Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
1965. szeptember 2Í. 4 Péntek Az őszi forgalom sikeres lebonyolítása jól szervezett szállítással, a vasúti és közhasznú gépkocsik maximális kihasználásával teljesíthető Ülést tartott a megyei szállítási bizottság Fontos feladatokról, az őszi szállítás megszervezéséről tanácskozott szerda délutáni ülésén a megyei szállítási bizottság. Amint a tájékoztatókból is kitűnt, a mező- gazdasági termények érés; idejének eltolódása nagy próba elé állítja a vasút és a közhasznú fuvarozó vállalát dolgozóit, az ipari vállalatokat, állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket. Povázsai Gábor az őszi betakarítás helyzetéről tartott beszámolójában elmondotta, hogy jelenleg a cukorrépa- és a kenderszállítás okozza a legtöbb gondot, mivel cukorrépából az elkövetkező időszakban még több mint 20 ezer holdról kell a termést az átvevőhelyekre, illetve a gyárakba továbbítani. A tapasztalatok szerint a kender- szállítása nem halad olyan ütemben, mint kellene. Néhány vasútállomáson, így Kaszaperen és Kondoroson nem tudtak elegendő kocsit rendelkezésre bocsátani. A vitában ígéret hangzott el, hogy a MÁV ezután kiállítja a szükséges vagonokat. A későbbi érés miatt a kukorica szállítása előreláthatóan szeptember végén kezdődik. Ennek jó előkészítésére azonban már most szükséges megtenni az intézkedéseket. Addig is azonban rendkívül fontos a kedvező idő jó kihasználása a cukorrépa- és a kenderszállítás gyorsítására. Katona Gábor, a békéscsabai vasútállomás főnökhelyettese a MÁV augusztusi árufuvarozásáról tájékozíatta a bizottság tagjait. A tapasztalatok szerint a múlt hónapban egyenletes volt az árufuvarozás, Mindemellett azonban az adatok azt is bizonyítják, hogy a MÁV jóval több árut tudott V9I- na elszállítani. Ám néhány vállalat, mint a MÉK, a Békéscsabai Konzervgyár, a hűtőház, Kétegy- házán és Lökösházán az ÉRDÉRT kevesebbet szállított a tervezettnél. A békéscsabai téglagyár viszont jól kihasználta a lehetőséget. Az őszi forgalom Sikeres lebonyolítása a következő időszakban tervszerűbb szállítást igényel a vállalatoktól. Az őszi forgalom kezdetét jelzi az októberre igényelt TEFU- gépkocsik emelkedő száma. Szik- szdi József tájékoztatója szerint a vállalatok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a jövő hónapra a rendelkezésre álló közhasznú fuvareszközöknél hatvannyolccal többet igényeltek. Az igényeket csak úgy tudják kielégíteni, ha a gépkocsikat a jelenlegi napi 10—11 óránál lényegesen jobban kihasználják. Vagyis, ha a szállíttató felek éjjel, szombat délután és vasárnap is igénybe veszik a fuvareszközöket. A tapasztalatok ugyanis azt igazolják, hogy ettől sok helyütt még elzárkóznak. Az őszi forgalmat tehát a saját és a közhasznú gépkocsik maximális kihasználásával lehet eredményesen lebonyolítani. Az indokolt igények kielégítésére a megyei szállítási bizottság — szükség esetén — közületi gépkocsikat is igénybe vesz, hogy ezzel segítse az őszi forgalom feladatainak ellátását. P. P. Közgazdasági kérdésekről — röviden Az anyagkészletek és felhasználásuk rr Őrmester-egyetem isták — őrnagy elvtárs, Süli honvéd vizsgára megjelentem. — Tessék, húzzon — mutat a katonatiszt az asztalon levő tételhalmazra, amely fogósabbnál fo- gósabb kérdéseket rejt. A tartalékos tiszthelyettes-jelölt határozott mozdulattal a hozzá legközelebb eső papírszeletet ke. zébe veszi, miután elolvasta a tétel címét, jelenti: — A kérdést értem, kérek engedélyt a felkészülésre... Néhány perc múlva a vizsgázó az utak rendeltetéséről és felderítéséről beszél. A bizottság tagjai elégedettek tudásával, a jutalom: műszaki ismeretből jeles. — Gratulálunk — mondjuk Süli honvédnak, miután átadta a helyét a következő felelőnek. — Az utolsó héten különösen rákapcsoltunk — válaszolja. Egyetemisták vagyunk valamennyien, azok, akik tavaly előfelvételt nyertünk valamelyik felsőfokú tanintézetbe, s tanulmányaink elkezdése előtt töltöttük sorkatonai szolgálatunkat Hárman Békésből — mindannyian Szegedre Nemsokáig váltottunk szót „négyszemközt”, mert két napbarnított arcú katona állt meg mellettünk. — Kolarovszki János honvéd, Kasnyik György honvéd — mutatkoztak be egymás után. Jellegzetes kiejtésükből lehet következtetni szűkebb hazájuk hollétére, de megmondják maguktól; Kolarovszki Jancsi beszél hármuk nevében. — Süli Pista medgyesbodzási, a Gyuri szarvasi, én pedig békéscsabai vagyok. A bevonuláskor hamar megtaláltuk egymást, s szoros barátságot kötöttünk. Leszerelésünk után sem válunk el, mindannyian a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatói leszünk. Közösségi életre neveltek A három Békés megyei fiatal — ugyanúgy, mint a többiek — tizennyolc éves korban vonult be. Eretten kerültek ki a gimnázium padjaiból, azonban jellembeli tulajdonságaikban — életkori sajátságaik miatt — hiányosságokat tapasztaltak parancsnokaik. — A jellem alakításában sok segítséget kaptunk, a közösségi életre, érzésre neveitek — veszi át a szót Süli Pista. A kisebb-na- gyobb nehézségek, a riadók, akaraterőnk megtornáztatása jellem- formálóként hatott. Megtanultunk egymásnak segíteni, egymás tetteit, munkáját értékelni, becsülni. S valahogy szorgalmasabbnak érezzük magunkat, mint például egy évvel ezelőtt voltunk. Nagyon őszintén mondom, hasz-, nos volt számunkra a hadseregben eltöltött tizenegy hónap. Az említett jó tulajdonságok — melyeknek alapjait igazán itt oltották belénk — bizonyára sok gond, probléma megoldásában segítségünkre lesznek az egyetemi évek alatt, s később is. Tanulás, munka, pihenés Kasnyik Gyuri, aki franciaorosz szakos tanárnak készül, mondja a kővetkezőket: — Sokan azt hiszik, ha bevonulnak katonának, akkor a gyakorlatozáson túl mással nem foglalkoznak. Ez nem így van, amit mi is tapasztaltunk. A kiképzési idő után volt lehetőségünk a tanulásira. Ezen túl dolgoztunk társadalmi munkában, közös kirándulásokon, színházlátogatásokon vettünk részt. A katonai ismereteken túl bővült a látókörünk, gyarapodtunk általános műveltségben, s egyes dolgokról objektiven tudunk véleményt alkotni, A vizsgák után leszerelünk, s én is pihenéssel, szórakozással töltöm az időm, no meg egy kicsit tanulom a franciát. Szeptember közepén aztán elkezdődik a tanulásban bővelkedő öt esztendő... Amikor befejezzük a beszélgetést, az utolsó felelő is levizsgázott műszakiból. — Már csak a lövészet van hátra — közlik a fiúk. Délután még átismételjük az anyagot, s ha sikerül, akkor őrmesterként szerelünk le... Mind a három Békés megyei jól szerepelt a lövészeten. Az avatás napján a parancsnok az ő nevüket is azok között olvasta, akiket őrmesterré léptettek elő. Békésből ők az elsők, akik az új törvény értelmében, az egyetemi tanulmányok elkezdése előtt ietöltötték sorkatonai szolgálatukat. Elöljáróik mondták: becsülettel megállták helyüket! Nem hoztak szégyent volt középiskolájukra, megyéjükre s az egyetemre sem! A három leszerelt tartalékos tiszthelyettes, amikor elvált egymástól a csabai vasútállomáson, nem kevés büszkeséggel mondta egymásnak: az egyetemen találkozunk, őrmesterek! Dékány Sándor A felesleges anyagkészletekről vitatkozók gyakran megkérdik: miért lehetséges a túlzott készlethalmozódás, amikor tervszerűen gazdálkodunk és ebben is érvényesíteni lehet a matematika logikáját? Valóban indokolt a kérdés, hiszen a tervgazdálkodásból az anyagok, alkatrészek gondosabb felhasználására is következtethetünk és a rendelésállományra építve lehetőség van, hogy jobban számoljunk a szükségletekkel és az ésszerű tartalékolással. Igaz, hogy az anyaggazdálkodásban csak részben érvényesülhet a matematika, mert ezúttal nem igaz, hogy minél nagyobb az anyagkészlet, annál jobb a gazdálkodás, a termelés menete. A raktári készletek értéke ugyanis forgótőkét köt le és ez akadályozza az újabb termékek gyártásához szükséges újabb anyagok, alkatrészék beszerzését. Mégis alkalmazni kell a tervszerűbb anyaggazdálkodásban a matematikát. A forgóeszközök lekötése — az előbbi példa is bizonyítja — akadályozza a műszaki előrehaladást és emellett tanácsos számolni a magyar ipar néhány sajátosságával, azzal például, hogy az alapanyagok jelentős részét importáljuk, a felesleges készletek tehát nem csupán hazai értéket, hanem valutaértéket is elvonnak a termeléstől. Az anyaggazdálkodás megjavítását szinte követelőén indokolja az életszínvonal növelése is. A múlt év végén a nemzeti jövedelemnek mintegy 70 százalékát kötötték le a termékikészletek, s mint azt a statisztikai hivatal első féléves jelentése megállapította, ebben az idén sem történt számottevő javulás. Közismert, hogy a beruházásoknak és a lakosság fogyasztásának forrása és fedezete a nemzeti jövedelem, nyilvánvaló tehát, hogy a sok-sok milliárdos eszközlekötés akadályozója az ipari termelés fejlesztésének és az életszínvonal növelésének egyaránt. A túlzott felhalmozás az okozója annak a látszólagos ellentmondásnak is, hogy a készletek egyre növekednek, ugyanakkor mégis gyakoriak az anyagellátási nehézségek. Azért látszólagos ez, mert törvényszerű, hogy ha egyes vállalatok a népgazdaság anyag- készletéből többet vonnak el, máshol' az elkerülhetetlenül hiányt okoz. Az anyagbörze viszony, lag nagy sikerének éppen ez volt egyik oka. A vállalatok olyan alkatrészeket és anyagokat vásárolhattak, amelyek egyik helyen hiányoztak, ugyanakkor máshol feleslegesen foglalták el a raktárt. Szükségetelen tovább indokolni a készletgazdálkodás megjavításának jelentőségét. Viszonylag ismertek a javítás módszerei is. Alapvető feltétel a tervszerűség, de legalább ilyen fontos a rendelésállomány állandó figyelemmel kísérése, a kapacitásszámítások és a gondos nyilvántartás. Tapasztalatok bizonyítják, hogy sok vállalat nem is tudja, mivel rendelkezik, még az is előfordult, hogy olyan anyagok után futkostak, amelyekből bőségesen találhattak a saját raktárukban. Ma még többségében az a gyakorlat, hogy az anyagfelhasználási normák java részét nem műszaki, gazdasági számításokra építik, sok üzemben nem a termelési program határozza azt meg, hanem a globális termelésfelfutás arányában emelik a készleteltet. A „globális” számolások mindig az adott helyzetből indulhatnak ki, az üzemeknek pedig nem egyszerűen termelni kell, hanem új szükségleteket, új rendeléseket is ki kell elégíteni. Igaz, a rendelések gyakori késése miatt nehéz a szükségletfelmérés, senki sem akadályozza azonban a vállalatokat, hogy önállóan is végezzenek igényéé piackutatást. Az anyaggazdálkodás megjavítása elsősorban a vállalatok gondosabb munkájától, önállóságától, kezdeményezőképességé tói és határozottságától függ. Kovács András 13. Valter Vince honvéd elmé- lyülten tanulmányozta a vonatablak jégvirágait. Fenn az ablak sarkában a fagy érdekes egzotikus növényeket formázott. Az ablak alsó részén, viszont szabályos karácsonyfa alakult ki a parányi kristályokból. Valter éles körmével szaloncukrokat és gömb alakú függőket rajzolt a furcsa fenyőfára. Az utasok mosolyogtak. Úgy elröppent az idő, hogy maga is meglepődött, amikor a kalauz beszólt a fülkébe: — Nyugati pályaudvar’, végállomás. Betért a restibe. Fél deci pálinkát kért, aztán egy hajtásra kiitta. Nyomott hangulata ettől némiképp megenyhült, és mire kilépett a körút járdájára, már jókedvű embernek vélhették volna. A resti kávésnője csodálkozva tapasztalta, hogy egy harmincöt év körüli férfi a pulton hagyta gőzölgő kávéját, olyan hirtelen sietett a távozó katona utón. Valter honvéd minden lépését figyelték. A Wesselényi utca sarkán szállt le a villamosról, és nyomban be is fordult az utcába. Néhány perc múlva eltűnt egy régi, kopott, jellegzetes VII. kerületi ház kapujában. Az udvaron, ahol nagy kupacokba halmozva állt a hó, az öreg házmester serénykedett, még magasabbra tornyozta a hóbuckát. — No, nézd csak, a Vince gyerek! — és az emelet felé kiáltott; — Valtemé! Katika! Megjött a vitéz úr! Először a kislány hajolt ki a körfolyosó korlátján, majd a mama is megjelent. A lány sarka géppuskaként verte a taktust a lépcsőházban. Valtemé szaporán követte. Valter először a menyasszonya szüleinél tett látogatást, majd a lánnyal együtt ment haza, a szemközti lakásba, édesanyjához. Valtemé a konyhában várta őket télikabátban, szatyorral a kezében. De aimdnt berontottak a fiatalok, egyre csak halogatta az indulást. Nem győzött betelni fiával, úgy érezte, Vince a hadseregben tejfeles szájú kamaszból férfivá teljesedett. — Hej, szegény apád, ha látna — és könnyes lett a szeme. — Nem sok híja volt, hogy elmaradjon a meglepetés — mesélte Valter. — Képzeljétek, majdnem kiderítették rólam, hogy megöltem egy katonát — és elmondta a Faragóval tötén- teket. Az anyja csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor megtudta, hogy a gyilkos már lakat alatt van. A lány kuncogva, kételkedve vette tudomásul az esetet, hitte Is meg nem; is. Nem először fordult elő, hogy a
