Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

IMS. augusztus 8. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON Princessz szabásvonal, bikini A strandszezon újabb divatmeglepetései Horgoláshoz- hímzéshez Népművészeti újdonságok Á sfenäszezon líeiíős közepén mutatták be a legújabb — a kö­zép-európai igénynek és a ma­gyar nőik ízlésének megfelelő — fürdőruhákat. A divatban válto­zatlanul a két fürdőruhatípus — a bikini és a princessz a di vat. Szemléltetésül képeken mutat­juk be a három legszebb modellt. Fekete pikéből készült fürdő­ruha, divatos mély hátkivágással. Főként a teltkarcsúaknak ajánl­ható, mert a fekete szín. karcsú­sít. Az egybeszabott princesszvo- nal szintén előnyös mindazoknak, akik a molett testalkatúak közé sorolhatók, A fürdőruhát világos­kék, piros és fehér hímzett hajó- kerék-motívum díszíti. Figyelem­reméltó a kis köntös, amely na­rancs-türkiz pikéből készült, szí­nes vagy fekete szegéllyel, elöl véglglgomfoolva. Princessz szabás­vonala miatt kitűnő kiegészítője a fürdőruhának. (Első képünk.) Szürke-piros csíkos szaténkar- tonból készült bikini fürdőruha. Csak fiatal és karcsú olvasóink­nak ajánljuk. A felsőrész zártabb, széles vállpánttal készült. Érde­kessége, hogy fekete selyemrojt­tal díszítették. (Második képünk.) A harmadik képünkön közölt fürdőruha ötlete a tengerentúlról érkezett Két részből áll, s az egyes fekete pikéből készült ré­szeket háló fogja össze. E fürdő­ruhát, feltűnősége miatt csak a kifogástalan alakú, magas nők­nek ajánlhatjuk. S mert máris nagy az érdeklődés iránta, több ezer készül, és remélhető, mi­előbb a boltokba kerül. Természetesen ezt ugyancsak több színben készítik, s valószínű, olyan nagy sikere lesz, mint a be­mutatón. —ács— A magyar népművészeti hagyo­mányok állandóan új, hasznos megoldásokkal jelentkeznek a nép­művészeti boltokban. Olyan gaz­dag a népi díszítőművészek ha­gyományanyaga, hogy ebből bő­ven telik a felújításokra­A legfrissebb és a legkedveltebb ezek közül a közönség körében a népi díszítésű női blúz és a ková­csoltvas virág- és gyertyatartó. A blúzok — amelyek egy részét ké­zi szövéssel, más részét népi kézi hímzéssel készítik — formájuk­ban egyszerűek és modemek. Erő­sen emlékeztetnek a palóc népvi­selet (halászingszerű) réklijeire. Díszítésük pedig részben az átá- nyi, részben a mátraderecskei szö­vésminták korszerű alkalmazása, vagy a recski és bodonyi kereszt- öltéses és szálhúzásos hímzés. A hímzettek közül a legkedvel­tebb a fehér alapú szíriusz anyag­ból készülő blúz. Nagy előnye, hogy igen könnyen mosható és mosás után — fogason szárítva, vasalás nélkül újból viselhető, csavarni, dörzsölni azonban nem szabad. Bármilyen szoknyához il­lik. Munkahelyre éppoly jó, mint ünnepi alkalmakra. A nők számá­ra nem közömbös az sem, hogy kis sorozatban készül, tehát nem válik „uniformissá”. Ismert népművészeti cikkek még a kovácsoltvas virág- és gyertyatartók. Valamikor főúri házaknál dívott, hogy az étkezé­sekhez gyertya tartókat raktak a terített asztalokra. Ma ez a szo­kás — az elektromosság csodála­tos vívmányai és a világítás töké­letesedése ellenére — divatként újjáéledt. Egyre népszerűbb ná­lunk is a gyertyatartó és a színes gyertya divatja. A népi hangulatú kis Vastár­gyak jól illenek bármilyen stílusú lakásba és igen mutatósak. A népművészeti hagyományok alap­ján készített öltözékek, tárgyak tehát ismét megtalálták helyüket mai környezetünkben. Igen sok olvasónk kért rova­tunktól kézímubka mintát. Két minta közreadásával igyekszünk kérésüket teljesíteni. nyá: Suhog-zuhog vízgyöngy eső, csippje-cseppje friss drágakő, napfény porzlk, ITIan-csfllan, erre elfut, arra villan, piros pettyes labda repül, vidám kedvünk kikerekül, fák hajlanak a víz fölé, alkony bújik lombjuk közé, ott úszik egy sárga csónak, ő int majd a kelő Holdnak .., A kert közepén pom­n pózait a rózsa. Sárga szirmai messze vi­rítottak. Illata hódított. Karcsú szára kimagas­lott a kert virágai közül. Csodálták is szépségét. Gyakran szólongatták, dicsérgették. A verbéna elragadtatással szólt pompás illatáról, pedig ő sem panaszkodhatott. A legényvirág a daliás ter­metének hódolt. A kis nefelejcs pedig szép sár­ga ruhájáért epekedett. A sok dicséret gőgös­sé tette. — Hagyjatok békén, nem vagyok kíváncsi a véleményetekre! Elég ne­kem a nap udvarlása, a felhők hódolata — mondta és hegyesre nyújtotta tüskéit. Éppen arra szállt egy pillangó. Meghallotta a rózsa gő­gös szavait. Elrepült mel. lette és a kis nefelejcs gyenge szirmaira telepe­dett. — Ne dicsérjétek azt a hiút. Láttam én már ná­la sokkal szebbet, bíbor ruhájút és fehéret, mint a frissen hullott hó. Egyik sem volt ilyen önhitt — mondta a pillangó. Szavait a rózsa is meg­A hiú rózsa hallotta. Mérgében nem válaszolt. Hogyan is ereszkedjék le ilyen kis „káposztalepkéhez”? Hi­szen hozzá a délceg da­rázs és a kedves méhecs. ke jár vendégségbe. 1/dóban, nemsokára ' megérkeztek. Igen rossz kedvében találták a rózsát. Tudakolták: — Mi bánt, szép rózsa? Ma mintha hegyesebbek lennének a tüskéid? A rózsa elpanaszólta, mit mondott a lepke, — Ugyan, sose búsulj — vigasztalta a darázs —, én téged látlak a leg­szebbnek messze e vidé­ken. — A méhecske hall. gat ott. A rózsa haragra gerjedve kérdezte: — Mi az, neked nem én vagyok a legszebb? A legillatosabb? Elmenj innét! — és tüskéjével megszúrta a méhecskét. Az felszisszent fájdalmá­ban és elröpült. Megbánta már a rózsa, hogy a szelíd, csendes méhecskét elüldözte. Várta jöttét mindennap, de hiába. Később megvi­gasztalódott. Üj pajtása akadt: a szelíd szellő. Szárnyaira kapta illatát és vitte, vitte kerteken túlra. Hegyekbe, völ­gyekbe. Szellő úrfi csak a sárga rózsának hódolt. A rózsa örömében kika­cagta a többieket: — Látjátok, nem mondott igazat a lepke! Én vagyok a legszebb virág a környéken! r így ment ez napo- ' kon keresztül. A kis virágok már nem mertek szólni a hiú ró­zsához, amelybe mintha ördög bújt volna. Állan­dóan csipkedte társait. Egy alkalommal éppen a legényvirágot gúnyol­ta: — Hiába igyekszel megnőni, nem érsz el en­gem! A ruhád színe pe­dig olyan, mintha kifokí­totta volna a nap! A nefelejcs sírva fa­kadt, sajnálva virágtár- sát. — Ugyan, mit nya­fogsz? — szólt rá a rózsa —, hisz te olyan kicsi vagy, meg sem látnak az emberek! Amint így gúnyolta őket, észre sem vette a haragosan közeledő sze­let. Útjában meghajoltak a fák. Porköpenye úszott a levegőben. Hangja sü­vített. A kis virágok ijedten bújtak össze, egymást védve. A rózsa egyedül küsz­ködött a széllel. — Ez a büntetésed, hiú, gőgös virág! — zúgta a szél, s mint aki jól vé­gezte dolgát, tovaszágul- dott. Mire előbújt a nap, a szép sárga rózsából megtépázott, meggyötört virág lett. Szirmai, leve­lei lehullottak. Tüskéi letöredeztek. A darázs és szellő messze elkerülték. Egy szép napon züm­mögést hallott. Felpil­lantva, a méhecskét lát­ta közeledni. A méhecs­ke megszánta: — Látod, látpd, a szép. ség múlandó! De a jóság hosszú életű! AA egértette a rózsa ezt a szomorú tanul­ságot. Szelíd és kedves lett. Újból szitdikbe zár­ták a kis virágok, a ver­béna, a legényvirág és a nefelejcs. Most már bol­dog megértésben éltek együtt, szeretve, meg­becsülve egymást. Csapiár Sára A szekrény belseje akkor csi­nos, ha a polcokat keskeny csík­kal díszítjük. Ezt az egyszerű mintát keresztben horgoljuk. Ké­szítéséhez fehér vagy ekrüszínű „Honleány” pamutot ajánlunk. Aki szereti a széles mintát, használ­hat hozzá gyöngyfonalat. A szek­rénycsík mintáját adó tömött kockákat változatosan horgoljuk. Készíthetünk „zabszemet” úgy, hogy a négy pálcikát egyszerre, az utolsó • ráhajtásnál leemeljük, vagy pedig „pókot” úgy, hogy az egyik sorban ráhajtás nélkül öl­tünk a lyukba, míg a másik fe­lette levő kockában rendesen, két ráhajtással dolgozunk. A térítőt többféleképpen ké­szíthetjük. Meghorgölhatju'k a teljes minta szerint. De felhasz­nálhatjuk a középen alkalmazott geometrikus mintát szetthez, tál­cakendőhöz. A szélén ismétlődő motívum szerint kicsi vagy na­gyobb ablakfüggönyt is horgolha­tunk. Aki pedig hímezni akar — fe­hér vagy pasztellszínű kongré anyagra, színes fonallal hímez­het. Különösen szép a narancs- fekete-zöld színösszeállítás. Maglódi Magda Kim-játék Kipling- páratlanul ügyes és éber indiai fiúcskájáról, Kim-ről kapta nevét a játék. A Kim-játé- kok azt firtatják, milyen a figyel­münk, áttekintőképességünk, em­lékezőtehetségünk. Számos formá­ja és változata ismeretes... Álljon itt példaképpen ennek a nemzet­közi játéknak egyik változata. KI EMLÉKSZIK TÖBBRE? Egy asztalra vagy sátorlapra ki­rakunk 15-20 hétköznapi tárgyat: kulcsot, dugót, zsebkendőt, órát, gyufát, bélyeget, stb. A holmit kendövei lefedjük, s behívjuk a játékosokat. Amikor mindenki el­helyezkedett, a kendőt levesszük, s a tárgyakat 30 másodpercre megmutatjuk a társaságnak. Fél perc múlva a kendőt visszatesszük, a játékosoknak papirost és ceru­zát adunk, s kinek-kinek le kell írnia, mi mindent látott. Aki a legtöbb tárgyat megjegyezte, s a legkevesebb „hamis” adatot írta, az nyert. Ha a játék e formában már jól megy, nehezítésül megszabhatjuk, hogy az egyes tárgyak helyét is meg kell határozni a felsorolás­ban. (Pl. az óra a bicska mellett volt, Stb.)

Next

/
Thumbnails
Contents