Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-11 / 188. szám
1965. augusztus 11. Szerda .i, I cséplés 80 százalékánál tart a gyomai Zöld Mező Tsz Levélben közölte szerkesztőségünkkel Szonda István elnök, hogy a gyomai ZöW Mező Tsz augusztus 6-án befejezte az aratást. A kézi erővel és aratógépekkel learatott gabona cséplésé- vel már 80 százaléknál tartanak. Mivei a borsó cséplése befejeződött, az ott dolgozó munkacsapat i« hozzálát, a búza csépléséhez. Ezáltal — ha csak nem lesz gyakori eső — lehetővé válik, hogy a Zöld Mező Tsz-ben jóval augusztus 20-a előtt zsákba, illetve magtárba kerül a megtermett gabona. Az elnök elvtárs azt írja levelében: azért sikerült így elhaladni az aratással és á csépléssel, mert a szövetkezeti gazdák kora reggeltől késő estig egymással versenyezve dolgoztak. Szonda István reméli, hogy nemcsak az aratást, hanem a cséplést is elsőnek fejezik be a gyomai járásban. Felmérték a csávázási igényt a békési járásban A termelőszövetkezetek agro- nómusainak legutóbbi értekezletén mérte fel a járási tanács mezőgazdasági osztálya, hogy melyik termelőszövetkezet igényel központi készletből vetőmagot, s mennyi őszi árpát, búzát kívánnak csáváztatok A vetőmagigény nem nagy, búzából mindössze 37 vagon Bezosztája—1 és két vagon fajtiszta őszi árpa. A csávázási igény azonban ennek a többszöröse. A járás termelőszövetkezetei szinte kivétél nélkül a növényvédő állomással, gépi erővel kívánják megcsáváztatoi az ősszel földbe kerülő magvakat. Ez 57 vagon árpát és 324 vagon búzát jelent. Befejeződött a mezőgazdasági tanulóképzés szervezése Vámos László, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának tanulmányi felügyelője közölte szer. kesztőségünkkel, hogy megyénk egész területén befejezték a mező- gazdasági tanulóképzés szervezését. Terv szerint 380 tanulóra számítottak, ezzel szemben 480 fiatal kötött megállapodást. Legtöbben a szántóföldi gépész szakmát választották. Eredetileg 80 jelentkezőre számoltak ebben a szakmában, s 150-en írták alá a tanulószerződést. Ezekben a napokban a megyei tanácsnál összeállítják a beiskolázási programot. Az öntözéses növénytermesztő gépészek Békésen öt hónapot töltenek majd ei a szakmunkástanuló-iskolában. A szántóföldi gépészek többsége első évfolyamon K étegyházán tanul. A zöldség-, a szarvasmarha- és a baromfitenyésztő szakmára jelentkezettek pedig Szabadkígyóson és Eleken ismerkedhetnek meg az elméleti anyaggal. A speciális szakmákra szerződött tanulók elméleti képzéséről a Földművelésügyi Minisztérium gondoskodik. Ebben az évben először fordult elő, hogy több jelentkezőt — hely hiányában — eltanácsoltak a mezőgazdasági szakmától. ^ÜaJlúinns Jlt élt kei ékr ö Beváltatlan ígéret i. Emberek, sorsok, életutak kti- száltságéban elvégezni a nagy egyengetést, közös dűlőre terelni a sok akaratot, felismertetni, hogy az egyén boldogulása össze van kötve a közösség érdekeivel, s mindenkinek hivatástudatává tenni az ilyen gondolkodást — ez a ma feladata. Emlékszem Méhkerékre még 1959-ből, amikor e román nemzetiség lakta község legöntudatosabb- jai — köztük Száva László, Kozma József, Rosu György, Kozma Tivadar és a többiek — a termelő- szövetkezet szervezésével, fejlesztésével hozzákezdtek ehhez a gigászi munkához. Mert akkor kezdődött a tudat megváltoztatásáért folyó küzdelem, amikor megteremtődtek ehhez a gazdasági alapok, amikor Száva Györgyök 44 holdja összeolvadt a Roxinok, szegényebb Szávák, Radicsok s a többiek földjével és így is csak 1500 kataszter gyűlt össze a község határában. Emlékszem arra az időre, amikor a községből küldöttség kereste fel a Földművelésügyi Minisztériumot, sőt, egyenesen a pártközpontot és kérte: — Elvtársak, 600-an vagyunk, kevés nekünk az 1500 holdas határ. A Szalontai Állami Gazdaság úgyis évről évre veszteséges, adjanak a földjéből a mi termelőszövetkezetünknek. Fehér Lajos elvtárs járt akkoriban Méhkeréken s hozta a döntést: — Megkapják a földet, de gazdálkodjanak rajta úgy, elvtársak, hogy haszna legyen belőle maguknak s az egész országnak.” — Megfogadjuk — hangzott az ígéret. Dúl a harc Ennek lassan 6 éve már. Azóta „birkózik” egymással Méhkeréken is a múlt a jelennel, a jó a rosz- szal, s el kell mondani — az ígéret beváltásával még mindig adósak a méhkerékiek. E ^birkózás” az elején még Nefretete meTlalakjalval, szfinxekkel díszített ruhaanyagai az egész világon jól ismertek, kelendők. Jártunkban-keltünkben betértünk egy hatalmas áruházba, kén tekintett körbe, a család pedig mégha tottan nézett fél rá, arra az emberre, akinek parancsát már nemcsak a teve és a szamár, de a gép is teljesíti. Délután — amikor már jártunk ahol a gyár termékeit a munkások és családtagjaik kedvezményesen vásárolhatják. Ember ember hátán tolongott az üzletben. Ügy találtuk, nem is volt mind vásárló. Egy középkorú férfi népes családja körében, egész vég anyagokat ide-oda rakva magyarázta — «tsató gépén készült. Büsza gyáróriás 10 ezer férőhelyes sportstadionjában, tornatermeiben, óvodájában, uszodájában, színháztermében, kórházában, munkásklubjában és ipari középiskolájában is — a 6 ezer fős önkiszolgáló étteremben, ahol 2 piaszterbe kerül egy üzemi ebéd, Musztafa Habibbal beszélgettünk. ö mondotta számunkra az egyik legérdekesebbet: egy textilipari óriásüzem 22 ezer dolgozójából mindössze 500 a nő! A többi mind férfi. Csodálkozásomat látva, Musztafa ugyanúgy válaszolt, mint délelőtt az alexi úton Mohammed: — A múlt öröksége. De higgye el, nem tart már soká. De a megoldás nem egyszerű. Hiszen ezeket az asszonyokat, lányokat is szinte a háremekből hoztuk a gyárba. De ők már felemelt fejjel járnak, s bizonyítják: a nő a férfi teljes értékű társa. És ez nagyon jelentős az arab világban. Mehalla el Kubra magyarul „nagy helyet” jelent. Valóban nagy hely, hiszen az EAK „textilfővárosában” százezer ember él a gyapot feldolgozásából, a kombinátból. 500 kilométernyi textília hagyja el naponta az óriási gyár kapuját. S ebben a fellegvárban egy hatalmas hadsereg kovácsolódik, a munka hadserege, amely képes hihetetlennek vélt magasságokba emelni agy népet, nemzetet. Kiléptünk az utcára. A gépek zaja még messzi kísért. Még egyszer megnéztük a Mehalla el Kubra-i üzem égre törő óriástornyát. A munkásklubból zeneszó hangzott. A zenekar az esti koncertre készült. CFolytatjukj E „birkózás” az elején még a tettlegességig Is fajult. tettlegességig is fajult. A változó körülményeket a többség nem értette meg s habár gazdaságilag megszűnt a különbség, hiszen közös föld lett hétezer hold, a fejekben még sokáig ott élt a gazdag és szegény fogalma. Nehezeik voltak az első évek. Traktor volt — traktoros nem. Martyin László, az elnök olyanokat ültetett traktorra; akik nem ültek azelőtt. Rúzsa Sándor, a község egyik babtista prédikátora, egyébként kovács is, vállalta a megbízatást. „Magunknak kell csinálni, a szentlélek itt -nem segít” — vélte. Ment is a munka a földeken, a kertészetben. De még új volt minden s a gondolkodás régi a sokaság fejében. „Ne parancsolgasson nekem, aki azelőtt is parancsolt” — mondogatták a volt szegények. Követelték, hogy amazok ültessenek fokhagymát. A párttitkár odament rendet teremteni. Lemarták őt: — Ne magyarázz te nekünk! Mi voltunk eddig cselédek, most már ők legyenek! Verekedésig fajult az ellentét. Alig lehetett utána lecsillapítani az embereket. De ez is már a múlté. Volt néhány jó esztendő, ami formálta, gyúrta az embereket. A község is fejlődött, színesebb arcot kezdett ölteni. Igaz, a 2500 lélekszám csaknem egyharmada (az idősebb korosztály közül valók) nem tudták elolvasni az új épületek feliratait: presszó, kul- túrház, óvoda, tanácsháza, föld- művesszovetkezeti bolt, posta, mert írástudatlanok maradtak, mégis aktív részesei, előmozdítói lettek e változásoknak szorgalmas, becsületes munkájukkal. Sógorság, komaság alapon Álljunk meg itt egy pillanatra. Ez ugyanis a jelenlegi helyzet tükrében nagy ellentmondásnak látszik. Mert a jelenlegi helyzet Méhkeréken az, hogy a Balcescu Termelőszövetkezet bejegyzett 567 tagja közül csupán 50—60 ember dolgozik rendszeresen a közös földön. Vagyis a létszámnak alig tíz százaléka. A többi csak visz a közösből, amit lehet és amennyit nem szégyell. Sógorság, komaság és kéz kezet mos alapon a vezetőktől az egyszerű tagokig. A Balcescu Termelőszövetkezetben a felelőtlenség, a kaparj kurta szelleme lett úrrá, mert megbomlott a szövetkezeti fegyelem s a politikai munka elhanyagolása utat engedett a közösségi érdekekkel szemben álló önzésnek, kapzsiságnak, idegen nézeteknek. Három napig tartózkodtam Méhkeréken, ahol a módosult formában jelentkező osztályharc talán legélesebb a megye valameny- nyi községe között. Mert osztályharc az, ami ott végbemegy s benne pillanatnyilag — ezernyi ok miatt — háttérbe szorultak a haladó erők. Sőt, a küzdelemben meginogtak azok is, akik a szövetkezet szervezéséből annak idején derekasan kivették részüket. Az egyéni érdekhajhászás inogtat- ta meg ezeket is, mintegy demonstrálva a tudott tényt: az átszervezés munkájánál jóval nehezebb dolog megváltoztatni az emberek gondolkodását. Fejtől büdösödik a hal Nehezebb, mert ez nemcsak politikai, hanem egyúttal jól szervezett gazdasági munkát is követel. Márpedig Méhkeréken az utóbbi gazdasági évben mindkettő hiányzott. Ahogy az emberek mondT ják, utalva a helyi veztésre: fejtől büdösödön a hal. Rengeteg kár érte az idén a szövetkezetét. Olyan kár, amiről nem az emberek tehetnek. A késői tavasz, a tömérdek eső, a jég alaposan megkurtította a vetést. Csaknem kétezer hold maradt parlagon, s ekkor már előrevetítette árnyékát a sok várható nehézség. Még a háztájit sem vetették el mind, s a répából 190 holdat ki kellett szántani. Az emberek hangulatán mély nyomot hagyott a rossz tavasz. De'még meg lehetett volna menteni a jövedelem nagy részét, kisebbíteni lehetett volna a kárt, ha ... Ha egységes a vezetés, s arra fordult volna minden igyekezet, hogy úgy figyeljük a földet, mint macska az egeret s amint lehet, bevessük a szikkadt területeket. A brigádvezetők, területi agronómu- sok egy része azonban mást kezdett figyelni. Azt, hogy miként lehet halászni a zavarosban s ha már „elúszott” kétezer hold, miként lehet ..egyéni úton pótolni” a kieséseket. Nem hajtották végre a vezetőség utasításait, s a vezetőség sem ellenőrizte ezek végrehajtását. A tagság pedig olyan, amilyen a veztőség. Amilyen példát lát, úgy cselekszik. Ha egy brigádvezető is csákiszalmájának nézi a szövetkezeti vagyont, annak nézi az egyszerű szövetkezeti tag is, akiben még nem alakult ki a szocialista tudat. Kik és hogyan dézsmálták a közös vagyont — erről szól majd a következő riport. Varga Dezső »
