Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

1065. szeptember 8. 3 Szerda Értékes hulladék Képünk a vízgépészeti vállalat II-es számú gyulai telepén ké­szült. Nagy halomban tornyosod­nak itt az acél- és színesfém-hul­ladékok, a gyártás „maradékai”, olyannyira, hogy hasznos terüle­tet foglalnak el a telepen. Űt'ban vannak. Azit viszont mindenki tudja, hogy ez a hulladék nagyon is ér­tékes, acéliparunk egyik alap­anyaga. A gyulai telepen halmo­zódó jókora mennyiségű fém nyersanyagra vajon nincs szüksé­ge senkinek? A telep vezetői is ezt kérdik. Az elmúlt evben a gyulai MÉH- kirendeltség és a vállalat közösen gondoskodtak az anyagok rend­szeres elszállításáról, mindkét cég közös megelégedésére. A mos­tani évben azonban a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat hatás­körébe utalták a fémhulladéko­kat. Márpedig a KAV-nak leg­közelebbi kirendeltsége Szegeden van. Szerződés szerint minden hónap 10-ig kötelesek elszállítani a telepről az anyagokat. Ottjár- tunkkor elmúlt már a határidő, s á helyzetet a fénykép szemlél­teti. Kérdésünk: nem volt-e ész­szerűbb s jóval gazdaságosabb a húlladékanyagok kezelésének ko­rábbi rendszere? (Fotó: Malmos) Érdekek egyeztetése A szerződéses termesztés szervezéséről figyelemre méltó dolgot közölt Bartalus Béla, a gyomai járási mezőgazdasági osztály közgazdasági csoportve­zetője. A mezőgazdasági osz­tály a termelés szervezésére au­gusztus 16-án a termeltető vál­lalatok összehívásával, a felada­tok megbeszélésével a szüksé­ges intézkedést megtette. Az­óta a termelőszövetkezetek ve­zetőit is összehívták és az FM-rendelet értelmé­ben megbeszélték a termelés- szerkezet specializálásával kap­csolatos feladatokat. A tárgya­lás eredménnyel járt. Több tsz­vezető, mint a dévaványai Aranykalász képviselője is be­jelentette, hogy 1966-ban 270 holdon, vagyis az 1965. évi ve­tésterületen termelnek cukor­répát. A termeltető vállalatok a gyomai járás szövetkezeteiben szeptember első napjaiban hoz­záláttak a vállalati és a terme­lőszövetkezeti érdekek egyezte­téséhez, a szerződéses alapon termelt növények előzetes számbavételéhez. szövetkezeti gazdálkodás megszer­vezésébe, irányításába, munká­jában fejeződik ki, abban, hogy növekszik a termelőszövetkezeti munka eredményessége. Ez közös érdeke a termelőszövetkezeti pa­rasztságnak és az egész társada­lomnak. A szocialista demokrácia mint általános követelmény, sajá­tos módon érvényesül a termelő- szövetkezetekben. Ennek a sajátos­ságnak legfőbb jellemzője, hogy a termelőszövetkezet egyben társa­dalmi szervezet is. A termelőszö­vetkezet önkéntes tagsággal egye­sült, s a tagok részt vesznek a tér. melőszövetkezet vagyoni alapjának a megteremtésében. A termelőszö­vetkezeti tagságnak messzemenő beleszólása van a termelőszövetke­zet vagyoni ügyeinek, gazdasági ügyeinek intézésébe, a vezető fóru­mok megválasztásába. Bár a ter­melőszövetkezeti rendszer orszá­gosan nem a demokratikus cent­ralizmus elvei alapján épül fel, szükség van bizonyos központi irá­nyításra is. A termelőszövetkeze­teknek figyelembe kell venni gaz­dálkodási formájuk, módjuk meg­választásában az egész társadalom eretekéit, hisz a termelőszövetke­zeteket gazdaságilag az egész tár­sadalom segíti. Éppen ezért rend­kívül fontos, hogy a termelőszövet­kezeti demokrácia és a központi irányítás nélkülözhetetlen formái megfelelő összhangba kerüljenek egymással. E téren tapasztaljuk megyénkben is, hogy számos félre, értés és hiba mutatkozik meg eb­ben a viszonyban. Egyrészt a ter­melőszövetkezetek egyes vezetői sérelmesnek és a tsz-demokrácia megsértésének tartják, ha a köz­ponti szervek bizonyos gazdasági mutatókat meghatároznak, más­részt egyes irányítási fórumok túl. zottan beleszólnak a termelőszö­vetkezetek ügyeinek intézésébe, a vezetők személyének kiválasztásá­ba, s ezzel sok esetben a termelő­szövetkezeti tagság részéről jogos ellenállásba ütköznek. Rendkívül fontos, hogy a terme­lőszövetkezeten belül a termelő- szövetkezetek vezetői helyesen ér­telmezzék és az alapszabálynak megfelelően betartsák a termelő