Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

1965. szeptember 26.

4

Vasárnap

Iliért indítottak fegyelmit tizenhat gépkocsivezető ellen?

A 8-as számú Békéscsabai Autó- közlekedési Vállalat tizenhat gépkocsivezetője ellen munkahelyi vezetőjük fegyelmi eljárást indított. Ügy hírlett: kilátásba helyezték, hogy a fegyelmi ítélet az azonnali hatályú elbocsátás lesz.

Az eljárásra azért volt szükség, mert az illetők augusztus 26-án reggíel megtagadták a munkát (pontosabban a munka bizonyos részét), melynek ellátására utasítást kaptak.

A szóban forgó gépkocsivezetők között több kiváló dolgozó volt, olyanok, akik majdnem három évtizedet becsületesen töltöttek a volán mögött, többek között a vállalat háromszoros szocialista brigádjának vezetője.

Mi történt itt tulajdonképpen?

A konzerviparban a nyár végén torlódnak a szállítások, ugyanakkor nagy a hiány rakodómunkásokban. Az Országos Konze&r- ipari Tröszt és a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság közös megállapodása alapján július 1- től rendelkezés lépett életbe, mely szerint zöldség és gyümölcs (ládákban való) szállításánál rakodásra kötelezhető a gépkocsivezető. A bérezési utasítás a rakodásért járó pótdíjat mázsánként 7 fillérben (!) állapítja meg. A kérdéses augusztusi napon a békéscsabai forgalma főnökség vezetője utasította a 16 gépkocsivezetőt, hogy a konzervgyári paradicsomszállításoknál vegyenek részt a rakodásban. Tudni kell, hogy többnyire nyolctonnás kocsikkal fuvaroztak, melyhez há- romtonnás pótkocsi csatlakozik és — a felvevőhely távolságától íüggően — naponta kettő-öt fordulót tettek meg. A vezető dolga, hogy a rakfelületen állva egyenként felvegye, illetve leadogassa a kocsi teljes rakományát. A 20— 25 kilogrammos paradicsomos ládákat általában nyolc, egymás feletti sorban helyezik el a rakfelületein. Annyit kell még hozzáfűzni, hogy a rendelkezések értelmében egy műszakban 17 órát lehet foglalkoztatni a gépkocsivezetőket és a főnökség vezetőinek véleménye szerint ezt a lehetőséget többé-kevésbé kénytelenek voltak ki is használni.

Az említett rendelkezés ellentmond egy másiknak, mely szerint a vállalat köteles 8 óra pihenőidőt biztosítani két szolgálat között. (17+8—25!) Nem beszélve arról, hogy- ha nyolc vagy akár kilenc óra telik el két műszak között, a nyolc óra pihenés akkor is fiktív, hiszen a gépkocsivezető legritkább esetben alszik a kocsi- fülkében az út mentén, rendszerinthazautazik, tisztálkodik, étkezik stb., ami mind kiesik a pihenőidőből. Ilyen körülmények között tagadták meg a dolgozók a konzervgyári munkánál nem a vezetést, amire szerződtek, hanem a rakodást.

Részletek a fegyelmi alá vontak jegyzőkönyvbe vett vallomásaiból:

„Naponta 200—250 kilométert vezetni, a felmerülő karbantartási munkákat és kisebb javításokat megcsinálni, közben 4—500 mázsát megmozgatni, a teljesítőképesség határát jelenti. Rakodás után idegesebb, ingerlékenyebb lettem, bizonytalanabbá vált a vezetés.”

' „Gyenge fizikumú, 58 kilós ember vagyok. Attól tartok: a rakodómunka annyira igénybe venne, hogy esetleg súlyos balesetet okoznék.”

„;. nap, mint nap ötkor kelek, éjfélkor fekszem le. Szívesen ellátnám a rakodást, a vezetést is, de a kettőt egyszerre nem.”

A forgalmi főnökség vezetője érdeklődésünkre ezt mondja:

— Magam sem értek egyet a rakodás elrendelésének ilyen formájával. Én kérem írásbeli utasítást kaptam. A végrehajtást rám bízták, de előzőleg senki nem kérte ki a véleményemet,, hogy jó lesz-e így.

Az SZMT képviselőjének a vállalat igazgatója is úgy nyilatkozott, hogy jobb meggyőződése ellenére, felsőbb utasításra rendeltette el a munkát is, a fegyelmit is.

Az szb-titkár ezt mondja:

— Gépkocsivezető voltam tizenöt évig, nagyon jól tudom, hogy mit jelent, ha a fizikuma is meg az idegei is igénybe vannak véve valakinek. Igazuk van az embereknek

©

Foganatosítottak tehát egy rendelkezést, aminek helytelenségéről — az adott fórmában — mán- demki .meg volt -győződve. Ami elkeseredést váltott ki az emberekből, felszította a szenvedélyeket, szembeállí totta a dolgozókat a vezetőkkel. Jóllehet a szolgálati fegyelem kötelező; a felsőbb utasítások betű szerinti, lélektelen alkalmazása mégis visszájára fordulhat, rossz vért szülhet.

Kérdéseink: Miért nem próbálták körültekintő, agitatív felvilágosító munkával megértetni a dolgozókkal a rakodással kapcsolatos munkaerőproblémákat és kiválogatni olyan személyeket, akik bírják és vállalják a fizikai munkát? Miért nem jelezték aggályaiElső helyen:

mezőgazdasági építkezések

A téliesítést veszélyezteti a palahiány

A Békés megyei Tanács Építő- pari és Tatarozó Vállalata több negyei termelőszövetkezetnek épít mezőgazdasági épületeket. Az építkezések programszerűen haladnak, a vállalatnál különös gondot fordítanak a termelőszövetkezetek támogatására. Első helyen a mezőgazdaság igényei állnak.

öt szövetkezet számára építenek 96, illetve 114 férőhelyes Istállót. Ezek közül a mezőberé- nyi Aranykalász épületével nincs gond — mert cserépből tervezték a tetőfedést. A telekgerendási Vörös Csillag Tsz teteje palából készül ugyan, de van rá keret. A békéscsabai Május 1 és Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz, valamint a vésztői Béke szövetkezet munkálatai veszélyben vannak, mert megfelelő palalemez-kiuta- lás híján félő, hogy nem tudják befedni a tetőt, s a télire tervezett munkákkal lemaradnak.

A palahiány nagy gohd. Vagy sürgősen szerezni kellene az illetékeseknek vagy pedig lehetővé tenni a Beruházási Iroda révén, hogy áttervezzék az épületeket cseréptetősre. A különbözet nem számottevő, a mezőgazdaságnak viszont szüksége van az istállókra.

kát a felsőbbségnek? Miért nem vették figyelembe a kérdéses vállalati utasítás 43. bekezdését: „Elrendelésénél mérlegeim kell, hogy a rakodással töltött idő a munkaidő hány százalékát teszi ki.”

A felháborodás és a szakszervezet közbelépésének hatására néhány nap múlva duplájára emelték a rakodásért fizetendő bért (mázsánként 14 fillér), majd újabb egy hét múlva felfüggesztették a fegyelmi vizsgálatot és mázsánként 49 fillérre emelték a pótdíjat.

A kérdéssel foglalkoztak az AKÖV Vezérigazgatósága, a SZOT, a Munkaügyi Minisztérium és más illetékes szervek képviselői, azonban tájékoztatásunk szerint megnyugtató megoldás még nem született.

A munkát valakinek mégiscsak meg kell csinálni. Az AKÖV gépkocsivezetői között vannak fiatal, erős fizikumú emberek, akik hajlandók rakodni, különösen, ha megmagyarázzák nekik, miről van szó és szép szóval kérik őket, nem pedig — kötelezik!

Számtalan fuvarozási feladat van (hosszú távolsági utak vagy kisebb raksúly esetében), ahol a gépkocsivezetők részvétele a rakodásban megszokott, természetesnek vett. A konzervgyári szállítások körültekintő megszervezésére is van megoldás. A jó légkört, a kölcsönös bizalmat és a vezetők tekintélyét helyreállítani azonban hosszabb időbe telik Az eset keserű tanulság volt rá, hogy a gondos és felelősségteljes irányító munkát nem lehet pótolni adminisztratív eszközökkel.

Végül pedig minél élőbb gondoskodni kellene a probléma általános érvényű, 'végleges és méltányos megoldásáról.

Vajda János

Mi a lakosság érdeke?

Egyebek között az is, hogy apró használati cikkeket, háztartási gépek, villanyszerelési berendezések, motorkerékpárok filléres alkatrészeit mindig kapni lehessen. Ezért hozták a rendelkezést, hogy szövetkezetek, vállalatok — naponta — 200 forint értéken felül nem vásárolhatnak a kiskereskedelemnél. Nehogy a lakosság elől nagy tételben elhappolják az árukat. Az élet azonban néha furcsa bukfencekre képes. Különösen kisebb községekben működő szolgáltató szövetkezetek emberei panaszkodnak a szóban forgó rendelkezés miatt. Afféle vegyesipari javítótevékenységet látnak el, profiljuk a villanyvasalótól kezdve televíziós készü-. léken keresztül a Pannónia motorkerékpárig terjed. Sokszor

bajba kerülnek, mert a 200 forintos határ gátat szab a szükséges alkatrészek beszerzésének. Éppen, mert ennyire szerteágazó a munkájuk, nem célszerű semmilyen alkatrészből nagykereskedelmi forgalomban besze. rezniük. Csak elfekvő készleteiket gyarapítanák. Olykor viszont egyszerre befut két-három sürgős javítás, s akkor több napig kell várni, amíg megvásárolhatják a rezsóspirált, csatlakozót, tv-csövet. miegymást.

Ügy gondoljuk, a szolgáltató ktsz-ek is a lakosság érdekében dolgoznak. Nem lenne-e ésszerűbb a napi 200 forintos keret helyett 800—1000 forintos heti vagy megfelelő havi kvótát megállapítani?

—aj—

Kevés az utánpótlás — 531 kisiparos Békéscsabán — Átlagéletkor 60 év

Békéscsabán, a városi tanács ipari főelőadója tartja számon, a városban hány kisiparos tevékenykedik. A magánkisiparosok száma az elmúlt évek során alig néhány fővel emelkedett. Így jelenleg 531-en dolgoznak. Az ell múlt évek során a legtöbb ipar- engedélyt a fuvarosok részére adták ki, így ők szám szerint 88-an vannak. Cipész 45, női szabó 32, férfiszabó 28, kőműves 7, ács 3, kádár 2 és az érdekesebb szakmák közül csupán 1 látszenész, fog- technikus, gumijavító, hangszer- készítő, kosárfonó tevékenykedik. Mindenesetre a legérdekesebb szakmát Kerekes János vallhatja magáénak, ő a város egyetlen magán rézöntője. A gépkocsik számának emelkedésével nőtt az autójavítók száma, már heten vannak. Érdekesség, hogy tv-, rádiójavító, műszerész magánkisiparos egyáltalán nincs.

Nyemcsok Pálné iparügyi főelőadó elmondotta, hogy az utóbbi két-három évben csökkentek a panaszok a kisiparosok tevékenységével kapcsolatban, és ők is ©gyre jobban eleget tesznek állampolgári kötelességüknek. Gondot okoz néha az anyagellátás, de a lehetőségekhez mérten a kisiparosok szövetsége ezen igyekszik

segíteni. Egy korábban végzett statisztika szerint a kisiparosok átlagéletkora meghaladja a 60 évet. Évente az utánpótlás mindössze 20—30 fő. Ebben az évben is 25 fiút és 6 lányt szerződtettek.

