Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-23 / 224. szám

1965. szeptember 23. 2 Csütörtök Csatorday Károly az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának elnöke New York Magyar elnököt választott szerdán az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakának 1. számú Politikai Bizottsága. A bizottság délelőtti ülésén egyhangúlag Csatorday Károly nagykövetet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ- képviselőjét választotta meg er­re a tisztségre. A bizottság a közgyűlés egyik legfontosabb szerve. Itt folyik a közgyűlés napirendjén sze­replő legfontosabb politikai kérdések megvitatása. A bizott­ság határozatait terjesztik az­után elfogadásra a közgyűlés elé. A bizottságnak a világszer­vezet valamennyi tagállama tagja. Csatorday Károly nagyköve­tet megválasztása után Fanfa- ni, a közgyűlés elnöke köszön­tötte a tagállamok nevében. Tito elnök Szófiába érkezett Szófia Szerdán délelőtt hivatalos lá­togatásra Szófiába érkezett Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára. A különvonat- ból kilépő Titót és kíséretét Szó­fia központi pályaudvarán a bol­gár párt és kormány veze­tői fogadták, élükön Todor Zsivkov miniszterelnökkel, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával és Georffi Trajkovval, a nemzetgyű­lés elnökségének elnökével. Saszlrí és Ajub Khan utasítást adott az ellenségeskedések beszüntetésére (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy a tűzszünet kezdeté­nek időpontját szerdán, magyar idő szerint 23 órára halasztja el. U Thant főtitkár a tanács elé terjesztett jelentésében haladék­talan intézkedéseket javasolt a fegyverszünet ellenőrzésére. A fő­titkár szerint első lépésként száz megfigyelőt kell küldeni a kas- mtíri határ két oldalára. • Űj-Delhiben Sasztri indiai mi­niszterelnök: a parlamentben mon­dott beszédet. Közölte a képvise­lőkkel, hogy a katonai parancs­nokoknak már kiadták a tűzszii- neti utasítást. Sasztri hangoztatta, hogy hazá­ja csak az „egyszerű tűzszünetet” fogadja el, de nem vállal semmi­féle kötelezettséget politikailag. Az indiai kormányfő elismerés­sel szólott Koszigin szovjet mi­niszterelnök békéltető erőfeszíté­seiről, méltányolta, hogy a szov­jet kormányfő felajánlotta jó szol­gálatait. Foglalkozott Sasztri a kínai— indiai ellentétekkel is és mégis, mébelte azt a korábbi hivatalos indiai közlést, amely szerint a leg­utóbbi határincidenseket Kína kezdeményezte. Sasztri szerint talány, hogy a jövőben mk tesz Kína, ezért — mondotta — ,,az egész indiai ha­táron éberen kell őrködni”. Saszt­ri cáfolta azt a pekingi bejelen­tést, hogy a szikkimi határ kínai oldalán az indiai katonák lebon­tották katonai létesítményeiket. A továbbiakban kifejezte remé­nyét, hogy Kína a béke útját fog­ja követni. Sasztri beszédével egyidőiben azonban az indiai hadügyminisz­térium közleményt adott ki, amely szerint a szikkimi határ közelé­ben folytatódnak a kínai csapat­összevonások és a kínai katona­ság folytatja állásainak kiépítését is. Mindazonáltal újabb határin­cidensre nem került sor. Ajub Khan pakisztáni elnök rá­diószózatban fordult a lakosság­hoz, közölte, hogy utasítást adott a fegyveres erőknek az ellensé­geskedések beszüntetésére. Kijelentette azt is, hogy Pakisz. tán csak a nemzetközi béke érde­kében járult hozzá a tűzszünet­hez, de a tartós békét az ENSZ- nek kell biztosítania oly módon, hogy „végleges megoldást talál a kasmíri problémára”. Ajub Khan keserű szavakkal il­lette Indiát. „Gálád támadónak” nevezte és bizonygatta, hogy ha­zája csak önvédelemből bocsátko­zott . harcba. Méltatta azt az er­kölcsi támogatást, amelyet Kína adott Pakisztánnak. Ennek az em­léke „mindörökre ott ég szivünk­ben” — mondotta. * A kínai—indiai határszakaszon is csökkent a feszültség. Ez annak tudható be, hogy Kína hivatalo- :'-v- .W .feaa, ................. s an bejelentette: indiai katonák részben vagy teljesen lebontották azokat a katonai berendezéseket, amelyeket korábban a szikkimi atár kínai oldalán emeltek. Az AP azt is elmondja, hogy Pekingbein átadták az indiai kor­mány második jegyzékét is. A két jegyzéket egyszerre hozták nyil­vánosságra. A második jegyzék az elsőhöz hasonlóan határsértéssel vádolja Kínát. Végül az UPI arról tájékoztat, hogy Sasztri miniszterelnök Kris­na Menőn, volt hadügyminisztert (akit Nehru kormányzása idején menesztettek tisztségéből) meg­bízta, utazzék Kairóba és Belg- rádba és fejtse ott ki India állás­pontját a Pakisztánnal és Kínával támadt viszályról. (MTI) A dél-vietnami szabadságharcosok akciója a kormánycsapatok egyik őrhelye ellen A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok parancsnoksá­gának szóvivője közölte, hogy szerdán délelőtt újabb légitáma­dásokat hajtottak végre a VDK te­rülete ellen. Tizenhat vadászbom­bázó a demilitarizált zónától mint­egy száz kilométerrel északra há­rom híd ellen intézett támadást. A szóvivő szerint az erős légel­hárító tűz ellenére valamennyi gép visszatért támaszpontjára. A tá­madás eredményéről a szóvivő nem nyilatkozott. Dél-vietnami szabadságharcosok Saigontól délre a Mekong folyó deltájában akciót hajtottak végre, így gránátokkal lőttek két hely­séget és rajtaütöttek a kormány­csapatok egyik őrhelyén. Saigontól északra mintegy hat­ezer amerikai, dél-vietnami, új­Hogyan történt a prágai vasúti szerencsétlenség? Prága Mint ismeretes, kedden délután Prága külvárosában Hloubetin nevű vasútállomáson súlyos vas­úti szerencsétlenség történt. Szerdán délutánig 14 személy vesztette életét, a sebesültek szá­ma 71, közülük harmincegyen kórházban vannak. A súlyos szerencsétlenség úgy történt, hogy az említett vasút­állomáson állt a Prága és Kolin között közlekedő személyvonat, amely javarészt a fővárosból ha­zaigyekvő embereket szállította. Az állomáson veszteglő személy- vonatba teljes sebességgel bele­rohant egy tehervonat, amelynek veztője a tilos jelzést nem vette észre. A tehervonat az előtte ál­ló szerelvényt mintegy 90 méte­ren tolta maga előtt és az utolsó vagont összetörte. Az MTI prágai tudósítójával il­letékes helyen közölték, hogy a szerencsétlenség sebesültjei és ál­dozatai között magyar állampol­gárok nincsenek. (MTI) zélandi és ausztráliai katona be­vonásával tovább folyik az úgy­nevezett „vashárom&zög” átfésü- lése. Peru a csillogó kulisszák mögött @ 1 i 1 2­■ 5. Június közepe óta Peruban ismét fellángolt a partizánmozgalom és kü­lönösen Huancavélica, valamint Cusco környékén öltött határozott jelleget. E megmozdulások hátterében a latin- amerikai országokra jellemző megol­datlan földkérdés húzódik. Az 1,3 millió négyzetkilométer ki­terjedésű ország földrajzilag és gaz­daságilag lényegében három részre osztható. Az igen keskeny (80—150 km széles) partvidék nagyvárosaiban, kü­lönösen Limában, az ország fővárosá­ban és közvetlen környékén fényűző paloták sora húzódik. Míg a 11,4 mil­liós lélekszámú lakosság elenyésző ré­sze a kedvező világpiaci árak követ­keztében a gazdasági fellendülés előr nyét élvezi, az országot átszelő — Pu~ nőtől Aya-bacaig húzódó — Andor 2000 m feletti fennsíkjain a 6 millió főt számláló indián őslakosság a XVI. sz. viszonyai között nyomorog. Az ország keleti, illetve északkeleti területeit ős­erdő borítja, gyakorlatilag lakatlan. Peru megművelhető földterületének háromnegyede a lakosság alig 8 szá­zalékának kezében van. Az ország la­kosságának a fele földművelésből él, de a gazdasági ág a nemzeti jövede­lem alig negyede csupán. Ha figye­lembe vesszük azt a körülményt Is, hogy a partvidéken termelt cukornád és a gyapot a ‘mezőgazdasági jövede­lem nyolctizedét teszi ki, megállapít­ható, hogy a fennsíkok óriási paraszt- tömegeinek nem jut több, mint Peru nemzeti jövedelmének 6 százaléka, az­az családonként mintegy havi 8 dol­lár. E reménytelen gazdasági, társa­dalmi viszonyok érthető módon forra­dalmasítják az indián őslakosság nagy résziét. A partizánmozgalmak célja a perui földkérdés megoldása és a föl­kelő partizánok a földfoglaló parasz­tokkal együtt zászlajukra a „Föld vagy halál! Győzünk!” jelszót ír­ták. A perui földfoglalásokra első Íz­ben 1953-ban, majd 1961-ben, 1963 őszén, 1964 márciusában és legutoljára az elmúlt hónapokban került sor. A földfoglalók megmozdulásait az évek során brutálisan leverték és ma is mindent megtesznek erőszakos el­fojtásukra. A megoldatlan társadalmi problémák azonban Latin-Amerika többi országaihoz hasonlóan, Peruban is egy állandóan izzó forradalmi gó­cot tartanak életben. Jelmagyarázat: 1. partizánok által elfoglalt terület, 2. paraszti földfog­lalások, 3. partizán támad ás veszélye. III. Vizet „fakasztó" magyarok A magyar nép iránti szimpátiát nem kis mértékben gyarapította kútfúróink évek óta végzett sike­res munkája. Bizony, a viz hi­ánycikk a hatalmas területű Mongóliában. Az állatok itatása, a szétszórt és állandóan helyet változtató települések vízellátása komoly probléma. Tekintélyes emberré válnak azok, akik segí­tenek felszámolni ezt a gondot. Ezért érdekelt a magyar kútfúrók munkája. Szerencsére sikerült megismer­kednem a Mongóliában dolgozó 30 fős expedíció vezetőjével, Su- rányi Ernővel. Elvitt magával a mindössze 150 kilométerre levő fúróbrigád munkahelyére. Nalaj- hig, amelyet bányaipara tett hí­ressé, széles, korszerű bitumenút vezet. Innen azonban már csak földúton haladunk tovább, leta­posott, márgás, agyagos talajon. Néhol egészen elfogadható ez az „út”, s talán még a bitumennél is simább. De ahol kátyú kelet­kezett, azt bizony senki be nem tömi. Ezért aztán más-más rajzó k ács k ar in gók kai, egymás mellett olykor megszámlálhatatlanul sok út vezet. Ütjelzőnek se híre, se hamva és vezető legyen a talpán az, aki kerülők nélkül kijelölt birka-, ló-, kecske- és tevecsor- céljához ér. dákkal találkoztunk, amelyek az Az út, amelynek végállomása idén gazdag legelőkön táplálkoz- Bajindelger néven egy mezőgaz- hatnak. Szétszórtan fehér jurtá­Magyar kútfúrok és tanítványuk. dasági szövetkezet központja, ha­talmas hegyek övezte völgyben kígyózott. Amíg célunkhoz ér­tünk, több hágón kellett átver­gődnünk. Űtköaben hatalmas jak-, kát láttunk, a pásztorkodó mongol ember szerény, de kedves lakhe­lyeit. Odamentünkben azt hittem, va­lami baj esett a kocsival, mert

Next

/
Thumbnails
Contents