Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
4 1965. szeptember 13. Vasárnap „Elégedetlen’’ kommunisták Beszélgetés a termelés pártirányításáról a Békéscsabai Pamutszövőben A vénasszonyok nyarán már kicsit hűvösek a reggelek, de a felhőtlen égbolt meleg napot ígér. Az imént, alhogy jöttem, a Köröscsatorna partjai fölött oszlado- zóban volt a pára. Először a szövődében dolgozó munkásnőkl^el beszélgetek, aztán szóba elegyedek egy adminisztrátorral az irodán, de a gazdasági, műszaki vezetők közül egyetlen szál nem sok, any- nyival sem sikerül összeakadnom. Bolyongok a csabai Pamuttextilmüvek udvarán. Hová tűntek a vezetők? — Pártmegbeszélésen vannak — mondja valaki. Ejha! Ilyenkor reggel, a munka- i'dő legjavában tartanak taggyűlést vagy talán szemináriumot? Politikai munkára választhattak volna alkalmasabb időpontot is, füstölgők magamban. De vége már a gyűlésnek. Nézzük, mi az olcsóbb? Mitykó János üzemvezető világosít fel, hogy miről is tanácskoztak. — A párttitkár elvtárs sürgős megbeszélést hívott össze, mert elromlott egy gép. — Egy gép? És hogyhogy a párttitkár...? Az üzemvezető feljebb tolja orrán a rakoncátlan szemüveget. — Az az igazság, hogy az új nyírógépünk már harmadízben mondta fel a szolgálatot. Működésétől egész termelésünk függ. — Tehát veszélyben volt a „haza”. — Valami olyasmi. Ezért lépett közbe a pártszervezet. Ügy határoztunk: azonnal szakbizottság .vizsgálja felül, hogy konstrukciós .libáról van szó, vagy csak helyte- . m beállításról. Mitykó elvtárs visszaemlékezik, tavasszal a 3-as. szövőcsarnok tatarozása miaitt egy százalékkal romlott a gyártmányok minősége. Egyik részleg sem akart leállni, s nem megfelelő körülmények között termeltek. Az illetékes vezetők vitáztak, saját perspektívájukból szemlélték az ügyet, a párt- szervezet viszont az egész kollektíva érdekét képviselte. Azt javasolták, vizsgálják meg, mi az olcsóbb: teljes kapacitással gyengébb minőséget gyártani vagy bizonyos gépcsoportokat leállítani? Sikerült megoldást lelni A kommunisták mondták ki az „áment’* Az előkészítő üzem vezetője Kliment János. Hogy mi a véleménye a termelés pártirányításáról? — Nálunk az nem újság, hogy a gazdasági vezető ott érzi maga mellett az üzem kommunistáit. Nekem szerencsém van, mert olyan párttagok segítségére számíthatok, mint Kolarovszki János, Bőte József vagy Fabulya Mihály né. — őszintén: nem terhes néha a vezetőnek, hogy beleszólnak az elképzeléseibe? — Ha jó a kommunisták javaslata, örömmel fogadom, ha pedig úgy gondolom, hogy nem, érzem magam elég erősnek szakmailag, az álláspontom megvédéséhez. Vitatkozunk. Egy régebbi eset is szóba került. A vállalat pesti központjának akkori főmérnöke és főtechnológusa tűzzel-vassal rájuk kényszerített egy technológiai módszert, ami a gyakorlatban nem vált be — viszont az illetők újítása volt. Mindenki látta, hogy nem lesz ez így jó, de ki az, aki szívesen ellenszegül olyasminek, ami a főnökség „szívügye”. Végül is a kommunisták mondták ki az „áment”. A pártszervezet vállalta a felelősséget. A titkár, Vandlik György megkapta, hogy „minek avatkozik a gazdasági vezetők dolgába”. Közben történt egy és más. A két „újító” közül egyik sincs már a helyén, Vandlik elvtárs ma is megbecsült első embere a gyári pártszervezetnek. A számok szépek, de... Unbán Pál lakatos a TMK-n pártonkívüli. Olyan ember, aki kényes a munkájára, bántja, ha hiányzik valami alkatrész, füstölög magában akármiféle szervezetlenség, hanyagság láttán. — A múltkor ős leálltunk a generállal, mert hiányzott néhány közönséges csavar — mondja felháborodva. De mindjárt hozzáteszi: — A műhely kommunistái Martincsek elvtárssal az élen, a föld alól is előkerítik, ami szükséges. Legvégül kopogtatok be Vandlik elvtárshoz, a titkárhoz. Éppen a termelési napi jelentést tanulmányozza. — Nemrégiben taggyűlésen értékeltük a fél éves vállalati mérlegbeszámolót. A számok szépek. Mi mégsem voltunk teljesen elégedettek. — Miért nem? — Elemeztük a dolgokat, s gyötrődtünk rajta: talán jobban is lehetett volna. A titkár így foglalja össze a pártszervezet szerepét: — Ellenőrizni, politizálni, javaslatokat tenni. Egyesek azt várnák, hogy a párt intézkedjék. Ez helytelen. Nem akarjuk megsérteni az egyszemélyi vezetés elvét. A párttitkárnak könnyebb? Hogy a pártszervezet gondjait zömmel a titkár viseli a vállán, abban mindenki egyetért, akivel csak beszélek. Olyan vélemény is van, hogy túl sokat vállal, nem osztja meg eléggé a munkát a vezetőséggel. Egyes vezetőségi tagok viszont néha azzal érvelnek: „Csináld csak te, neked könnyebben megy.” — Afféle örökké elégedetlen emberek vagyunk mi, én magam néha még türelmetlen is — mondotta Vandlik elvtárs. Ez az elégedetlenség az üzem további jó eredményeinek egyik legbiztosabb záloga. Vajda János három hétre teljesen lezárta a lakást. Látogatót nem fogadhat, emberekkel nem beszélhet, mert meg kell gyógyulnia. Pedig a faluból tízesével nyitogatták a kaput, sutA orvos fogva kérdezgették: „Hogy van a Nagy elvtárs?” A kultúrotthonbasn egymásnak adták a kilincset az érdeklődők: „Gyógyul-e már?” Mert szeretik. Nagy Imrét, a békési Munkácsy Mihály járási kultúrház igazgatóját mindenki ismeri a faluban. Itt született, itt élte küzdelmes, sokszor keserves gyermekkorát Megalakult a Megyei Kiadói Tanács A megyei tanács végrehajtó bizottsága vizsgálat alá vette a megyében napvilágot látott kiadványok színvonalát és megállapította, hogy az elmúlt esztendők során a helyi tanácsok közreműködésével megjelent helytörténeti kiadványok egy része nem felel meg a kívánt színvonalnak, nem szolgálja kellő mértékben a helyi célkitűzéseket, ugyanakkor a költségek nem egy esetben meghaladták a tanácsok — ilyen célú — anyagi erejét. A tapasztalatokat figyelembe véve, a végrehajtó bizottság olyan társadalmi szerv létrehozását határozta él, melynek feladata a tanácsok és szervek helytörténeti és egyéb irodalmi jellegű kiadványi tervének egyv ehangolása és a kiadványok kívánt színvonalának a biztosítása. A fentiek megvalósítása végett a megyei tanács végrehajtó bizottsága életre keltette e Megyei Kiadói Tanácsot. . Az MKT szeptember 11-én, Békéscsabán, a megyei tanács tanácskozótermében tartotta alakuló gyűlését dr. Kertész Márton megyei tanácselnök-helyettes vezetésével. Az elnöklő Kertész élvtárs hangsúlyozta, hogy teljesen új szervről van szó, első ilyen az országban' és eredményes tevékenysége esetén elindítója lehet a többi megye hasonló testületé megszervezésének. A kiadvány- tervezés és kiadás területének ilyen értelmű rendezése remélhe-/ főleg pezsdítőlég hat Békés megye irodalmi életére és végre sikerűi például a helytörténeti kutatók zömének figyelmét az időszerű kérdésekre fordítaná. —hr— Építési, közlekedési és vízügyi továbbképzés Gyulán' Á Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága építési, közlekedési és vízügyi osztálya szeptember 13-i kezdettel hat napig tartó szakigazgatási előadássorozatot rendez. A gyulai városi tanács kistermében tartandó előadások és konzultációk célja a Békés megyei építési hatóságok képviselőinek továbbképzése, az időszerű feladatok elemző megvitatása. A továbbképzés keretében foglalkoznak az építésügyi igazgatás egyes kérdéseivel, lakás- politikai feladatokkal, a város- és községrendezési tervek végrehajtásával, valamint közlekedési és vízellátási problémákkal, A jövő mesterei Az ipari tanulóknak is megkezdődött a tanév. Seres Károly és Goldberger Pál egy Terta—331-es rádiókészülékben tanulmányozzák a rádió-televízió szakma műhelytitkait. Fotó: Kocziszky