Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

U6ä. augusztus 2t. 6 Vasárnap CSALAD-OTTHON SAAA^VWVVAAAAAA^V>AAAAA^VWVVV\^VVVVVVVWVVVVVVVVVVVVV\AAAAA ISKOLAKEZDÉS Melyik első a nehezebb? Az óvodában búcsúznak; a gyerekeik. A mamák sírnak, a kicsiknek meg sejtelme sincs, hogy md abban a Sizomorú: jár­ni a régi termeket, finom, kü­lönleges uzsonnát enni, s még valami játékot is kapni. Ez csak jó lehet! Nem? De a mamák sírásában egy kis nosztalgia bujkál. A kis em­berke megkezdi önálló életét, fe­lelősségteljes munkáját — isko­lás lesz egy-két nap múlva. El­ső osztály— Az az első osztály, amelyik nélkül nincs tudós, nincs atomkutató, nincs zenész, nincs mérnök és nincs semmi, mert írni és olvasni itt, ebben az első osztályban kell megta­nulni. Aztán a másik Kép. A tizennégy éves kislány min­denképp igyekszik nagyobbnak látszani, haját már tükör előtt fésüli, szorosabbra húzza dere­kán a széles, fekete övét — kö­zépiskolás te® egy-két nap múlva. Édesanya ismét könnye­sen örül. Csak azt érzi, hogy lá­nya — vagy fia — életében is­mét valami új kezdődik. Elvál­tak a megszokott, nyolc éven át együtt ihancúrozó pajtásoktól, amit most kezdenek, az már nem kőtelező, de egy életet ront­Műanyag újdonság A hőpaLackoik fémlemezeit legújabban könnyű műanyaigigiai pótoljak, és a palackok formája is változik. Szeptember j Még zöld a fű, és zöldek a fák, sétálni jó, nem kell kabát, még kék az ég • és úgy nevet, mint huncutszemű kisgyerek, jj még süt a nap, hogy melegít, a sugara : felhevít, : de amott, ni már ott lebeg az őszi szél, és csepeg, csurran az eső, itt az ősz, dinnyét őriz a vén csősz, a fák zöldje megsárgul, a labda is elárvul, a gyerekhad mindennap, iskolában kopogtat... wtfiiiiuuiNiMiuHiumiiHuniiinit hat vagy igazíthat el a szorga­lom, a következetesség, a jól felfogott kötelességérzet Elsőéves egyetemista a nagy­lány. Albérleti szobát kerestek Budapesten, Szegeden vagy ép­pen hogy bejutott a kollégium­ba. Kikerül az anyai felügyelet alól, nem kell beszámolnia min­dennap arról, hogy hol járt az előadások után, s csak az aggódó levelek kérdik: „JÓL vagy, fi­am? Nincs semmire szükséged?” Mert ebben az elsőben már nincs mód az újrakezdésre, már elhatároztatott a pálya.- Melyik első hát a nehezebb? Valljuk be őszintén — vala­mennyi egyformán nehéz. Egy­formán bonyolult, mert mind­egyik első osztály új közösség, új várakozás, új szellem, új ar­cok, új tanárok, új benyomások, új élmények halmaza. Az első hetekben a kis elsős éppúgy kapkodja a fejét az ismeretlen és szokatlan fegyelmezésre, mint az egyetemista a hatalmas aulában, ahol olyan, de olyan egyedül, s olyan kicsinek érzi magát. A szülők kötelessége egyforma minden első osztályban — segí­teni a beilleszkedésben, áthidalni az ismeretlent. De talán tőlük is nagyobb szerep hárul ebben a kérdésben az ifjúsági — úttörő- és KISZ-szervezetekre, az ő bá­torító szavuk, az ő gyakorlott kezük kell az elsősnek, amelyik segít megnyitni a kaput a kö­zösség félé. Az elsős csak akkor nyugszik meg, ha érzi, hogy nincs egyedül, ha tudja, hogy barátok, segítőtársak, nagyob­bak veszik körül, mert a kö­zösség formáló erejében rejlik az a biztonságérzet, amely alapja lesz a további múnkának. Ha e szervezet nem áll kellő szeretet­tel és készséggel az elsős mellé, talán egy nagyszerű erőt veszít, mert az elsős mindig érzékeny, az elsőst mindig meg lehet bán­tani, de meg is lehet nyerni. Indulni nehéz. Hétéves korban éppúgy, mint 18 évesen. Az el­sős tudat alatt is, tudatosan is mindig egjet kíván: ne hagyja­nak egyedül, én is tartozni aka­rok valahová! A. É. Miért fontos az alvás? Egy rövidre szabott alvás után nézzünk a tükörbe. Sápadt, fáradt arc tekint vissza ránk. Bőrünk petyhüdt, szemünk fénytelen, fá­radt tekintetű. Napközben figyel­metlenek vagyunk, a munkánk sem megy úgy, mint máskor. A fáradt, álmatlanságtól vörös szemű nő különösen rossz látvány, bármeny­nyire csinosan öltözött is. S vall­juk be, előbb-utóbb rájövünk: a nyugodt, egészséges alvás leg­alább annyira szépít, üdít, mint egy hosszabb kozmetikai kezelés. Az alvásnak az ember számára felbecsülhetetlen jelentősége van, s mindennapi életszükségleteink között a legfontosabbak közé so­roljuk. Ezért lehetőleg biztosítsuk magunk és családunk tagjai szá­mára az egészséges, nyugodt alvás körülményeit. Az üdítő alvás legfontosabb fel­tétele a jó levegő. Sokan lefekvés előtt még elszámak egy cigaret­tát. A terjengő füst nem tesz jót alvó szervezetünknek, ezért erről lehetőleg szokjunk le. A szervezet pihenését segíti a beáramló friss levegő, éppen ezért lehetőleg nyi­tott ablaknál aludjunk, vagy le­fekvés előtt alaposan szellőztes­sünk. Agyunk legyen megfelelő hosz- szú és kényelmes. Sokan három fej párnát is használnak. Ez nem egészséges, mert ülni nappal is le­het. Márpedig feltornyozott fejjel a szervezet nem pihen megfelelő­en, mert az izmok pihenése sem biztosított. Alvás közben a fej csak kissé legyen magasabban, mint a test többi része. Nem véletlen, hogy ott, ahol a család valamelyik tagja alszik, csendre intik a gyerekeket, felnőt­teket, ugyanis minden zajra érzé­kenyen reagál az idegrendszer, s a zavart alvás, vagy az álomból történt felriadás kárt okoz. Jót tesz, ha lefekvés előtt minden esetben tetőtől talpig lezuhanyo­zunk, és nem közvetlenül a vacso­ra után térünk nyugovóira. Otthon is csinosan Az alvás tartama a húsz-bar- rrrinc éveseknél 7—8 óra. Ennyi szükséges ahhoz, hogy a szervezet, az idegrendszer az alvás alatt re­generálódjék. Gyermekeknél az alvási idő lehetőleg 10 óra legyen. Az alvás mélysége az eialvás után másfél órával éri el a maxi­mumot. Három óra múltán „éber­ség” jelentkezik, majd ismét mély, hajnal felé pedig kevésbé mély az alvásunk. Az egész heti fokozott munka közepette az alvásból elcsent időt nem pótolja a vasárnapi tízórás alvás és lustálkodás. Lehetőleg okosan osszuk be időnket, mert a rendszeres éjszakai virrasztás, szórakozás az idegrendszert meg­viseli, s előbb-utóbb káros követ­kezményekhez vezethet Dr. Winder mann Páll Történt egyszer, nagyon régen. A gazdag ember a kertjében sé­tálgatott, amikor meglátta, hogy egy tarka tollú kismadár belega­balyodott a kifeszített hálóba. Odament, kiszabadította a kétség- beesett madarat, tenyerébe vette, simogatta, úgy nyugtatgatta. De majdnem elejtette a csodálkozás­tól, mert a madár megszólalt: — Add vissza a szabadságomat — könyörgött —> hiszen, ha kalit­kába zársz, semmi hasznod nem lesz belőlem, mert úgysem éne­kelek. Míg, ha szabadon bocsá­tasz, megtanítalak három bölcses­ségre. — Ha nem énekelsz, valóban semmi hasznom belőled — mond­ta a kert ura. — Halljam hát a bölcsességeidet! — s ezzel elen­gedte a kismaradat. Az meg fen­nen repülve, így szólt: — A három bölcsesség: — „Ne búsulj olyan dolgokon, amelyeken változtam már nem lehet”, — „Ne kívánd, amit megkapnod nem le­het”, és „Ne hidd el, ami igaz nem lehet!” És szólt a kert gazdája: — „Kö­szönöm a. tanításaidat, kedves madárka, igyekszem megszívlelni azokat, mert valóban bölcsek!” Ezután folytatta sétáját és mé­lyen elgondolkozott a hallotta­kon. Ám töprengéséből gúnyos ka­nésével is. Éppen ezért ügyelnie kell arra, hogy az otthoni tartóz­kodás során szintén gondosan öl­tözött legyen. Csinosak a színes Firbella, Ba- tiszt és Krisztina anyagból készült hálóingek. Legtöbbször azonos színben, mintában köntös is kap­ható hozzá. Praktikus és hasznos az ujjatlan hálóing fölé reggelen­ként ujjas köntöst viselni. Ol­csóbb változatai krepp anyagból készültek, s valamennyi divatos. Korszerű viselet a tűzött kön­tös. (Második képünk). Változatos mintákban, szép pasztellszínek­Egy otthon hangulatát leggyak­rabban a háziasszony teremti meg. Nemcsak gondoskodásával, és igyekezetével, hanem megjele­A három bölcsesség — Indonéz mese — cagás riasztotta fel. Körülnézett, ki nevet ilyen gúnyosan, hát látta ám, hogy a kismadár repked fe­lette. — Miért nevetsz ilyen gúnyo­san? — kérdezte. — Kinevetlek, amiért olyan könnyen eleresztettél — felelte a madár. — Az emberek azt képze­lik, hogy a legokosabb teremtmé­nyed a világnak, pedig milyen os­tobák. Hiszen, ha te is okosabb lettél volna, most te lennél a vi­lág leggazdagabb embere. — Hogy lehetnék az? — kér­dezte a kert gazdája. — Az én gyomromban egy ak­kora gyémánt van, mint egy tyúk­tojás. Ha nem engedtél volna sza­badon, tied lenne a gyémánt. A gazdag ember először dühön­gött, majd hízelegni kezdett a madárnak és megpróbálta visz- sza csalogatni: — Gyere vissza hozzám, ked­ves kis madárka, mert mi hasz­nod van a gazdagságodból, ha sza­badon szállva éhezel vagy elpusz­ben sok érkezett belőle a boltok­ba. Az őszi szezonra forgalomba kerül a magyar Habselyemáru- gyár által készített nylon köntös is. Azoknak, akik az igazi kényel­met szeretik, a tv-együttest ajánl­juk. Anyaga, — az évszaknak megfelelően, színes Krisztina, sö­tét mintájú szatenkarton vagy inatlaszé. Az együttes szűkszárú, hosszú nadrágból, derékig érő blúzból és háromnegyedes hosszú­ságú köntösből áll, amely övvel és öv nélkül egyaránt viselhető. (Harmadik képünk). Csinos, s a hűvös napokra is alkalmas. K. M. tit egy macska. Nálam pedig me­leg szobát kapsz, friss ételt-italt adok neked, s úgy vigyázok rád, mint a két szememre. A kismadár csak hallgatta a csalogatást és még jobban neve­tett. — Miért nevetsz folyton? — dühösködött a gazdag ember. — Már hogyne nevetnék, mikor a bölcs tanításokért cserébe visz- szaadtad a szabadságomat, de mégsem követed azokat. Azt mond­tam: — „Ne búsulj olyan dolgo­kon, amelyeken változtatni nem lehet” és te mégis búsulsz, hogy szabadon engedtél. Másodszorra azt mondtam: „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet”, és te most mégis azt kívánod, hogy bár­csak visszatérnék hozzád — felál­dozva szabadságomat. Harmad­szorra pedig azt mondtam: „Ne hidd el, ami igaz nem lehet” és te mégis elhiszed, hogy egy tyúk­tojás nagyságú gyémánt van a gyomromban, mikor én magam, teljes egészemben is alig vagyok akkora, mint egy tyúktojás. Lá­tod, milyen ostoba vagy?!... A madárka elrepült, a kert ura pedig megfogadta, máskor jobban megjegyzi és megfogadja a bölcs anításokat. Fordította: Pfeifer Vem

Next

/
Thumbnails
Contents