Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
Kakastolltól a kék karszalagig Csütörtök A régi futballpálya a Szentesi úton terült el Orosházán. A pályát körülvevő deszkakerítés hasadékai között emberek leselkedtek befelé, azok, akiknek a belépőjegyre nem tellett.- így egy-egy mérkőzésnek körülbelül a felét látták, mert a körbe-kör- be cirkáló csendőrök (vagy rendőrök) mindig elhajtották a „népet’ a kerítés mellől. Azok ar- rébhúzódtak pár métert, vártak, míg a csendőrök továbbmentek, aztán vissza a réshez. Apámnak is ez volt a rendes vasárnap délutáni szórakozása és ahogy cseperedtem, engem is magával vitt. Ötödik évemet taposhattam azon az orgonaillatú májusi vasárnapon, amikor apám nyakában ülve. kezemmel a kerítés felső szélébe fogódzkodva biztattam kedvenc csapatomat. Ugyanezt tette apám is az egyik kerítésnyíláson keresztül, amikor durván reccsenő hang törte meg drukkolásunkat. — Vigye innen a kölykét! Apám letett a nyakából, ránézett a semmi jót nem ígérő tekintetű csendőrpárra, aztán any- nyit mondott csendesen: — A kutyának van kölyke, nem az embernek... Kár volt önérzeteskednie, mert a következő pillanatban a szakaszvezető puskatusa egy szakavatott, jól begyakorolt mozdulattal úgy oldalba vágta apámat, hogy még jó óra múlva is nehezen szedte a levegőt. Az én egyébként is csendes, ritkán szóló apám kézen fogott és hazamentünk és mindössze ennyit mondott: — Kerüld a csendőröket, kisfiam, nem emberek azok... — Azért van kakastoljuk? — kérdeztem ,gyerekes naív Sággal. — Azért, hogy messziről megismerd őket. * Két civilruhás, kék karszalagos férfi leállította gépkocsinkat, udvariasan elkérték a szükséges igazolásokat, ellenőrizték a fék- berendezés működését, végül megköszönték „közreműködésünket” és mehettünk tovább, így elmondva nagyon egyszerűnek, olyan „szóra sem érdemesnek” tűnik mindez. Pedig ezek az emberek napi munkájuk után. minden ellenszolgáltatás nélkül önkéntes alapon segítenek a belső rend fenntartásában. Különösen nem volt egyszerű az első időkben, amikor az „önkéntes rendőr” feliratú kék karszalagot felöltő embernek még a barátja is megvetéssel lökte oda a szót: — Rongy ember vagy, a fajtád ellen vagy... Sok előítélettel kellett megküzdeniük, míg eljutottak odáig, hogy a kék karszalagot az emberek megtanulták becsülni. Ma már csak elismeréssel szólnak róluk, hiszen egy társadalmi testület is őrködik azon, hogy kár, illetve zavar ne történjen. Ez év első felében csak a békési járásban 4295 órát töltöttek szolgálatban. Ebből 1372 óra éjjeli szolgálat volt. A szolgálati órákból 520 munkaszüneti napra esik. Szolgálati idejük alatt az első fél évben 4 bűnözőt tetten értek, ötnek az elfogásához segítséget nyújtottak, nyolc esetben előállítást hajtottak végre, jelzést adtak 5 bűntettről, 219 esetben szabálysértést jelentettek és — ez a jellemző elsősorban tevékenységükre — számtalan esetben figyelmeztettek, intettek, neveltek a jóra, a szabályosra, a becsületesre. Hosszú volt az út a kakastól-< laktól a kék karszalagig... 6. K. I. egy életre eltorzította a szerencsétlent, hogy legyein indoka a koldulásra. Aztán ebből élt a család. Micsoda világ volt az! De a koldusgyártó munka nélkül maradt, s vele együtt eltűnik ez a negyed is. Néztem újdonsült ismerősömet, Ahmedet. Meggyőződéssel beszélt, meggyőzően. Igaza volt. Egy évtized nem tüntetheti el évszázadok szomorú örökségét. Invitált volna a házba, hiszen az arabok híres vendéglátók, de abban a pillanatban a közelben hangszóró recs- csent: — Allah akhbar! — Allah hatalmas! — dörögte a közeli mecset karcsú tornyáról a müezzin hangja, majd monoton énekbe kezdett. — Jöjjön! — szólított Ahmed—, nézze meg az imára gyülekező hívőket Szótlan követtem Ahmedet a mecsetbe. A bejáratnál mozdulatait figyelve, levettem cipőmet, elhelyeztem az e célra ottlevő polcon, s a gyókényszőnyegen zokniban a mecsetbe léptem. Először a templom hátsó részébe mentünk, ahol már több tucat ember mosakodott, szigorúan a Korán szabályai szerint. Az igazhivők jó ideig tisztálkodtak, Ahmed is, majd visszatértek a teljesen egyszerű csendes mecsetbe, ahol az egyik falmélyedés mutatja a szent város, Mekka irányát. A mecset egyetlen dísze a szőnyegborítás. Nem először állapítottam meg, hogy a mohamedán templomokat csodálatosan szép szőnyegek borítják. A müezzin a szószékszerű emeltWS. augusztus 12. Allah ahhbar Készül az újkígyósi Emlékkönyv. Kulcsár István gépmester a (estéket keveri, a gyorssájtó gépnél Kovács Endréné dolgozik. (Fotó: Kocziszky) A Békés megyei Nyomdaipari Vállalat békéscsabai telepén azon fáradoznak, szép kiadvány legyen az újkígyósi évkönyv, s ezért kajával. Legutóbb ő állította be a gépiét, ő keverte ki a színeket a gyulai várjátékotk Dózsa-plakátjá- nak készítéséhez. VI. A világ legrégibb egyeteménél, az A1 Azhar-inál szálltam ki a taxiból, a hárommilliós metropolis, Kairó legáltalánosabb közlekedési eszközéből. Az ősi A1 Azhar mecset falai mellett indultam el egy nevesáncs szűk sikátoron át az egyik külvárosnak számító városiészbe. Eu répái emberre az egzotikum erejével hat ez a régmúltból ittfelejtett városnegyed szűk utcá. ival, gyermekhad-zajától hangos sikátoraival, egykedvűen álldogáló tevéivel, szamaraival, s lép tornyomon földön kucorgó árusaival. A házak kapualjaiban vagy bejárattá szélesített ablakaiban pékek, takácsok, agyagformálók, szabók, edényfoltozók tanyáznak. Arab barátom hívta fel a figyelmemet, látogassam meg ezt az ősrégi városrészt, mert már nem sokáig látni az EAK-han ilyesmit, hiszen már a közeli jövendő felszámolja. Mind beljebb kerültem az ódon negyedbe. Egy helyen azután nagyot kellett kerülnöm, mert egy óriási sátort állítottak fel, s az teljesen lezárta az egyébként is szűk utcát. — Valaki meghalt — világosítottak fel —, s a hozzátartozók, barátok itt siratják el a megboldogultat. Gazdagon terített asztalok mellett. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy az utcákat ilyenkor — szükség törvényt bont — lezárják. Megkerültem a lezárt utat, s egy ház nyitott kapujában megálltam. Fiatal férfi közeledett jól öltözötten, európai ruhában. Udvariasan köszöntött, majd bemutatkozott. — Ahmed — nyújtotta a kezét. — Honnan? — s látva, hogy idegen vagyok, választ se várva beszélni kezdett. — Barátom — mondotta — sajnos, ez a városrész még így fest. S ha ezeken a köveken jár, tudnia kell, hogy én, noha harmincéves sem vagyok, még ismertem a koldusgyártót. Azt az embert, aki az itt élő családok tizenvalahá- nyadik egészséges gyermekének eltörte a lábát, kitekerte a kezét, 1 A nyomdába látogattunk... Fattyúsorok — „Pali bácsi szólt...’' — Dózsa-plakát három színben ÉRTESÍTÉS! Értesítjük Békéscsaba város lakosságát, hogy Békéscsabán, Tanácsköztársaság útja 14 szám alatt élőhal-elárusító üzletünket megnyitottuk. Az üzlet ebédidő kivételével egész nap nyitva! Szeretettel várja kedves vevőit a „Viharsarok” Halászati Termelőszövetkezet vezetősége, Gyoma 353 Tévedés ne essék, nem a kezét tördeli Fercsiik János, hanem az Újkígyós 150 éves fennállása aJkaknátoóil készülő Jubileumi Emlékkönyv oldalait. Tördelésnek hívják ugyanis a nyomdákban egy-egy nyomtatvány szövegének, illusztrációinak beosztását, elrendezését. Nagy szakértelmet és gondos stílusérzéket kívánó n.unka. Nem mindegy például, hogy hová kerülnek a szöveg közti képiek, fontos, hogy a fejezetek címei egyformán legyenek beütve, ügyelni kell, nehogy becsússzanak csinálja a legkényesebb munkát ilyen tapasztalt szakember, mint Fercsik szaktárs, aki 1928 óta az ólombetűk között tevékenykedik. Dolgozott Pesten az Állami Nyom— Nehéz munka volt, linóieummetszetröl készült a plakát három színben. Ha nem jól keveri az ember az alapiszínt, rossz lesz az egész, Fercsik János tördelés közbenfattyúsorok. (A bekezdés végi csonka sorokat hívják így a nyomdászok. íratlan szabály: az oldal élén nem állhatnak.) ^ _ [ Betkó György klisét dáham, kisebb vidéki üzemekben és a Kner Nyomdában is. — Amit az ember egyszer megtanult, azt nem felejti el soha <— imondja. Betkó György azonban még most kezdi tanulni a szakma fortélyait. Harmadéves gépmester-tanuló. A nyomda vezetői meg vannak elégedve a fiatalember munhelyez a gépbe. György eredetileg esztergályosnak készült. Krizsán Pali bácsi — az üzem vezetője — szólt neki egyszer: „Gyere már be, nézd meg, hogyan dolgoznak a nyomdászok!” Ügy megnézte, hogy min- járt ott is maradt. Otthon szívesen rajzol, művész- kedík, egyébként ez is a szakmával függ össze. Ölorumetszeteket készít, ez- a passziója. A nyomdában tehát nem kell aggódni at utánpótlásért. A régi, kiváló szakemberek mellett felnövekszik lassan a tehetséges fiatalok nemzedéke. (v. j.) (