Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-12 / 189. szám

1865. augusztus 12. 5 Csütörtök Egy Iv-inieriá nyomán: Hi lesz a Kazinczy utcával? Az elmúlt hónapiban rendezte meg a Magyar Televízió a Békés megyei heteket. Ennek során a megye vezetőivel folytatott inter­júban elhangzott a kérdés: Mi lesz a békéscsabai Kazinczy utcával? A válasz ekkor ez volt: — Még ebben az évben elké­szül. Most megkérdeztük mi is, mi történik a Kazinczy utcával? Az építők jelenleg a csatornázáshoz fogtak hozzá, az út két oldalán kiszedték a fákat. A kivitelező az aszfaltútépítő vállalat, amely ez év december 31-ig 5 millió forint értékű munka elvégzését vállalta. Az út 6 millió forintba kerül, mi­korra teljesen elkészül. Spkan kérdezték meg azt is, hogy mi lesz az AKÖV-veL A forgalmi telep a hónap végé­ig kiköltözik innét, s az ottmaradó részleg az Őr utcán keresztül kö­zelíthető meg az út átépítése ide­jén. Az aszfaltútépítő vállalat az elmúlt évben dicséretes szorga­lommal és pontossággal fejezte be a Madách és Kolozsvári utca épí­tését Békéscsabán. Gondoljuk, hogy most a Kulich Gyula Lakó­telep forgalmához szinte nélkülöz­hetetlen Kazinczy utcát is ugyan­így határidőre elkészítik és bízunk abban, hogy az ő mumkájuknoz felzárkózik az állami építőipari vállalat, amely ugyancsák -befeje­zi a lakótelep belső forgalmi útjai­nak aszfaltozását az őszi esőzések előtt. A városi tanácstól nyert infor­mációk alapján tehát biztosítva látszik a Kazinczy utca elkészíté­se. Reméljük, újabb kérdés ebben az ügyben nem hangzik el. Egész életre szóló emlékek A napokban levelet kapott szerkesztőségünk az orosházi rá- kóczitelepi általános iskola 2251. számú Bem József Úttörőcsapatá­nak két úttörőjétől, Lengyel Em­mától és. T. Kovács Margittól. A pajtások levelükben röviden leír­ják balatoni táborozásuk történe­tét. „Csapatunk, a 2251. számú Bem József Úttörőcsapat, július 4-től július 14-ig Káptaianifüreden, Ba­latonalmádi szomszédságában tá­borozott. Kellemes 10 napot töltöt­tünk a Kőcsitó nevű völgyben. Kirándulást tettünk Balatonfü- redre, aihol -megtekintettük a Jó­kai Mór nyaralójában berendezett múzeumot. Egy délután Tihanyba hajóztunk át és megnéztük az apátságot. Egy másik napon a Ba­laton „fővárosát”, Siófokot láto­gattuk meg. Sokat fürödtünk, ha­bár az idő nem volt a legkedve­zőbb, de azért minden alkalmat megragadtunk és'élveztük a Bala­ton vizét. A programban szere­pelt még akadályverseny is, amelynek győztesei csokoládéju­talmat kaptak. Ugyancsak jól sikerült a keszt­helyi kirándulás is. Elragadott bennünket a Festeti ts-kastély szép­sége és gazdagsága. Innen a hévízi fürdőbe ruccantunk át, megcso­dáltuk a gyönyörű tavirózsákat és fürödtünk is. Egy másik napsütéses júliusi napot Veszprémben töltöttünk. Másnap vidám rajvetélkedőkkel töltöttük szabad időnket. Fellán­golt a búcsútábortűz, messze szállt vidám énekünk. A követke­ző napon már hajnalban kürtszó ébresztett bennünket, indulás Bu­dapestre, majd onnan Orosházára. Egy napot töltöttünk csodás fővá­rosunkban. Tanulságos volt az állatkerti séta, jól szórakoztunk a Vidám-parkban. Egész életre szóló emlékekkel tértünk haza.” Mé^is koEl&riiim Sarkadon Egy már van. Az is milyen ne­hezen ment, míg a gyáriak meg­értették, hogy el kell helyezni a lányokat valahová! No, de ez régi história, s csak azért felej­tették már el, mert kerek egy esztendeje a másik kollégium ügye tartja izgalomban az azzal foglalkozókat és a szülőket. Lesz vagy nem lesz? Variált hamleti kérdés. Kiköltöznek a la­kók a hajdani jegyzőlakból vagy nem költöznek? Megértik, hogy hatvan kollégista gyerekről van szó, vagy nem értik? Esztendőn át folyt a rábeszé­lés, kérés, követelés, meg kinek mi volt a fegyvertárában. Szilá­gyi Lajos hamarosan elfogadta, s elfoglalta a felajánlott lakást, dr. Bertalan Ferenc már minden percben várja, hogy költözhessen, s végre pontot tett a kellemet­lenkedés végére maga Bagi Sán­dor is, aki egyedül él a nagy épület egy szárnyában. Szomba­ton fellélegzett a tanácselnök, a gimnázium igazgatója és a kollé­gium igazgatója, Bagi Sándor ki­mondta a bűvös szót: a jövő hé­ten költözik. Ha ilyen egyszerű, akkor miért írunk róla? — kérdezhetné vala­ki. Azért, mert e mellett az egy, harcban és veszekedésben telt esztendő mellett nem mehetünk él szó nélkül. Ez a kiköltözés nem volt sima ügy. Nem olyan sima, mint amilyen lehetett vol­na. Mert Bagi Sándor nem akart költözni. Hiába a szép szó, hiába a lakásfelajánlás, egészen máju­sig csak annyi történt, hogy az el­ső fokú lakáshatóság kiutalt szá­mára egy lakást. Eredménye: fel­lebbezés. Igaza volt most az egy­szer Bagi Sándornak, mert a la­kás az ő lakásához képest egyál­talán nem volt palotának mond­ható. Ám, ha benne fészkel a jó­indulat, ha nem ragadja magát olyan kifejezésekre, hogy „ne mindig az én öntudatomra apel­láljanak, húsz éve tettem már vényen törökülésben, dallamosan imádkozott. Amíg én az áj tatos­ságot nem zavarva nézelődtem, Ahmed befejezte imáját, hozzám lépett, majd halkan, a fülembe súgta: — Said! Ne csodálkozzon ezen a buzgóságon. A kegyetlen, kemény élet alakította ezt a mi népünkben. Én írni—olvasni tudó ember va­gyok, világot láttam, nyelveket beszélek. S tudom, hogy a mi val­lásunknak, az iszlámnak igen je­lentős szerepe van, nemcsak ná­lunk, de a többi arab ország éle­tében is. Az idegen uralom évszá­zadaiban a vallás erős összekötő egészen más, mint például a ke­resztény vallások. Az iszlámnak nincs központi szervezete, 3 min­den országban alkalmazkodhat a helyi körülményekhez. Több arab országban sajnos, az elmaradott­ság, a reakció támasza. Ezt jól tudjuk. De azt hiszem, joggal mondhatom, az Egyesült Arab Köztársaságban —■ Algériához ha­sonlóan — a társadalmi haladás szolgálatában áll, s a ma még dön­tő többségiben analfabéta lakosság jó irányú, egészséges, tudatformá­lásának, nevelésének eszköze. Az éneklő hang, a fülbe mászó ősi dallam betöltötte a termet, az :apocs volt az arabok között. Apá- emberek keletnek fordulva, hom- .nk, nagyapáink a harcot a gyár- lokukat a , földre tapasztották, matosítók ellen nem egy esetben mintha gigászi erő szorítaná őket a vallás zászlaja alatt vívták. Ez a mecset kövére. Az ájtatos embe­reket nézve akaratlanul is arra gondoltam, mennyi türelmes, vilá­gos', megértő, felvilágosító szóra lesz még szükség, hogy az igaz­hivő arab emberek is — senkitől és semmitől sem félve — szaba­don, bátran felemeljék fejüket. Kiléptünk a mecsetből a késő délutáni utcára. A nap leáldozott. Hangos, egymás szavába vágó, fe­kete ruhás asszonycsoport haladt el mellettünk. Fejükön súlyos ter­hüket, hátúkon csecsemőiket ci­pelték. — ök — mutatott feléjük Ah­med — nem léphetnek a mecset­be. Az csak a férfiak joga. Az as­szonyoknak, szerintünk, nincs lel­ke. Ahmed megjegyzésére felfigyel­tem. Talán ez az egyik eredete a mohamedán asszonyok ősi jogfosz. tottságának, mélyen alárendelt szerepének. Ma még nagy munkába kezd, aki a nők egyenjogúságát hirdeti az arab világban. De mint egykor volt Mohamed, a tevehajcsárból lett igehirdetö, ennek a kornak is vannak prófétái. Bátrak, céltuda­tosak, előrelátók. Tekintetükkel már a holnapot látják, szavuk új életet rajzol a mozdulatlan ho­moktengerek fehéreskék, jégszínű egére. Allah akíhbar! Allah hatalmas! — hirdeti napjában többször a müezzin. De az új Egyiptom pol­gárai a napok múlásával meggyő­ződnek róla, hogy a felszabadult nép is óriássá válhat. (Folytatjuk.) eleget ezért a világért”, mondom, ha nem tesz ilyen kijelentéseket, akkor más lett volna minden. El kellett volna mennie a tanácshoz és azt mondani: emberek, csinál­jatok valamit azzal a lakással, hogy egy kicsit lakhatóbb legyen, aztán áldás, békesség, ha megnő­sülök, s lesz új lakás, gondolja­tok rám is. A tanács megtette volna. Már csak azért is, mert ismerik a rendelkezést, ami jó lakásért hasonlót biztosít. De isten vegyen, ahol nincs, tartja a közmondás. A sarkadi tanácsnak gondja-baja van elég, lakása meg sehol. így aztán mérgesedett az ügy, nőtt az akta, Bagi Sándor nem nézte meg a lakást, nem érdekel­te semmi, jóformán alig tartóz­kodott otthon, a kollégium egyet­len szobája már a múlt évben „üzemelt”, s napirenden voltak a megjegyzések, perpatvarok. Szombaton aztán megnéztük a lakást. Négy helyiség, 16 ezer fo­rintot költött rá a tanács. Kérde­zem Bagi Sándort úgy dél felé (akkor már tudtam, hogy augusz­tus 4-én átadják készen), hogy megnézte-e már? — Nem — hangzik a mogorva válasz. — Hagyjanak békén most már az egésszel, megyek bele úgy, ahogy van. Remélem, elvégezték rajta azt a munkát, amit kértem a fellebbezésemben. Költözöm. Erre aztán fellélegzett minden­ki. Költözik. Hamarosan megkez­dődik a rohammunka, két hét alatt kollégiumot csinálni a há­romlakásos épületből. Úgy, ahogy lehet, amilyen gyorsan csak lehet, mert a szülők nyugtalanok, a bi­zonytalanság megmérgezte a nyarat, s így is még a 120 kollé­gistán kívül 30 gyerek externátusi elhelyezésre vár. A költözési szándék végleges. Megunta Bagi Sándor a zaklatást és felbosszantotta, hogy a sajtó is beleüti az orrát. De mi sérelem érte? Még járási tanácselnök volt, amikor a lakást megkapta. Keserűen vetette fel: Csak a funkcionáriusnak jár lakás? Bagi Sándor szerelőnek nein? Érthetetlen sérelmének, sértő­döttségének tehát itt a gyökere. Feltételezte, hogy azért . akar­ják rávenni a költözésre, mert mór nem funkcionárius. Végzetes tévedés, keserűség forrása az ilyen gondolat. Dr. Bertalan Fe­renc a járási tanács titkára, még­is „rávették” a költözésre. Hogy nagyobb lakást kapott? Felesége, gyereke van. Szilágyi elvtárs ugyancsak nagyobb lakást kapott, neki is két gyereke van. S a Kos­Közületek munkaerőigénye Az CM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — férfi és női segédmun­kásokat, valamint kubikosokat. Mun­kásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munka­ruha szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—IS, földszint. 338 A Tiszántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat azonnali belépésre ke­res gázvezeték- és készülékszerelő vizsgával rendelkező ív- és lánghegesz­tő szakmunkásokat, lakatosokat válto­zó munkahellyel. Jelentkezés írásban vagy személyesen Hajdú-Bihar megyé­ben a vállalat központi irodájában Hajdúszoboszló’ Rákóczi u. 184 (va­sútállomás mellett). Békés megyében az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi telepén. Felvétel esetén útiköltséget té­rítünk. 64328 Az Országos Sertéshizlaló Vállalat I. számú (Kétegyházi úti) telepe ra­kodómunkásokat vesz fel. 90833 suth út 64 számú lakásban, ame­lyet a tanács Bagi Sándornak utalt ki, ha nem is nagy, de tíz éven keresztül négytagú család lakott. Mire hát a sértődés és az egy évig tartó huzavona? Ez az az eset, tipikusabbat ke­resve sem lehetne találni, amikor a rosszul felfogott, egyéni érdeli gátolja a közösség munkáját, aka­dályozza a haladást. Ezt a költöz­ködést meg lehetett volna ejten már a télen. Amikor szó volt ró la, Bagi Sándor éppúgy megjelöl­hette vodna kívánságait a kijáví- tandó lakást illetően, mint tnosí, az utolsó hónapban, a, huszonne­gyedik órában. Kellemetlenséget szerzett magának, fölöslegesen po­csékolta azok Idejét, akik határo­zatok gyártására voltak kénytele­nek, holott mást is csinálhattak volna addig, ami hasznosabb, na­gyobb ügyet szolgálhatott volna. Egyetlen emberrel törődött min­denki, aki a közzel szemben egye­dül „állta a sarat”. Bagi Sándor utolsó kijelentése ez volt: „Nem akarok én gátja, lenni ennek a kollégiumnak, tu­dom, mit jelent annyi gyereket el­helyezni, voltam én is vezető be­osztásban”. Milyen szép és nemes lett volna, ha ezt mondta volr- legelőször a tanácsnál és minden­felé. ha nem gyűrűzött volna egy másik kijelentése olyan sokáig; hogy egyik tanév majdnem elérlé a másikat miatta — kollégium nélkül. Most hát megoldódik a dolog, lakást kívánságára teljesen rend­be hozták, s hogy költözik — ezzel szabad utat enged a kollégium terjeszkedésének az iskola és a kzülők örömére és megnyugvásá­ra. Ádám Éva A szabály A szabályokat mindenkinek be kell tartani. Ez érvényes a vasúton közlekedőkre is. A szabály betartását köve­telte az a kalauz is, aki au­gusztus 6-án a Békéscsabáról 16.50-kor Gyulára induló vo­naton utazó egyik fiatalem­bert pénzbírság fizetésére szó­lította fel, mivel vasúti igazol­ványából hiányzott egy pecsét. A fiatalember, mivel pénze nem volt, kérte, hogy más al­kalommal fizethesse a bünte­tést. A kalauz kissé túlozva igyekezett magát a szabályok emberének feltüntetni az uta­sok előtt. Nemcsak kihívó hangon utasította rendre a szabálysértőt, de annak sze­mélyi igazolványát is elvéve, faképnél hagyta és munkáját végezve továbbsietett, hogy majd később intézi el a bün­tetést. Egy perc alatt felírhat­ta volna a személyt igazolvány adatait, egy perc alatt elintéz­hette volna a kínos ügyet, de mivel a fiatalember jogosan kérte vissza személyi igazolvá­nyát, amit magával vitt, így félórás vita robbant ki az ap­ró ügyből. Az utas szabályt sértett, amit meg lehet pénz­zel fizetni. A kalauz, amiko hosszabb időre magánál akar ta tartani a személyi igazol­ványt, törvényt sértett. Ami­kor az utasokkal vitatkozott embereket sértett meg, ami'' viszont nem lehet pénzzel ki­fizetni, Furcsa értelmezése a szabá­lyoknak. —We—

Next

/
Thumbnails
Contents