Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

196:; szeptember IS. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON Sii&s Lett cl fiiam. A nagyobb családi események közé tartozik az a nap, amikor a kisfiú, kislány először csatolja há­tára az iskolatáskát, először lép be az iskola kapuján, s először tér haza élményekkel gazdagodva, hogy vég nélkül meséljen szülei­nek mindarról, ami az új környe­zetben történt, ami kiemelte őt a kötelesség nélküli kiskorból, s be­sorolta az életkezdők közé. A gyermeknek is nagy esemény, de a szülők sem mentesek mind­attól az újtól és szokatlantól, amely ennek az eseménynek kö­vetkezménye. Valahogy megválto­zik minden. Legalábbis meg kell, hogy változzon. A gyermek ezen­túl a családban egyenrangú fél, aki ugyanúgy dolgozik, mint a felnőttek vagy nagyobb testvérei. Megváltozik az időbeosztás a csa­ládban, s a pajkos vagy játékos kisfiú, kislány íróasztalt kap, iga­zán vagy jelképesein. Édesanyákkal beszélgettünk, akik már egy esztendőt végig- i,ügyeHtek” mint iskolás szülők, s az ő tapasztalataikból sűrítünk néhányat; M. K.-né a konzervgyárban dol­gozik. — Bizony, az első napokban, hetekben még nem is látszott, mennyi mindennel jár, ha a gye­rek iskolába megy. A kislányom jó tanuló, kitűnővel végzett. De nem az a fajta, aki könnyen ta­nul, éppen ezért sokkal több időbe telt neki a lecke elkészítése, mint a többieknek. Megszoktam, hogy esténként korán lefektetem, s ol­vasok vagy tanulok, rpert techni­kumba járok. Tavaly már ez sok­kal nehezebb volt. Évüké nap mint nap több elfoglaltságot adott. Mikor hazajött a napközi­ből, órákig mesélt Sokszor mond­tam, hogy hagyja abba, mert fá­radt vagyok, s egy-egy ilyen rend­reutasítás után azt tapasztaltam, hogy napokig alig szólt. Megsértő­dött és joggal. Kinek mondja el élményeit, ha nem az anyukájá­nak? A. Zott anyukája nem dolgozik, mégis így szól az első évről! — Általában egy héten kétszer, háromszor anyáméfcnál aludt a gyerek, mert mi akkor a férjem­mel elmentünk vagy moziba, vagy Kisgyermekeknek, 3—5 éves korig Céklafőzelék A céklái megmossuk, megtisz­títjuk, reszelőn finoman áttörjük, és előzőleg szitán átnyomott, friss paradicsomiból készült pürével együtt lábasba tesszük, két dl for­ró vízzel leöntve, kis lángon pá­roljuk egy-másfél órán át. Hogy a cékla ne égjen le, annyi vizet töl­tünk utána, amennyi elpárolgott. Mikor megpuhul, ismét felöntjük 2 dl vízzel. Tíz percen át forral­juk, majd kihűtjük. Friss ubor­kát, zöldhagymát és kaprot for­ralt vízben megáztatunk, vékony szeletekre vágjuk, sózzuk. A cék­lával összekeverve tálaljuk. A tá­nyérokba adagolt céklahalmokra áttört kemény tojás sárgájával el­kevert tejfölt öntünk. Adagolás (1 személyre): kb. 8— 10 deka cékla, 5 deka paradicsom (kész paradicsompüréből 2 deka), 5 deka friss uborka, egy fel tojás sárgája, 1 deci tejföl, kevés zöld­hagyma és kapóig ismerősökhöz, minden pénteken meg kártyázná. Hát ennek hama­rosan befellegzett; Zolika azok közé a gyerekek közé tar­tozik. akik nem fekszenek le addig, amíg minden pontosan, készen nincs, és a táskába példás rendbe be nem kerül. Az első he­tekben még elvittük a nagymamá­hoz aludni, ahogy szoktuk. Aztán bizony szemrehányást kaptunk a fiamtól, s azóta is leszűkült az „eltávozásunk” a pénteki kártya­partira. De a gyerek otthon van! Kijelentette, hogy menjünk csak nyugodtan, majd ő addig alszik a macijával, de ne maradjunk túl soká. Önállóbb lett, mi meg a na­gyobb események kivételével va­lóban nem megyünk sehová. T. Anna anyukája egyetemre jár. Utolsó éves az idén; Már az első osztály is gond. Akinek nincs még elsős gyereke, talán nem is tudja, hogy sokszor nehezebb két betűt olvasásra ösz- szekapcsoflnii, mint megérteni egy egyenletet. Pedig így van. A lá­nyom nem kiváló tehetségű, de szorgalmas. Nem is kitűnő. Vi­szont esténként megköveteli, hogy számoltassam, olvastassam, mert nem akar a tanító néni előtt szé­gyent vallani. Soha nem gondol­tam volna, hogy ilyen fárasztó le­gyen egy elsőssel foglalkozni. Momdat’lamul is követeli a helyét a családiban, beszélgetni kell vele, be kell avatni a családi dolgokba, már csak azért «is, mert az első osztályban is sokat beszélnek a családról, a család tagjainak mun­kájáról és a gyereket minden ér­dekű. Azt hiszem, egy kis önfel­áldozást követei a gyermek abban a pillanatban, amikor iskolába kezd járni. Az embernek le kell mondani egy sor szórakozásról, természetesen elsősorban az anyának. S a tanulásom? Sajnos a késő éjszakai órákra húzódott. Alig várom, hogy vége legyen, mert csaknem minden időmet ki­tölti a gyerek. Véleményem sze­rint ők majd azzal tudják csak meghálálni ezt a sok lemondást, hogy magük is felnevelnek egy generációi!. És még egy anyuka, T. P.-né véleménye, aki termelőszövetke­zetben dolgozik-; — Marika, mikor elsős lett, oda. adtam édesanyámhoz, mert mesz- sze lakunk, gondoltam, ne gyalo­goljon annyit a gyerek; Három hónap múlva, a legnagyobb télben visszasírta magát: „Mama nem tudja megmagyarázni nekem a számtant, meg azt mondja a ,,f” betűre, hogy ,,eff”, Én haza aka­rok jönni!” Hazahoztuk, s megle­pődve tapasztaltam, hogy soha nem panaszkodik a hideg, a tá­volság miatt, sietve kocog haza és boldogan pakol ki a táskájából, hogy kezdjük is már a leckét. A férjem is szokott vele foglalkozni, de ő elég ideges, mindjárt meg- ríkatja a gyereket. Nem nézünk televíziót azóta, csak szombaton meg vasárnap, vagy ha nagyon jó a műsor, mert egy szobánk van és a gyereknek hatkor kell kelni, el­aludni meg nem tud, ha szól a te­levízió. Még kicsi volt, nem volt érdekes — majd alszik reggel, mondogattuk, s nyugodtan néztük a műsort. Ez különben az egyet­len szórakozásunk. Valóban, ha a gyermek iskolába kerül, azonnal bizonyos lemondás­láncolat kezdődik, s tart mindad­dig, amíg a kisfiú, kislány el nem éri azt az önálló középiskolás kort, amikor már egy kicsit füg­getlenítheti magát a szülő az ál­landóan kötött estéiktől, napoktól. A lemondás nem törvényszerű, mégis velejárója az iskolás kor­nak, s éppen ezért már az első he­tekben ki kell alakítani egy olyan családi napirendet, amiben a kö­telességtől a jogig minden egy rendszerben van biztosítva az el­sősnek is. Ha a családi napirend következetes, akkor a lemondás szó helyett nyugodtan használhat­juk a „megváltozott körülmények” kifejezést, mert eibben a gyermek nem zsarnok, nem követelődző, hanem jól nevelve megértő, s szü­leinek nem nyűg, hanem előttük növekvő, szeretettel gondozott kis palánta. A „családi közpxxnt” gye­rek soha nem tehet anpói, hogy olyanná lett, mert nem ő, hanem szülei tulajdonítottak túlzott fon­tosságot annak, hogy iskoláé lett. Igen, segíteni kell a gyermeknek, dé a hasznos szórakozásról, a ta­nulásról, olvasásról, önművelés­ről egyáltalában nem kell leszok­ni a kedvéért. Nem helyette, vele kell dolgozni, s a saját életünket úgy beszabályozni, hogy példa­ként lássa maga előtt, hogyan fér meg a munka mellett a tanulás, a nemes szórakozás, sőt — a társa­dalmi élet is. Pontos időbeosztás, a család rendszeres és módszeres élete a legjöbb hid a gyermek iskolába lépesekor a játszó és a munkás korszak között. Nem kell az el­sőst kísérgetni, nem kell érte men­ni, nem kell