Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

1965. szeptember 9. 5 Csütörtök Az Országos Filharmónia megyénkben rendezi a legtöbb ifjúsági hangversenyt Hazánk is részt vesz a Jeunesse Musicale nemzetközi ifjúsági világszervezet munkájában Kedden délelőtt a Magyar Sajtó Házában az Országos Filharmónia és a Zenemű vészék Szövetsége saj­tótájékoztatót tartott, melyen az idei if j úsági hangversenysorozatoík programját, az ifjúság zenei neve­lésével kapcsolatos elképzeléseiket ismertették. Havas Miklósné, az Országos Filharmónia munkatársa a fővárosi ifjúság zenei nevelésé­iül beszélt, majd az ifjú zeneba­rát klubok tevékenységét vázol­ta a tájékoztató résztvevői előtt. Hangsúlyozta, hogy az ifjúsági hangversenyek a zenei műveltség megalapozását szolgálják és az iskolai ének-, zeneoktatást egészí­tik ki több vonatkozásban. Kovács Endre, az Országos Filharmónia munkatársa beszélt ezután a vidé­ki ifjúság zenei neveléséről és a tervezett hangversenyekről. Fel­mondotta a sajtó képviselőinek, hogy a budapesti erédmények nyo­mán 1963-ban kezdték meg a vi­déki szervezést. Már az első kí­sérletek szép sikereket hozták; és a mostani, 1965—66-os évadban már 136 városban, községben lesz bérleti hangverseny 175 sorozat­ból, ezeken mintegy 60 ezer fiatal hallgatóra számítanak. A vidéki ifjúsági hangversenyek célja, hogy következetes és átfogó képet nyújtson a zenetörténetről, az egyes stíluskorszakokról. A ta­pasztalat szerint a fiatalok öröm­mel fogadják, ha ezeken a hang­Sok a páva a szarvasi Arborétumban Az Burópa-hírű szarvasi Ar­borétum látogatóinak kedvencei az egiyre jobban elszaporodó, szép tollú pávák. A hatalmas kert fái alatt zavartalanul tenyészik ez a kedvelt madár. Jelenleg mintegy 38—10 pávát tartanak számom, s ebből az idén 25—30 darabot ad­nak él, főleg magánkertfculajdono- soknak, de gazdaságok részére is. versenyeken az egyes stíluskorsza­kokhoz kapcsolódó irodalmi sze­melvényeket is bemutatnak. Igen népszerűek azok a sorozatok, me­lyek egy-egy zeneszerző munkás­ságát tükrözik, sok helyen szeret, ték meg a „Zenés utazás” című több hangversenyből álló progra­mot, a legfiatalabbak pedig „Tar­ka madár” címmel kapnak érde­kes zenei előadásokat, hangverse­nyeket. A programok összeállítá­sánál — mint mondotta — az ál­talános és középiskolai ének-zene és irodalmi tant érv eket veszik alapul. Kovács Endre a továbbiakban kiemelte, hogy az ifjúsági hang­versenysorozatok szervezésében és a hangversenysorozatok iránti ér­deklődésben országosan Békés me­gye városai és községei vezetnek. Az idén Békés megyében 24 ifjú­sági hangversenysorozat kereté­ben 96 hangversenyt rendez az Országos Filharmónia neves elő­adóművészek, zenekarok közremű­ködésével. A második helyet Sza­bolcs megye vívta ki magának, míg a továbbiakban Zala és Tol­namegye községeiben tapasztalha­tó nagy érdeklődés az ifjúsági hangversenyek iránt. Befejezésül Szávai Magda, a Zeneművészek Szövetségének fő­titkárhelyettese tájékoztatta a saj­tó képviselőit hazánk részvételé­ről a Jeunesse Musicale nemzetkö­zi ifjúsági világszervezet munká­jában. A Brüsszelben székelő vi­lágszervezet legutóbbi bécsi kong­resszusán Magyarországot is fel­vette tagjai sorába; az 1940-ben alaikult világszervezetnek jelenleg 24 tagországa és 500 ezer tagja van. A kongresszuson Magyaror­szág felvételekor a felszólalók el­mondották, hogy hazánkban olyan magas színvonalon áll az ifjúság zenei nevelése, mely országunkat „zenei nagyhatalommá” emelte. Az elismerés — mondotta Szávai Magda — azt bizonyítja, hogy if­júságunk zenei nevelése jó útón halad, eredményeink még színvo­nalasabb sikereket alapozhatnak meg. Értesülésünk szerint az ifjúsági hangversenysorozatok bérletezését megyénkben már megkezdték és a jelek szerint az idei szezonban minden eddiginél nagyobb érdek­lődés várható. S. E. Tanévnyitás a dolgozók iskoláiban A felnőttek iskoláiban a be­iratkozások mind az esti, mind a levelező tagozatokra általában szeptember első napjaiban lesz­nek. Az illetékesek felhívják az érdeklődők figyelmét, hogy je­lentkezésük előtt alaposan gon­dolják meg, az oktatás melyik szervezett formáját választják. A levelező tagozat elsősorban az egyéni tanulásra épít, ezért ne­hezebb. Az esti tagozat heti há­rom alkalommal jelent elfoglalt­ságot, viszont itt a rendszeres ta­nári segítség megkönnyíti a tan­anyag megértését az órákon, és az otthoni tanulást is. A dolgozók általános iskoláiban az iparvidékeken és a nagyobb városokban szeptember 1-e és 15-e, a mezőgazdasági vidékeken október 15-e és november 1-e, a középiskolák esti és levelező ta­gozatain pedig szeptember 1-e és 15-e között nyitják meg az új ] tanévet. A tanévkezdés pontos : idejét a beiratkozáskor az íga/- , gáté közli a hallgatókkal. (MTI) Bejárta Tolnát-Ba Kertben, pil­Hó­szép virágok közt ___________ lantom meg. f ehér, nagy hullámú haja színihatást kelt a piros rózsákkal. Elmondom neki, azért keresem, mert az IBUSZ-nál úgy tájékoz­tattak, hagy ő az, aki a régi szó­lás^-mondás szerint „Bejárta Tol­nát—Baranyát”. Csak egy pilla­natra lepődik meg, aztán invitál, kerüljek beljebb a szobájába, ön­kéntelenül megnézi az ember, milyen környezetbe kerül. A szép, hűs szoba árasztja magából a művészet- és a könyvszere tetet. S árulkodik arról is, hogy Sala­mon Emília nyugdíjas csabai pe­dagógus valóban sokat járt a nagyvilágban. Hiszen a polcokon vagy az áttetsző dobozokban számtalan kis utazási emlék idé­zi fel a látogatóban a zúgó tenger hullámait; a napfényes Itália örökszép műemlékeit; a dánok szívélyességét, ajándékozó kedvét. — Negyvenöt évig tanítottam. Hivatalosan negyvenkettőig, de amikor 1918-ban végeztem, nem kaptam rögtön állást, egy da­rabig házitanítéskodtam. — Ki­csit félretartja a fejét. Mondatai csiszoltak, szabatosak; frissen buzognak elő. — Az irodalmat és a földrajzot szerettem nagyon. S ez utóbbi mi­att vágyakoztam külföldre sokat. — Csupán a földrajz szeretető adta ezt a nagy utazási kedvet? — Nem. Sokat jártam külíöl­hangulat egy pillanat alatt ron­tott rá, amikor eszébe jutott, hogy valamikor az égboltot okolta a gyengeségéért. Helyesebben a következő pillanatban, amikor be­látta, hogy aztán évekkel később az égbolt helyett egy szoba meny- nyezetét nézte, amikor odaadta magáit. De most — mennyezet helyett az égboltot nézi. Pokolba azzial az égbolttal! — Miért gondolod, hogy valami baj van? — kelt fel a lány s ha­bár egészen elernyedtnek érezte magát, elmosolyodott. — Egész egyszerűen szép ez a világ — ve­led. Kinyújtotta karját és megsimo­gatta a fiú haját Úgy rémlett neki, ugyanezzel a mozdulattal el is lökhetné magától. Ügy, ahogy a fiú később őt ellökte magától. A lány még nem taszította el magától a fiút. Pedig szerette volna. S ettől az akarástól és nem akarástól a fáradtság egy kelle­metlen keveréke támadt, unalom