Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
1965. szeptember 26. 2 Vasárnap Parlamenti vihar és atcai tüntetések Athénben Athén Szombaton a kora hajnali órákban került sor a görög parlamentben a bizalmi szavazásra. A parlament épülete előtt, valamint Athén utcáin erős karhatalmi készültség felvonulása és tüntetések kísérték az eseményt. A bizalmi szavazás során a Sztefanopulosz- kormány megkapta az előzetesen gondosan kiszámított 152 szavazatot 148 ellenszavazattal szemben, vagyis csupán eggyel többet a szükségesnél. A szavazás után az új kormány első intézkedéseként a parlament bezárását határozta el október 15-ig, a nyári szünet befejeztéig, de a hírügynökségi jelentések szerint a Sirály ezt bizonyosan meghosszabbítja további egy hónappal, vagyis november 15-ig. Papandreu élesen bírálta a Centrum Unióból disszidált képviselőket, akiket — mint mondotta — „miniszteri tárcákkal vásároltak meg”. A kormányt hamarosan megbuktatják saját belső ellentétei, a megoldásra váró súlyos kérdések, valamint, a nép dühe. A görög nép tovább folytatja harcát a demokrácia győzelméért — hangoztatta Papandreu. Sztefanopulosz is nyilatkozott. Az újságíróknak kijelentette: az új kormány első feladatai közé sorolja a rend helyreállítását. (MTI) Magyar kitüntetések szovjet katonai vezetőknek Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete szombaton délben átnyújtotta M. V. Zaharov marsallnak, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének és Sz. G. Gorskov flottatengemagynak, a szovjet haditengerészet főparancsnokának a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét, amellyel a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar nép felszabadításáért folytatott harcok során szerzett kiemelkedő érdemeik elismeréséül tüntette ki őket. A kitüntetés átnyújtásánál jelen volt Strahl Sándor ezredes, a moszkvai magyar nagykövetség katonai attaséja, Zaharov marsall és Gorskov flottatengernagy meleg szavakban mondott köszönetét a kitüntetésért (MTI) Százezrek honvédelme Járási és megyei vetélkedőik után a fővárosban is lezajlottak az összetett honvédelmi verseny döntő találkozói. Több mint 350 000 indulóból, negyedmilliónál több férfiből és mintegy 70 000 leányból választódtak ki azok a lelkes fiatalok, akik valóban a legjobbnak bizonyultak a nagy felkészültséget, észt, szívet és izmot egyaránt igényibe vevő találkozókon. A százezrek példája még inkább hangsúlyozta a fegyveres erők napjának jelentőségét: a fegyvert fogók és a dolgozók egyaránt készültek fegyveres erőink szeptember 29-i ünnepére. Húsz szabad esztendő, haladó és forradalmi hagyományaink szüntelen ápolása érlelte meg társadalmunkban ezt a honvédelmi gondolkodást. Amikor a kisdobos. majd az úttörőkorosztály Dózsa felkelő parasztjait, Rákóczi kurucait, Kossuth vörös sipkásait és a Tanácsköztársaság vöröskatonáit egy sorba állítja a hazánk felszabadításában részt vett magyar partizánokkal: a haza harcos védelmének gondolatát érti meg. Amikor a középiskolás vagy az ipari tanuló osztályfőnöki órákon a szocialista hazafiság és a proletámemzetköziség elméleti és gyakorlati egységéről gondolkodik, nem kevesebb értéket gyűjt, mintha nyári szabad idejében megismeri a haza szépséges tájait. Ahol a technika ismerete a szocialista haza szeretetével párosul, ott világosabbá válik az alaptörvény is: a honvédelem nem csupán a fegyvert hordozó néphadsereg, s más fegyveres erők előjoga és kötelessége, hanem össztársadalmi feladat. A felismerést olyan kezdeményezések követik, mint a sokfelé megalakult, a határok őrzésében segítséget vállaló ú ttör ős zakaszok, amelyeknek lelkes őrsei speciális tanfolyamon ismerkednek meg a szocialista hazafiság, a békevédelem, a forradalmi hagyományok ápolásának gondolataival, s megismerkednek a fegyvernemekkel, a tereptannal, a képzőismerettel, mindazon tudnivalókkal, amelyeknek később is hasznát veszik. A bevonulási korhalár 18 évre történő csökkentése miatt is helyes, hogy több középiskolában megkezdődött a honvédelmi előképzés. Ennek keretében az érett, ség küszöbén fiataljaink olyan elméleti és gyakorlati ismereteket kapnak honvédelmi tudnivalóikból, amelyeknek birtokában problémák nélkül léphetnek át az erős, fegyelmezett, egészséges fiatalságot továbbnevelő néphadsereg és határőrség soraiba. Itt ér utolsó állomásához az a honvédelmi köznevelés, amely a társadalmi gondolkodás kovászát jelenti. A