yy iilinU pilspök” anya nélkül, apa nélkül, s ha visz- szaemlékezik a régmúlt időre, kék, kedves mosolyú szemében szomorúság vibrál. Mindig megértette az emberi szenvedést. Amikor 1953-ban a Balatonon felborult a hajó, a szerencsétlenül jártaik között volt Riglai István, a fiatal békési hadnagy. A honvédség saját halottjának tekintette, s ekkor kérték fel először Nagy Imrét — búcsúztassa a halottat, mert társadalmi temetés lesz. Fiukat nem adhatta vissza a szülőknek, de emberi közelségből, a falubeli szeretetével, a barát hangjában beszélt a sírnál, s enyhítette a mérhetetlen fájdalmat. Azóta ő a faluban, a „vörös püspök.” Így hívják. Temet, esket, névadó ünnepséget tart. Mert mindig megértette az emberi örömöket, s az emberi bánatot. Tizenkét éve nem múlik el hét, hogy valamilyen társadalmi, családi • ünnepen ne tartana beszédet. A legkisebb gyerektől a legidősebb emberig mindenki ismeri. Nem csoda hát, hogy amikor a tavasszal súlyos beteg volt, olyan nagy szeretettel érdeklődtek utána, annyira aggódtak érte. Tizenkét éve már, hogy megszokták fekete ruhájában. Egész pontosan nem lehet meghatározni, mivel érte él, hogy a gyászolók először keresik fel, s azt sem, hogyan lehetséges, hogy volt olyan, temetése is, ahol a két református pap mint részvétlátogató hallgatta sírbeszédét. De elérte, Minden valószínűség szerint azzal, hogy nem széles pátosszal, nem sablonosán beszél, hanem valóban emberi módon, a föld talaján állva, az emberi közösség segítőkészségéről meggyőződve vigasztalja azokat, akik a legkedvesebbet vesztették el, s jó ismerősként emlegetve életútját — búcsúzik a halottól is. De örülni könnyebb. A házasuló fiatalok szívesen hallgatják élettapasztalatban gazdag tanácsait, a névadásra összegyűlt szülők, rokonok csillogó szemmel várják mindig mosollyal, vidámsággal teli szavalt. Áttörte a korlátokat, megnyerte az embereket egy ügynek, tizenkét év alatt családtagja lett csaknem valamennyi békésinek, hisz családi ünnepeiken szinte elmaradhatatlan. Munkásságát nem hagyták szótlanul: 19f>5. augusztus 20-án Szocialista kultúráért jelvényt kapott. Jobb helyre nem is kerülhetett volna. De panaszai jogosak és figyelmeztetnek! Évek ófa szeretne megszervezni egy 6—7 tagú kamarakórust a társadalmi temetésekre. Nem megy. Igaza van pedig, javaslata jé: van a járási székhelyen annyi adminisztratív dolgozó, hogy ezt a kart. létre lehessen hozni. Nincs. Helyette magnetofonról szól a gyászének. Ha meg tudják küldeni Békéscsabáról. Most már nehezen, mert a temetkezési vállalattól elvettek egy kocsit. Hangulatában gyötrő, külsőségeiben szegényes a néma temetés. Aztán a munkatársak és munkavezetők együttérzése... Néha úgy kell egyenként megkérni az embereket a gyászolók közül, hogy fogják meg a koporsót. Az egyszerű tsz-tagnak is kijárna annyi tisztelet hoftában, hogy munkatársai kísérjék utolsó útjára. Még inkább lendítene az ügyön az a vezető, aki kötelességének tartaná, hogy elmenjen régi dolgozója temetésére, s ha nem, képviseltesse a munkahelyet. Ahogy a Muronyi Állami Gazdaság igazgatója mindig ráért erre, ahogy Kocka Sándor mezőberényi párttitkár mindig talál időt, hogy örömében, bánatában együtt legyen a falubeliekkel, ugyanúgy Békésen is elvárják, hogy a tsz- elnökök vagy tanácsi vezetők s egyéb vezetők ne csak a szakszervezeti koszorút küldessék el valamelyik szomszéddal. gyógyír az emberi együttérzés minden bajra. A „vörös püspöknek” igaza van — egyedül csak temetni, esketni és nevet adni lehet, de közös ügyet szolgálni csak együtt lehetséges. Márpedig az, hogy az emberek meggyőződjenek valamiről a saját szemükkel, a saját fülükkel, hogy igazat adjanak egy ügynek, ahhoz azok összefogása, azok példája szükséges, akik már maguk vallói annak. Ad ám Éva Leghatásosabb j