agyantanultafcni, mellette ülni, hagyni kell, hadd fejlődjön ki az önállósága, s ak­kor kell segítségére lenni, ha el­akad valamiben. Meg kell őrizni a felnőttek jogait is, nem szabad tűrni a zsarnokságot, helyette megcsinálni tennivalóit; s akkor az elsős pompásan beleilleszkedik a családba, megtalálja a helyét, egyenletesen fejlődik, hisz ez az első esztendő az, amelyik legjob­ban kihat életére, további munka­végzésre, s mindarra a felkészü­lésre, amely számára az életet jelenti, ,-A— A szerkesztőség sok cimsőnktól kapott levelet azzal a ké­réssel, mondjuk el, hogyan kell gondozni a kaktuszt. Szakemberhez fordultunk, aki a következő tanácsokat küldi; A kaktusz sajátságos és szeszélyes növény, amely minden évszakban más gondozást kíván. Télen, amikor pihen, havonta csak kétszer-háromszor kell megöntözni, és hűvös, de világba helyen tartani, legtanácsosabb az ablakpárkányon, a meleg szobalevegötöl polietilénlemezzel vagy függönnyel védeni. Nyáron hasznos a kaktuszoknak a friss levegő, ezért legjobb kitenni őket az erkélyre, vagy a külső ablakpárkányra. Tart­hatjuk egyszerűen napfényes ablakban, bőségesen öntözve és permetezve a szobalevegönek megfelelő hőmérsékletű vízzel. Az úgynevezett levélkaktuszok gyakrabban virágzanak, mint a más fajtájúnk. Decemberben vagy januárban virágzik, nagy számú málnapiros virággal, a Zygocactus (karácsonyi kaktusz). A lapos, kerekded, kis lepény formájú hajtásokkal, kinövé­sekkel diszlő tüskés kaktuszok, az opuntiák szobában rend­szerint nem virágoznak. Az oszlop formájú kaktuszok, a cereu. sok akkor virágzanak ki, mikor már elég nagyra nőttek. Könnyen kivirágzónak, szobában is a gömb alakú kaktuszok, a rebutiák, az echinocactusok, a mammilláriák. Ha a virágzó kaktuszfajtákon ecset segítségével elvégezzük a beporzást, kis idő múlva termések jelennek meg rajtuk. Az érdekes szobanövény, a kaktusz sok, örömet szerez kedvelői­nek, ha helyesen gondozzék. i»«eaiBS»BeMBeeBaiKMCS*9H9ai Műanyag a bútorgyártásban: a sodronyt, az epedát és a drága laticelt helyettesíti a poüuretánhab. Rugalmas, tar­tós, s a bútor súlya lényegesen könnyebb, m'nt a hagyomá­nyosoké. Ez egy franciaágy prototípusa, kétszemélyes aljában ágyneműtartóval. Minden eddiginél alacsonyabb csecsemőhalandóság Az újszülöttek több mint 97 százaléka intézetben, orvosi felügyelet mellett látott napvilágot Minden eddiginél alacsonyabb és 1963-hoz képest 7 százalékkal csökkent tavaly hazánkban a cse­csemőhalandóság Figyelemre mél­tó, hogy a múlt évben — a hazai csecsemőhalandóság alakulásá­ban először — a főváros arány­száma valamivel kedvezőtlenebb volt, mint a vidéki városoké és a községeké. A szokatlan jelen­séget a koraszülöttek számának további . emelkedésével hozzák összefüggésbe a szakemberek. A koraszülöttek aránya ugyanis az 1955-ben feljegyzett 6,1 százalék­ról 9,4 százalékra növekedett, Bu­dapesten pedig elérte a 10,5 százalékot a múlt évben. Ugyanakkor a megyék közül pél­dául Vasban alig haladta meg a 30 ezreléket, a megyei jogú vá­rosok közül pedig Miskolcon 26,4 ezrelék volt a csecsemőhalandó­ság. örvendetes, hogy hazánkban a múlt évben az újszülöttek 97,4 százaléka intézetben, orvosi fel­ügyelet mellett látta meg a nap­világot. Ez 1,4 százalékkal halad­ta meg az 1963. évit. Vidéken 95,2 százalékról 96,8 százalékra emel­kedett az Intézeti szülések aránya. Ennek is köszönhető, hogy 1964- ben az édesanyáknak mindössze 0,4 ezreléke hozta élete árán vi­lágra magzatát, Heves, Nógrád, Somogy és Zala megyében pedig egyetlen haláleset sem történt szülés vagy gyermekágy idején.

Next

/
Thumbnails
Contents