s kis híján gyötrelem. A fiatalember megfogta a ke­zét. Lehanyatlott a takaróra s a lányt magához vonta. Nem szán­dékosan vonta magához, hanem csak azért, hogy el ne engedje, amikor ledőli. S a lány is mellé feküdt, mintha azt kérdezte vol­na, vajon nem magyarázta-e félre a fiú mozdulatát. Aztán körül­néztek — az erdő néma volt és elhagyatott. Az égbolt bekukucs­kálit az ágak között, de csak ég volt. A lány maga kapcsolta ki szok­nyáját, mert a fiú már nem kí­vánta ezt megtenni. Amikor elfáradtak, a lány így szólt: — Éhe® vagy? A fiú azt felélte; — Éhes vagyok. A lány felült, kirázta a szandál, ját, amely tele lett kaviccsal és apró fűszálakkal, rendbe hozta magát s a fiúra pillantott: — Nem akarsz megmosakodni? — Nem — felelte a fiú és hasra fordult. — Menjek az ennivalóért? — Menj. — Miért nem mégy te? — Moccanni sincs kedvem. — Nekem sincs. A fiú nerti válaszolt. A lánv el­fordította tekintetét izmos, er­nyedten pihenő testéről, geszte­nyeszín hajáról, melyben itt-ott egy-egy ősz hajszál csillogott, ar­cáról, amely kissé fintorba tor­zult, mivel képét az öklére tá­masztotta és szürkés, száraz ajkad kinyíltak. — Ügy látszik, nyolc levával emelik a fizetésem — mondta a fiú. A lány megfordult s úgy, ahogy volt, alul szétkapcsolt szoknyával, mezítláb, kócos hajjal, s a kék szövet alól izzadtan kivillanó láb­bal elindult a patakhoz, hogy a termoszt és az élelmiszeres do­bozt, amelyet két szikla közé tet­tek, elhozza. A pataknál megállt s lehúzta a szoknyát. A víz fölé hajolt, s el­takarta a visszatükröződő égbol­tot Megnézte magát. A kerek, rozs­dazöld kövek közül előbukkant az arca. Az ezüstös, szinte fagyos vízfelületről kirajzolódott halvány arca, két nagy, sötét szarkaláb­bal körülvett szeme. Még lejjebb hajolt. Haja a vizet érintette s erre felocsúdott. Arcvonásai meg­rándultak, szinte csúfondárosan széttárulkoztak, aztán megint el­nyugodtak, kisimultak. Csak arca apró, piciny ráncai nem simultak el. „Férjhez kell mennem már va­lakihez” — mondotta és kiegyene­sedett. „Ideje.” Csuka Zoltán fordítása * Georgi Krumov a legifjabb bolgár írónemzedék egyik legtehetségesebb tagja. A ma harminckét éves író­költő első verseskötete 1957-ben je­lent meg Véreseppek címmel. Pró­zai munkásságát egy esztendővel ké­sőbb Az erdész című regénye ve­zette be, amelyet azóta négy újabb regény követett. Krumov tökélete­sen beszél magyarul, így ő a ma. gyár irodalom egyik leglelkesebb pártfogója és fordítója hazájában. Jelenleg Madách: Az ember tragé­diájának bolgárra fordításán mun­kálkodik, Dobozokat dón, s az utazókat magamban há­rom csoportra osztottam. Az első csoportba azok tartoznak, akik illegálisan kisebb vagy nagyobb üzleteket akarnak kötni. Kötik is több-kevesebb sikerrel. Vannak aztán olyanok, főleg a fiatalokra gondolok, akik mindössze kis ki­ruccanást, egyszerűen jó mulatsá­got, szórakozást, kalandot keres­nek külföldön. Nem sok értelmét látom ennek sem, hiszen Ma­gyarországon is lehet jól enni, in­ni, szórakozni — udvarolni. Aztán vagyunk — hál’ istennek — szép számmal, akik azért veszünk részt akár bel-, akár külföldi utazáson,' hoigy emléket gyűjtsünk. Nekem számtalan van. szed elő, képe- ___ két mutat: él­ményeket megörökítő fotókat. Annyi lelkesedéssel beszél róluk, hogy az ember előtt akaratlan megképzik a Keleti- és Északi-ten­ger panorámája... S amikor az Olasz-tenger partján szedett kagylókat dédelgeti, s mesél ró­luk, szinte halfóa az ember a ten­ger zúgását, s látja maga előtt a feltűrt nadrágra, sekély vízben gázoló olasz kagylóvadászokat. — De talán mégis a legnagyobb élmény az volt, amikor az utazá­son szerzett tapasztalatokat, ér­zelmi behatásokat tanítványaim­nak elmondhattam a földrajzórá­kon. Ügy örültem egy-egy jól si­került útibeszámolómnak, amely kapcsolódott valamelyik anyag­hoz! Nem kellett olyankor figyel­meztetnem a tanulókat, hogy ne motoszkáljanak a padban, ne sus- torogjanak, ne unatkozzanak. Bi­zony — sóhajt föl — kettős szo­morúság szakadt rám a közel­múltban. Egyetlen férfitestvé- rüink alig egy hete hunyt el, én meg három napja mentem nyug­díjba. Mondtam a tantestületnek; „Ne csináljatok semmiféle bú­csúztatást, nem szeretnék elérzé- kanyülni, de csak nem lehetett őket lebeszélni... Nem mondtam meg tanítványaimnak, hogy nyugdíjba megyek. Elhatároztam: el sem köszönök tőlük. De ezt sem tudtam megtenni... Termé­szetesen nagyon elérzékenyültem. — Szerette a pályáját... — Nincs rossz emlékem az el­múlt több mint negyven évről. Legutóbb 1959-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel tüntet­tek ki... — Kicsit elkalandoztunk az utazástól, de hát nálam a pedagó­gusi tevékenység és a világjáras teljesen összeforrt. — A természeti szépségeken, műemlékeken kívül mi érdekelte még jártában-keltóben? I T i Aki olyan — Ai emberek, hosszú év. tizedekig a pedagógiával foglalko­zott, mint én, kíváncsi izgalom­mal ismerkedik meg a külföldi emberekkel. Megfigyeli külső és belső tulajdonságaikat, próbál lé­lekben, gondolkodásiban asszimi­lálódni velük, s létre is hoz ma­gának valamiféle kategorizálást. — Csalódott-e a külföldi embe­rekben? — Határozottan áUíton»: nem. Nem tudom mi az oka vagy csak én képzelődöm, de az a vélemé­nyem, hogy minket, magyarokat a hétköznapi emberek akár nyu­gaton, akár keleten nagyon sze­retnek. Számtalan gyakorlati pél­dát tudnék felhozni... Lengyel- országban tanácstalanul őgyeleg- tünk a „keresztúton”, s valóság­gal szétszedett bennünket egv igen fiatal lengyel házaspár, s kézzel-lábbal magyarázták, merre is kell mennünk. Amikor messze jártunk már a saroktól, s vissza­néztünk, vajon mennyi utat tet­tünk meg — még mindig ott áll­tak és integettek, mintha leg­alábbis az anya legkedvesebb gyermekét bocsájtotta volna út­nak . ; , a nyugdíj után? — Teljesül ré- eljutok Bécs- útra készülök Jugoszlávián át És most, gi vagyam; be. Két most, az egyik Velencébe vezet, a másik Bécsbe. A bécsi úttal régi álmom válik valóra. Alaposan fölkészülök, hogy ismerősként érkezzem oda. ahol annyi nagy zeneszerző for­dult meg és remélem, eljutok egv hamisítatlan bécsi hangversenyre is és hallgathatok Schubert-, Bec- thoven-műveket... Szóval, utazom ameddig csak bírom erővel és... Nem tagadhatom meg önmagam, szeretnék meglátogatni sok jó tanintézetet. Keleten is, nyuga­ton is, hogy láthassam; az új if­júságot az egész világon jó szel­lemiben nevelik, hogy az új ifjú­ságot az egész világon arra ok­tatják: gyönyörködjenek egy­más hazájának természeti szép­ségeiben, egymás hazájának em­bereibe^,., Temyák Ferenc A BÉKÉS MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÄLLALAT, BÉKÉSCSABA, Alsókörös-sor 2. csoportvezetői munkakörbe keres mélyépítő mérnököt vagy gyakorlattal rendelkező technikust Fizetés megegyezés szerint. 91211

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents