Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

IMS, "szeptember IS. 3 Szerda Kötelező vagy nem A vártnál nagyobb termés cukorrépából Gondot okoz a silózás Őszi munkák a pusztaföldvár! Dózsa Tsz-ben „Az egész délelőttöm rámegy erre a vásárlásra. A végen meg nem is fog tetszeni!" „Még az csak, de nekem az' egész heti kosztpénzem felemésztette ez az ajándékozás■!” A két asszony válogat az Álla­mi Áruház üvegosztályán. Egy­más után teszik le a kristályvázá­kat, kristály tálakat, egyik sem elég drága. Közben zsörtölődnek. Miért? Egy fekete mellett a sar­ki presszóban erre is fény derül. Az egyik békéscsabai gyárban üzemi névnapra készülődtek a nők. Kis kollektíva, mindössze hatan dolgoznak egy irdoában, s hatszáz forintot adtak össze, mert Mária-napra ajándékot kell vá­sárolni egyik társuknak. Kell? „Igen, most már ez a divat. Va­lamikor, hat évvél ezelőtt, amikor összekerültünk, még vettünk egy cserép virágot, a felköszöntött meg hozott otthonról egy kis sü­teményt, néha került egy-egy üveg sör is és kész. Jól , éreztük magunkat, vicceltünk, nevettünk, együtt voltunk. Ma?” Keserű és gondterhes a kérdés. Ma már ott tartanak, hogy a köszöntött behoz egy fél éléskamrát, bort meg mi­egymást, s munkaidő után felkö­szönt ve a névnapost, egymást túl­licitálva kollektív és magána ján­dékkal „kedveskednek” egymás­nak, Évek óta nőtt az árfolyam, s ha igy haladnak, a következő név­napra már perzsaszönyeget kény­telen összeadni a hat asszony. De kinek köszönhető ez a csak­nem minden üzemben, hivatalban elharapódzott szokás? Kizárólag maguk a dolgozók tehetnek róla. Miért nem tudnak megállni egy határnál? Miért kell ürmöt kever­ni az örömbe? Nem elég a virág? Akinek nem elég, nem is érdemel többet! A kedves köszöntés, a megemlékezés felérhet-e azzal. hogy a pénz összeadásakor titkos zúgolódás, enyhe marakodás tá­mad? Mert jó kapni, de jobb ad­ni szívvel, szeretettel, s nem kény­szerből! Kinek használ ez az el­uralkodott, megrögzött, s egyre emelkedő anyagiakat követelő szokás? Aki ad — sokat ad, hiszen csak névnapból hat van ezeknél az asszonyoknál. S aki kap? Még többet, mert az ajándékkal egye­nes arányban kell lenni (tart­ják!) a x>endégelésnek. Az öröm és köszöntés pillanatában talán el is felejtik a munkatársak, hogy otthon ezen a héten kevesebb lesz az ellátás, mert száz forint csak száz forint, de mikor másnap eszükbe jut, akkor föltétlenül egy kis idegenkedéssel néznek társuk­ra, aki tegnap hazavitte a drága ajándékot. De ugyanolyan kelle­metlen elvérzettel várják a saját névnapjukat, s elrontja örömüket a tudat: „Úristen! Mi mindent hozzak én össze ételben, italban, ha nekem is ennyi mindent vá­sárolnak?” Végtére is az ember családi ün­nepeire nem köteles munkatársa­it meghívni, hanem a barátait, s valamiféle álhaverság az, hogy boldog boldogtalan adjon össze, s üljön utána a terített asztalhoz, mert ez igy alakult ki. Valakinek ki kell mondani a kis közösségek­ben azt, hogy elég volt, maradjon a virág, maradjon a szeretet és a tisztelet, maradjon meg az a jó érzés, hogy lám, nem feledkeztek meg rólam, hisz asztalomon egész nap hirdeti a cserép virág, hogy névnapom van. Aki először kimondja, arra ta­lán egy hétig haragszanak, de az­tán hálával emlékeznek majd rá azok, akik számára az egész úgy­is csak valamiféle mondva csinált kötelesség volt. (Adám) Az elmúlt évben — bár az ősz igencsak próbára tette az embe­reket — a pusz latoid vári Dózsa Termelőszövetkezet tagjai sokkal nagyobb gonddal készítették elő a talajt a vetésre. Jobb volt a mun­kafegyelem és nagyobb "a szorga­lom is az előzó években tapasztal­takkal szemben. A jó munkának meglett a gyümölcse. A gabonán kívül — mely igen jó termést adott — a cukorrépa és a kender a várt­nál lényegesen többet termett holdanként. A cukorrépa szedését szeptember 6-án kezdték, azóta folyamatosan naponta 6—10 va­gonnal szállítanak a feldolgozó üzembe. A kender vágását már befejez­ték. Jelenleg a szállítás tart. Ed­dig 20 holdról vitték el a ken­dert a feldolgozó üzembe. Ez is Csaknem egy évvel ezelőtt be­szélgettünk a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat terv- és felvásárlóosztályainak vezetői­vel. Akkor főleg a felvásárolt ba­romfi minősége ellen emeltek ki­fogásokat. Azóta növekedett a minőség, a mennyiség azonban egyes baromfifajtákból jelentő­sen csökkent. De nézzük a részleteket. Az üzem ez évi terve 800 vagon ba­romfi és 56 millió tojás felvásár­lása. Augusztus végéig 269 vagon baromfit és 56,7 millió tojást vá­sároltak fel. Tojásból az év vé­géig még mintegy 6 millióra szá­mítanak. Egyes fajtákból a ba­romfi felvásárlási tervet talán a tervezettnél többet adott 10 mázsával holdanként. Az őszi munkákkal általában jól haladnak. A cukorrépát na­ponta több százan szedik, s a ken­der szállítása is folyamatos, bár az utóbbit a munka torlódása mi­att valószínű helyben is kazaloz- ni fogják. Az 1300 holdnyi őszi vetésterületből 500 holdon teljesen készen van a magágy. A többin még dolgoznak, ahogy egy-egy terület a betakarítás során fel­szabadul, azonnal rámennek a gépekkel. A szövetkezetben hat MTZ-vel és két DT-vel két mű­szakban dolgoznak. Gondot okoz azonban a silózás, pedig ennek mielőbbi befejezése igen fontos, egyrészt azért, mert igénybe veszi a szállítógépeket, s , ha időben nem tudják befejezni | a munkát, torlódás állhat be más nem tudják teljesíteni, de majd egyik viszi a másikat. Ugyanis az a helyzet, hogy az elmúlt évben jelentősen csökkent a tyúk-, a pulyka- és a kacsa-törzsállomány. Ezért a tavalyihoz mérten 10 szá. zalékkal kevesebb naposcsibét, 20 százalékkal kevesebb pulykát és 20 százalékkal kevesebb napos­kacsát tudtak kihelyezni a szö­vetkezeti és a háztáji gazdasá­sokba. A legkeresettebb a napos­pulyka volt, amelyből a tavalyi 388 ezerrel szemben az idén csak 316 ezer darabot tudtak adni. Szó volt róla, hogy naposkacsá­ból is kevesebbet tudtak kihelyez, ni, mint az elmúlt évben, emiatt a tavalyi 82 ezer vagonnal szem­termés betakarításánál. Másrészt azért is sürget a munka, mert az esős időjárás kedvezőtlenül befo­lyásolja a siló minőségét. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a je­lenleg meglévő egy kombájn he­lyett több vágná a takarmányt. A szövetkezet vezetősége — ép­pen a betakarítás meggyorsítása érdekében — szállítási ütemtervet készített. Az idén — a jó termés következtében — 1210 vagon ter­ményt kell elszállítani. Ehhez nem elég a tsz szállítókapacitása, éppen esért a gépjavítótól segít­séget kértek. Az őszi betakarítás befejezéséig két járművet bocsá­tott a tsz rendelkezésére a gépja­vító állomás. Így, ha az időjárás komolyabban nem szól bele, a betakarítást és az őszi vetést fo­lyamatosan és időben el tudják végezni. K. J. ben csak mintegy 78 vagon pecse­nyekacsát tudnak felvásárolni. Azonban az eddigi tapasztalatok szerint ennek a kevesebb kacsá­nak sokkal jobb a minősége. Azért, mert szinte egyetlen egy gazdaságból sem adták át 2,25— 2,30 kilogrammnál kisebb súlyú pecsenyekacsát. A vállalat tavaly kénytelen volt terve teljesítéséhez 90—100 dekagrammos csibéket is átvenni, az idén azonban ritka volt az olyan tétel, amely átlag 120 dekagramm alatt volt. Sum­ma summárum, a minőség javu­lása következtében baromfiból 67, tojásból pedig 83 százalékkal töb­bet tudtak exportálni ez év első hat hónapjában, mint az elmúlt év első felében. Túlteljesítés ígérkezik tojás- és libafelvásárlásból A törzsállomány növelését sürgeti a BARN EV AL esetben — néha ugyan kényszer­megoldásként — olyan gazdasági épületeket létesítettek, amelyek bár kevesebbe kerülitek, mint a modernebb, komplett istállóik, de az üzemelési költségek a rosszabb tartási viszonyok miatt olyan ma­gasak voltak, hogy az egységnyi termék előállítása lényegesen töb­be került, mintha a korszerűbb megoldást valósítják meg. Ugyan­akkor arra is van példa, hogy a kellőképpen meg nem gondolt, ultramodern épületek, berendezé­sek létesítése olyan mértékben növelte a termelési költségeket, hogy azt az üzemelési költségek csökkenése nem ellensúlyozhatta. Ebből következik, hogy beruházá­sok eldöntésénél azokat a megol­dásokat kell előnyben részesíteni, amelyek alkalmazásával az egy­szeri (beruházási) és a folyamatos (üzemelési költségek) ráfordítá­sok együttesen a legjobban csök­kennek. ermeszetesen a beruházások gazdaságosságának és gaz­dasági hatékonyságánál-: általános megfogalmazása önmagában nem alkalmas arra, hogy az egyes konkrét esetekben annak alapján döntsünk a beruházások megvaló­sításáról. A gazdaságosság mérési módszerét a beruházások külön­böző típusainak és céljainak megfelelően kell kiválasztani. Más módszerekkel helyes elvé­gezni az építkezésekre, a gépbe­szerzésre, az öntözésre és talajja­vításra, a szőlő, gyümölcs és más telepített kultúrák létesítésére vo­natkozó gazdaságossági számítá­sokat és ismét más módszerek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy egy épület korszerűsítése, vagy kicserélése a gazdaságosabb. A beruházások céljukat tekint­ve két nagy csoportra oszthatók, amelyek szorosan összefüggnek egymással. Az egyik eset, araikor a beruházás alapvető célja a mun. kaerőmegtakarítás. az önköltség csökkentése, a másik esetben a fő cél a termelés és a bruttó jö­vedelem növelése. A munkaerő­felszabadítás és az önköltségcsök­kentés érdekében megvalósított beruházások esetében a gazdasá­gosság mutatója arra ad választ, hogy az 1 forint évi munkabér- megtakarítás vagy a termékegy­ségre jutó önköltségcsökkentés milyen beruházást igényel. Üzemi szinten ezt úgy számítják ki, hogy a beruházás egy évre jutó összegét elosztják a beruházás eredménye­ként egy év alatt megtakarított munkaráfordítás díjával, illetve az önköltségmegtakarítás összegé­vel. Az egy évre jutó beruházási összeg nagysága attól függ, hogy hány évre tervezik annak megté­rülését. A jelenlegi gyakorlat sze­rint ez általában öt év. A termelés bővítésével kapcso­latos beruházások gazdaságossági mutatója azt fejezi ki, hogy egy­ségnyi bruttó jövedelemnöveke­dést milyen nagyságú beruházási ráfordítással hoznak létre. Ezt legegyszerűbben úgy kapják meg, hogy a termelés bővítését célzó beruházások egy évre számított összegét elosztják az évi nettó termelési érték megnövekedett részével. Akár az önköltségcsök- kentő, akár a termelés növekedé­sét célzó beruházás esetén szá­mított mutató akkor a legkedve­zőbb, ha legkisebb beruházással a legnagyobb nettó termelési ér­ték-növekedés vagy legnagyobb önköltségcsökkenés érhető el. A gazdaságossági számítások csak akkor alkalmasak a beruházások elbírálásához, ha a ráfordításokat pontosan és sokol­dalúan veszik figyelembe. Először is az úgynevezett egyszeri ráfor­dításokat, a beruházási költsége­ket szükséges felmérni. Ezekben a költségekben valamennyi alap és járulékos beruházás szerepel. A kapcsolódó beruházások közül — üzemi szinten — csak azt kell figyelembe venni, amelyik az alapberuházással többé-kevésbé egyidőben valósul meg és az üzem rendelkezik fölötte. A beruházá­sok költségeihez hozzátartoznak a forgóeszköz növelési költségei is. Például, ha a szövetkezet egy to­jástermelő telep létesítését hatá­rozza el, akkor figyelembe kell venni a megnövekedett takar­mányigény kielégítéséhez szüksé­ges beruházásokat is. |ja többféle megoldás között választhatunk, akkor a rá­fordítások között az egyszeri (be­ruházási) költségek mellett szám­ba kell venni a folyamatos költ­ségeket is, melyek az üzemelés során merülnek fel és tartalmaz­zák az évi termeléshez szükséges összes anyag, energia, ammorti- zációs és eleven munka költségeit. Ahhoz, hogy az egyszeri és a fo­lyamatos költségeket összevethes­sük, a beruházási költségeket meg kell szorozni az úgynevezett beruházási együtthatóval, 0,2-vel. Ezzel tulajdonképpen a beruhá­zási költségeket elosztjuk a meg­térülés (5 év) éveire. így a beru­házási költségek egy évre jutó ré. sze összeadhatóvá válik az éves üzemi költségekkel. Ily módon ki­tűnik, hogy melyik beruházás gaz­daságosabb, a ..drága” beruházást kísérő „olcsó” üzemelés, vagy az „olcsó” beruházással járó „drága” üzemelés. ^ beruházásokkal kapcsolat­ban hozott döntésekhez né!_ külözhetetlenek a gazdaságossági számítások, mert csak ezek nyúj­tanak megbízható alapot a hely­zet reális megitéléséhez. Fontos feladat a gazdaságossági számítá­sok elvégzése, mert a felületes, szubjektív megítélésen alapuló döntések súlyos károkat okozhat­nak az üzemeknek és közvetve a népgazdaságnak is. Dr. Dankovits László az MSZMP KB munkatársa Naposlibából az idén a tavalyi­nak mintegy négyszerese került a szövetkezeti és háztáji gazdasá­gokba. Ez a többlet megmutatko­zik a hízottliba-szerződéskötés- ben is: a tavalyi 193 ezerrel szem­ben az idén 236 ezerre kötöttek szerződést, de előreláthatólag ez még mintegy 14 ezerrel emelke­dik év végéig. A pulyka felvásárlására egy­másfél hónap múlva kerül sor. Mivel, mint már említettük, 50— 60 vagonnal kevesebbre számít­hat a vállalat a tavalyinál, az a kérése, hogy a felvásárlásig hátra­lévő időben igyekezzenek a szö­vetkezetek a lehető legjobb ta­karmányozást biztosítani a puly­kának. Annál is inkább, mert az egyazon időben kikerült pulykák átlagsúlya között másfél-két kilo­gramm eltérés mutatkozik. Ez a súlykülönbség szinte fennhangon árulkodik arról, hogy melyik szö­vetkezetben milyen tartási, takar­mányozási és gondozási viszonyok uralkodnak. Örvendetes, hogy a megfelelő nevelőházakkal rendelkező szö­vetkezetekben nem szakad meg a csibenevelés folyamatossága. Október, november és december hónapban mintegy 260 ezer napos­csibét nevelnek fel a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat körze­tébe tartozó közös és háztáji gaz­daságok. Érdekes, hogy ennek csaknem a felét, 126 ezer dara­bot decemberre igényelték a csi- benevelécsel foglalkozó gazdasá­gok. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents