Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-28 / 202. szám
1965. augusztus 28. 2 Szombat Kasmír! helyzetkép ^31 ^ M' ^ íx> %ÁÁ" &&^A i KÍNA i&Un o&pin'f^^ r a hpr*>zt oZangia vv M.=Muzaffarabad Afganisztán 41 o Csamba a shz/KÁmsoK mm . . ***«■' .. ©Szrinagar^ j*' . ^as m i r“j. » INDIA' DZSAMMU es KASMÍR ÁTTEKINTŐ TÉRKÉPL ÁLLAMHATÁROK: INDIAI kínai *»"**»»*** TÉRKÉPEK SZERINT Az Indiai Unióhoz tartozó Dzsammu és Kasmír államban az elmúlt két hétben kiújultak és állandósultak az indiai-pakisztáni összetűzések a tűzszüneti vonal mentén. Az e térségben kialakult feszültség nem új keletű, gyökerei még a gyarmati uralom időszakáig nyúlnak vissza. Kasmírt az angolok még 1847-ben önállónak ismerték el és 100 éven keresztül státusában változás nem történt. A II. világháború után 1947 augusztusában, midőn Nagy-Britan- nia indiai koronagyarmata vallási alapokon meghúzott határokkal India és Pakisztán néven elnyerte függetlenségét, a 222 800 négyzet- kilométeren elterülő Kasmírnak is választania lehetett: változatlanul megtartja önállóságát, vagy a két függetlenné vált' állam valamelyikéhez csatlakozik. Pakisztán a függetlenség felé Új-Delhi Radhalkrisnan indiai elnök Csáván hadügyminiszter kíséretében csütörtökön egynapos látogatást tett Srinagarbam. A lakossághoz intézett rúdióüzenetében kijelentette, Indiáinak fel kell készülnie egy bármikor bekövetkező támadásra, nem szabad, hogy ez vár- ratlanul érje. Nyiivánvaló utalással arra, hogy indiai fegyveres erők elfoglaltak két őrállást a kasmíri tűzszüneti vonalon túl, hajló Kasmírt politikai, illetőleg gazdasági nyomással igyekezett csatlakozásra bírni, majd 1947 októberében nagyarányú katonai inváziót indított Kasmír ellen. A fegyveres betörés indokául azt hozták fel, hogy az érintett terület négy és fél milliós lakosából 70—80 százalék muzulmán és Pakisztán mohamedán vallási álla- | mot kíván létrehozni. Kasmír ekkor Indiához fordult segítségért, majd bejelentette csatlakozását Indiához. A támadás hátterében azonban nem vallási, hanem gazdasági okok húzódtak meg. Pakisztán szinte egész területe ugyanis rendkívül száraz éghajlata miatt vízellátását elsősorban az Indus és mellékfolyóira támaszkodva oldhatja meg. Tekintettel arra, hogy az Indus bő vizű me1- lékfolyóinak zöme (Dzsilam, Csi- nab, Ravi) Dzsammu és Kasmír hozzátette, hogy egyes esetekben a védekezés legjobb formája a támadás. Csáván hadügyminiszter szintén nyilatkozott Srinagarban, és kijelentette: „India kész megvédeni szabadságát és területi épségét és kész megfizetni azt az árat, amely ennek eléréséhez szükséges. Békét akarunk azokkal, akik hajlandók a béke megőrzésére, de aki bennünket erőszakkal fenyeget, annak hasonló módom, válaszolunk” állam területén ered és ezek bármilyen okból történő elzárása Pakisztán egész mezőgazdaságát fenyegeti, Pakisztán a forrásvidékek ellenőrzését életkérdésnek tekinti. Ezt felismerve India is — több, már ez ideig megkötött — vízügyi szerződéssel igyekezett a kérdést nyugvópontra hozni. augusztusi, majd 1949 januári határozatai vetettek véget. Az ekkor létrejött tűzszüneti vonaltól északra és nyugatra fekvő területek, amelyek Kasmírnak elvitathatatlan részeit képezték, pakisztáni ellenőrzés alatt maradtak, bár a Biztonsági Tanács egyértelműen megállapította, hogy az a helyzet India szuverenitását sérti. Ennek ellenére önállósítani igyekezett Pakisztán „Azad (Szabad) Kasmír” néven, Muzzafarabad fővárossal az ellenőrzése alatt tartott területet. Időközben Pakisztán belépett a CENTO-ba, majd a SEATO-ba, kétoldalú katonai szerződést kötött az Egyesült Államokkal, így közte és az el nem kötelezettség politikáját folytató India között az ellentétek elmélyültek. A fegyveres összetűzésekre pakisztáni beszivárgóik adtak okot. A térképünkön megjelölt helyeken (neveket kiejtés szerint tüntettük fel) Szrinagár-tól északra és délre, Úri és Puncs helységek közeiében, valamint Dzsammu és Csamba körzetében komoly ösz- szecsapásra került sor a gerillák és az indiai sorkatonaság között az elmúlt 15 nap folyamán. India elnöke és hadügyminisztere Srinagarban Az 1947 őszén történt fegyveres I összetűzéseknek az ENSZ 1948 Hans-Chrístían története Nyugatnémet liberális lapok sokat foglalkoznak mostanában