Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
1965. szeptember 26. 7 Vasárnap Civilek egyenruhában az emberiesség fokán Az egész megyében most tartják a Polgári Védelmi Szervezeten belüi az egészségügyiek zárófoglalkozását. Békéscsabán a városi Polgári Védelmi Parancsnokság egészségügyi szakaszai nemrég tartották a gyakorlati foglalkozásokat. A Vöröskereszt és az egészségügyi osztály szervezése nyomán ebben az évben még egyszer annyian vettek részt a kiképzésben, mint az elmúlt évben. Mint ismeretes, az egészség- ügyi szakaszok megtanulják az elsősegélynyújtás alapfeltételeit, a kötözést, a vérzéscsillapítást, valamint a csonttörésellátást. A mostani zárófoglalkozásokon kiemelkedett dr. Bozsóki János, dr. Kocsis Pál és dr. Kádas Miklós szakasza. Képeink dr. Bozsóki János szakaszának gyakorlati zárófoglalkozásán készültek. ; A gyakorlat megkezdése előtt a kiképzést vezető orvos-oktató a feladatokról tájékoztatja az egészségügyi szakszolgálatosokat. Béka ügyek Megkezdődik a gyakorlat. A zárt borítékban kapott feladatnak megfelelően — mint a képen látható — a „sérültet” elsősegélyben részesítik Ez esetben a fejsérülést és lábtörést „szenvedőt” kell ellátásban részesíteni. E gyik vállalatunknál valaki viccből munkatársának táskájába „horgászzsákmányként” békát csempészett. Az hazavitte, bár otthon egy kis baj történt, mert a táskáját a kisgyerek nyitotta ki, aki megijedt. A riadalmon kívül azonban más baj nem történt. Mégis! öt nappal később a vállalat egyik vezetőjének tudomására jutott az ügy s nosza fegyelmit akasztott az állítólagos vicc-csináló nyakába. Tényleg buta vice a béka táskába pakolása, de dolgozóinknak a fegyelmi után most óránként 80 fillérje bánja. Miért fajult idáig ez az ügy? Azért, mert korábbi vélt sérelmeket néha így próbálunk „kiegyenlíteni”. Nem az első alkalom, hogy arról írunk, a munkahely a második otthonunk. Hogy ott miként érezzük magunkat, ez senki számára nem közömbös. Nehéz és felelősségteljes munkát végzők között is előfordul, hogy egy-egy vicc nem úgy sikerül, mint ahogy eltervezték, s á példában említett „béka”-ügybem azonban furcsa csattanó a fegyelmi. És bizony, sok helyen előfordul, hogy a .színfalak” mögött folyik az egymás elleni áskálódás, amely végül nemcsak két ember ügye, hanem a munkahely ügye is. A példákat lehetne sorolni, mert sajnos nemcsak Komló® János műsorában, az ..Érerri harmadik oldalá”-ban hallottunk a fúrásról, hanem napjaink, s kedvünk megrontója ez sok helyen. M indenki hibáival együtt ember, csupán az a gond, hogy egymásnak hogy tudunk „elnézni” és segíteni. Mert mindkettőre szükség van. Félreértés ne essék, a bűnt nem lehet elnézni! Nem! Csak az egyszerű „gyengéket”, azt, hogy valaki könnyen sértődik vagy állandóan dicsérhetni kelljen, ez mind-mind hozzátartozik az üzemen belüli, a hivatalon belüli egymás melletti munkához. Ugyanitt kell szólni arról, hogy néhány helyen elharapódzott a névtelen levélírás. Szerkesztőségünk szinte naponta kap egyetÉs amikor súlyosabb a sérülés: a beteget hordagyán a mentőhöz, a mentővel pedig a szükségkórházba szállítják. Ennek egyik mozzanatát is gyakorolták a szakasz tagjai. Fotó: Kocziszky Kelenföldi Hőerőmű Vállalat, Bp. XI., Budafoki út 52. felvesz 18 évet betöltött férfi segédmunkásokat Jelentkezés csak személyesen. Útiköltséget nem térítünk. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán a munkaerőgazdálkodónál. 4961 Országos Söripari Vállalat felvételre keres férfi betanított és segédmunkásokat állandó munkára. Munkásszállás van. Jelentkezni lehet: Bp. X., Maglódi út 17. Munkerő- gazdálkodás. 5122 A BÉKÉS MEGYEI KÖNYVTÁR helytörténeti vonatkozású írásos és tárgyi emlékeket (levelezést, fényképet, régi feljegyzéseket, szlovák és magyar nyelvű 3ékés megyei kiadású könyveket, tankönyveket, régi okmányokat, kisebb méretű használati eszközöket, régi iskolai felszerelést, tanszereket, szerszámokat, cserépedényeket, parasztbútorokat stb.) vásárol 1965. szeptember 21—30-ig a könyvtárban, Békéscsaba, Derkovits sor 4—6 szám alatt 9 órától 13 óráig. Nagyobb mennyiségű anyagot a helyszínen veszünk, át. 91432 — Csak egészkor jön a busz — lihegett be megázva a fiú az állomásépület, be. Rázta magáról a vizet, karjával dörzsölte le homlokáról és arcáról az esőcseppeket. — No, akkor még majdnem fél óránk van — szólalt meg karórájára nézve a a férfi, aki szemmel kísérte a fiú futásét a buszmegállóig és vissza. — Ilyen esőben nem lehet gyalog elindulni. Egy padra pakolták holmijaikat, a nagy és a kis bőröndöt meg a füleskosa. rat. Betelepedtek. Az. tán a férfi elment a restibe. Megivott egy pohár sört, s amíg visszatért, a fiú — úgy tizenhat éves — a váróteremben levőket tanulmányozta. — Vajon ki lehet az az idős asszony, aki a szemközti pádon fekete kendőben bóbiskol, de bal kezét gondosan a maga melletti batyun tartja, hogy el ne vigyék. Neki tavaly elloptak a kerékpárját. Hosszú ideig gyűjtötte rá szorgalmasan a takarékbélyegeket, s Áll omason aztán megvették neki a szülei. Ö is „beszállt” kétszáz forint, tál, ami névnapján meg máskor összejött. Egy nap elkari- kázott a boltba, s amíg vásárolt, valaki elvitte. Milyen ember lehetett? Talán most is ül itt valamelyik pádon egy olyan ember, ösztönösen szorította össze markát, hogy a bóbiskoló asszony álmában nehogy levegye kezét a batyuról. A férfi visszajött, elégedetten nyújtotta ki lábait. — Hideg volt a sör? — Hideg — bólintott a férfi. — Szereted az állomásszagot? — Mit? — Az állomásszagot. — Nem. Hallgattak. — Neked mi volt életed legemlékezetesebb pillanata? — kérdezte a fiú. — Nem pillanata, hanem hosszú hónapok. A háború. Csendben ültek egy darabig. — Iszonyú, amikor lőnöd kell vagy pedig téged lőnek le — szólalt meg a férfi. Két idegen, haladt el előttük. — Nem tudod, mikor jön a busz? — kérdezte az egyik. — Jó öt perc múlva. Egészkor indul a központ felé — mondta a fiú, pedig nem őt kérdezték. Örült, hogy van órája, örült, hogy segíthetett. Egy ember billegett át a várótermen. A férfi köszönt neki, az fáradtan biccentett. — Nem í’észeg. Az egyik lába fából van — mondta a férfi. — Tudod, a front. Egykorú velem. A férfi elment meginni még egy sört. A fiú nézte a bóbiskoló asszonyt, a múlábú embert, aki leült egy padra, s érzéketlenül nézett maga elé. A férfi visszajött, s elindultak kifelé. Amikor az asszony előtt elhaladtak, az felkapta a fejét és ment utánuk. Mire kiértek, elment az autóbusz. Már nem esett. Elindultak gyalog. Jó friss volt a levegő. V. Z. kettőt. Ismeretlen bejelentők hívják fel a figyelmet különböző „visszaélésekre”, vagy éppen