Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-18 / 220. szám
1W5. szeptember 18. 4 Szombat Munka után kőművesekkel Békéscsabán, az Építők Trefort i Az utóbbi időben még jobban „rá- titcai munkásszállójában estefelé kapcsoltunk”. megélénkül az élet. A munkából visszaérlkezők rendbe hozzák magukat, vacsoráznak, aztán ki-ki tetszése szerint szórakozik, olvas, tanul. Legtöbben talán a televíziót nézik, és sakkozókkal, kártyá- zókkal is találkozhatunk. A büfénél nagy a forgalom, a felnőtteknek jólesik ilyenkor egy-egy üveg sör, a fiataloknak pedig valami édességféle. Wábel Ferenc kőműves az egyik fotelben kényelembe helyezkedve szemlélődik. A mellette levő kis asztalon egy üveg sör, abból időnként pohárba töltöget magának és jóízűen iszogat. Megelégedett, kiegyensúlyozott embernek látszik. A szálloda korednöke, 63 éves. Beszédbe elegyedünk. — Hogy miért nem mentem még nyugdíjba? — ismétli a kérdést és mindjárt válaszol is: — Három évem hiányzik hozzá. Valamikor maszekoskodtam, most pótolom az elmaradt munkáséveket. Azt Is elmondja, hogy Nagykamaráson lakik és minden hét végén hazautazik. Otthon az asszony nemcsak étellel és itallal várja, hanem tiszta fehérneműről, vasalt ruháról is gondoskodik. Visszautazás előtt mindig egy kis elemózsia kerül a táskába. — Bandi bácsi brigádjában dolgozom, ami nem gyerekjáték. Csak az bírja, aki eszik és iszik. — Bandi bácsi — ismétlem hitetlenkedve. — Hát akkor ő mennyi idős? — ötvennégy éves, de hát így mondjuk... ö a főnök. — Sehogy sem jut az eszébe, hogy mi a családneve. — Ijnye, hát... Látja, mégis öregszem... Mindig csak Bandi bácsinak hívom. — Reinhardt? — kérdezem. Csodálkozva néz rám. — Ezt meg honnan tudja? — Csak úgy gonoltam. Ki nem hallott még a híres Reinhardt szocialista brigádról? Wábel Ferenc szeme felcsillan: — Hát ismerik mások is? — kérdezi és egészen fellelkesülten folytatja: — Tudja, mindig így buzdítom a fiatalokat: Gyerekek, csak annyit csináljatok, mint Wábel bácsi! ök pedig megfogadják a tanácsot... Szóval, dolgozunk. — Mennyi a keresete? •— Általában 2400—2500 forint. — Na, akkor lesz pénz. — Legalább 2700 forintra számítok. — Mit csinál vele? — Hát —' tűnődik magában — ma nem kell gyűjteni vagyonra, mint régen... Elköltőm. Több sört iszom majd. — Hogy érzi magát a munkás- szállóban? — Sok helyen dolgoztam életemben, de ilyen szállásról nem is álmodtam. — Panasz? — Nincs... Azaz mégis... nem szabadna megengedni, hogy dohányozzanak a tanulók. Egészségtelen dolog és eldobálják a csikkeket. Meg ez a kártya is... Ultiznak, snapszliznak, pénz nincs előttük, de a végén mégis fizetnek. Hát ennyi. A DAV békéscsabai üz»rr»ve®etiösé- ge értesíti fogyasztóét, bogy 1SS6. szeptember ao-án, hétfon reggel 7 <yratöl kb. M óráig áramszünetet tart: Szarvasi úton, Lenin út tói PéM utcáig, Hatház utcában, Sat. László utcában, Lestyán György utcában, Jókai utcában. Czakó utcában és Szarvasi út között Rákóczi utcában és a Tömöri utcában. A villamos berendezéseket a kikapcsolás ideje alatt is feszültség alatt levőnek kéül tekinteni. 4B1 Nagy József elsőévek kőművestanuló a legfiatalabbak.közé tartozik. Alig egy-két hete került ide Szeghalomból, máris megbarátkozott a környezettel. Egy kicsit bátorítani kell, amikor az egyik asztalhoz ülve beszélgetni kezdünk, de aztán már könnyen megy a társalgás. Értelmes fiú. — Esténként mit szoktál csinálni? — teszem fel neki az első kérdést. — A legjobban a társasjátékot szeretem. Laluska István műköves- és Simon István kőművestanulóval vagyok egy szobában, velük játszom. Néha' tanulok és olvasok. — Nem búsulsz az anyukád után? — Sokszor gondolok rá, az édesapámra és a testvéreimre is. — Mit üzensz nekik? — Jól érzem magam, és amikor lehet, hazamegyek. —- Naponta háromszori étkezést biztosít a vállalat. Meg vagy vele elégedve? — Igen. .Sokszor annyit kapok, hogy nem is tudom megenni. — A zsebpénzed mire költöd? — Néha veszek süteményt. — Cigarettázol? — Nem, már leszoktam. — Leszoktál? — nézek rá csodálkozva. — Igen. Csak egyet-kettőt szívtam még otthon a barátaimmal de köhögtem tőle. Rossz volt. — Szoktad néani a tv-t? — Szoktam. Ha 16 éven aluliaknak nem ajánlott a műsor, akkor minket elküld a napos. — Ki a szakoktatód? — Még nem tudom a nevét. Ügy hívjuk, mester elvtárs. Nagyon szigorú, megköveteli a rendet. — A gerendási csapatban kezdtem, egyszer nyolcadik osztályos koromban intőt is kaptam magaviseletből, mert engedély nélkül elmentem focizni — emlékszik vissza életének erre az epizódjára, amivel kifejezésre akarja juttatni, hogy mennyire szereti ezt a sportot. 1962-ben szabadult fel, azóta Sviszt Pál vegyesbrigádjának a tagja. — Mennyi a havi átlagkeresete? — 1600—1900 forint. — Mit csinál ennyi pénzzel? — Nagy részét hazaadom, a szüleim pedig — akik Gerendáson tsz-tagok — takarékba teszik. Nekem egy hétre 100—150 forint marad. — Mire költi a zsebpénzt? — A szálloda egy hónapra 140 forint, a napi háromszori étkezés 7 forint 70 fillér, no meg hetenként az utazási költség Gerendásra és vissza. Ezek a rendszeres kiadások. Azt is elárulja, hogy a takarékban gyűjtött összegből majd házat épít és motort vásárol. Addig azonban még sokat kell dolgoznia. — Nősülésre nem gondol? — Majd, ha letöltőm a katonaidőt. Fiatal, a jövőjét alapozza. Nagy teljesítményű automata berendezés próbaüzeme a kötöttárugyárban Hétfőn kezdi meg próbaüzemét a Békéscsabai Kötöttárugyárban nemrég felállított kelmeszárítórögzítő és vasaló automata. A Nyugat-Németországból exportált, a textilipar legkorszerűbb technológiáját megvalósító gép háromszor annyi kelmét dolgoz fel, mint elődje, fele annyi kezelő- személyzet munkájával. Az elektromos automatikával vezérelt gépet 2 millió 600 ezer forint értékű beruházással szerezték be. Teljesítményére jellemző, hogy annyi áramot használ föl, ameny- nyi megegyezik a kötöttárugyár 1950-ben igényelt elektromos energia felvételével. A berendezés üzemét 24 villanymotor biztosítja, a felhasznált elektromos kábelek hossza több mint másfél kilométer. A gyártás eddigi „szűk kereszt- metszetét” küszöböli ki a kelme- szárító, mely egy műszakban ellátja azt a munkát, amit a korábbi berendezés éjjel-nappali üzemmel alig győzött. Kiszolgálásához és kezeléséhez azonban a dolgozók nagyobb szakmai felkészültsége szükséges. Cikkünk nyomán: Megnyugtató válasz O Tóth Mihály-portás egyúttal a fegyelem őre. Régebben ács volt. A munkában megrokkant, azért került ebbe a beosztásba. — Csak a gyerekekkel van néha baj, a felnőttek ellen nincs kifogás — foglalja egy mondatba a szálloda lakóiról alkotott véleményét. A fiatalok mentségére szolgál azonban, hogy annak idején a felnőttek sem voltak mások. De az építők egykori és mai életkörülményei között aligha tehetünk összehasonlítást. Pásztor Béla Szisz eg ő láng, fojtó füst címmel riportot írtunk a békéscsabai forgácsoló edzőműhelyéről, amelyben bíráltuk annak — az ott dolgozó munkásokra ártalmas — tárgyi feltételeit. Az alacsony mennyezet alatt megszoruló, az edzés közben keletkező mérgesgázokat, s a nagy hőség emberekre ártalmasságá-t kifogásoltuk. A riport íróját a napokban a vállalat főmérnöke, Bárdos Miklós meghívta újabb helyszíni szemlére, meg azért, hogy tájékoztassa, milyen intézkedéseket tesznek azért, hogy a riportban Említett hiányosságok megszűnjenek. — Még ebben az évben előreláthatólag mintegy 130 ezer forintos költséggel növelik az edzőrészleg légköbméterét úgy. hogy a mennyezetet, amely különben is tűzveszélyes, egy méterrel megemelik. Különben is az egész edzőrészleget teljes egyéb — a mun. kásvédelmi és a higiéniai körülményeknek megfelelően — átalakítási munkákkal jobbá és esztétikailag is elviselhetőbbé teszik. Kivezet az udvarra, s megmutatja, hogy a műhelyhez tartozó savazó. és méregkamrák is elavultak már. Az utóbbi pedig nem megnyugtató lezárhatóságával egyenesen veszélyessé vált. Mintegy 90 ezer forinttal még ebben az évben rövid időn belül elkészülnek az edzőműhelyhez közvetlenül tartozó új kamrák, raktárhelyiségek. — Hallottunk egy új gyár építésének tervéről is. Milyen stádiumban van ez? — Reagálás történt a Kohó- és Gépipari Minisztériumból is. A napokban járt itt a tervező a minisztériumból, s a jövő évben megkezdik Békéscsabán egy új gyár építését. — Mekkora költségvetéssel? — Kimondani is sok: 8 0 millió forinttal. A jövő évben már 26 millió forintot felhasznál az építőipar az új gyár alapjainak lerakásához. És várható az, hogy 1969 decemberében ebben az új gyárban kap helyet az edzőműhely is. De addig is még ebben a hónapban pár napon belül megkezdődik az a munka, amely elviselhetőbbé teszi az edzőműhely dolgozóinak helyzetét. A válasz megnyugtató. Ternyák Ferenc Mf&Ak C Y © Ujj István kőműves keménykötésű fiatalember, a Békéscsabai MÁV futballcsapatának egyik kapusa. AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI VÄLLALAT felvesz Állami építőipari KŐMŰVESEKET és SEGÉDMUNKÁSOKAT, valamint ASZTALOS és ÉPÜLETLAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet Békéscsabám a vállalat munkaügyi osztályán, Kazinczy utca 4 szám alatt. Orosházán: Orosházi Üveggyár-építkezés. 91387 8. Valter őszinte felháborodással kezdte vallomását. — Százados elvtárs! Nekem semmi közöm az egészhez. Nekem már nyolc óra óta érvényes szabadságos levelem van. — Ugyan, ne legyen ilyen naív — intette le a nyomozó. — Nem gondolja, hogy tisztázni kell egyet-mást? — Kérem, nekem semmi közöm ... és nem tudok semmit. .. — És nem is akar tudni! — fejezte be helyette a százados, majd megkérdezte: — Így gondolja? Valter hallgatott. — Mit csinált ön a gyilkosságot megelőzően? — Levelet írtam ... — Várjon! — szakította felbe a százados. — Kihez akar Cn szabadságra utazni? — Anyámhoz. Meg a menyasz. szonyomhoz. A hangsúly pökhendi és nyegle volt. — Hol laknak ők? — Budapest, VII. kerület, Wesselényi utca ... — Hány napra érvényes a szabadságos levél? — hangzott az újabb kérdés. — öt nap. Még a Kiváló kato. na címért kaptam. — És kinek írta a levelet? — A menyasszonyomnak. Pikó lebiggyesztette szája szegletét és a füstöt az asztal alá fújta. A nyomozók szeme össze villant. — Ügy! Azért egészen bolond, nak mégse nézzen minket. Most utazik szabadságra a menyasz- szonyához, és előtte egy órával levelet ír neki, ami legalább két nap múlva érkezik meg! Kivel akarja ezt elhitetni? — Kérem, én csak azt akartam megnézni..., hogy milyen az, hogy levelet kap tőlem a Kati... Szóval, az én jelenlétemben ... — Világos! — helyeselt a tiszt, majd enyhe gúnnyal hozzátette: — Az roppant érdekes lehet. De az is érdekes, hogy Ön, ugyebár — jegyzetébe pillantott — Faragó mögött állt, amikor a gyilkosság megtörtént?! — I.. .igen. Mögötte. — A vá. lasz nem hatott meggyőzően. — Nem vett észre semmi különöset? Mondjuk, hogy Lábas hátba szúrta volna Faragót? Vagy valami ilyesmit? Nem? — Kérem, én láttam, mintha megmozdult volna .., — Lábas? — Nem. Faragó... de lehet hogy a Lábas is... — Mikor? — Amikor számoltuk a másodperceket — mondta rövid fejtörés után. — Milyen mozdulatot tett Lá. bas? — Nem állítom határozottan... lehet, hogy... — Elképzelhetőnek tartja, hogy Lábas megölte Faragót? — Nem. Illetve... lehet. És én, mondom, láttam is mintha... — Mintha?! — Mintha megölte volna. Meg. esküszöm rá, hogy előremozdult. — A tőrt látta a kezében? Látta, hogy döfött? — Nem. A nagyító fényét felfogta Faragó. És én nem is figyeltem, hogy na, ki- kit akar megölni. Ez csak elképzelhető? — kérdezte feleletet várva. — Nagyon is — hagyta helyben