egy Hans-Christian keresztnevű (családi nevét nem írják ki) fiatalemberrel. Hans-Christian, aki eredetileg egy hamburgi vegyi laboratóriumban dolgozott, jelenleg a Neumünster-i katonai börtönben ül. De az, hogy a fiatalember börtönbe került, csak most derült ki. Hans-Christian szülei majdnem negyedévig semmit sem tudtak húszesztendős fiukról. Azt hitték, hogy tökéletesen nyoma veszett... Hans-Christian most kibontakozott története különben az. hogy a fiút egy fél éve behívták katonának. Egy negyedévi katonáskodás után megbetegedett és — miután Svédországban született — azt kérte, hogy hadd gyógyíttathassa magát Svédországban. A katonaorvosi hatóságok meg is adták neki ezt az engedélyt, de hamarosan közbelépett a „Bundeswehr” úgynevezett „zászlóhüség-ellenőrzö” szerve, amelynek képviselői kijelentették: Hans-Christian nem utazhat sehová. A megfogalmazott indok az volt, hogy Hans- Christian bizonyos megjegyzéseket tett a Bundeswehr kiképzésére és egész szellemére. A belső indok azonban — mint arra a „Zeit” című hamburgi hetilap rámutat — az volt, hogy Hans- Christian nagyapja egyike voll azoknak a hamburgi munkásoknak, akik az úgynevezett „Kristályéjszaka” és egyáltalán, a hitleri rendszer szörnyűségei elleni tiltakozásokat és tüntetéseket annak idején vezették. Emiatt — úgynevezett „árja” létére — koncentrációs táborban végezte életét. Hans-Christian szülei Svédországba emigráltak és fiuk is ott született. Hans-Christian, akinek egyszer már megadták az engedélyt az elutazáshoz, elhagyta a „kör- Iet”-et és — zsebében a vissza nem vett engedéllyel — elindult Svédország felé. A „zászólhűség- ellenőrzők” azonban elkapták és — anélkül, hogy az esetről a fiú szüleit értesítették volna —f Hans-Christiant börtönbe küldték. Az „illetékesek” akarata ellenére derült ki, hogy Hans- Christian egyáltalán él még. A „Zeit” éles gúnnyal jegyzi meg, hogy a „Bundeswehr” állapotaival amúgy is elégetletlcn, demokratikus családi tradíciókat képviselő, meggyötört fiatalember most „egy sor képzett kommunista között ül a Neumünster-i katonai börtönben. Kevésbé valószínű, hogy ezek után konformista állampolgár válik belőle.” —I.— A brazil kommunisták határozata Moszkva A brazil kommunisták határozatot hoztak, hogy támogatják az idén március elején megtartott konzultatív tanácskozáséin részt vett 19 kommunista párt részéről kiadott közleményt. Különösen fontosnak tartják, hogy ezt a dokumentumot az egység szelleme hatja át, amilyet a tanácskozáson megnyilvánult barátság és testvériség, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom tömörítésére irányuló álhatatos törekvés eredményezett. A brazil kommunisták állást foglalnak a sértő és ellenségeskedést keltő nyílt vita megszüntetése mellett. Úgy vélekednek, hogy — a közlemény javaslatával összhangban — célszerű lenne megte- lelő időpontban új nemzetközi tanácskozást tartani, mert elengedhetetlenül szükséges a kommunisták marxista—leninista egységének megszilárdítása abban a harcban, amely az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a nemzeti felszabadulásért, a békéért és békés együttélésért, a- demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmusért folyik. (MTI) Irkutszki IV. A fehér ezüst városa Megkezdődött az kivonása Kairó Nyomban a dzsiddai egyezmény után életbe lépett a jemeni tűzszünet, s most megkezdődött az EAK csapatainak kivonása is. A dzsiddai megállapdásnak megfelelően megkezdődtek a közös egyiptomi—szaúd-arábiai bizottságok előkészítő munkálatai is. Külön jegyzőkönyvek szabályozzák majd a jövő héten tevékenységét érdemben is megkezdő három ellenőrző bizottság működését. A három bizottság: 1. A jemeni népszavazás ellenőrző bizottsága az EAK és Szaúd-Arábia képviselőiből. 2. A két ország úgynevezett békebizottsága a tűzszüneti egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére. 3. A békebizottság alá rendéit katonai vegyesbizottság, amely azokról az erőkről gondoskodik, amelyeket szükség esetén a békebizottság bevethet a dzsiddai egyezmények megsértésének elhárítására. Nasszer elnök és Fejszál király között állandó kapcsolat létesül. Az elnök megbízta Szabri el EAK csapatainak Jemenből Kholi nagykövetet, személyes képviselőjét az Arab Ligánál, hogy készítse elő ezt a kapcsalo- latot. Lapértesülések szerint „forró drótról” van szó: az állandó rádió-télefonösszekötletés a kairói és alexandriai elnöki reziden- ; ciát a rajadi és dzsiddai királyi palotával kapcsolja össze. (MTI) Olasz Dél-Tirol Huzamos ideje tartó, viszonylagos nyugalom után csütörtökön esite újaibb véres incidens történt olasz- • Dél-Tirolban. Az ANSA olasz hírügynökség jelentése szerint Bolzanótól északra egy alpesi őre két katonáját ismeretlen tettesek lemészárolták. A rendőrségi vizsgálat szerint a gyilkosságot két ember hajtotta végre. Sötétedés után a körlethez osontok, a nyitott ablakba helyezték gépfegyverüket és hidegvérrel tüzet nyitottak a 26 éves Pal- meric Arnu és a 24 éves Luigi di Gennaro csendőrre. Egyikük azonnal, a másik kórházba szállítás közben meghalt. A gyilkosok lábnyomai az erdőben az ANSA szerint az osztrák határ felé vezetnek. (MTI) Egy évtizede történt. A Kom- szomol Központi Bizottsága megbízásából ezer Orel megyei ifjúkommunista érkezett Irkutszkba. A várostól már nem kellett mész. szire utazniuk, hogy elérjék a tajgában azt a lanikás helyet, ahol egy új város alapjait kezdték lerakni. A városépítés sátorveréssel indult. Az elemi létfeltételek biztosítása után azonnal hozzákezdtek az építőipari vállalat, pontosabban a vasbetongyár, valamint az előregyártott elemek előállítását biztosító üzem létrehozásához. Selehovo ma már megkapta a város titulust, szerepel a legújabb térképeken. A környéken, a megyében úgy ismerik, mint az építők és a kohászok városát. Az ezer oreli ifjú ember és követőik, sok ezren (ma 7000 építőipari munkás él a városban) csodálatos dolgot alkottak. Közel az Irkutszki Vízierőműhöz, a vasúti fővonalhoz, létrehoztak egy új várost és egy akkora alumíniumkohászati üzemet, amelynek végleges kapacitása eléri Franciaország ossz alumíniumtermelésének színvonalát. A város lélekszáma ma már 30 000 és 1975-ig mintegy 130 000re növekszik. Ez a fejlesztés az alumíniumüzem növekedésével, illetve egyéb iparvállalatok telepítésével függ össze. A városi tanács elnöke rövid tájékoztatójában néhány jellemző adatra hívja fel a figyelmünket: a város lakóinak átlagos életkora 18,5 év. Nem tévedés. Tehát: nem éri el a 20 évet. Két évvel ezelőtt a világon első helyen álltak a szaporodást jelző statisztikában. A város esetében ez egészen természetes dolog. Az azóta „élre került rivális” az egyéb vonatkozásban is meg- előzhetetlen Bratszk város. Selehovo modern városépítési elvek szerint fejlődik. Csatornázott, központi fűtéses, gázzal ellátott házaiban a dolgozók kényelmes lakásokban élnek. A várost a mi Dunaújvárosunkhoz hasonló, an liget választja el az üzemtől. Az alumíniumkohó igazgatója T. F. Panzsin elvtárs — aki éveket töltött hazánkban, jó ismerője a magyar alumíniumiparnak és e terület szakembereinek — szívesen elmagyarázza az alumíniumgyártás folyamatát, a még épülő hatalmas üzem működését. Az első „korpuszt”, azaz elektrolízise® műhelycsarnokot 1953ban kezdték építeni. Négy évvel később, 1962 februárjában csapolták az első alumíniumot. Azóta már 4 korpuszt építettek. Így tehát az ötödik csarnok most kezdi meg működését. Még három korpuszt építenek. Az eddig működő üzemrészek kapacitása évi 124 000 tonna, vagyis több mint a kétszerese a magyarországi alumíniumtermelésnek. E látogatás óta a korpusz szót — bár egyszerű latin szócska és meglehetősen régen ismerem is — különösen tisztelem. Itt ez a szó a következőket jelenti. Képzeljünk el egy több emelet magas, 30 méter széles, 600 méter hosszú csarnokot, két sorban húzódó elektrolízises kádakkal, amelyekben „olvad” az oly becses fehér ezüst. És ilyen korpuszból 5 darab áll egymás mellett és hozzá, sorakozik az elkövetkező 2—3 évben még a másik három, összesen csaknem 5 kilométer hosszúságban. E korpuszokból az öntőműhelyekbe szállítják a hatalmas üstöket, ahol kiöntik a szép, tiszta, fehér alumíniumtömböket, 97 százalékban kitűnő minőségben. Az ötödik korpuszon az utolsó simításokat végzik a szerelők. Itt érdemes egy kicsit elidőzni. Az első korpuszt az alapozástól az első öntésig 4 évig építették. Az ötödiket 11 hónap alatt készítették el. (Vegyük figyelembe a téli hónapokat, a. 401—50 fokos hideget is.) Az építéshez fölhasználtak:
