „Öreg az országút! De nem én!” — pattogtak kedvesen, fiatalosan, s előre tartogatták azt a kis erőt, hogy maradjon az ebéd utáni táncra. Aztán megbékélve hallgatták elnöküket, aki arról beszélt, milyen eredményeket értek el a szövetkezetben, s emlegette azokat, akik ugyan most itt ülnek mint meghívottak, de a hétköznapok őket a földeken találják. Hallgatták, bólogattak, egyik-másik bácsi feltette a szemüvegét, s körülményesen kis papírra jegyezte, amit az elnök mond. A.ztán mindannyian megnyugodtak, bizony nem mondta ott senki, hogy „öregek napja”, hanem csak így emlegették: „Nyugdíjasok ünnepe”. Ebben aztán meg is egyeztek. Míg tartott a beszéd, készült a konyhában a finom ebéd. Nem takarékoskodott most a tsz vezetősége, meg akarta mutatni a nyugdíjasoknak, hogy van miből vendégül látni őket. Van, akkor is van, ha — mint ahogy hívtak őket — közel ötszázan jönnek össze! vakból az alapítók féltése, s a csendes beszélgetésekben sok volt a tanács és a sok-sok évi tapasztalat gyümölcsöztetése. Mindenütt így volt ez. Így volt Békésen, Kígyóson, Biharugrán és a megye valamennyi termelőszövetkezetében. ahol a kédves hagyományhoz híven megkeresték az öregeket, hogy az év egyetlen napját csak nekik szenteljék, az ő ünnepükké tegyék. Öröm volt nézni a kedves nagymamákat, nagypapákat, sót dédnagyszülő- ket, ahogy feledve otthoni gondot, félretéve betegséget és panaszokat, a nagy terem minden ze- gét-zugát elfoglalva beszélgettek. Emlékeiket elevenítették? Hajdani táncos, bálos, fosztó« napokat idéztek? Ki tudná megmondani,' mi mindenről suttogott a két öreg? S míg csörrentek a villák, koccantak a poharak, fenn a téglagyári kultúrház színpadán régi magyar dalokat, fiatalságot idéző operetteket játszott a zenekar. Hazaiak, a volt Petőfi Tsz zenekara, szívesen húzták, amit egymás után rendeltek a legénnyé fiatalodott nyugdíjasok. Lekerülték a kendők, kipirultak az arcok, kvater- kázó asszonycsoportok, politizáló férfitruppok alakultak. Fogyott az ebéd, ürültek a sörösüvegek, s egyszeriben táncra perdültek a tüzesebbek. Podobni János bácsi soha nem látta özv. Kojnok Györgynét, egyikük a Petőfiben, másikuk a Kossuthban dolgozott. S hogy megörültek, mikor megtudták, hogy mindketten özvegyek?! Tervezgetni kezdtek a csárdás után. Mondja valaki ezek után, hogy — öregek! A vasárnapi nyugdíjas-találkozón nem volt híja a vendéglátásnak. Nem az ebéd meg a sör tette, az magában édeskevés lett volna a szíves szóra, melegségre vágyó idős embereknek. Hanem a késő estig tartó beszélgetés! Talán még enni sem tudott az elnök, a főagromómus meg a többiek, asztaltól asztalhoz ültek, hívták, kérték őket, szinte egyszerre, mindenki most akarta elmondani szíve bánatát, örömét. Volt aztán olyan is, akit a közös érdekelt. Ki_ De elhallgattak mindannyian, merengő szemmel, múltba néző, sokan párjukat sirató tekintettel fordultak a színpad felé, amikor felcsendült a szép magyar nóta: „Ne menj el... ne hagyj itt... fáj a szívem érted...” ...Mert az ember akkor sem hagyja el a szívét, ha megöregszik, s aki kedves, akkor is kedcsit úgy, mint apját a gazdaság, ha átveszi a fia. Kicsit féltőn, kicsit óvón. Vigyázzatok rá, fiatalok — csendült ki ezekből a szaves, akit félt, akkor is félti, ha haját bederezte az idő, s kezébe botot adtak az évek... Adám—Kocziszky
