Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-15 / 217. szám
1963. szeptember 15. 2 Szerda Emlékezés a „vörös péntek "-re Felemelöen szép volt a kép. Budapest különböző pontjain korán reggel munkások csoportosultak. Fél nyolckor a gyülekező- helyekről vékony erecskékben indult meg a felvonulás, de a szélesebb utcákon patakokká egyesült, majd széles folyammá dagadt az emberáradat. A város és az ország központja, a nemrég felépült Duna-parti palota, az Országház felé hömpölygött a tömeg. Aki csak tehette, ünneplőben volt. A gomblyukakban vörös szegfű, a sapkákon vörös jelvény. Száz- százhúszezer, más becslés szerint közel százötvenezer ember vonult a sorokban. Mi késztette a budapesti munkásságot, hogy 1903. szeptember 15-én az általános politikai sztrájk fegyveréhez nyúljon és tüntető felvonuláson mutassa meg erejét a hatalom elbizakodott urainak? Különös, lázas, eseménydús időszaka volt ez a történelemnek. Európa keleti részén forradalom tombolt. Oroszország munkássága fegyverrel ostromolta a cárizmus erődítményeit. A fejlett tőkés országokban soha nem látott méreteket -öltött a sztrájk mozgalom és megmozdultak a despotizmus ellen a távoli ázsiai térségek tehetetlennek hitt tömegei is. A magyar munkásmozgalom is a nagyszerű fellendülés időszakát élte. Másfél évtizeddel azelőtt, az első május elsejei munkásünnepen még csak-fele annyian vonultaik az utcára, mint most, 1905 szeptemberében. Azóta hatalmas, sá nőtt a mozgalom és mind erőteljesebb megmozdulásoik győzték meg az elnyomókat és az elnyomottakat egyaránt, hogy a társadalmi harcok színterére lépett új erővel, a,,forradalmi proletariátussal mindenkinek számolnia kell. 1905 tavaszán országszerte egymást érték a sztrájkok. Budapesten — a többi között — lezajlott a háború előtti időszak legerőteljesebb gazdasági harca, 25 000 vasmunkás öt hétig tartó általános sztrájkja. Nyáron az agrárproletariátus is harcba lendült. A Dunántúl és az Alföld falvait az aratósztrájkokat kísérő véres ősz. szecsapások zaja töltötte be. Elérkezett az idő, hogy a megizmosodott munkásmozgalom elszánt akciót indítson sok évtizedes politikai követelése, az általános titkos választójog kivívására. A tömegek erejének és harokészségé • nak megnövekedésén kívül kedvezővé tették erre a helyzetet az uralkodó osztályok egymás közötti mélyreható ellentétei is, amelyek ekkor súlyos kormányzati válságot idéztek elő Magyar- országon. Egy azonban hiányzott. Nem volt céltudatos, határozott, forradalmi vezérkar. Nem kétséges persze, hogy a Szociáldemokrata Párt akkori vezetői maguk is őszintén akarták a választójogi harc sikerét. Visszariadtak azon. ban attól, hogy forradalmi erőszakkal, a tömegek harcával való. sítsák meg azt. A kedvező helyzetet, a hatalmasok perpatvarát csak kicsinyes manőverezésre használták ki, a tömegek erejét csak demonstrálták, de harcba vetésétől őrizkedtek. A Szociáldemokrata Pari vezetősége meghirdette tehát az általános politikai sztrájkot és a felvonulást. Már az előkészítés napjaiban is az volt azonban a legfőbb gondja, hogy a megmozdulást békés mederbe szorítsa. A Népszava így figyelmeztetett: „A Sin tetősnek csendesnek, méltó- «jftelj esnek kell lennie ... Politikai érettségünk legfényesebb bizonyítóka lesz, ha tüntetésünk zavar nélkül végződik’'. így a „vő. röe péntek” nem hozta meg azt, amit a tömegek vártak. Fegyelmezett, politikailag valóban érett, egységében, szervezettségében félelmetes munkáshadsereg vonult a Parlament elé 1905. szeptember 15-én. Budapest népe ilyen erőt, ilyen demonstrációt még nem látott. A vezérkar azonban visszaélt a hadsereg fegyelmével, megakadályozta az erőteljes fellépést, a tömegerő nem söpörte el ezen a napon az osztályparlamentet. A díszmagyaros „honatyáik” fellélegezhettek, amikor a tüntetők küldöttsége óvatosan megfogalmazott kérvényt adott át a Ház elnöké- nak a választójog ügyében. Nem volt könnyű az aggodalmaskodó vezetőknek a tömeget a békés szétoszlásra rábírni. Nem volt könnyű „győzelemnek” feltüntetni azt a puszta tényt, hogy a munkásság kérvénye a képviselőház .asztalán fekszik. Nem nyugtatta meg a tüntetőket a képviselőház elnökének „erős hite és meggyőződése-’ sem, hogy „a képviselőház bölcsessége megtalálja az utat, amely a kérvényt köz- megelégedésre fogja elintézni.” A harcot tovább kellett folytatni. Két év múlva, a „vörös csütörtökön” már országos általános politikai sztrájkkal és 200 000 budapesti tüntetővel lépett fel a munkásság a választójogért. 