Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-09 / 212. szám
Í965. szeptember 9. 4 Csütörtök Gyoma jelene és jövője a tanácstitkár szemüvegével Ketten ülünk a tágas irodában. Én, aki krónikása akarok lenni annak, ami Gyomén évről évre szebb, jobb lett és Ratkai Dániel elvtárs, a tanács titkára, aki inkább a gondokat említi: — Évenként százezer forintot költünk villanyhálózat-bővítésre, ugyanennyit járdák létesítésére. Szükségessé teszi ezt az a 00—80 új családi ház is, ami minden évben felépül községünkben. Az új otthonok alapítóinak mintegy 70 százaléka néhány évvel ezelőtt még a tanyákon vagy olyan vidékeken élt, amely igényüket már nem elégítette ki. Vonzza Gyomára a tanyákon élő embereket a jobb közlekedési lehetőség, a fürdő, s a kulturáltabb életkörülmény is. Regélő dossziék Vaskos dossziék kerülnek elő a nagy barna íróasztal fiókjaiból. Közöttük az útépítés ötéves programja. — Íme, a ml egyik legnagyobb gondunk, a községbeliek legrégibbóhaja— mondja Ratkai elvtárs, amint az évek óta összegyűlt levélmásolatokba belelapoz. — Még az idén átadják rendeltetésének a Köztemető utcai köves- utat, amely egymillió 360 ezer forintba kerül. Több éves vajúdás után újabb egymillió forintos költséggel, ha minden jól megy, még ebben az évben elkészül a fürdőhöz vezető portalanított aszfaltút is. Most készül a 600 méter hosszú Lenin utca útépítési terve. A költségvetés szerint ez 800 ezer forintba kerül. A munkálatokra azonban csak a jövő évben kerülhet sor. Űjabb köteg iratcsomót tesz maga elé Ratkai elvtárs, majd mélyet sóhajt és töprengő tekintetét rámszegezve, folytatja: — Az eddigieknél is nagyobb probléma számunkra az endrődi út, amiért már csaknem tíz éve „mossák” a fejünket az emberek. Ez az út állami beruházásból épül. De a fedett vízlevezető csatornához nekünk, a tanácsnak kell adni a pénzt. Ehhez kereken 600 ezer forintot kell valahonnan összekaparnunk. Azért mondom, hogy összekaparnunk, mert a sok más mellett jelenleg gondolni is alig merünk rá, hogy az endrődi műút csatornázásához honnan teremtsük elő a 600 ezer forintot. De elő kell teremtenünk, mert rajtunk nem múlhat az endrődi út kiépítése .;. Kell, kell, kell... — Mit jelent konkrétabban az a sok más tennivaló? — kérdezem Ratkai elvtárstól. — Ha már itt tartunk a beszélgetéssel, hadd mondjam el azt is, hogy az utóbbi két-három évben három tanyai iskolát kellett megszüntetni, mert elnéptelenedtek. Ez az új helyzet diákotthon létesítését sürgeti. Mivél Endrőd is hasonló helyzetben van, az ottani tanács vezetőivel úgy határoztunk: itt, Gyomén mi 400 ezer forintos költséggel, a jelenlegi óvoda épületének átalakításával, bővítésével létrehozzuk a lányok diákotthonát. Míg az endrődi tanácsi vezetők a fiúk számára alakítanak ki diákotthont. Még ebben az évben 130 ezer forintért pedagóguslakást is veszünk. Erre megvan a pénzünk. Majd újabb 240 ezer forintos beruházásról hallok a községi tanács titkárától: — Nem szeretném, ha félreértene, nem panaszként említem gondjainkat. Nagyszerű érzés egy egész község jövőjét formálni. Persze nagy felelősséget és nagy gondot is jelent... Itt van például a bölcsőde bővítése, amit a jövő évben, ha törik, ha szakad, meg kell oldanunk. Szakemberek számítása szerint ez 240 ezer forintba kerül. Törpevízmű-hálózatun- kat is évenként 150 ezer forintos költséggel kellene bővíteni. Szeretnénk valóra váltani az egészségügyi állandó bizottság javaslatát is: évenként tíz kabint építeni a fürdő területére. Az élet követeli — Folytassam még? — néz fám Ratkai elvtárs, arcán széles mosollyal, — Én erről tudok beszélni, községünk jelenéről, meg arról, hogy sok mindent akarunk. Az élet követeli ezt tőlünk meg gyermekeink, akik egyszer ránk kérdezhetnek. És mi nem akarunk nekik tehetetlenséggel válaszolni. Ezért van az, hogy megint gonddal folytatom. Azzal, hogy 1966- ban új politechnikai tanműhelyt kell létesíteni a II-es számú általános iskola tanulói számára. A polatechnikai műhelyt az állomással szembeni épület helyére tervezzük... Hogy új művelődési otthon is kellene, ezt amolyan óhajként merem említeni. Ezt az évenkénti 850 ezer forintos községfejlesztésből felépíteni nem lehet. Hiszen csak a tervek elkészítéséhez 500 ezer forintra tenne szükség. Hogy a sok minden inás mellett községünkben az elkövetkező két-három évben a művelődési otthon is felépüljön, abban biztosan segít államunk, amelynek egyik láncszemét mi, gyomaiak alkotjuk. * Tervek, elképzelések, egy nagy község jelene és jövője. Ezt éreztem a gyomai községi tanács titkárának szavaiból. Mert Ratkai elvtárs nem arról beszélt, ami már jó, ami már szép. Szavakkal és számokkal a gondokat tárta elém, a krónikás elé. S amikor távozni készülődtem, e szavakkal engedett utamra: — Nem könnyű egy ekkora község jövőjét formálni, de higy- gye el, nincs ennél szebb és nemesebb megbízatás... Balkus Imre A Gyopárhalmi Tejüzemben m m egy hónapja üzemel a tisztító centrifuga, s azóta lényegesen javult Orosházán a tej minősége. Képünkön Leszkő János szocialista brigádtag. Fotó: Malmos Sütőpor, Vaníliáscukor, krémpor, étszóda korlátlan mennyiségben Mirvt már hírt adtunk róla, az alapvető fűszerárukból az őröltidejére a nagykereskedelem már a harmadik negyedévben megpaprika-ellátás jó megyénkben. , kezdte felkészülését a zavartalan A főszezonra, a sertésvágások Takarékosabb és jobb minőséget biztosító technológia a Férfifehérneműgyárban A Békéscsabai Férfi fehémemű- gyár egyik legfontosabb terméke a zefír és freskó alapanyagokból készült férfipizsama. A következő negyedévben például 62 ezer garnitúrát gyártanak. Ezek a darabok azonban már tetszetősebbek, praktikusabban moshatók, vasalhatok lesznek, ugyanakkor alacsonyabb önköltséggel készülnek, mint az eddig gyártottak. Az üzem laboratóriuma új technológiát dolgozott ki, melynek segítségével kiküszöbölik a korábbi minőségi reklamációkat és modernizálják az áru fazonját. Az úgynevezett zsebszegők befelé fordítása, a kézelőpántok belső oldalon való letűzése révén nemcsak anyagot takarítanak meg, hanem a minőséget is javítják. A nadrágok aljának a hagyományostól eltérő felhajtása például minden munkadarabnál 8 centiméter anyagmegtakarítást eredményez. Az új modellek prototípusait most vizsgálja az illetékes szak- bizottság; ha jóváhagyják, a következő hónapban már az újfajta pizsamáknak örülhetnek a vásárlók. borsellátásra. Csupán annyi változás lesz, hogy a 10 grammos csomagokat 50 százalékkal csökkentik. Ezt a mennyiséget azonban 20 és 50 grammos csomagokkal pótolják. A sertésvágáshoz szintén szükséges köménymagból is bőséges készletekkel rendelkeznek. A vegyesáruk területén sütőporból, vaníliáscukorból, krémporból, étszódából maradéktalanul kielégíthetik igényeiket a fogyasztók. Az étszóda tablettázva is forgalomba kerül, 25 grammos dobozokban, mindössze 70 filléres áron. Tapasztalat az, hogy a 25 grammos dobozolt étszódát a vásárlók még igen csekély számban ismerik, pedig ennek használata egészségügyi vonatkozsában is igen kedvező. Ljabb gyógyszerpiac A magyar gyógyszerek — amelyeket eddig mintegy 70 országba exportál a MEDIMPEX Gyógyszer Külkereskedelmi Vállalat —, ■most újabb piacra találtak. „Betörtek” Japánba is, ahol az amerikai gyárak exportmonopóliumot élveznek. A MEDIMPEX vállalat hosszas előkészítő munkája előzte meg ennek az új piacnak a megszervezését. A vállalat a közelmúltban már szállított kisebb tételeket Japánba, most azonban egy tetemesebb mennyiségű, több mint 300 000 dollár értékű Chlo- ramphelicol, hazánkban Chloro- cid néven ismert gyógyszer szállítására kötött szerződést. A továbbiakra vonatkozóan felmerült az az elképzelés, hogy gyártási