Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
1865. szeptember 24. 5 Péntek Felkiáltójel Békéscsabán és Sopronban Mint két felkiáltójel mutat az ég felé egy kőobeliszk hazánk keleti és egy másik a nyugati végén. Mindkét kövön „kétezer” a szám; egyik Sopronban, másik Békéscsabán. Csabán ennyit a tudatlanság ölt meg Sopronban ugyanennyit az emberi őrület. Ez jutott eszembe, amikor a békéscsabai Széchenyi-! igetben levő régi kőemlékműbe vésett sorokat olvastam: „Kétezer csabai nyugszik itt az emlék tövébe’ a kiket az Epe Mirigy dühösködő mérgébe’ öt hetek lefolyta alatt kedveseiktől el ragadt.” Ez a kétezer ember kolerában halt meg Békéscsabán 1831-ben. A betegséget nem tudták gyógyítani, sem megelőzni. Akkor még nem ismerték a baktériumokat, sem a védőoltásokat. Valószínűiéig nem tudták vagy nem gondoltak arra, hogy már évezredekkel előbb ajánlotta az embereknek egy nagy tudós, törvényhozó, tanító, egyúttal orvos is, hegy minden étkezés előtt kezet mossanak. Ez a régi egészségügyi szabály az ókori történelemből ismert Mózestől származik. Sopron baífi határában az 1948-ban állított emlékműn ez a véset olvasható: „Ezen emlékmű határán belül kétezernél több zsidó hites testvérünk esett áldozatul az 1944—45. évi emberi őrületnek. Itt száznál, több mártír alussza örök álmát. Nyugodjanak békében.” Ez az örökre itt nyugvó kétezer ember az ország minden részéből odahajtott emberek, munkaszolgálatosok, asszonyok, gyermekek közül kiütéses tífusz, vérhas, egyéb betegség és agyon- lövés miatt halt meg. Ha betartották volna az emberek azt a tanácsot, amit az előbb említett törvényhozó az ókorban mondott és kőbe vésett: „Ne ölj!’” meg azt, hogy: „Ne tégy más embernek olyat, amit magadnak nem kívánsz”, akkor nem halt meg volna ez a kétezer ember. A két kő fájó felkiáltás, meg figyelmeztető is. Mintha azt mondanák: „Emberek, ne kövessétek el a légi hibákat, ne rágalmazzatok, ne lőjetek, hanem okuljatok a régi, rémes tapasztalatokból. Tegyelek úgy, mint Mózes tette: „Szenvedélyesen szeressétek az igazságot”, és tartsátok meg a régi és új egészségügyi és erkölcsi tanácsokat, szabályokat, törvényeket. Ezzel lesz a ma embere műveltebb és jobb. Dr. Várady Károly főorvos, Sopron A tervek szerint februárban jelenik meg a Békési Elet című népszerű tudományos és kulturális szemle első száma A TIT és ai MTESZ megyei szervezeteinek közös kiadásában 1966 első negyedévétől új folyóirattal gazdagodik a megyei és ezáltal az országos sajtó is. Az új folyóirat, mely első évében négyszer, antológiaként jelenik meg, népszerű tudományos és kulturális szemle lesz, feladata számot adni a Békés megyei vonatkozású kutatómunkáról és kulturális tevékenységről, eredményekről. I A folyóirat 10 tagú szerkesztő bizottsága szeptember 22-én tartotta második ülését. Ezúttal az első szám tématervét és szerkesztési elveit határozták meg, majd eldöntötték, hogy a kt>. 1000 példányban megjelenő illusztrált folyóirat elnevezése Békési Élet lesz. Az első szóm megjelenését februárra tervezik. fiú valami elképesztő dologgal ugratta. Valternő végre rászánta magát, hogy elinduljon a csarnokba. Hazajött a fiú. Ünnep van, ünnepi ebéd kell. Amint kilépett az ajtón, a fiatalok az órára pillantottak. — Fél óránál előbb nem jön vissza — suttogta Vince és a lány dereka utón nyúlt. — Várj! Idefordítom az órát, nehogy elnézzük az időt... Vidám turbékolássál telt el a szabadság első két napja. Valter és menyasszonya ki sem mozdultak a házból. Mindig abban á lakásban tartózkodtak, ahol pillanatnyilag nem voltak otthon az öregek vagy Kati kishúga. A harmadik nap délelőttjén, amint éppen Kati szobáját szállták meg, egy teddy-bund ás fiatal nő csengetett be Valterekhez. Nagyon komolyan köszönt és idegesen kérdezte Valternétól: — Ugye tetszik rám emlékezni? — majd amikor látta, hogy Valtérné éppenséggel nem emlékszik, hozzátette: — Hát a látogatószobán, amikor az eskü volt a speciális alakulatnál. „N” községben. A néni is ott volt a fiánál. Mi a szomszéd asztalnál ültünk. Még beszélgettünk is. Valterné már emlékezett a nőre. — Ja, persze, persze, aranyoskám, fáradjon beljebb. Mostanában olyan feledékeny vagyok — és hellyel kínálta a nőt. Az leült, sietve, kicsit hadarva mondta: — Hallottam, hogy a fia itthon van szabadságon... — Igen. hazaengedték... — mosolygott büszkén a mama. — ...és igaz, hogy valami szörnyű történt velük? Nem mesélte a fia? — De... mondta... — Nem tetszik tudni, kit tar- I tóztattak le? — Kedves lelkem, valami Fazék vagy Lábos, ha jól emlékszem, valami ilyesmit mondott — felelte bizonytalanul Valterné, — de várjon, itt van Vince a szomszédban a kis menyasz- szonykájánál, mindjárt szólok neki. — Lábas?! — állt fel a nő. — Az... Hát persze, hogy Lábas! Látja, milyen feledékeny vagyok. Maradjon csak, máris szólok Vincének — indult az ajtó felé. — Szerelmes isten..; A Feri... — és a nő fölugrott a székről. — A Feri... — hangja zokogásba fúlt és kiszaladt a konytábői, (Folytatjuk) Szén ti r may József kultúrigazga tó Székely Tamást és Béres Károly ügyelőt üdvözli, Munkában a műszak, a kellékes. Ellesett pillanat a női öltözőben. (Romváry Gizi, Lestyán Katalin és Cseresnyés Rózsa.) Az 1966—66-os színházi évad megkezdődött. Igaz, hogy csak a táj előadások, Békéscsabán még az a kérdés: az új esztendő első hónapjában megnyitja-e kapuit a múlt század hetvenes éveiben épült színházépület, a Vigadó, melynek nagyarányú felújítása már régen esedékessé vált, és most közeledik a befejezéshez. A színész azonban nem pihen, a hétfői szünnapok kivételével esténként a megye két községének színpadán megy fel a függöny, Cserhalmi Imre: A reg- , gél mindig visszatér című színművét, és 'Király—Vécsei—Várady: Az igazi című zenés komédiáját játszák megérdemelt sikerrel. Néhány nappal ezelőtt Déva- ványán volt színházi előadás és a kultúrotthon nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség sokat tapsolt művészeinknek. Fél 6- kor indult az autóbusz Békéscsabáról, s 7 óra előtt érkeztek meg a gazdag hagyományú sárréti községbe, ahol Szentir- may József, a kultúrotthon igazgatója fogadta színészeinket. A műszaki gárda hamarabb érkezett, a színpad bedíszltése hosz- szabb időt igényel. Velük együtt j készült az előadásra Süli Pál kellékes is, a színházi est egyik, ! a közönség számára láthatatlan szereplője. Fél 8 előtt már gyülekezett a ; közönség; az öltözőkben felkészültek a színészek, az ügyelő ■ körbejárt: minden rendben! j Aztán elérkezett a pillanat, j megszólalt a gong és megkez- ! dődött az előadás. Ügy, mint annyi százszor és ezerszer, és mindig ugyanazért: hogy a kö- zönség jól szórakozzon, a szín- : házi élmény is igazabb, jobb j emberré formálja a nézőt. . . És amikor felcsattan az el- j só taps, akkor valamennyien 1 érzik, hogy meghálálni csak egyféleképpen lehet —, ha művészetük legjavát adják cserébe érte. v--------------------------------------— • És az előadás egyik jelenete. Fotó: Demény Gyula
