Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

1W5. szeptember 19.

5

Vasárnap

Tanácskoztak a járási vöröskeresztes titkárok

Szeptember 15-én, Békéscsabán, a Vöröskereszt megyei szervezetének székházában tanácskozást tartottak a járási vöröskeresztes titkárok. Egyenkénti rövid beszámolójukban ismertették az elmúlt fél évben végzett munkákat, különös tekintettel a véradó-mozgalomra. Utána megjelölték a következő fél év feladatait, amelyben a közegészségügy, s a véradás mindjobbani társadalmasítását jelölték meg fő feladatként.

Szeptember 20-án Csillebércre utaznak a járási titkárok tanfolyamra, ahol öt napon keresztül a minél jobb vezetés érdekében módszertani jellegű előadásokat hallgatnak. Az előadókat a Magyar Vöröskereszt Országos Központja adja. Szemináriumi foglalkozás keretében pedig a vidéki titkárok adnak ismertetőt gyakorlati munkájukról. Az ő sorukból kerülnek ki azok is, akik egy-egy elhangzó előadás után korreferátumot tartanak.

Maestei

Sarkadra látogat Cserhalmi Imre

Megyénkben jól ismerik Cserhalmi Imre nevét, akinek színpadi műveivel a Békés megyei Jókai Színház művészei ismertették meg a közönséget.

Az ifjúsági klub meghívására vasárnap Sarkadra érkezik s a délután folyamán a fiatalokkal találkozik Cserhalmi Imre. A

színház bemutatja A reggel mindig visszatér című drámáját, majd a felnőtt közönséggel találkozik az író, hogy elbeszélgessenek egyrészt a bemutatott darabról, másrészt olyan közös dolgokról, ami egy mai írót mindenképpen érdekel.

A „Tízéves” rejtvénypályázaf nyertesei

Augusztus 24-én megjelent „Tízéves” rej tvénypály ázat helyes

megfejtése: Szépségápolás, Ove- nall, Egyszer vegyen, Szép lesz a bőre, Saját érdekében, Nagy tatok.

A helyes megfejtők között a Kozmetikai Vállalat által leküldött 10 darab kozmetikai cikket kisorsoltuk.

Nyertesek:

Kiss Andrásné, Békéscsaba V., Táncsics u. 10.

Kovács Mária, Békéscsaba V,, Fiumei út 34.

Veres Márta, Békéscsaba, Patyolat Vállalat.

Torzó István, Békéscsaba, Kulich Gyula Lakótelep V/8., II. 5.

Paróczay Mária, Békéscsaba V., Orosházi út 82.

Bucsl József, Békéscsaba V., Reviczky u. 33.

Dorogi Istvánné, Reformá- tuskovácsháza, Árpád utca. 5.

Tóth Mária, Kevermes, Jókai u. 90.

Vida Jánosné, Elek 125.

Berki Magdolna, Battonya, Digestor.

A békéscsabai nyertesek nyereményüket a Békés megyei Lapkiadó Vállalatnál, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5 szám alatt átvehetik, a vidékieknek postán kiküldjük.

— Vezesse az embereket az irodába — utasította a hadnagyot, majd, amikor egyedül ma_ radtak, barátságosan engesztelte az orvost

— Ne haragudjon; A hadnagy bökte hátba egy bottal. Kíváncsi voltam valamire.

Az orvos prüszkölt.

— Bolond ötlet. Már szentül hittem, hogy engem is...

— Na jó, ne dühöngjön már— békítette a nyomozó, majd hirtelen hozzáfordult. — Mondja csak, helytálló lehet az a feltevésem, hogy az előbb úgy viselkedett — kereste a szavakat

— ... szóval, az idegrendszere épp úgy reagált, mintha szíven szúrták volna?

— Nagyon is helytálló! Elő- 'fordulhatott volna, hogy szívbénulást kapok — hüledezett még mindig az orvos.

Pikó megborzongott

— Nos, ha tudni akarja, én is megfigyeltem valamit Amikor magát „hátba szúrták”, nem kapaszkodott bele az asztalba, hanem inkább a szíve körül mar- kolászta a ruháját

Az orvos értetlenül bámult rá, majd vállat vonva, utánaballagott.

Pikó az irodába érve, mindenkit kiküldött a helyiségből. Valter Vincét hívatta és néhány percet beszélgetett vele.