rágalmaznak valakit. Legutóbb Ma- gyarbánhegyesről kaptunk levelet, ahol egy intézmény dolgozója a lap nyilvánosságát akarta felhasználni a részére írt névtelen levél megválaszolására. Hogy nem közöljük a levelet, annak az az egyszerű oka, hogy Magyarbánhe- gyesen sem azzal oldódik meg annál az intézménynél a probléma, ha mi közlünk egy választ, hanem azzal, ha az ott dolgozók egyma- között emberi kapcsolatot teremtenek. n névtelen levélírás, a fúrás, az egymás rágalmazása néha elfajul odáig, mint legutóbb egyik békéscsabai művelődésügyi szervünknél, ahol egy fűtő pofonnal kívánt magának vélt sérelméért elégtételt szerezni. Ha a példákat most csak így rakjuk egymás mellé, szomorú képet kapunk. Pedig az emberek többsége szereti a munkahelyét, jól erezné magát ott, ha nem volnának olyanok, akik piszkálással. folyosói súgdolódzással rontják a levegőt. Tehát miről van szó? Arról, hogy egyesek szívesebben beszélnek másokról, még hajlandók nyomozni is más után, csupán azért, hogy önmagukról tereljék el a figyelmet. Végső soron pedig minden munkahelyen az számít, hogy ki mennyit és hogyan dolgozik! Azok, akik ezt az egyszerű alapvető igazságot nem hajlandók tudomásul venni vagy nem hajlandók ennek szellemében cselekedni, azok a legszélesebb nyilvánosság előtt megérdemlik a bírálatot. S ma senki nem hivatkozhat arra, hogy ha igazat mond. betörik a fejét. Ha ilyen előfordul, akkor megvan az a fórum és megvan a lehetőség arra, hogy igazát bizonyítsa. A „színfalak” mögötf vívott belső „polgárháborúk” ideje lejárt! Egyetlen .feladat van, becsületesen és jól dolgozni! Ez az első alapvető norma a munkahelyeken! a mindenki jól dolgozik és mindenki megtalálja helyét a gépénél vagy az íróasztalánál, úgy nem lesz mit egymás szemére vetni sem, s ha valaki lazsál, kevesebb munkadarabot készít el a munkaidő végére, úgy először ezt kell szóvá tenni. Vitára természetesen, ettől függetlenül még sok minden alkalmat ad. Vitatkozhatunk a jutalmon, a prémiumon, az üdülőjegyen, a kiküldetésen, de ezek a viták abban a pillanatban a helyükre kerülnek, ha az alapvető normát vesszük figyelembe, azt, hogy ki hogy teljesítette kötelességét. Ha a kötelességteljesítés arányában „esik le” a prémium, és teljesedik a kitűzött célfeladat, akkor jókedvű munkahelyeket találunk, ahol nem lesz ismeretlen a viccelődés, a baráti szó sem. Valamikor nyári szabadságaimat egyik budapesti ürmünkben munkával töltöttem. Eszembe iut, hogy a munkaidő végén hazafelé tartva a másnapi viccen, vagy szójátékon törtem a fejem, mert munka közben jólesett a nevetés, és ez nem vonta el a figyelmünket arról, amit csináltunk, mert egyetlen figyelmetlen mozdulat tízezrekbe kerülhetett volna és emberéletben okozott volna kárt. öreg munkásoktól tanultam meg azt, hogy járhat a szánk, de a kezünk is járjon. S valahogy így kellene tenni mindenütt. Nem az a baj, ha jár a szánk, hanem az, ha nem dolgozunk. És a legnagyobb haj talán az, hogy legtöbbször éppen azoknak jár a szájuk, akik nem dolgoznak. Erre könnyen ré lehet jönni, és ezt szóvá is lehet tenni. B éka-ügyeket, névtelen leveleket lehet találni mindenütt. Arra kell törekednünk, hogy az egymást követő napok sodrában minél kevesebb ilyen legyen, minél több jókedv, és jól végzett munka legyen mögöttünk. üoczi Imre H
