Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
19*5. augusztus 8. 5 Vasárnap rwwirre**jnui RKjnrjsiiDPP'ios^^ 3+2 Mezofferéiiy árnyal... Járt már ön a cigányok Párizsában? — Meddig állnak még a tarka viskók? Hangulatos, bájos szovjet filmvfgjáték, nyaraié fiatalokról. (Bemutatja a dombiratosi Hunyadi mozi augusztus 8-án.) A tv műsora augusztus 8-án, vasárnap Mozi AUGUSZTUS 8. Békési Bástya: Klói ka’.nnd. Békéscsabai Brigád: Pacsirta. Békéscsabai Szabadság: A hazug lány. Békéscsabai Terv: Limonádé Joe. Gyomai Szabadság: Elcsábítva és elhagyatva. Gyulai Erkel: A kórterem. Gyulai Petőfi: Fekete bársony. Mezőkovácsházi Vörös Október: Vadul vagy engedékenyen? Orosházi Béke: Egy szobalány naplója. Orosházi Partizán: Robin Hood új kalandjai. Szarvasi Táncsics: Hol a tábornok? Szeghalmi Ady: Korzikai testvérek. AUGUSZTUS 9. Békési Bástya: Riói kaland. Békéscsabai Brigád: Pacsirta. Békéscsabai Szabadság: A hazug lány. Békéscsabai Terv: Ne hagyd magad Pitkin. Gyomai Szabadság: Elcsábítva és elhagyatva. Gyulai Erkel: A kórterem. Gyulai Petőfi: A Windsor! víg nők. Mezőkovácsházi Vörös Október: Anna Frank naplója. Orosházi Béke: Egy szobalány naplója. Orosházi Partizán: Fekete bársony. Sarkad! Petőfi: Lövés a kód ben. Szarvasi Táncsics: Hol a tábornok? Szeghalmi Ady: Max Under társaságában. 8.55 Litván képzőművészeti kiállítás. Az Intervízió műsora Vil- ná-ból. 9.30 Hétmérföldes kamera. Üttoröhíradó. 9.45 A fáraók országában. Piramisók között. 10.00 A pósztorkirály. Bolgár történelmi film. (10 éven felülieknek!) 11.25 Jubileumi hangverseny. A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának hangversenye. II. rész. 17.40 A Magyar Hirdető műsora. 17.50 Nyári mezőgazdasági szak-filmsorozat. 1. A betakarítás gépesítése. 2. Kémia a mezőgazdaságban. 18.45 Magazin. A Tv- híradó melléklete. 19.05 Partizánok között Dél-Vietnamban. Wilfred Burchett útifilmje. (Ism.) 19.30 Tv-híradó. 19.50 Esti mese. 20.00 Sporthírek. 20.10 Kisfilmek. 20.35 Vidám Mozart-ünnepség — Salzburgból. 21.50 Halló, London! Filmösszeállítás II. rész. 22.40 Tv- híradó — 2. kiadás. Párizs és London... így nevezik Mezőberényben a község külterületi negyedeit, amelyek évtizedek óta a legtöbb gondot okozzák a helyi közigazgatásnak. — Csaknem fél évszázada, vagy talán régebben telepedtek meg az első cigánycsaládok a Párizsnak nevezett negyedben. Azóta... alig változott valamit a szegényes „putrik”, kicsiny viskószerű házak képe... — mondja Szűcs Gyula, a helyi tanács elnökhelyettese, mikor a már-már legendás cigánytelepülések sorsáról érdeklődünk. Mióta cs-a-k ismerem a községet, és ennek sok-sok éve már, mindig az volt a cél, hogy megszüntessük az áldatlan körülményeket, amelyek közt a cigányok élnek. ötvenkét család lakik Párizsban, s néhány a Londonnak nevezett részben is. Majdnem fél ezer a családok tagjainak száma... — És mindnyájan viskókban élnek?... — Dehogy, sokan közülük az évek során rendes házakat is építettek. Akik kértek, segítséget is kaptak ehhez a tanácstól. Akik pedig nem tudtak megfelelőt építeni, azok közül is sokan fordultak hozzánk és a lehetőségek szerint építőanyaggal vagy egyébbel ingyen segítettük, hogy legalább lakhatóvá tegyék a maguk tákolta lakásaikat. Most már ezt sem tehetjük, akkor sohasem tudnánk felszámolni a negyedet, és állandóan járnának a nyakunkra... Nemrégen jelentős költséggel villamosították településüket és új járdákat raktak le a házak előtt. De... hiába a segítség, Párizs még mindig sötét foltja községünknek — teszi hozzá lehangol- tan az elnökhelyettes. A negyed megmozdul — Legutóbb nagygyűlést rendeztünk a két lebontásra ítélt köz- ségrész lakói számára. A cigányok Mahmud elgondolkozva hozzám lió feddánt. Egymillió feddánt Ezért bármilyen perzselően süt a fordult: Faruk királyi családja bitorolt, nap, bármilyen rekkenő a trópusi hőség, nem lehet a Nílus envhet adó hús vízében fürdeni, mert ezek a rendkívül aktív élősdiek, a legkisebb nyílt seben vagy az ember bőrének pórusain keresztül hatolnak a szervezetbe, majd a vérkeringésben eljutnak a májba. Kifejlődve a hólyag- és bélfalakat támadják meg, daganatokat okoznak, vészes vérszegénységet, nagyfokú fáradtságot idéznek elő. Sajnos, nemcsak a fürdést teszi lehetetlenné a Nílus alattomos élősdije, de megtámadja a Nílus iszapjában nap mipt nap mezítláb dolgozó fellahot és a folyó vizében mosó nőket is. Kellemetlen betegség ez, az Egyesült Arab Köztársaság orvosainak egyik legnagyobb gondja, hogy megóvják tőle népüket. Napjainkban Asszuánban, a hatalmas természetátalakító mű felépülésével az EAK és Szudán népe megzabolázza a rakoncátlan, nagy folyót. A víz szabályozásával megszünteti a júliustól három hónapig tartó árvizeket, azt a majdnem ötméteres szintkülönbséget, amelyet áradásával vagy apadásával a Nílus napok alatt produkálni képes. Az épülő nagy gát és a mesterséges tenger — amely Nú- bia homokján még ebben az esztendőben kialakul —, segítségével szabályozni tudják a Nílus vízszintjét, s a szükségletnek megfelelően gazdálkodni tudnak majd a Nílus vizével, embermilliók javára. (Folytatjuk) — Nézze, mennyi ember sürgölődik, serénykedik, hajladozik a Nílus-parton. Az egyiptomi forradalom fölrázta és alkotómunkára ösztönözte az embereket. Küzdelemre az életért, a nagyobb kenyérért. Bátran és határozottan kicserélte a föld tulajdonosait. Egy jó évtizeddel ezelőtt két és fél millió lakos birtokában mindössze 777 ezer feddán (egy fed- dán 59,29 ár) föld volt, míg kétezer feudális nagyúr kezében tartotta az összes mezőgazdasági földterület kétharmadát, hatrnilugyamakkor kétmillió fellah föld nélkül, — s hozzátehetem — betevő falat híján tengődött. De a föld ma már a jobb sorsra érdemes feli ah hé. Nézze, szinte simogatja, becézgeti talpalatnyi föl- decskéjét. Érdekes, az egyiptomiak ritkán mondanák rosszat még ma .s a Nílusról, Pedig a nagy folyó amellett, hogy az élet anyja, kenyeret nyújtó jóbarát, gondok, bajok okozója is. A Nílus vize hat és fél ezer kilométeres útján alattomos élősdieket hordoz magával. és kényszerhelyzetben élők apra- ja-nagyja összegyűlt — folytatta. — Ismét, immár sokadszor elmondtuk valamennyiük előtt az ismert kormányhatározat tartalmát, hogy az állam segíteni akar a rossz körülmények közt lakó cigányok helyzetén. Hatezer forint hozzájárulás esetén 65 ezer forint OTP-hitelt kapnak házépítésre, amihez a tanács ingyen telekkel járul hozzá a község belterületén. Mindössze hárman jelentkeztek az új telkekre... Pedig egy kevés akarattal akármelyik cigánycsalád készíthetne néhány ezer vályogot, aminek értéke kitenné a szükséges hatezer forintot. Párizs megmozdult, a tanácstagjuk, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a cigányvajda sokat biztatta a legszegényebbeket, hogy költözzenek emberibb körülmények közé, de azok csak a panaszkodásig jutottak... Látni kell, hogy milyen körülmények közt nőnek fel a cigánygyerekek. Szüleik legtöbbje becsületesen dolgozó ember, mégis napról napra a putrikban térnek nyugovóra. És egyre többen lesznek... A másfelől idejövő rokonaikat befogadják és gyakran egy-két éjszaka alatt összeeszká- bálnak sárból, lécekből egy-egy új viskót, s ha már beköltöztek, lehetetlen kitelepíteni „a honfoglalókat”. Mondom, Párizst látni kell, hogy érthető legyen, miért küzdünk a felszámolásáért... — hangsúlyozza az elnökhelyettes és mi megfogadjuk szavait Párizs 2 és 14... A cigánynegyedbe délután érkezünk. öt-hat hihetetlen piszkosan játszadozó kisgyerek fut elénk. A kövesút szalagja mellett a rendezett sorba épített kicsiny házak mögött meghökkentő összevisszaságban zsúfolt tarka szükséglakásokból egyszerre 10—15 fiatalasz- szony bukkan elő jöttünkre. Kóta Lajost, az itt lakók tanácstagját, a „vajdát” keressük. Egy asszony, karján meztelen kisgyereket tartva vezet a cigánybíró lakásába. Párizs rész 2 szám... a sok viskó közt jól épített kis lakóház a vajdáé. Harminc év körüli, korán őszült, mosolygós fiatalember lép ki a házból. — A cigánybíró vagyok... — nyújtja a kezét. — Ezt a címet örököltem az itt lakók közt — mutat körbe a .házakra. Egyszerűen berendezett, ragyogó tisztaságú szobában beszélgetünk tovább. A népszerű cigánybíró újra elismétli, amit a tanácsnál hallottunk. Szenvedélyesen beszél, szinte izzanak szavai, amikor az elköltöztetésekről esik szó. — Munkásember vagyok és jól ismerem a fajtámbelieket... A házat, amelyben ülünk a két kezemmel építettem fel... De sajnos, kevés ilyen van a negyedben... Biztattam sokat már az itt lakókat* hogy költözzenek új házakba, fogadják el az OTP-hi teleket. De azt is megértem, miért ragaszkodnak a putrikhoz... — fűzi tovább energikus mozdulatokkal kísért szavait. — Ezeket a sárfészkeket maguk építették. Mindenütt sok a gyerek, az éhes száj a családoknál és hiába keresnek sokat az apák... Csak ki kell nézni a szomszédba — mutat ki a nyitott ajtón. — Mészáros Jánosné háza is düledezik... Átmegyünk a zilált zsuptetős házba, a 14-es számúba. A lakásban csak pár percig tartózkodunk. A fiatal cigányasszony, aki fogad bennünket, sír, remegő ujjakkal mutatja a padlás nélküli, földes, szobafélének használt zugban — a tetőn át kilátni az égre... — Még egy telet nem bírunk itt ki... Kilencen lakunk ebben a szobában... A férjem 2 ezer 400-at keres... kevés... — Szavai sírásba fulladnak. Elismételjük a korábban hallottakat itt is A tanács nem tud több építőanyagot adni, építsenek újat... — Minket senki sem ért meg?... — sírja el magát Mészárosáé. Az utolsó hónapokban járó terhes anya. Nem vitatkozunk vele, talán később megérti a segítő szándékot. A vajda az utcáig kísér bennünket. A fiatal Kótai Lajos szívvel- lélekkel magyaráz most is. Sorolja, mi mindenre képesek a cigányok, ha akarnak. Valahányszor társadalmi munkáról volt szó. rájuk mindig számíthattak. Legutóbb egy véradási napon ők adták a legtöbb vért a községben. Elgondolkodik... — Valami azonban még él köztük, ami megfoghatatlan... — teszi hozzá. Széttekintünk a párizsi viskókon. Az árnyékok, amik egyre hosszabbra nyúlnak az alkonyaiban, mintha ezt a „megfoghatat- lant” takarnák... Weoroszta Sándor VALAMENNYIEN TAGJAI VAGYUNK A BIZTOSÍTÁS! ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORTNAK BALESETBIZTOSÍTÁS ÉLETBIZTOSÍTÁS TÁMASZ A BAJBAN KÉRJEN FELVILÁGOSÍTÁST MUNKAHELYÍN A BIZTOSÍTÁSI MEGBÍZOTTÓL 843