A beszélgetést ezzel a mondattal zárta le:

— Valter elvtárs! Én semmi akadályát nem látom, hogy ön szabadságra menjen. A gyilkos személyének kiléte minden kétséget kizáróan igazolódott. Sajnálom a kellemetlenséget — és fanyar mosollyal kezet nyújtott a katonának.

Valter távoztával sorra hívta be egymás után Ákost, Joóst és végül Lábast. Az előző kettővel csak néhány szót váltott.

Lábas ökölbe szorított kezekkel állt előtte. A szavak mint éles kések hasogatták dobhártyáját:

— Lábas honvéd! önt a Magyar Népköztársaság törvényei nevében hirtelen felindultság- ból elkövetett emberölés és es- küszegés miatt letartóztatom!

Lábas körül megindultak a bútorok és a falak. Nagyon nehezen vett erőt magán.

— Százados elvtárs..; —

mondta. alig hallhatóan. — Engedje meg, hogy még valamit mondjak ... azt, hogy én meg tudtam volna ölni Faragót. Olyan ellenszenvesen viselkedett, hogy bizonyára meg tudtam volna ölni, de csak a KISZ. klubban. A laborban mér nem. Akkor már észnél voltam... Nem én öltem meg Faragót.

(Folytatjuk)

A Békéscsabai Konzervgyárban tett látogatásuk alkalmával a szovjet artisták és a dzsigilek látható érdeklődéssel szemlélik a készítményeket. Zelenyánszky György igazgató már tolmács nélkül is megérti Szobodcsikov Szergej Szergejevlcsnek — a szovjet művészek vezetőjének — kérdéseit. Mellettük Hakim Zaripov, az üzbég Köztársaság kiváló művésze ismerkedik a paradicsomkészítményekkel és készítőikkel.

Fotó: Koczlszky

WWWWWNA WWWWVWWWVWWVWW>OA<WW»WVWWWWWWW^VWV*

Hullámvölgyben egy üzem

Milyen gondokkal küzdenek a kötöttárugyár dolgozói?

A múlt év befejezése nagyon is szép volt A Békéscsabai Kötöttárugyár munkásai, műszáki emberei és vezetői méltán lehettek büszkéit 1964. évi termelési eredményeikre. A siker örömében talán nem gondoltak előre néhány apróságra, elbizakodot- tá vált a hangulat egyben-más- ban.

De ne vágjunk a dolgok elébe! Tény, hogy tavaly kéttized híján tíz százalékkal nőtt az üzem termelékenysége, s a kiváló munka eredményeként — a maximális — 25 nap nyereségrészesedést fizethették ki a dolgozóknak. Sőt, öt napot áthoztak még erre az évre. Indulásnak nem is rossz.

A biztató start után mégis meglepően gyenge hónapok következtek. Akadozott a termelés, baj volt a minőséggel, rohamosan romlottak a gazdaságosság tényezői, növekedett a túlórafel- használés, ugyanakkor csökkent a dolgozók átlagkeresete. Az 1965. .év első negyedében mélypontra süllyedt a kis idővel azelőtt még nagyszerűen dolgozó gyár. Vajon miért? Ki a hibás? Mi a kibontakozás útja? Tettek-e valamit, hogy kijussanak a hullámvölgyből? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a kötöttárugyár ve1 zetőivel folytatott beszélgetésben.

Az igazság az, hogy a fél

év végére valamelyest javult a helyzet. Teljes termelési tervét a gyár 100,6 százalékra teljesítette. Jóllehet ezt a konfekcionált termékeknél jelentkező fajlagos értéknövekedés tette lehetővé. A részeredmények már nem ennyire megnyugtatóak, ugyanis néhány fontos cikknél elmaradtak a program előírásaitól. A gazdaságos, korszerű termelés egyik alapvétő kívánalma a termelékenység állandó javítása, amely ötéves tervünk befejező szakaszának kiemelt feladata. A kötöttárugyárban a munka termelékenysége — az egy órára eső normaórafelhasználást vizsgálva — 8,1 százalékkal maradt el a tervezettől, alacsonyabb volt, mint a tavalyi első fél évben. A minőség javításában a fél év végére már sikerült előbbre haladni. Az első osztályúnak minősített áruk részaránya az előző év azonos időszakához képest 9 tized százalékkal nőtt.

Lévay Kálmán főmérnök szerint az év eleji bajok egyik alapvető oka a nyersanyagellátás nehézségeire vezethető vissza. A fonodákban bizonyos rekonstrukciót hajtottak végre, melynek eredménye később gyümölcsözik, egyelőre átmeneti zökkenőket okozott. Januárban például 34 tonna szállításéval maradtak adósak a fonodák, a fonalak minősége később is ingadozó volt.

