Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

IMS. szeptember 26, 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON ízlés, divat, életmód V alamikor, az ötvenes évek elejéin úgy osztályozták az embereket, hogy cső- nadrágos, pufajkás, bandas és kendős. Ezek voltak a megkülön­böztető jelzők. És volt még egy, csakhogy ki ne felejtsem — a nyugatos, aki esetleg valami cso­magból öltözködött féL Abban az időben palávert csapott az igaz­gató, ha a titkárnője kilakkozta a körmét, s fegyelmit kapott az a tanárnő, aki kifestette a száját Áldivat uralkodott* egyéni ízlés nem volt, egyetlen fontos tényező szex-epeit az öltözködésben: az uniformizá iódás, hangsúlyozni pi-oletár- vagy parasztszármazá­sunkat Hangsúlyozni, hogy nem érünk rá magunkkal foglalkozni, mert elfoglalnak az országiás gondjai! Szépen Kinőttünk ebből. Ma már mosolyogva gondolunk visz- sza ezekre az időkre, s előve­szünk egy-egy fényképet, hogy megmutassuk, milyen gyerekesen, mennyire külsőségesen akartuk mi bizonyítani, hogy a *,helyünkre kerültünk”. A nők ma csinosak, a férfiak elegánsak és praktikus nylon ingben járnak, a fodrász és a szabó egyaránt realizálhatja el­képzeléseit, van kinek. Nos, az ízléses öltözködési-ől, a különféle divatokról és az élet­módról azért mégis beszélni kell. Beszélni kell pedig azért mert egyesek az ízléses, divatos öltöz­ködést, s az életmód bizonyos for­máit kispolgár i-nak bélyeg­zik. Az-e vajon? Van-e köze az ízlésnek, a divatnak és az élet­módnak e fogalomhoz? Minden bi­zonnyal, csak nem általánosság­ban, hanem egyedi esetekben. Ki. csit megpróbálunk rávilágítani, bár teljes bizonyossággal nem vállalkozhatunk arra, hogy meg­vonjuk azt a határt, amely már a kispolgári ízlésbe csap át ■ zlés, divat, életmód: ahá- JL rom fogalom nagyjából összefügg, összefügg, mert végeredményben a jó vagy í-ossz ízlés szabja meg a divatot, de meghatározója a választott életformának is. Az ízlés nem egyedül az öltözködésre korláto­zódik, még csak nem is a lakás- berendezés, a képek és virágok I kiválasztására, elhelyezésére, bár ez már magában véve is hű tükre egy ember esztétikai felfogásának. Az ízlés szabja meg a viselke­dést, az életformát is. Csak egy példát: milyen ízlése lehet am nak a családnak, amelyiknek a kislánya úgy megy iskolába, olyan „tupival”, olyan tűsarokkal és a köpeny alatt olyan ruhával, amelyikben nyugodtan táncolni is mehetne? Itt már a kispolgáriság lép előtérbe, mert mutogatni, hi­valkodni — kispolgári jellemvo­nás. Fenn az ernyő... Lehet, hogy van kas is, de mé­gis. Mit vesz fel ez a kislány, amikor ötórai teára megy, vagy névnapot köszönteni szüleivel? Vagy egy másik példa: vajon kötelező minden esetben a többi­ekkel kimaradni? Mert az úgy szokás, úgy divat? Vannak, akik azonnal a „kispolgári” jelszóval ruházzák fel azt a kartársat, kol­légát vagy szaktársat, aki munka után gyorsan csomagol és igyek­szik a családjához. Ugyan miért lenne kispolgári a viselkedése? Nem az, csupán eltérő a ma na­gyon is elharapódzott kimaradá­si ^.divattól”. Kispolgárinak kiki­áltani valakit, aki családszerető — enyhén szólva merészség, saját magunk másféle viselkedésének görcsös megmagyarázása. A ndré Wurmser most meg­jelent könyve előszavában vallja: „Kommunista let­tem, mégsem szűntem meg szeret­ni a feleségemet és a nevetést Boldog ember, s nem kispolgár. Vannak kivételek, hogyne lenné­nek. Két ember egy életre köt házasságot — így szól a törvény. De két idegen lakva ismeri ki egymást, s ha valami nincs rend­ben az egyensúly körül, akkor bi­zony minden borul. Ezzel számol­ni kell, s ha védjük is a család intézményét, ha szemünk előtt el­sősorban a gyermek lebeg is, nem tagadhatjuk, hogy ahol két ember csak egymás életét keseríti, ott nincs szükség egyik mártírom- ságára sem. Mindezeket elmondva igazoljuk azt a családapát, aki jól érzi magát otthon a felesége, gye­rekei társaságában. Nem kispol-' gár, hanem kiegyen súlyo­zott ember. Az élet külső formája is sok min. dent megmutat. Ismerek családot, ahol minden nap, minden étkezés­hez mintaszerűen terítenek. Két gyerek van. Kispolgári allűr va­jon? Ezen már vitatkozni sem le­het. Tény, hogy a két gyereknek természetes a szép, kulturált evés, eszükbe sem jut kézzel nekiesni az ennivalónak. Kispolgári? Nem. Ízléses és esztétikailag tökéletes. Mei-t az édesanya nem restell minden étkezéshez teríteni... P éntek esti bridzs-parti. Vagy ulti, az asszonyok­nak csevegés. Sokak sze­rint ez is kispolgári. (Ha az ulti nem is, de a bridzs?) Viszont mi­előtt ezt kimondjuk, talán nézzük meg azt az oldalát is, hogy az ember egész héten dolgozik, s van egy nap, amelyikre számít, amit evidenciában tart, mert akkor a barátaival találkozik. Mikor lesz ebből kispolgári tendencia? Ak­kor, ha már rég unja a kártyát és a csevegést, de xjincs bátorsága azt mondani: nekem ebből elég, nem szórakoztat, teher, nem jö­vök, csak ha kedvem lesz. Röviden összefoglalva: az ízlé­ses öltözködés, a rendszeres és beosztó életmód s a kispolgári fel­fogás között semmiféle közösség nincs. Nem határosak, csak akkor, ha mindenáron akarjuk meg. valósítani mások utánzását, ha görcsösen ragaszkodunk bizonyos rendszerességhez akkor is, ha az már teher. Minden embernek jo­ga van úgy élni, ahogyan magában elrendezte dolgait. Persze köny. nyen válhat kispolgárrá az, akit konvenciók kötnek, aki fél az új­tól vagy majmolja azt Nálunk mindenkinek módjában áll ízlése­sen öltözködni, módjában áll meg­választani a neki tetsző életmódot, de ha bármelyikből öncélú kul­tuszt csinál, hamarosan régi érte­lemben vett szalonpolgár válhat belőle. Az elmondottakon lehet vitat­kozni, hiszen ebben a kérdésben ex katedra szólni hibás és nem szerencsés. Az írás célja csupán ennyi: elgondolkodtatni, ráirányí­tani a figyelmet valamire* ami van, és amiről beszélni is kell. Ádám Éva Sárga virág, zöld levél Hosszú útra indulunk, kirándulók mi vagyunk, akácpálca lesz a bot, vele vándorolgatok, neked is egy, nekem is, jó kis pálcat nem hamis, elvezet egy nagy rétre, ‘ sárga mező szélére, ahol virág, mint csillag, oly rengeteg a pitypang, összefonjuk, csodaszép, a fejünkön virág ék, * héthatárnak csodája, bogársereg csodálja. Sass Érvin A% újságíró kérdesz a fodrász válaszol Milyen az őszi hajviselet? Mi lesz a divat? Enyhén tupirozott, lágy hullámú hajviselet, amely követi a fej formáját. Az erős tupir, a kosár-fej már nem divat. A modem dol­gozó nő hajviselete praktikus, könnyen fésülhető. Marad a rövid haj, arra törekszünk, hogy maga a hajviselet is kihangsúlyozza a nőiességet — mondja Götl Mátyás versenyző fordász. Délutáni frizura enyhén vöröses hajszínből. Flitterrel esti frizurának fe megfelel. IJi/erekeU, flggeJUnt! Valamennyi beérkezett megfejtés helyes volt. Minden borí­tékot átvittünk a békéscsabai IX-es számú általános iskolába, ahol három pajtásotok — Szombati Gyuri, Markos Zsuzsi és Such Jancsi — húzta ki a három nyertes nevét. Íme, itt kö­zöljük: Lugossy Erzsébet Gyula, Engels út 10., Szatmári Fe­renc Mezőmegyer, Fő út 35 és Német Gabriella Elek, Eötvös u. 31. Következő rejtvényünk: Molnár Boriék lakásavatásra készülnek. Molnár bácsi 300 forintot ad Borinak, hogy hozzon bort, cukrászsüteményt és cigarettát. Molnár apuka azt is kikötötte, hogy a háromfé­léből összesen 200 darabot, illetve üveget hozzon. Egy darab cigaretta ára 25 fillér, egy cukrászsüteményé 1,50 forint és egy üveg boré 16,50 forint. Bori addig-addig számolt, hogy rá­jött a rejtvény nyitjára és valóban tele kosárral érkezett haza. Hogy is történt, hogy Bori végül is 200 darabot rakott apuka elé a pénzért? A megfejtést küldjétek csak be, s a bo­rítékra írjátok rá: Népújság Szerkesztősége, Békéscsaba „Gyermekrejtvény”. Nappali frizura, természetes haj­színből, kicsit féloldalas, asszi- metrikus vonalú. Könnyen utána­fésülhető, lágy hullámos. Színházi frizura, ugyancsak a mos­tani követelményeknek megfele­lően, lágy vonalú, hullámos meg­oldással. Fotó: Kocziszky

Next

/
Thumbnails
Contents