leszerelök legjobbjaival már sokfelé gazdagodnak a Honvédelmi Sportszövetség szervezetei, hiszen alig van ezer leiken felüli községünk, ahol ne lenne valamilyen szakfoglalkozása, csoportja az MHS-nek, s természetes, hogy katonaviselt, lelkes fiatalok, bél erősíti sorait már a munkásőrség is. Nem lehet elégedettség és meg- indultság nélkül gondolni arra, hogy e százezrek honvédelmének minőségi változása és folytatása — a százmilliók életének internacionalista értékelése. Már a kubai konfliktus idején, de főként az idén, a vietnami nép védelmében húsz évtől hatvanig százával szólaltak meg a legjobbak, szívüket, kezüket és fegyverüket ajánlották fel a távoli testvérnép harcához. Talán legmarkánsabban a többszörösen kitüntetett, a spanyol frontot és a fasiszta háború poklát egyaránt megjárt, az ellenforradalom leverésében is részt vett veterán fogalmazott: „Jelentke. zem, mert nyugdíjas kommunisták és nyugdíjas partizánok nincsenek .. Az úttörőkortól a nyughatatlan nyugdíjasig terjed tehát az a társadalmi háttér, amely így szép. tember táján még láthatóbban fogja körül fegyveres erőinket. Szeptember 29 — a császári zsoldosokat megverő pákozdi népfelkelők győzelme — így válik valóban az egész, a szocializmust építő magyar nép ünnepévé. Jurmics László | Közlemény a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségének magyarországi látogatásáról A magyar nép egységesen támogatja a dél-vietnami nép igazságos harcát A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására 1965. szeptember 14—25 között Dang Kuang Minh-nek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága tagjának vezetésével baráti látogatást tett Magyarországon a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége. A küldöttséggel szívélyes hangú, baráti eszmecserét folytatott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök, helyettese, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke és Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese. A küldöttség találkozott és megbeszéléseket folytatott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szolidaritási Bizottság és más magyar szervezetek vezetőivel, üzemekben és vidéki városokban tett látogatásai alkalmával szolidaritási gyű. léseken találkozott a magyar dolgozókkal. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége között megállapodás jött létre a DNFF budapesti irodája felállításáról. A Magyar Szolidaritási Bizottság a dél-vietnami hazafiak részére gyógyászati berendezésekből álló segélyt adott át a küldöttségnek. A hős dél-vietnami nép küldötteinek a magyar vezetőknél tett látogatásai, a magyar dolgozók széles rétegeivel történt találkozásai alkalmat adtak népünk internacionalista szolidaritásának kifejezésére az amerikai imperializmus bűnös agressziójával szemben igazságos honvédő háborút folytató dél-vietnami testvéreink iránt. E találkozások ismételten megerősítették a Magyar Népköztársaság kormánya 1965. augusztus 10-i állásfoglalását, amelyben kinyilvánította: „A vietnami nép ellen elkövetett szégyenletes akciók az egész világ színe előtt ismételten leleplezik az Egyesült Államok vezetőinek „a béke, a szabadság és az igazság védelméről” hangoztatott képmutató állításait. Az amerikai imperialistáknak be kell látniuk — hiszen a mindennapok tényei kényszerítik őket erre —, hogy hiábavaló minden kísérletük a vietnami nép igazságos harcának megtörésére ... A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, mint a harcoló vietnami nép tényleges képviselőinek javaslatait a vietnami kérdés rendezésére. Az Egyesült . Államok haladéktalanul szüntesse be agresszióját a vietnami nép ellen, vessen véget a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni tér. rorbombázásainak, vonja ki csápatait és fegyverzetét Dél-Vietnamból. Az 1954. évi genfi egyezmények szigorú betartása megfelelő alapot teremt arra, hogy a vietnami nép — a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ismert programjának megvalósításával — maga döntsön sorsáról. A Magyar Népköztársaság kormánya népünk internacionalista kötelességét teljesítve továbbra is minden erkölcsi, anyagi és egyéb segítséget megad a vietnami népnek. Az amerikai agresz- szió kiszélesedése arra kötelez bennünket, hogy még határozottabban, még aktívabban támogassuk Vietnam igazságqs harcát az amerikai imperializmus ellen”. A küldöttség a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a dél-vietnami nép nevében köszönetét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kormánynak és népnek azért az erkölcsi és anyagi támogatásért, amelyet a dél-vietnami népnek nyújt és a jövőben nyújtani fog az amerikai agresszió elleni hősi harcához. A küldöttség e támogatást a magyar nép internacionalista érzései nagyszerű megnyilvánu. lásaként értékeli, amely hozzájárul a harcoló délvietnami nép erőinek és lelkesedésének növeléséhez. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségének magyarországi látogatása erősítette népeink közös antiimperialista harcának lendületét, jelentősen hozzájárult a magyar és dél-vietnami nép barátságához és a szolidaritás szálainak erősítéséhez. Dél-vietnami barátaink személyében közvéleményünk annak a hősi népnek a képviselőit ismerte meg, amelynek szabadságáért, függetlenségéért vívott küzdelme csak győzelemmel, csak az amerikai imperializmus vereségével végződhet. (MTI) ^Oar^akttíí A kutya ugatására Szatmáriné szaladt ki a konyhából mosogatóvizes kézzel. Ügy nézett a belépő Molnár Sándorra, mintha az nem á kiskaput, hanem a koporsó fedelét csukná be maga után. — „Mit akarhat itt ez az ember? Hat éve sincs, hogy vasvillát szegeztek egymásnak a férjemmel s azóta egy kurta jó napot-ot se mondtak egymásnak.” — Itthon van Lajos? — Majd mindjárt megkérdezem tőle. Azaz, hogy megnézem, nem aludt-e el — igazította ki magát, nehogy azt higgye ez az országjáró Molnár, hogy a férje fellát, mióta elnök lett. Bentről visszafojtott sugdolód- zás hallatszott egy pár pillanatig, aztán kilépett Szatmári. — Jó napot! — Jó napot — viszonozta kényszeredetten. — Egy kis beszédem volna veled, Lajos. — Ha jó szándékú, akkor ülj le, ha nem, hát akkor tudod, hogy hol jöttél be... Egy röpke pillanatig farkasszemet néztek, mint akkor, öt évvel ezelőtt a cséplőgépnél. Azért akaszkodtak össze, mert Molnár megjegyezte: „Nézzétek, hogy tömi árpával a lovait a gazd’ urunk. Biztosan ki akar lépni velük.” — Te is tömted volna, ha lett volna mit behozni. De csak azt a mindig szomjas szádat hoztad meg az üres markodat — vágott vissza Szatmári. — De én itt vcútam a kezdettől, amikor még egy fillére se volt a szövetkezetnek. Jöttél volna te is akkor, s nem most, amikor már fut a közös szekér. Ügy kellett közéjük állni, nehogy egymásba mártsák a villát Azóta tart köztük a makacs harag. Ha néha összetalálkoztak, elfordították fejüket. Egyikőjüknek sem engedte a büszkesége, hogy legalább köszönjön. S most Molnár leül a tornácon lévő asztalhoz, cigarettával kínálja a házigazdát. Tüzet is ad. Kifújja az első szippantású füstöt s aztán mé- labúsan megszólal. — Ne haragudj, hogy megzavar, lak a vasárnap ebéd utáni pihenődben. De tudod, hétköznap nem vagyok itthon. Először is azt mondom: felejtsük el, ami köztünk volt. Én voltam az oka. Persze a többiek is. Az az oktalan hangulat, hogy „No, jönnek az egykori kenyéradó gazdáink, aztán kezdik a parancsolást ott, ahol abbahagyták”. Minek részletezzem? Buta indulat fűtött bennünket. Engem meg az is, hogy év végén úgyis kilépek. Már azelőtt megérett bennem az elhatározás: jobb lesz a három gyerek szempontjából, ha havonta kétszer kapok fizetést. Szóval, én félretettem a haragot. Félre tudod-e tenni te is? Szatmári nem válaszolt. Felállt, eltaposta a cigarettavéget, elmosolyodott s bement a házba. Molnárnak nem volt ideje eldönteni, hogy felálljon s elmenjen-e, mert már jött is az elnök egy üveg Pecsenyefehérrel és két pohárral: — Akkoriban mindnyájan acsar- kodtunk, civakodtunk, mint a frissen összekerült süldők. De azóta megszoktuk egymást és gyarapodunk. No, egészségedre. — Egészségedre neked is... — No, ezen túlestünk. Mondjad a következőt, mert tudom, hogy nemcsak ez hozott ide. — Az hozott, hogy vissza akarok jönni. — Csak nem? — De igen. A fiam miatt. Ma délben felpofoztam amúgy istenigazából. — No csak. Éppen valamelyik nap mesélte íülem hallatára a többieknek, hogy mióta a vízügynél dolgozol, egy ujjal sem nyúltál hozzá. Na, fogjad, ha ízlik... — Az a baj, hogy nemigen nyúl. tam hozzá. Azzal állt elő szombaton este, hogy ő elmegy, mit tudom én, kikkel, segédmunkásnak Pestre. Mondom neki: Miért mennél, fiam, hiszen jól meg lehet itt élni á szövetkezetben, szakmát is tanulhatsz, ha kedved tartja. — Akármit tanulok itt, buta falusi ember leszek világ életemben. Falun nincs már jövője a fiatalságnak — bölcselkedett.
