Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
1idő. október 15, 2 Péntek Gyújtogatok Indonéziában A rhodesiai helyzet Különféle? jelentések szálnak arról, hogry Sukarno elnök változatlanul kitart a „NASAKOM” politika mellett, azaz a nacionalista, vallásos és kommunista erők egységét hirdeti. Ámde a végletekig felizgatott jobboldali csoportok nem nyugszanak. Ezeket bizonyos külföldi ,»sugallatok’^ is bőszíttk a kommunisták ellen. Elvitathatatlan, hogy az imperialista méregkeverők egyes osztagainak szerepük van abban, hogy a kommunistaellenes jelszavakat kiabáló szélsőséges nacionalista fiatalok felgyújtották az Indonéz KP aséMházáU Rádió tele fotó — MTI Külföldi Képszolgálat A Pravda az egyensúly-tendenciákat emeli ki Indonéziában Moszkva Pirilyi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Két héttel az indonéziai puccskísérlet után figyelemre méltó tudósítás jelent meg a csütörtöki Pravdában. V. Surigin azzal kezdi tudósítását, hogy Djakartában fokozatosan normalizálódik a helyzet, a kijárási tilalmat enyhítették, rendszeresen megjelenjek a lapok és az Antara hírügynökség kiadványai. Továbbra is 'tilalom álatt van a kommunista Marian Rákját, a nemzeti párti Suluh Indonesia és több más lap megjelenése. A Pravda tudósítója rámutat, hogy Sukarno elnök, miután meg. ismerkedett az indonéz sajtó és rádió legutóbbi jelentéseivel, úgy intézkedett, hogy a népet sokoldalúbban kell tájékoztatni az eseményekről. Dr. Subandrio, aki az elnök nevében nyilatkozott erről a kérdésről, kifejtette, hogy az utóbbi időben túlzó és egyoldalú közlések láttak napvilágot a sajtóban. Tárgyilagosabban kell megvilágítani az eseményeket, úgy, hogy az a „Nasaikcm” minden elemének, vagyis a nacionalista, a vallási és a kommunista irányzatoknak a véleményét tükrözze. „Ha ezeknek az elemeknek némelyike — jelentette ki Subandrio — nem úgy viselkedik, mint korábban, ebből még nem következik, hogy az irányzat, mint olyan, hibás.”iSurigin elmondja, hogy a politikai pártok, a társadalmi szervezetek, a helyi államhatalmi szervek és a katonai hatóságok képviselői nyilatkozataikban teljes bizalmukat nyilványítják Sukamo elnök iránt, felhívják a politikai csoportokat, hogy ne bocsátkozzanak egyoldalú akciókba, amelyek a nemzeti erők szétbomlásához vezethetnének, hátráltathatnák az imperializmus, a kolonializmus és a neokolomialianus elleni harcot. (MTI) ^GáBON^ Ez év májusában lefolyt választásokat követő szélcsend után a közvélemény figyelme ismét Rhodesia felé fordul, ahol a 200 000 fős Eehér bőrű kisebbség most arra készül, hogy kikiáltsa az ország függetlenségét. Ian Smith rho- desiai miniszterelnök erről folytatott sikertelen tárgyalásokat az elmúlt héten Londonban. Nagy- Britannia ugyanis a nemzetközi helyzetre és az afrikai országok várható reakciójára való tekintettel, kénytelen mérsékelni a rhodesiai ultrákat. Kompromisszumos javaslata azonban, amely nem engedi ugyan hatalomra a jelenleg koncentrációs táborban sínylődő rhodesiai fekete többség vezetőit, de legalább nem hajszolja őket fegyveres felkelésbe, Smith-ék számára elfogadhatatlannak bizonyult. E javaslat szerint Nagy-Britannia hozzájárulna Rhodesia függetlenségének kikiáltásához, ha a mandátumok egyharmadát a 3,9 millió főnyi színes bőrű lakosság részére bizto. sítanák. Szükségesnek tartják to^Y RTRH ÖDESI _ K0H ÜO/B-KONGd^ljAZ/AVttU) Tüntetés Amerikában a vietnami háború ellen Saigon Csütörtök reggel a kora hajnali órákban B—52-es stratégiai bombázók támadást intéztek Binh Duong térségében az úgynevezett „vasháromszög” peremterületei ellen. Ugyanebben a térségben két nappal ezelőtt volt hasonló bomba támad ás. Az 1. amerikai gyorshadosztály folytatja a Suoi La Tinh völgy átfésülését. A nagyobb harcok a völgyben megszűntek, de a gerillaerők szerda este és az éjszaka folyamán is szórványos lövöldözéssel jelezték jelenlétüket. Kifejezett harci tevékenységet csak a Mekong deltájából jelentettek. Szerda este és csütörtökre virradó éjszaka Can Tho-tól 20 kilométerre nyugatra folytak heves csatározások. . Megelőzőleg a szabadságharcosok támadták a kormányerők állásait. A kormányerők több zászlóalja vett részt a támadást követő „tisztogatásban”. A harc során életét vesztette az AP egyik vietnami fotóriportere is. Mint az AFP jelenti, szerdán tüntetést szerveztek az Egyesült Államokban, tiltakozásul a vietnami háború ellen. A michigani egyetem 200 diákja tiltakozó tüntetést szervezett amiatt, hogy öt társukat letartóztatták, mert a vietnami háborút elítélő röplapokat terjesztett. A tüntetők a szólásszabadságot korlátozó egyeteÚjabb zavargások Nyugat-Nigériában Lagos Szerdán tovább folytatódtak a zavargások Nyugat-Nigériában. Még mindig nem érkezett hivatalos jelentés 23 mandátum sorsáról és annak ellenére, hogy a választási bizottság már bejelentette Akintola nemzeti demokrata pártjának fölényes győzelmét, a kelet-nigériai rádió kommentárja az egyesült nagy haladó szövetséget biztos győztesként tüntette fel. E bejelentést nagy tömegek üdvözölték. A tüntetés a későbbiek folyamán véressé fajult, a tüntetők vezető politikusok házát támadták meg, Lagos külvárosában házakat romboltak le és égettek fel. A jelentések szerint számos család elmenekült, a halottak pontos számát hivatalosan még nem közölték. (MTI) mi szabályok módosítását követelték. Az öt diák óvadék mellett * szabadlábon van, de december 17-én bíróság elé állítják őket. (MTI) vábbá a „földtörvény” megszüntetését is, melynek alapján a néger lakosságot jelenleg valóságos rezervátumokban tartják. Nagy-Britannia formailag tehát a rezervátumokba kényszerített néger lakosság érdekében lép fel, lényegileg azonban arra törekszik, hogy a neokolcmialista beszivárgás „békés” és jól jövedelmező módszerei elé ne állítson akadályt, mely a volt afrikai gyarmatokon feltornyosulna, ha szabad utat engednének egy Dél-afrikai Köztársasághoz hasonló, újabb fajüldöző állam létrejöttének. A rhodesiai kormány elhatározását azonban belső tényezők is beíólyásolják. A dohány, és cukornádültetvényesek a Brit Nemzetközösségből való kilépésben, a függetlenség egyoldalú kikiáltásában exportlehetőségeik csökkenését látják és vonakodnak törésre vinni a dolgot. Ugyanakkor számolniuk kellene a függetlenségüket már korábban elnyert környező afrikai államok (térképünkön fehéren feltüntetve, a függetlenség kikiáltásának időpontjával) ellen- intézkedéseivel is. A Zarribiában tartózkodó rhodesiai racionalista vezetők például kijelentették, hogy a függetlenség egyoldalú ki- nyilvánítása esetén ellenkormányt alakítanak. Ez a kormány élvezné a független afrikai államok zömének támogatását. A rhodesiai kérdéssel kapcsolatban sajátos helyzet állt elő. Az ország függetlenségének létrejötte jelenleg a színes bőrű lakosság érdekeit nem szolgálná és súlyos helyzetet teremtene. 31. Estére legördült a nagy színjáték függönye és a szereplők kimerültén, megtörve ültek egy tágas iroda sorba rakott székein. Arcukra kiült a félelem, sietve, teketória nélkül válaszoltak a feltett kérdésekre. Az alezredes az irataiban lapozgatott, majd sorra szólította az ügynököket. — N—1O0! A pénzügyőr felugrott a székről, vigyázzállásba merevedett, kinyújtott tenyerét a nadrágvar- rásra szorította. — Legközelebb, ha szólítják, „parancs” szóval jelentkezzék! Érti, N—100? — Igenis, alezredes úr! — jelentette az ügynök. — NA—02! — szólították a következőt. — Megszökött! — jelentette ismét vigyázzba merevedve a 100-as. Az alezredes köhintett, majd ismét szólított egy számot. — RR—13! A nő állt fel, rebegett valamit és visszarogyott a székre. — Ne színészkedjen. Egyelőre ülve maradhat — vetette oda a kihallgatás vezetője. — RF—10! A tüdőbajos ügyetlenül húzta ki magát, és nyomban elfogta a köhögési roham. — RN—1! — kiabálta túl az alezredes a köhögést. Senki sem jelentkezett, csak a 100-as alatt reccsent meg a szék. Ajkai remegtek. — Nos, hol az RN—1? — érdeklődött mesterkélt nyugalommal az idős tiszt. — önnek, N—100, ezt tudnia kell — szegezte a kérdést a fináncnak. Az egy darabig a parkettet bámulta, majd felvetette a fejét és arti- kulátlanul kiáltotta: — Nem én öltem meg! A fényképész lőtte tarkón, mikor előrehajolt az első ülés felé! — Ki vezette a kocsit? A kérdés száraz volt és hideg. — Én vezettem... igen, én vetítem — dadogta a 100-as. Az alezredes gondolkodott. — Nos, tegyük fel, hogy ön vezette. Van jogosítványa? — kérdezte. — Nincs... csak úgy... — sápadt el a pénzügyőr. — Akkor legyen szíves megmondani, hányadikba volt a kuplung, mikor kilencvennel mentek? A 100-as hallgatott. — Miért nem felel? — lépett hozzá a tiszt. — Nem értem a kérdést — hebegett a pénzügyőr. Az alezredes elmosolyodott. — Ne higgye, hogy sajnálom azt a Joóst. Legfeljebb megkímélték a hóhért. A 100-as motyogott valamit. — Hangosabban beszéljen! — csattant az utasítás. — Alázatosan jelentem, én lőttem bele... — suttogta. — Miért? — ... Ki akart szállni. Az alezredes sóhajtott. — Hát ez sikerült is neki. De azt tudja, hogy a hullákkal el kell számolni? A finánc hallgatott. — Tehát felesleges volt a fényképészre hárítani. Egyébként, ha tudni akarja, ő nem szökött meg. Nem bizony. Csak éppen nem áll módjában itt megjelenni. Magának mi a száma? — fordult az alezredes a pályám unkóshoz. — Kérem, nekem nincs semmiféle számom. Én nem is értem ezt az egészet — tekintgetett körül ijedten a sovány ember. — Én csak azokat az átkozott cigarettákat vittem a szemétládába. (Folytatjuk)