Ugyanakkor — mint Lovas Imre főkönyvelő mondja — a gyár 1965. évi termelési terve (forintértékben számítva) 20 százalékkal magasabb az előző évinél. A gyártási volumen emeléséhez új munkaerők alkalmazása volt szükséges. Márciusban 154 varrónőt vettek fel, akiknek java része nem szakmunkás, s betanulásukhoz több hónap szükséges. (Átlagos képességek mellett a 100 százalékos teljesítmény eléréséhez tíz hónap gyakorlat kell.)

A termelés emelkedésével

egyidejűleg cikkeik választéka 50 százalékkal bővült, termékeik fele tehát a régi munkaerőknek, sőt a műszakiaknak is új feladatot jelentett Tegyük hozzá, hogy a kötöttárugyár termelésének negyedrésze exportra készül. A külföldi megrendelők legtöbb esetben néhány száz vagy ezer darabos sorozatot kérnek, a gyár tehát valójában kisipari igényeket elégít ki nagyüzemi felkészültségével. Nem kell magyarázni, hogy ez a körülmény mennyire nehezíti a gazdaságos gyártást. A követelmények is folyton-folyvást emelkednek. A vevők új mintákat kérnek, igényesebb csomagoláshoz ragaszkodnak.

Nos, ezek volnának az üzem munkáját befolyásoló tárgyi nehézségek. Természetesen nem lehet mindent az objektív körülmények számlájára írni. Hiszen a gyártás volumene a megelőző évben is növekedett, az igények differenciálódása olyan gond, amellyel állandóan számolni kell. Ellenvetéseinkre a gyár vezetőd őszintén válaszolnak.

„Túl sokat foglalkoztunk év eleji eredményeinkkel. Pedig voltak tennivalóink a termelésirányítás javításában is. Nem tűztük ki elég korán a legfontosabb célfeladatokat, márciusban kezdtük csak a felmérést.”

A másod k negyedévtől kezdődően a művezetők és más megbízottak önálló hatáskörébe utalI ták a rezsianyagokkal való gazdálkodást. Ez az intézkedés máris I komoly megtakarítást hozott. Átszervezték a szalagokat, több műveletre bontották a gyártást, s lehetőleg nagyobb szériákat készíttetnek egy-egy csoporttal. A kisebb tételeket két blokkra koncentrálták.

Végül pedig igyekeznek mind jobban érdekeltté tenni a dolgozókat a termelésben. Százhúszezer forint jutalmat tűztek ki’a célfeladatok teljesítésére. Rugalmasabbá tették a műszakiak premizálását is, és minden blokkban havonta rendszeresen jutalmazzák a két legjobb dolgozót. Támaszkodnak a munkaverseny- mozgalom lehetőségeire is.

Az intézkedések eredményei

máris érződnek. Augusztusban a bázist 1,8 százalékkal meghaladta a termelékenység. Exporttervüket túlteljesítették és jól haladnak a belkereskedelmi programmal is. A gyár kiemelkedőben van a hullámvölgyből. Az üzem vezetői bizakodnak az ez évi teljes eredményeket illetően. Hogy elérjék, ahhoz természetesen néhány ember erőfeszítése kevés lenne. Elsősorban a dolgozók értő együttműködésére van szükség. A munkaidő teljes kihasználása, a gépállások elkerülése, a szabászati hulladékok csökkentése, a technológiai előírások szigorú betartása minden munkásnak egyéni és a gyár kollektívájának közös érdeke. Nemcsak az erkölcsi elismerés, de a munkabérek alakulása és a nyereségrészesedés is ezektől a tényezőktől függ.

A kooperáló vállalatoktól viszont több exportrendelést és jobb minőségű nyersanyagot szeretnének. A Váci Fonó danulon- szála, kártolt gyapjúja, és a Szegedi Textilgyár pamutfonala okoz minőségi hiányosságai miatt gondokat.

Befejezésül pedig ne feledjük megemlíteni, hogy a vezetőktől az intézkedési terv betartását és a gyártás jövő évi feltételednek biztosítását várja az üzem minden dolgozója. Ismerve a kötöttárugyár kiváló munkásainak és tapasztalt vezetőinek alkotó akaratát, reméljük, hogy a jövő év elején már eredményekről adhatunk számot.

Vajda János