1912 májusában a „vérvörös csütörtökön” pedig már véres harc dúlt a főváros utcáin. A küzdelem túlment a választójog ügyén, Magyarországon a társadalmi forradalom érlelődött. 1905. szeptember 15-én a nép nem tudta birtokba venni a Duna-parti palotát. Az ország háza csak akkor lehetett a népé, amikor magának az országnak is a nép lett a gazdája. Ma tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk az elődökre, akik hatvan évvel ezelőtt ezért küzdöttek. Kabos Ernő Az indiai miniszterelnök kész beszüntetni az ellenségeskedést Kedden Rawalpindibe érkezett Hoveida iráni miniszterelnök és Isik török külügyminiszter. A _két CENTO-állam képviselőjét Ajub Khán elnök „munkaebéden” látta vendégül, majd Hoveida és Isik Bhutto külügyminiszterrel és más pakisztáni vezetőkikel megkezdte a tárgyalásokat arról, milyen segítséget nyújthat Pakisztánnak Törökország és Irán. Mind India, mind Pakisztán kiadta déli jelentését a hadműveletekről és légiakciökról. India be. jelentette, hogy „a nyugat-pakisztáni front számos szakaszán csapatai elérték a kitűzött katonai célokat”. A hadügyminisztérium közölte, hogy az indiai erők a sialkoti fronton újabb taktikai győzelmeket arattak, meghiúsítottak két ellenséges támadást, kilót, tek három pakisztáni tankot és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Pakisztán bejelentette, hogy légiereje „erőteljes és folyamatos” támadásokat hajtott végre Pat- barikot, Adaupur és Halwara indiai légitámaszpontok ellen. Pakisztáni részről beszámolnak azokról a támadásokról, amelyeket az indiai gépek legutóbb .Nyu_ gat-Pakisztán északnyugati részén végeztek, és — a pakisztáni rádió szerint — a bombatámadás Peshawar és Kohat körzetében a polgári lakosság köréből 27 áldozatot szedett. • Űj-Dclhi Az indiai kormány szóvivője kedden este közölte, hogy U Thant Üj-Delhi-i tárgyalásainak eredményeiről szerdán reggel — magyar idő szerint hajnali 4,30 órákor — várható közlemény: Sasztri indiai miniszterelnök ekkor kap választ az ENSZ főtitkárától, majd sürgősen összehívja a szűkebb körű minisztertanácsot, hogy megszövegezze a parlament elé terjesztendő végső jelentését. A keddi napot az indiai miniszterelnök szinte állandó tárgyalásokkal töltötte és tájékoztatta kormányának álláspontjáról az összes politikai pártok vezetőit. Az AP tudósítója szerint az indiai miniszterelnök megfelelőnek látja a helyzetet arra, hogy bejelentse: a maga részéről kész beszüntetni a vérontást. Indiai részről mindenesetre különbséget tesznek „az ellenségeskedések beszüntetése” és a „tűzszünet” között. Az ellenségeskedések beszüntetésén ugyanis nem értenek semmiféle politikai rendezést, csupán any- nyit, hogy mind az indiai, mind a pakisztáni hadsereg megmarad jelenlegi állásaiban, miközben kísérletek történnek a válságot előidéző problémák megoldására. Washingtoni jelentések szerint az amerikai légierő felkészült arra, hogy Nyugat- és Kelet-Pakisztániból légihídon elszállítson mintegy HOC—1300 amerikai alattvalót, főként nőket és gyermekeket. A repülőgépek iráni, thaiföldi és fülöp-szigeti amerikai támaszpontokról szerdán reggel indulnak Pakisztánba. Casablancában a marokkói külügyminiszter kedden átnyújtotta a pakisztáni és az indiai nagykövetnek az arab külügyminiszterek értekezletének a két országhoz intézett tűzszünet! felhívását. (MTI) Casablanca Megkezdődött az arab állam- és kormányfők harmadik csúcsértekezlete Casablancában. Képünkön: II. Hasszán, Marokkó királya a beszédet mondja. Tőle jobbra: Hassou- na, az Arab Liga főtitkára és Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. (Telefotó—MTI Külföldi Képszolgálat) Legkisebb ráfordítással - legnagyobb eredményt A mezőgazdasági beruházások gazdaságossága U azai és nemzetközi tapaszta** latok egyaránt igazolják, hogy a modern mezőgazdaság kiépítése nagy beruházásokat igényel. Gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése a mezőgazdasági termelés olyan színvonalra emelése, amely megfelel a népgazdaság növekvő igényeinek. Mezőgazdasági termelésünk — az átszervezés befejezése, 1961 óta — három év alatt 10,1 százalékkal növekedett és ez lehetővé tette a lakosság élelmiszerellátásának az emelését, a termelőszövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményeinek javítását, a mezőgazdasági és élelmiszeripari export növelését. A szocialista átszervezés befejezése után meggyorsult a mező- gazdasági termelés anyagi, műszaki megalapozása. A népgazdaság tartalékainak az átcsoportosításával a második 5 éves tervben eredetileg előirányzott 34,4 milliárd forinttal szemben ténylegesen — a vízüggyel és az erdő- gazdálkodással, a felsőfokú mező- gazdasági szakoktatással együtt — 1 43,5 milliárdot használtak fel a mezőgazdaság fejlesztésére. I A második 5 éves tervben 40 ezer új traktor, 6500 kombájn és sok tízezer munkagép segítette, illetve segíti a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. A mezőgazdasági üzemekben 15 mii. liárd forint értékű nagyüzemi épület létesült. Ez azt jelenti, hogy a felépített kb. 400 000 új szarvas- marha-, a 1,5 millió sertés-, a 710 ezer juhférőhely, valamint a 220 ezer négyzetméter alapterületű baromfiól általában lehetővé teszi a nagyüzemi állatállomány elhelyezését. Nagy lépéssel jutott eiőre a mezőgazdaság kemizálása. A mezőgazdaságnak juttatott műtrágya 1965-ben már eléri az évi 1,6 millió tonnát. Gyorsan terjed a növényvédő vegyszerek haszná, lata. Tovább folytatódott a nagyarányú talajjavítási munka. A második ötéves tervben — előreláthatóan — az eddigi 626 ezer kát. holdon kívül még mintegy 200 ezer kát. holdon végeznek talajjavítást. Az öntözéses gazdálkodás alá vett terület 164 ezer kát. holdról 462 ezer kát. holdra nőtt. Lj ezőgazdasúgunk jelenlegi 1 1 helyzete, a termelés anyagi, műszaki megalapozásának színvonala — bár még nem éri el a legfejlettebb országok színvonalát, és még sok ebben a tekintetben a tennivaló — azt bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaságban már létrejöttek a fejlődés alapvető feltételei. A szocialista nagyüzemek fejlődése most elsősorban at_ tói függ, miként használják ki a rendelkezés ük re álló termelőeszközöket és a további beruházások megterveziésénél, megvalósításánál mennyiben törekednek a beruházások komplett megalapozására s kiegészítésére, messzemenően figyelembe véve a gazdaságosság elvét. A beruházási eszközök gazdaságos felhasználásának — sok egyéb tényező mellett — egyik legfontosabb feltétele, hogy a me. zőgazdaság beruházási terve elsősorban az üzemek beruházási tér. ve legyen, az üzemek törekvéseit, elgondolásait tükrözze. Ezt a követelményt legjobban akkor lehet valóra váltani, ha a mezőgazdasági nagyüzemek néhány éven belül olyan távlati üzemfejlesztési tervekkel rendelkeznek, amelyek a beruházási célkitűzéseknek is alapját képezik. Ezzel lehetővé válik a helyi érdekek és a nép- gazdasági szükségletek jobb, meg. alapozottabb összehangolása. *1 elenleg a beruházási tervek “ elfogadása előtt csak kevés mezőgazdasági üzemben végeznek számításokat a beruházások gazdaságosságának várható alakulásáról. A modern nagygazdaságok beruházásai többnyire évtizedekre meghatározzák a termelés irányát, a termelés szerkezetét és az alkalmazott technológiát. Lényegesen befolyásolják az üzem gazdasági viszonyait, a termelési érték nagyságát, az önköltség és a munkatermelékenység alakulását, az egész üzem jövedelmezőségét, stb. Ezért rendkívül fontos, hogy az üzemek vezetői alkalmasint ne csak az agrotechnikai, zootechm- kai és műszaki problémák megoldását latolgassák, hanem a beruházások gazdaságosságát is tegyék a vizsgálat tárgyává. Gazdaságos beruházásnak általában azt tekinthetjük, amelyben a legkisebb eleven munka- és eszközráfordítással a legnagyobb eredményt érjük el. A kér. dés az, hogy mit értünk a legkisebb ráfordításon, illetve a legnagyobb eredményen. A ráfordítások vizsgálatakor először is számításba kell venni az új beruházás összes beruházási költségeit, tehát pl. egy tehenészet összes épület-, épületgépészeti költségeit, a technológiai berendezések és azok beszereléseinek költségeit, a víz, a villany bevezetésének, útépítés, stb. költségeit, valamint a beruházásokkal kapcsolatos tervezési díjat, stb. Ezenkívül számításba kell venni, hogy az új létesítmény üzemelési költségei — például a tehenészetben előállított 1 liter tej összes eleven munka- és eszközráfordításai — az új beruházás hatására hogyan változ tak meg. Fz ' bi vizsgálata rendkívül fon.—, mrrt eddig -«k
