Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
IÖ65. szeptember 12. 5 \ Vasárnap Kárpitos a menyasszony A gyárkapuval szemben paradicsomot szüretel vagy ötven fiatal. Talán iskolások, segítenek a mezőgazdaságban. Hallják a ktsz-gyárból kicsapódó gépzúgást és csattogást. Némelyik kíváncsian fürkész az üzembe a gyárkapun át. Tudják, hogy itt ebben a békéscsabai ktsz-ben bútorokat csinálnak, de mégis milyen lehet ott bent? De jó lenne tudni... A nap sugarainak szemet bántó fénye szinte elferdíti a kíváncsi gyerekfejeket, s a hunyorításhoz sóvárgás is vegyül: De jó lenne ott bent körülnézni! És ha még tudnák, hogy ott bent a kárpitosműhelyben lánykárpitos is dolgozik. Szakmát tanult, igazi lánykárpitos! Három évvel ezelőtt történt. Az ifjúsági szervezet egyik rendezvénye után Hrabovszki Jolihoz fordult Kiszely öcsi, a KISZ-titkár: — Te Joli, nincs kedved szakmunkásnak menni? — Már miért ne lenne, és mi lenne belőlem? — Kárpitos! — Kárpitos...? —: meglepte az ajánlat, de csak az első szóra, mert gyorsan ráállt. Jelentkezett. Most három év után itt ülök vele a ktsz-elnök irodájában. Faggatom az ötletről, hogy miért választott ilyen „férfias” szakmát, ö mosolyog, törékeny arcáról tiszta tekintete árulja el, hogy szerinte jól választott és oktatói sem vallottak szégyent vele. Nem, mert felszabadulása előtt megnyerte a harmadévesek versenyét és a többieket lekörözve, márciusban megkapta már a szakmunkás-oklevelet. A többiek csak később, június körül. De árulkodjunk róla mást is. Vagy egy mondatban adjunk jellemzést: tizenkilenc éves, közvetlen esküvő előtt álló menyasz- szony, a kárpitosműhely szakmunkása. — Beszéljen a munkájáról... — Mit? — Azt, amit csinál. Hogyan készül mondjuk a rekamié...? Szakszerű választ ad, laikus nem is érti a speciális szavakat: az epeda alá abroncsot teszünk, majd jön a zsákvászon, aztán az afrik, megint felsőpámázás... — s mondja tovább a kárpitozás mesterségét. Szalagban dolgozik — bár most ideiglenesen a varróműhelyben helyettesít — s ahogy ő mondja, munkája: pikírozás. Ez is egy művelete a bútor elkészítésének. Magyarul kérem, mire megmondja: telsőpárnázás. — És bírja a versenyt a férfi szakmunkásokkal ? — Én úgy tudom, miattam nem volt fennakadás soha a szalagban... Amíg beszél, azon töprengek, vajon ez a 19 éves lány-szakember mit tud munkahelyének, üzemének összképéről, feladatáról. Mikor megkérdezem, a vezetőséghez irányít. — De beszéljen maga, Joli. — Én azt tudom csak, hogy nekünk egész évben 1820 darab „Béke” garnitúrát kell csinálnunk. Sajnos, most van lemaradásunk... Ez nem „csak”, hanem elég! Ha a dolgozó tudja, hogy mit kell készíteni a műhelynek, akkor o ilyen felelősséggel áll a munka- pad mellé. Persze tudni kell a hibákat is, vagyis tudni kellene. Mert Joli is tudja ugyan azt, ami időközönként meg-megzavarja a munkarendet, s ami bosszantja AZ OROSHÁZI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM levelező tagozata az 1965/66. tanévre felvételt hirdet. Jelentkezni lehet 1965. október 1-ig Orosházán, a technikum igazgatójánál. 3111 az embereket, hiszen egy családban élnek és meg is mondják egymás között, ami bántja a munkarendet vagy a hangulatot. Erre azonban nem érzi magát illetékesnek. Nem is válaszol. Mosolyog, és másokhoz küld, kérdezzem meg őket... , — Rendben van, akkor megírom, hogy a kárpitoslány szerint minden a legnagyobb rendben megy... — tréfálkozom. — Azt azért ne tessék... — néz kissé ijedten. Jó, zárjuk akkor le a témát. — A vőlegény? — 0 is itt dolgozik. Tóth Imre motorszerelő, most a TMK-nál dolgozik. Huszonöt éves, 1800 forintot keres... Mosollyal vetetem észre, hogy ez bizony nagyon fontos egy asz- szonyjelöltnek. Ez az utóbbi, a kereset. Kissé elpirulva, s csak tekintettel válaszol, hogy ő nem így gondolta, hanem csak. a pontosság kedvéért mondta... Igazán nem kell rosszmájúnak lenni. — Megvan-e a stafír? — A szobabútor már igen, apáék vették. — Gondolom, saját gyártmány: „Béke” garnitúra...? — Nem, nem, lengyel. Békésen egy kiállításon megtetszett... Hát itt is jó a közmondás? | Vagy reméljük, ez nem a „Béke” garnitúra kritikája... Elköszönünk a Hrabovszki család lány-szakmunkásától. Az öt férfitestvér, no és a szülők büszkék lehetnek rá, ő sem maradt el mögöttük. ...A kapuval szemben még mindig ott hajlongnak a gyerekek. Ugyanúgy befelé tekintgetnek, vágyakozóan, reménykedően... Hátha még láthatnák a fürge kezű kárpitos-menyasszonyt... Varga Tibor Nyolcvanhat esztendős a csabai Vigadó A színpadon még az oxigénpisztolyok lángja villog Papp János A békéscsabai színészet története című helytörténeti művének második kötetét lapozom, miután Szilágyi Péternek, a Jókai Színház gazdasági igazgatójának vendége voltam. Az igazgató a most már évek óta tartó és lassan a befejezéshez közeledő épületfelújításról tájékoztatott, Papp János kitűnő könyve pedig a kezdet múlt századba nyúló eseményeit idézi. Kötetének első fejezete „Állandó kőszínház Békéscsabán”. Nem érdektelen beleolvasni... „A hetvenes évek második felének országos méretű kulturális fellendülése városunkban is érezteti jótékony hatását. Ennek lesz egyik igen fontos állomása az eddigi korszerűtlen, e célra meg nem felelő Fiume-szállóbeli „színházteremnek” egy állandó kőszín- hózzal való kicserélésére indított mozgalom is. Az évekig tartó ter- vezgetés, illetőleg építkezés (1875— 1879) meghozta gyümölcsét, hiszen 1879. március 8-án felavatásra került az új színházterem,..” Nyolc évtizednél több télt el azóta, a történelem óriás léptekkel haladt előre, és csodálnáva- ló-e, hogy a régein felsőfokokban magasztalt színházterem kicsivé, elavulttá, egyszóval, korszerűtlenné változott... ? Elgondolások születtek, tervek készültek, és a hatvanas évek elején megkezdődött a színház felújítása, korszerűsítése. és, hogy az irónia se szarvasi kultúrház kapta meg.) A wiimnniiiiiimiiiiiiiiiimiimimniMiiimiuumiumiuiimwimimimiMiumimiumiimiMMnmimuiiuiimiiiiiimimiuuimmihiiiiimi. Békés megyében az Európa Nagycirkusz Neves artisták nemzetközi találkozója az Európa Nagycirkusz új műsora, melyet szeptember 5-ig Budapesten játszottak, vidéki turnéjukat szeptember 8-án kezdték. A cirkusz jelenleg Békésen, szeptember 14—15—16—17-én pedig Békéscsabán tart előadásokat. Műsorában szerepel — többek között — a 2 Mat- vejev is, képünk egyik remek produkciójukat mutatja be. A csabai vendégszereplés után az Európa Nagycirkusz Orosházára látogat. maradjon el: az „évekig tartó ter- vezgetés és építkezés” rossz szokását — sajnos — nem felejtettük el. Ebben, úgy látszik, hagyománytiszteletünk a kelleténél nagyobb méreteket ölt... A közvéleményt és kötelezően az újságírót ezúttal mégsem az irónia létjogosultsága érdekelte, hanem egyetlen kérdés: mikor fejeződik be a színház felújítása, mikor nyit a Jókai Színiház Békéscsabán? Néhány régebbi „fél- hivatalos” vélemény, hogy az átépítés gyorsan megtörténik, ma már világos, hogy minden alapot nélkülözött, a dolgok reális felmérése alaposan kitolta a várható befejezést. A legújabb hír arról szólt, hogy november 7-re készül el. A találgatás azonban nem jó tanácsadó. Az újságíró érzi felelőssége súlyát és „nacionálét” kér az egész felújításról. Mikor kezdték, mibe kerül és... szóval, mikor lesz kész? A régi, patinás falak között egy tíz (vagy még több?) évvel ezelőtt készített szükségfeljárón (az is lehet, hogy ez volt a szálloda hátsó lépcsője) lehet megközelíteni a színház igazgatósági irodáit. Itt találom a gazdasági direktort, Szilágyi Pétert. A legilletékesebbet. 0 csak tudja! Óvatos ember és igaza van. Könnyelmű ígéretet tenni, nem valami épületes szokás. Azt nem szeretik az emberek, még ha színházról van szó, akkor sem. Szavainak lényege a következő: — 1960-ban kezdték. Ez volt a felújítás első üteme, ekkor költöztek el a földszintről azok az üzletek, melyek a Vigadó eredeti arculatát alaposan elrontották. A második ütem volt a színpad lebontása, az új felépítése, körülötte öltözők, irodák kialakítása, a világosító berendezések felszerelése és a többi, kb. 9 és fél millió forint értékben. A harmadik ütemben vagyunk jelenleg, a nézőtér teljes félújítása, a korszerű szellőzés, fűtés megoldása, a belső világítás átalakítása folyik. Ez mintegy 4 millió forint. A harmadik kérdésre válaszolnom már nehezebb. Igen, a hírek igazak, az építők vállalták, hogy a november 7-i ünnepséget már a felújított színházteremben rendezheti meg a város, ez azonban csak formai munkabefejezést, jelent, a műszaki átadás, a színpad különböző berendezéseinek próbaüzemeltetése, a szellőzés, fűtés ellenőrzése csak ezután kezdődik, és hosszabb ideig tart. Tény, hoéy jelenleg 60 kőműves, lakatos, betonozó, villanyszerelő stb. dolgozik a színházban; a munkaszervezés május óta lényegesen megjavult, az építkezést beruházási besorolásának megfelelően látják el munkaerővel és anyaggal: egyetlen rázós pont van: megérkeznek-e a bársony kárpitozású széksorok időre, és felszerelik-e azokat november 7-ig? A Beruházási Igazgatóság állandó kapcsolatot tart a Budapesti Székárugyárral és sürgetik a szállítást, (igaz. hogy a színház számára az egyedi tervezés alapján készített székgarnitúra már évekkel ezelőtt megérkezett Csabára, el is raktározták, később azonban a i helyzet jelenleg: a székárugyétvágy október 20-ra, vagy október utolsó napjaira ígéri a szállítást Ha október 20-ra szóló ígéretüket betartják (jő lenne, ha magasabb megyei fórumok ezt tovább szorgalmaznák!), akkor a székek beszerelését november 7-re a Beruházási Igazgatóság megvalósíthatónak látja. / — És az évadnyitás? — kérdem. — Ezzel kapcsolatban jó néhány nyitott kérdést sorolhatok. A festőtárbői, mely az emeleti, közismerten Vigadó-teremben van, a megnagyobbított színpadihoz készített szükségszerűen nagyobb díszletelemek leszállítása nincs megoldva. Átmeneti lenne az, hogy a Vigadó és a szomszédságában ievő próbaterem falát a plafon magasságáig áttöretnénk, itt kiférnének a díszletek, és a próbaterem ablakából (melyet szintén nagyobbítani kellene) valamiféle szerkezettel leereszthetek lennének az udvarra. De mindez még csak ötlet, javaslat. Hogy miként lesz, még nincs el sem döntve. Továbbra is arra törekszünk, hogy a Vigadó-teremből kiköltöztessük a festőtárat, és a színház társalgója legyen: a közönség alig fér el a két kis előcsarnokban, erre a társalgóra feltétlenül szükség lenne, és az sem megoldás, hogy még sokáig festőtár legyen ebben az építészetileg, kiemelkedő szépségű helyiségben. Mintegy 30 nappal ezelőtt előterjesztést tettünk a megyei tanács művelődés- ügyi osztályára a Vigadó-terem és a festőtár ügyében, javaslattal is éltünk: a Ságvári utcai színészpenzió telkének beépítetlen részén felépíthető lenne a festők és az asztalosok műhelye. Természetesen ehhez beruházási összeg is kell. Választ még nem kaptunk. Végeredményben: mikor nyit a színház? — 1966. január 10-én Heltai: Néma levente című művével. Remélem addig lesz elég időnk áthidalni az akadályokat. „És a Trefort utcai színházterem? Ott miért nem játszanak addig?” — Statisztikai adataink bizonyítják: a közönség megelégelte, hogy korszerűtlen, nem színházi jellegű környezetben nézzen előadást. A látogatottság — a művészi színvonal határozott emelkedése ellenére — fokozatosan csökkent, any- nyira, hogy az előadásonként! 3100 forintos bevételi tervet már csak átlag 1900 forintra tudtuk teljesíteni. Ez nem megengedhető. A kétféle bérletszervezés is nehéz helyzetet teremtett volna: úgy gondolom, egy fél évet most már várhatunk, és az új, felújított színház mindenért kárpótolja majd a város színházkedvelőit. ... A színpad szédítő magasságában oxigénpisztolyok látlgja villog, az udvaron betonkeverő gép dörömböl. Késő délután van már, az emberek azonban látnivalóén úgy igyekeznek, úgy dolgoznak, mintha egy-két órával ezelőtt kezdték volna a munkát. Az ő vállalásukkal tehát' nem lehet baj... Csak azok a szép, bársony- huzatú székek! Megérkeznek-e idejében? Sass Ervin