szövetkezeti demokráciát. Nem ar­ról van szó, hogy felesleges vitákat kezdeményezzenek és főként a fe­lelős döntéseket és a határozat­végrehajtást vitákkal helyettesít­sék. Ez többnyire a termelőszövet­kezeti tagság demokratikus jogait is sérti. A termelőszövetkezeti ve­zetőség feladata, hogy megköve­telje a közgyűlés által hozott ha­tározatok végrehajtását, a munka_ Szakmunkások munka nélkül? Zúgnak a motorok. Cseng a ka- | lapács. A műhelyben olajos ru- I hás fiatalok egy csoportjával ta­lálkozunk. Találomra megszólít­juk az egyik tanulót: — Szeretek itt dolgozni — hangzik a szőkés-halványképű Szél István válasza, amikor arról kérdezzük, hogy miért választotta szakmáját: — Tetszik nekem itt, s remélem, hbgy ha megkapom az öntözéses szakmunkáról szóló bi­zonyítványt, továbbra is a tsz-ben dolgozhatom. 1 gyekszem tanulni, az átlagos tanulmányi eredmé­nyem 4,7 és ha ezt befejezem, szakközépiskolára is megyek, re­mélem, sikerül. Az eleki Lenin Termelőszövet­kezetben az idén 16 mezőgazda- sági tanulót szerződtettek, ezen­kívül van még hat másodéves és 18 harmadéves tanuló. A szak­munkás-bizonyítványt pedig hú­szán kapták meg ez év nyarán. Szél István jelenleg harmadéves, tele van ambícióval, lelkesedés­sel. Vajon hogyan állják meg a helyüket azok, akik az idén vé­geztek — ezt kutatják a tsz-ben. Atyai gondoskodás helyett Néhány héttel ezelőtt vezér­cikkben foglalkoztunk a szak­munkásképzés jelentőségével és szükségszerűségével. Közöltük, hogy július 15-ig megyénkben 450 tanuló szerződött a tsz-ekbe, vá­lasztotta a mezőgazdaság .vala­mely ágát szakmájául. Ez a szám a többi megyéhez viszonyítva igen jó. Különösen azért, mert nagyon is szükség van egyre több képzett mezőgazdasági dolgozóra. Akkor felhívtuk a figyelmet arra is, hogy atyai gondoskodással kell törődniük megyénk nagyüzemi gazdaságainak ezekkel a fiatalok­kal, hiszen sok függ attól, meny­nyire szeretik meg a szakmát, és hogyan tudják a gyakorlatban hasznosítani a tanultakat. Ehhez természetesen olyan munkakörül­ményeket kell teremteni, amelyek biztosítják azt, hogy a fiatalok közül egyre többen válasszák élethivatásul — látva a lehető­ségeket — a mezőgazdasági mun­kát. fegyelem betartását, s őrködjön a termelőszövetkezet vagyona fe­lett. * Mindent egybevetve: a szocialis­ta demokrácia kibontakoztatását illetően is tartózkodnunk kell bár­mi túlzástól, hevenyészett átszer­vezésektől. Ez sem kampányfel­adat, amelyet szoros határidőn be­lül kell elvégezni, hanem hosszú folyamat, amely része az egyete­mes népi államkialakítás folya­matának. A párt kongresszusi irányelvei mélyreható elemzés után tették a szocialista demokra­tizmus továbbfejlesztésének módo­zatai sorában az első helyre az ál­lamhatalmi szervek munkájának javítását. De ennek a munkának is úgy kell végbemennie, hogy közben szakadatlanul tökéletesed­jék a tanácsi, az üzemi és a ter­melőszövetkezeti élet minden terü­letének munkája. Gyarapodjék az ott dolgozók politikai felkészültsé­ge, általános kulturáltsága, szak­mai tudása, javuljon minden szin­ten a vezetés színvonala. Ezek nél­kül nem érhetjük el a gazdasági és kulturális építömunka olyan fo­kú fellendülését, amely mellőzhe­tetlen feltétele a szocialista de­mokrácia olyan elmélyítésének, amelyeket a Központi Bizottság ideológiai irányelvei irányoznak elő. Az eleki Lenin Termelőszövet­kezetben igen sokat foglalkoznak a tanuló fiatalokkal. Szél István és a többiek elmondották, hogy hetenként egyszer elméleti fog­lalkozásokon vesznek részt s eze­ket az előadásokat a tsz szakem­berei tartják. A gyakorlattal sincs semmá baj. Ez a törődés érthető is, hiszen egy-egy tanuló­ra átlagosan 400—600 forintot for­dítanak havonta — az évfolyam­tól és a tanulmányi átlagtól füg­gően. Ebből azt látjuk, hogy a tsz vezetőinek nem mindegy, ki hogyan sajátítja el a szakmát, ép­pen ezért annál inkább érthetet­len, hogy a végzett szakmunká­sok, akik a termelésben hasznosít­ják tudásukat, atyai gondoskodás helyett néha közömbösséggel ta­lálkoznak. A látszat csal A szakmunkásképzésért a já­rás mezőgazdasági osztálya a fe­lelős. Itt nincs hiba. Évente sok­sok fiatallal értetik meg a mező- gazdasági szakma szépségeit. A lehetőségekhez mérten a legmesz- szebbmenőkig gondoskodnak ar­ról, hogy megkönnyítsék a tanu­lást, és biztosítsák a szakma elsa­játításét. Ezen túlmenően figye­lemmel kísérik azok sorsát is, akik már végeztek. A fiatalok el­helyezéséről, munkakörülménye­ikről jelentést is kapnak a tsz- ekből. Az elekiek arról számoltak be, hogy minden végzett fiatal­nak megfelelő munkakörülményi biztosi toltak. Az irodán is erről tájékoztat­nak bennünket. A látszat azonban csal. A valóság az, hogy a 13 vég­zett mezőgazdasági gépész közül csak 3—4-nek biztosítottak a szakmájuknak megfelelő állandó munkakört. A többi helyettesít vagy rakodómunkásként dolgozik, és akad, akit egyáltalán nem is alkalmaztak. Tamási Jánosról igen jó véle­ményt mondanak, s a legjobbak között emlegetik. Ezzel szemben kiderül, hogy csak helyettesít. A bizonytalan jövő elkeseríti, mert nem tudja, hogy mikor mondják meg neki: nincs szükség tovább arra, hogy traktort vezessen, hi­szen visszajött a gép tényleges vezetője. Pedig a szakmáját na­gyon szereti, él-hal a motorért, a gépekért. Csáki Sándor is az idén végzett, de nem dolgozik a szövetkezet­ben. Még nem érte el a 18. élet­évét, tehát nem kaphatta meg a jogosítványt. Így csak rakodó- munkásként alkalmazták. Ez eset­ben igaza lenne a tsz-nek, hiszen nem teheti gépre jogosítvány nél­kül. De azért gépkezelői vagy műhelymunkára beoszthatták vol­na. Akiket nem lehet elmozdítani... A végzett két tejkezelő közül is csak az egyiket tudták alkalmaz­ni. Miszlai Katalin meg is állja a helyét, s a keresete sem meg­vetendő. Havonta átlagosan 40 munkaegységet teljesít. Samu Zsuzsanna azonban nem dolgozik. Vajon miért? Borgye György elnök válasza az, hogy egyelőre nem tudják al­kalmazni, mert azokat, akik most dolgoznak, más munkaterületre kellene küldeni. Szerintünk a je­lenlegi tej kezelőknek is lett vol­na módjuk és alkalmuk tanulni. Ezt azonban nem tették. Termé­szetes lenne tehát, hogy a fiatal szakmunkás kerüljön a helyük­re. Jelenleg is tanul két fiatal tej­kezelőnek. S ha ezek is végeznek, vajon megkapják-e ilyen körül­mények között a nekik megfelelő munkakört? A türelem rózsát terem, de tövisekkel — Nem lehet mindenkit egyből a megfelelő helyre tenni —mond­ja az elnök. — A mezőgazdasági gépészeknek nemcsak az. a felada­tuk, hogy gépiét vezessenek, ha­nem, hogy munkagépjét is kezel­jenek. Természetesen még így sem tudunk minden igényt ki­elégíteni. Türelem kell a fiatalok részéről, hiszen a távlati terv az, hogy több gépjét vásárolunk és így mindenki a neki megfelelő hely­re kerülhet. Ez nagyon helyes és nemes tö­rekvés. Az öntöző szakmunkások helyzete a fejlesztés során jövőre meg is oldódik. De a türelem nemcsak rózsát terem, hanem tö­viseket is. Azok a fiatalok, akik három évig tanultak és most am­bícióval telve és bizalommal fog­tak a munkához, valljuK be őszin­tén, csalódtak. Nem egy van kö­zöttük, aki már most másfelé te­kint, a bizonytalanság érzésével küzdve, elkívánkozik a szövetke­zetből. A szövetkezet vezetőinek e gon­dok legsürgősebb megoldására kell törekedni és bizonyára ta­lálnak is módot erre, hiszen sen­kinek sem lehet közömbös az, hogy a szakmunkásképzésre for­dított összeg jól gyümölcsözik-e? Kasnyik Judit Öntözhető mintalegelő Dévaványán Hosszú fáradozás után jelentős beruházáshoz jutott a dévaványai Lenin Termelőszövetkezet; mdn- talagelőt rendeznek be. A főcsa­tornát meghúzták, már csak az hátra. így a jövő év első felébe megkezdhetik a hajdani gyér füvet adó legelő belterjesedé hasznosítását. A beruházást a Sze­gedi Vízügyi Igazgatóság kivitele­ideiglenes csatornák kialakítása, ző részlege ütemesen, határidőre és néhány műtárgy Deépítése van i készíti. A BÉKÉS MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÄLLALAT, BÉKÉSCSABA, Alsókörös-sor 2. csopjortvezetői munkakörbe keres mélyépítő mérnököt vagy gyakorlattal rendelkező technikust Fizetés megegyezés szerint. _______ 91211

Next

/
Thumbnails
Contents