Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
1965, »ugusztus 12. 3 Csütörtök II vízgépészeti válSaiat új gyártmányai a második negyedévben A Vízgépészeti Vállalat gyulai Il-es számú gyáregysége nagyobb gépi berendezéseket szállított több vállalat megrendelésére a második negyedévben. Így a budapesti Ganz-MÁVAG beruházásaihoz és a Borsodi Vegyikombinát építéséhez úgynevezett kaprot aktár íkis és nagy nyomású szivattyútelepeket készítettek 280 ezer forint értékben. A Gyulai Kertészeti Vállalat részére hat darab — 2 személyes, teljes kényelmet biztosító — összerakható lakóbódét gyártottak, melyet a kihelyezett szivattyútelepek dolgozói használ hatnak. A Dunai Kőolajipari Vállalat 25 zsilip készítésével bízta meg a vízgépészeti vállalatot, melyeket ipari szennyvízderítő és olajle- pérló berendezésekhez alkalmaznak. A zsiliplemezek és tartozékaik a második negyedév végére — a kitűzött határidő előtt 1 hónappal — elkészültek. Jelenleg a zsilipek félhúzóberendezésein dolgoznak. Kik és hogyan dézsmálták a közös vagyont? XI. Nem akad ember Méhkeréken, aki erre a kérdésre pontos feleletet tudna adni. Most méri fel a megszilárdult vezetőség, hogy kik vitték el illetéktelenül a szénát, a borsót, kik jutottak ugyancsak illetéktelenül, a sógorság-koma- ság alapján a megengedettnél nagyobb háztájihoz. Ezért csak néhány példát sorolok majd fel jellemzésképpen. A szövetkezet egyenes úton járó gazdád, és ezek vannak döntő többségben — amerre megfordultam, mindenütt tiltakozásukat fejezték ki az ellen, ami mostanáig folyt a tsz-ben. — Minden szem gabonát, minden szál takarmányt meg kellett volna mentenünk, hogy csökkentsük a hiányt, s legyen mit adni majd télen is a jószágoknak — panaszkodott Kozma József. A mindannyiuk vagyonát féltő emA tagság szorgalma „felborította” a tervezést: 10 nappal hamarabb végeztek a nyári betakarítással bér aggódása csendült ki szavaiból. Az időjárás mostohasága miatti kiesések amúgy is óriásiak. A növénytermelésben 4,5 millió forintos kár keletkezett. A répa-, kukoricaföldek vetetlenül maradtak, a kendert, dohányt, a kertészetet nagy jégkár érte. ötvenhat hold- nyi dohánytermésük egyik táblájában 75, a másikban pedig 24 százalékos veszteséget okozott a július 26-i nagy jégverés. A száj- és körömfájás pusztításai sem kerülték el állatállományukat. Sertésből 460 elhullásuk volt, a kocák fele elvetélt, tavasszal 1300 anyajuh — mindössze 650 utódot hagyott. Nem egyenes dolog Ilyen körülmények között köszöntött be az aratása idő, amikor is az egyéni jövedelmet féltő szövetkezeti tagok (látták már, hogy a kiesések miatt gyenge lesz a zárszámadás) gépellenes agitáció- ba kezdtek és követelték: hadd arassák kézikaszával a gabonát, máskülönben a kenyérnekvaló sem lesz meg a családoknak. A sarkad! Kossuth Tsz párttitkára, Patócs Mihály jelenti Sarkadról a következőket: Tíz nappal a tervezett határidő előtt befejeztük termelőszövetkezetünkben az aratást-cséplést. Június 25-én kellett volna kezdenünk, de ekkor nem engedte az eső. Csak július 1-én álltak a gabonába a gépek és emberek. Eredetileg augusztus 16-ára akartunk pontot tenni a nyári betakarítási munka végére, de a tagság dicséretes szorgalma, áldozatkészsége megváltoztatta ezt a tervet: augusztus 10-re már nem maradt aratni-csépelni való szövetkezetünkben. Sőt, már elszállítottuk az államnak eladott gabonát, s emellett az esedékes növényápolást, valamint a szénabetakarítást is elvégeztük. A szövetkezet egész tagsága kitett magáért. A gépállomási dolgozókkal együtt megszakítás nélkül vasárnap is talpon állt mindenki. Legeredményesebben mégis Várdai Imre kombájnos (aki 110 százalékra teljesítette a tervét) és Debreczeni Lajos zsákosbrigádja dolgozott. Fáradságot nem ismerve látták el feladatukat a magtisztítók is, két műszakban, folyamatosan. Ebben kiemelkedő eredményt a II. számú üzemegység Halász Mihály brigádja ért el. Mindez a jó gazdasági irányításnak is köszönhető, különösen Müller Tibor főagronómus fáradhatatlanságának, aki szinte éjjelnappal tevékenykedett, hogy zavar nélkül haladhasson a nyári betakarítás. Terméseredményeink a tervezett átlagot 20 százalékkal haladják meg, s most arra törekszünk, hogy ez a munkalendület ne csökkenjen a talajelőkészítés s az őszi betakarítás feladataikor sem. A vita elmérgesedett. Az igazgatóság, amelyet bizony az utóbbi hónapokban csak nagy ritkán hívtak egybe, ezúttal összeült és úgy döntött, hogy az árpát, mivel nagyon dőlt (13 mázsát adott holdcinként) hadd vágják kaszával az emberek. Erre holdanként 180 kiló természetbenit adnak, de a búzát a kombájnok fogják vágni, mintegy 300 hold kivételével. Az igazgatósági ülésen senki sem szólt ez ellen. Mégis a vezetőségi tagok nagy része máshogyan beszélt oz emberek között. Márk Mihállyal a kombájnszérűnél beszélgettem. Igazgatósági tag, becsületesen dolgozik, de nem beszél mindig úgy, ahogyan cselekszik. Noha ő is egyetértett annak idején a döntéssel, nem ebben a szellemben szólt az emberek között, hanem egyike lett azoknak, akik a gépi munkát száműzni akarPénz, anyag, felújítás Évtizedes gyakorlattá vált az építőanyag készletgazdálkodásba vonása. Érthető, hiszen az építkezési igények életünk .jelenlegi szakaszán magasabbak, mint lehetőségeink. Ugyanakkor az építőanyagipar termelése jóval az igények alatt van. Csakis ezért nézi meg az állam, bogy hol, milyen nagyobb, a megye pedig hol, milyen kisebb beruházást tud megvalósítani. A terv szerinti építkezése« anyagellátása megfelelő, bár helyenként anyagellátási zavarok vannak. A legnagyobb gondot azok a kis beruházások, felújítások okozzák, melyek anyagkerettel nincsenek kellően fedezve. Évről évre csak a mi megyénk közös gazdaságaiban milliós tételben áramlik a pénz ilyen beruházásokra. felújításokra Az anyagbeszerzést a szövetkezetre bizzák. És a tsz beszerzi, mert olyan „kenőanyagot” használ, amelyre „kitárulnak szezám kapui”. így az anyagfedezet nélküli felújítási keret vagy éppen tervezett összeg — legtöbb helyen — nem marad anyag nélkül. Az építőanyagot forgalmazó szervek előadói néha tiltó szabályokat lépnek át, amikor a lakossági anyagkeretet közületi felhasználásra adják. Volt időszak, amikor az egyik tsz-ből — egy napon — egyszerre 10 ember járt Békéscsabán. Meszet vásároltak. Kétszer fordultak s beszerezték a tsz-nek a meszet. De csinálhat-e ilyen variációt 162 szövetkezet!? Az élelmesség dicsérendő tulajdonság. de amikor ez nincs arányban és egyensúlyban társa, dalmi célkitűzéseinkkel, másokra károsan hat. Valamilyen módon utat kellene találni arra, hogy a készlet- gazdálkodás alá vont építőanyaghoz — mivel Békésben a téglán és egy igen kis meny- nyiségü sebes-körösi homokon kívül más nincs — a lakossági és egyéb keret megsértése nélkül, tervszerűen jussanak a legnagyobb felhasználók, közöttük a termelőszövetkezetek is. Ha egyszer a téglát, a meszet, a cementet, a folyami kavicsot zárolják. akkor a több milliós felújításhoz is központi anyaggazdálkodásra lenne szükség! Különben jóhiszemből érdekek sérülnek meg, s az anyagelosztás jelenlegi módszere maga ad alapot, tápot a visszaélések láncolatának kialakulására. (dupsi) ták az aratásból. Ez nem egyenes dolog. Pedig a kombájnaratás gazdaságosabbá, olcsóbbá teszi a nyári betakarítást, miáltal több marad a közösnek. A kéziaratás meg csak az aratóknak hozott volna több jövedelmet gabonából, a szövetkezet állandó munkásait, sőt az ország gazdasági érdekeit is figyelmen kívül hagyta volna. Ezért a vezetőség, a tsz főagronó- musa, párttitkára s az igazgató- sági tagok egy része ebben a kérdésben nem engedhetett. Miért romlik a tömegkapcsolat ? Sajnos azonban, a türelmes, meggyőző munka helyett, amely igyekezett volna megértetni az emberekkel a fenti döntés helyességét, letorkoló hanggal, ellentmondást nem tűrő magatartással, ingerültséggel, a durvaság határát súroló módszerekkel akartak érvényt szerezni e döntésnek s ez aláásta a vezetők s a tagság amúgy is romló kapcsolatát. Juhász elvtárs, a párttitkár az egyik ilyen vitánál türelmét vesztve kijelentette: „Inkább ott rothadjon el a gabona, de akkor sem fogátok kézzel levágni!” Az emberek önérzetét sértette ez a hang, „Inkább rohadjon el, Egyesek udvarán nyolc-tíz boglya széna Is található. mint a mienk legyen? Hiszen emberszámba sem vesznek itt bennünket!” — így adták aztán tovább a népnek a párttitkár kifafcadá- sát, megfűszerezve tendenciózus következtetésekkel: „Nem gondoskodik a vezetőség a családunkról. Nyolcforintos munkaegységelöleg- ből nem lehet megélni! Elmegyünk állami gazdaságba, ahof kereshetünk!” Zúgolódtak az emberek, el-elszállingóztak Méhkerékről. Az aratás kezdete óta hetenként 8—10 teherautó állt meg a községben, amelyeken valóban az állami gazdaságok irányéba utaztak a méhkerékiek. A fiatal, tapasztalatlan gépáll<> mási kombájnosok pedig gyenge munkájukkal csak fokozták az elégedetlenséget. Volt olyan közöttük, aki az első dekádban mindössze 0,4 holdat vágott le naponta, s emiatt elhúzódott az aratá*. A vezetőség aztán úgy döntött, hogy üljenek szerelők a kombájnra. Ezt megbeszélték a gépállomással s azóta gyorsabb ütemű az aratás. Mégsem igaz az, hogy ha nem vághatták kézzel a gabonát, elzáródott előlük a munkaegységszerzési lehetőség. Az elvetett dohány, cukorrépa, kevéske kukorica kapákra várt az aratás elején is, de nem volt, aki beálljon a gyomos növények közé. Kapálni talán nem szeretnek Méhkeréken? Nem nagyon, mert azért csak a becsületét vesztett munkaegységet lehet kapni. De azért ellátták volna a kapálást is, ha akad brigádvezető, munkacsapatvezető, aki erre a munkára küldi őket. — Csak azt kellett volna mondaniuk: eredjetek ki a határba s ahol találtok napraforgót, kapáljátok meg! — mondja Kozma József. Akik halásznak a zavarosban De ekkor már mással törődtek a brigádvezetők is. A búza közti széna, s a botrsókaszálással, amit megosztva, harmadába és felébe adtak ki betakarításra a tagoknak. Legalább, ha valamiféle szervezettséget vittek volna ebbe. De nem. A brigádvezetők nem „tudtak” urai maradni a széna- s borsó- kaszálásoknak sem. Nem mérték ki, nem ellenőrizték ezt a munkát, így ''aztán mindenki ott vágott, ahol éppen akart, vagy talált kaszálnivalót. A többség pedig nem részelt, csak kaszált. A brigád- és munkacsapatvezetők nagy része csakúgy, mint a tagok. Sőt, az irodai dolgozók közül is néhányan. Bajkán Tivadar könyvelő nem is kaszált, csak vitt. Ügy kaszáltatott, s még a háztájiját is lányokkal kapáltatta megi, bár ezután járt volna igazság szerint részelés a szénából' munkaegységre. Csak miután erre rájöttek, ígérte, hogy ötforintos órabérrel kifizeti majd a lányokat. Száva Lászlót (szí ntén könyvelő volt) mikor figyelmeztették, hogy a széna felét a közösbe kell vinni, ki* jelentette: majd ha a többiek is beviszik. Isztáros János, Iszály Tivadar, Árgyelán László, de nem sorolom, mert 70—80 emberről van sző, nem adták át a szövetkezetnek járó részt s egyesek udvarán nyolc-tiz boglya széna is található. A szövetkezeti vagyon hűtlen kezelése címén bűnvádi eljárás alá is vonhatók ezek az emberek. De a területi agronómusokat, brigádvezetöket terheli mindezekért elsősorban a felelősség, akiknek nagy része szintén ezt tette és éppen ezért nem is szándékozott útját állni a közös vagyon dézsmálásának. Sok egyszerű emberrel beszélgettem, akik egyedül a közöstől várják életük gazdagodását, s akik elkeseredetten nyilatkoztak e dolgok láttán. Nyugodtan tehették... — Olyanokat engedtek szénát vágni, akik hétközben az állami gazdaságban dolgoztak, de mert hallották: részébe lehet vágni a szálas takarmányt, vasárnap meg szombat este nem voltak fáradtak keresni maguknak kaszálót... Nyugodtan tehették, nem szólt v érte senki. Akik próbáltak szólni, azokat leintették... Az ellenőrzés teljes hiánya jel- lem^te a háztáji földek „kimérését’ is. Akik „közelebb ültek a tűzhöz”, többet kaptak a közgyűlésen megszavazottnál. Kozma Tivadar brigádvezető családja tagjainak még Szalontán is méretett, meg a község határában is. Kosz- ta János volt bérszámfejtő édesanyjának teljes területet méretett, pedig nem járt volna annyi. Baranyai Lászlónénak, Buta László- nénak úgyszintén egész területet méretett jogtalanul. Kozma Tivadar boltos, nem is szövetkezeti tag, tehát egyáltalán nem jogosult háztájira. A bérszámfejtő mégis egész területet, azaz 1600 ölet juttatott neki. Mindannyian rokonok. Ugyanakkor nem kaptak háztájit néhányan, akiknek járt volna, mint például Bozga Sán- dorné és a többiek. A háztáji bizottság mit csinált ez idő alatt? '— vetődhet fel a kérdés. Semmit. Lehetetlenné tették munkáját. Akarattal szétug- rasztották ezt a bizottságot, hogy nyugodtabban lehessen halászni a zavarosban. Lőrinc Ferenc főagronómus, Rúzsa Sándor, Jova György területi vezetők s a többiek, akik „tiszták” maradtak e zavaros helyzetben is, a pártszervezet politikai , munkája nélkül erőtlennek bizonyultak megakadályozni a visszaéléseket. A következő riport címe: Kikkel lehet együtt haladni és kikkel nem...? Varga Dezső