Társasház-bemiitato és lakberendezési kiállítás

Gyomán

A megyében épülő OTP-sorhé- zak közül a Békésen átadott lakások után ebben az évben újabb ötven lakás átadására kerül sor a közeljövőben Gyomán. Gyomán, a volt vásártéren épülő társasházakban most az OTP járási fiókja, az építőipari ktsz és a körzeti földművesszövetkezet társasház- bemutatót és lakberendezési kiállítást rendez. Az érdeklődők itt megtekinthetik a modem, kétszobás lakásokat berendezve és itt kapnak felvilágosítást a lakások megvételéről is. A kiállítást ünnepélyes keretek között szeptember 25-én Juhász János, a községi tanács vb elnöke nyitja meg.

15,

Valter és menyasszonya az indiánokat is megszégyenítő csatakiáltással rontottak a mamára.

— Még szép, hogy ebédre hazajöttök! — zsörtölődött Val- temé.

— Ugyan, mama, olyan sok jó lemeze van a Katinak! — — próbálta engesztelni a fiú.

— Ismerem én azokat a lemezeket! Hanem — fordította komolyra a szót — volt itt egy kis asszonyka Téged keresett. Át akartalak hívni, de közben elszaladt.»

— Miféle nő? — pattant fel Kati mint egy párduc.

— Na, nem olyan, akitől neked félni kellene. Annak a Lábasnak a menyasszonya vagy a

. felesége lehetett * Erre meg Vince lett hirtelen nagyon ideges.

— Honnan tudta, hogy itt lakom? Hogy nézett ki? Mit akart?

Az asszony elmesélte a látogatás körülményei t.

Valter akkorát csapott az asztalra, hogy a tányérok láncra perdültek.

— De ki az isten hatalmazott fel téged arra, hogy mindenféle dolgokat elkotyogj! — rontott gorombán az anyjának,

Valtemé alig tudott megszólalni az ijedtségtől.

— Hallottam...

Kati szólalt meg:

— Nem lenne szabad anyukáddal így... — de Vince erélyesen közbevágott.

— Hallgass! A végén még tőled fogok engedélyt kérni, hogy megszólalhassak!

Katit azonban nem abból a fából faragták, hogy csak úgy le lehessen inteni.

— Kiabálj azokra a bérgyilkos barátaidra — sziszegte ful- lánkosan —, de ne énrám, tudod? — aztán hirtelen elpilye- redett és ki akart szaladni a szobából. Valter utánaugrott,

erőszakkal visszahúzta és leültette az anyja mellé.

— Idehailgassatok! — tombolt az idegességtől. .— Tudjátok, mit jelent az, ha valamelyik szivar megtudja, hogy ti katonai titkokat kotyogtok el? Tizenöt évet! Értitek. Tizenötöt! — szavai úgy csattantak, mint az ostor.

Valtemé válaszul jókora pofont húzott le neki. Akkor megragadta a kezét, de ő kirántotta karját a fiú markából.

— Ott is végzed a börtönben, te huligán! Az anyádat mered ráncigálni? Erre tanítottunk? Erre tanított apád? — — kiabált magából kikelve.

Valter vörösen, az idegességtől remegve, sebtében kapkodta magára egyenruháját. Az utol- ,só szitkokat már nem is hallotta. Köszönés nélkül rontott ki a lakásból.

Az utcán az éles szél csapta arcába a sűrű. apró hópelyheket. Elhatározta, hogy egyenesen az állomásra megy és visz- szautazik.

A villamosmegállónál várakoznia kellett. Aztán végre jött egy kocsi, de annyira tömött volt, hogy nem tudott felszállni.

Szaporán mozgatta lábujjait, hogy egy kis vért kergessen beléjük, mert már csaknem érzéketlenek voltak. Mellette csinos, fiatal nő reszketett a hidegtől, valósággal táncot járt, úgy to-