kooperáció is létrejöhet a magyar éc a japán gyógyszeripar között. aeoRai krumov Az alacsony faágak közül át- sejlik az ég. Tiszta, kék égbolt, amilyennek a költők leírják, s ahogyan a festőművészek festik. Az ég. Körös-körül hallgat az erdő. Hallgat és figyel. — Mi van veled? — kérdi a fiú a lányt. — Miért? — Miért hallgattál el? — Semmiért. Nézem az eget. A fiú felkel és leül. — Hát nézd — mondja. — Ha örömet szerez, nézd. S a lány nézi. Ügy érzi, mintha rég nem látta volna. Hogy ez nem az a másik égbolt, amely nem vonzotta a tekintetét. S nem ébreszt benne érzelmeket. Semmiféle érzést. Nem az az égbolt, amelyet csak akkor látott, ha felnézett a negyedik emeletre, ahol a fiú lakott. Vagy, ha felzörög azoknak az unalmas, vászontragacsoknak egyike, amelyek filmreklámokat cipelnek. Nem, ez az égbolt szenvedésre készteti. Az a másik közömbös volt sz.ámára, sőt nem is hívta égnek, de másként sem hívta, egyszerűen észre sem vette. De ez az égbolt. . . Egyébként nem ez az ok. Az ok ő maga, mint mindenki, akinek nem teszünk szemrehányást. Hét évvel ezelőtt, a gimnázium utolsó osztályában felpillantott az égre s belátta: szerelmes abba a fiúba, aki először elvitte, hogy az eget lássa. Aki elvitte őt sétálni a városon kívül, fel a hegyekbe. S ő hagyta, hogy azt tegyen vele a fiú, amit akar, mint ahogy a kislányok átengedik magukat, amikor szépnek látják a világot, s ez megzavarja őket. S ugyanakkor megzavarja őket a félelem, hogy ha nem engednek, elveszíthetik a fiút. Vagy egyszerűen — mert szerelmesek. Akikor az égbolt ugyanilyen volt, mint most. De most másnak látja az eget, mert az érzései mások •— most szenved. S magában azt kérdezi: vajon miért nem olyan varázslatos az égbolt immár, mint akkor, először volt? Hiszen most is oly szép a világ, és ... most is szerelmes, lám, ugyanaz a csend veszi körül, ugyanaz a kékség, az egymásba fonódó ágak, egymásba szövődő színek, összefonódó.:. Nem, most csak a karjuk nem fonódik össze ... Akkor, először, összefonódtak, de most már nem. Aligha ő a hibás ebben. Hacsak nem mind a ketten hibásak, akik most itt, egymás mellett hevernek, a lány is meg a fiú is. Hibásak, mert nagyon- szerették egymást, most pedig úgy érzik, hogy a szerelem olyasvalami, ami véget ért. S ha véget ért, az ember vagy hazudik, vagy valami mással helyettesíti. A lány úgy érzi, hogy a fiú hazudja a szerelmet, ő pedig valami mással helyettesíti. De hogy mivel — nem tudja. És senki sem tudja s nem is fogja megtudni soha. De — az égbolt. A másik, a hajdani égbolt után a fiú katoná- nának ment, a lány pedig nem tudta megvárni, hogy visszatérjen, mert mással ment el az eget nézni. S mintha ez az égbolt a végzete lett volna. Mialatt a másikkal nézte, ez is valamit kívánt s a lány megadta, valószínűleg, mert hozzászokott az elsővel, s most hiányzott neki. Az ember hamar megszokja, hogy a dolgokat helyettesítse. De vajon sikerül-e? Érdekes, vajon sikerül-e? Miért ne? Talán sikerült is volna, ha a dolgok titokban maradnak. De vajon van-e titok ezen a széles nagyvilágon? — Mi van véled? — kérdezi megint a fiú, aki most mellette ült, s nézte, amint az égre függesztett szemmel hanyatt fekszik, s amint sápadt és furcsán beesett arcát hirtelen, egy pillanatra pír önti el. — Miért? — Egyszerre elpirultál. — Gondoltam valamire. — Mire kell most gondolnod? Ostobaság, ha gondolkodunk. , — Hát akkoa mi az okosság? — Okos dolog, ha gondolkodás nélkül élünk. — Gondolkodás nélkül? — Igen. — Mint a barom — mondta a lány. — Pontosan úgy, mint az állat! A fiatalember nem válaszolt, a lány pedig arcára tapasztotta a tenyerét és szemét behunyta. Arca úgy lángolt, mint akkor, amikor az a másik, a katona megütötte. Amikor megértette, hogy ezek a kezek többé nem fogják cirógatni... De igaz, egyébként — miért is gondolkodjék ezen? Ez a buta
