Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-24 / 198. szám
1965. augusztus 24. 4 Kedd Szeptember 7-én kezdődik a feldolgozási idény a Mezőhegyes! Cukorgyárban Ma és holnap üzemi főpróba A Mezőhegyes! Cukorgyárban a gépeik, berendezésék részleges próbája megtörtént és ma megkezdik a kétnapos üzemi főpróbát. Ez alkalommal a még előforduló kisebb szerelési, hiányosságokat megszüntetik és mindent elkészítenek a zavartalan termelésre. Az idén több százezer forint költséggel korszerűsítették a gyártástechnológiát és számos balesetvédelmi berendezéssel, kedvezőbb körülményeiket teremtették a munkához. A tarmelöberendezések felújítása mintegy 8—9 milláó forintba került. Az esős, hűvös időjárás kedvezően hatott a cukorrépa fejlődésére. A gyár körzetében igen jó, holdanként átlag 180 mázsán felüli termés várható. A feldolgozást az eredeti terv szerint szeptember elsején kéllett volna megkezdeni, de az ország valamennyi cukorgyárában néhány nap eltolódás lesz. Haraszti Gyula főmérnök tájékoztatása szerint Mezőhegyesen a gyártás szeptember 7-én kezdődik. Az első répaszáülítmányt 4-én, 5-én várják, 7-ig 300—400 vagonos készűet halmozódik fel. A kampányra a munkaerő nagyrészt már biztosított, egyelőre még rakodómunkásokban van hiány. Az idén a répaátvevőhelyeken négy szovjet lánctalpas rakodógép is működik majd, aminek a segítségével meggyorsul és tervszerűbbé válik a szállítás. A jó termés, a cukorrépa nagy rneny- nyisége különösen szükségessé teszi, hogy a termelőgazdasógok betartsák azt az ütemtervet, amit a cukorgyárral együtt dolgoztak ki. ## Új nép, másf raj Mi „Bevágódott a főnökségnél” Ahogy felér a harmadik emeletre Papp Sándor, a békéscsabai téglagyár művezetője, kifújja magát s a bemutatkozás formaságain túlesve, ahogy helyet foglal a fotelben, mindjárt így kezdi: — Nem értem. Miért épp engem?., — Tudja, mindig az anyám jut eszembe. Nyolcán voltunk testvérek. Én Nagyváradon születtem és apám cipészsegédként nagyon nehezen tudott eltartani bennünket és őszintén szólva, bizony Inni is szeretett. Anyám, hogy pótolja az „elveszett” pénzt, mosni, takarítani járt. Ó, hányszor idézem magamnak a verset: „Csak ment és teregetett némán, Nem szidott, nem is nézett én [rám...” — S Nagyváradról? — Pestre mentem, én is cipésznek tanultam. Aztán jött a háború, hadifogságba estem. Itt történt velem az első emlékezetes esemény. Nem a hadifogságban, hanem azt megelőzően. Kijev környékén, már nem tudom pontosan a falu nevét, talán Belejczervka faluban a németek fiatalokat szedtek össze s vitték őket Németországba. Három baj társammal egy Nana nevezetű 18 éves kislányt elbújtattunk. Volt ott egy olyan munkásotthonféle — hasonlít a csabai Trefort utcaira — s ott egy öltözőben adtunk neki enni három napig. — Hadbíróságtól nem félt? — Háború volt és már 1943... — A háború után? — Még 1942-ben Budapesten szakszervezeti tag lettem. Sajnos, a tagkönyvemet elvesztettem, így csak 1949 óta tudom igazolni tagságomat. Hazajöttem Békéscsabára. Az út Nagyváradtól Budapesten, Kijeven át vezetett Békéscsabára. — Hogy fogadták? — Sokat köszönhetek ennek a gyárnak. S talán ez a második legemlékezetesebb emlékem, amely itt történt velem. Igaz, ez sem csodálatos. Dolgoztam a gyárKözüle t munkaerőigénye Az ÉM. 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — férfi és női segédmunkásokat, valamint kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsi igazolás és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint, 295 ban, kemence mellett s bizony itt por van, piszok. Izzad az ember. Én négy elemit végeztem gyerekkoromban. Most? Elvégeztem a nyolc általánost. Művezetői tanfolyamra jártam. Sajnos, nem sikerült úgy, ahogy én szerettem volna, nagyon akartam bizonyítani. Tudja, ezen vitatkozom én legtöbbet ma munkatársaimmal. Ök azt mondják, hogy akik az irodában ülnek csak feketéznek meg cigarettáznak. Mondom az egyiknek: a te feleséged is ott dolgozik, s amikor így „sarokba szorítom", akkor mellébeszél. Tudja, ezt meg én nem értem. Valahogy mintha előbb járna a szánk, mint a kezünk. Pedig tudunk mi dolgozni is. Nehéz tőlünk olyat kérni, amit ne végeznénk el. — Milyenek hát a mai munkások? — Egyszerűek. Azaz én úgy mondanám, sok ember úgy csinál, mintha nem telt volna el a fejj fölött húsz esztendő. Nem akarja érezni, hogy ami itt történik, az ő érte van, szinte konokul ellenkezik. Sokszor haragszik a jó szóért. Pedig én is, meg mások is, akik vitatkozunk, jót akarunk. Elmondják, hogy a gyereknek ezen a nyáron már a harmadik pár szandált veszik, de azt elfelejtették, hogy ők nyáron mindig mezítláb jártak... A gyár kínt van Békéscsabán, az Orosházi út mellett. S én most csak magamnak citálom a verssort: s ... száll a korom, s lerakódik, mint a guano keményen, vastagon.” Papp Sándor művezetői beosztásában az elmúlt év ősze óta dolgozik. Keze alatt száz ember, így , beszél róluk; — Dolgozunk. Én megkövetelem a munkát, abban nem ismerek tréfát. Talán túl szigorú is vagyok. Ezt nem tudom. — Szabad idejében? — Olvasok. Most mióta elvégeztem a nyolc általánost, rákapcsoltam az olvasásra. Meg nézem a tv-t. Érdekel a politika. Minden. Tanácstag vagyok már hat és fél éve. Biz is ad munkát. De szerencsém van, mert a körzetem olyan, hogy az emberek szívesen segítenek... — Szereti Békéscsabát? — Itt találtam meg a helyemet. Igazi szakmám nekem ma már a téglagyártás. — Mi ebben az öröm? — Mi?... Hát az, hogy elnézegetem a vásártéri házakat. Szépek. Tudom, hogy benne van a mi munkánk is. Mi nem egy-két hónapra dolgozunk, a mi kezünk nyomán ott áll a ház évtizedekig, sőt évszázadokig. Tudja, milyen szép ez? Ügy szeretem nézni a magasodó házakat— ♦ Papp Sándor, a békéscsabai téglagyár művezetője szemérmesen elmosolyodik. Kék szemében végtelen nyugalom és most én idézem a verset: A termelési tanácskozáson föl- fölcsattant a taps, jelezvén a résztvevők egyetértését, mikor egy-egy munkatárs nevét a jutalmazásra javasoltak között olvasták. Ám, ahogy elcsendesedett az összeverődő tenyerek zaja, különös mondat ütötte meg a fülem. Alattomos suttogással szűrte a szót valaki a foga között: „Ez is bevágódott a főnökségnél, azért futtatják.” Valljuk be, nem kivételes eset az ilyen. Hányszor előfordul, hogy brigádmegbeszélések» termelési tanácskozások, negyedév végi értékelések alkalmával, ha valaki jutalmat, fizetésemelést vagy prémiumot kap, sunyi célzások, rossz ízű megjegyzések kísérik a boríték átadását. „Már megint ő kapott.” „Ügyesen nyomja magát.” „Jól bevágódott a górénál.” Mit jelent az efféle célzás? Azt, hogy valakit — a vezetőség részéről — kivételező módon támogatnak, tevékenységét elvtelenül segítik. Hogy miképpen? Hibái fölött szemet hunynak, munkájának elbírálása kedvezőbb, ha osztanak valamit, mindig közel kerül a fazékhoz. S vajon miért? A válasz változatos, többféle variáció lehetséges. Például, mert sógor-koma, mert hízelgő, mert ez volt az apja vagy az, mert fizet egy pohár sört, mert nagy a szája (tehát félnek tőle), mert meghunyászkodik, (nem kell félni tőle) és így tovább. Ilyesmire célzott, aki a szomszédját tüzelte a termelési tanácskozáson, de nem gondolt arra: megjegyzését illetéktelenül „lefüleltem”. Feljegyeztem és a nyilvánosság elé tárom, mert sajnos, az efféle beszéd nem egyedülálló jelenség. Érdemes egy-két szót vesztegetni rá. A mi rendszerünkben ugyanis nem az emberek elbírálásának igazságtalan módja a jellemző. Az az általános, hogy a munka, a megdolgozott teljesítmény a mérce; a rátermettség, a tudás, a szorgalom a döntő az elbírálásnál. És ha valaki munkájával érdemli ki a megbecsülést, akkor igen is „futtatni” kell. Mert nem akarunk egyenlősdit játszani. Ki mint dolgozik, úgy részesül a társadalom javaiból. Aki többet ad, annak több jár. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy ha X most kapott fizetés- emelést, akkor legközelebb rajtam a sor. Mert, ha X legközelebb is többet produkál, akkor másodszor is neki jár és nem nekem. És ha X — megérdemelten — kiváló dolgozó lett, akkor megint csak ő kapja a prémiumot, a kétheti fizetést és nem az, aki a dolognak csak a köny- nyebbik végét kedveli, aki tes- sék-lássék, épp, hogy megcsinálja, amit rábíztak. Jó néhány vezető nem akar rossz fiú lenni és a keretet, ami fölött rendelkezik, olyanformán igyekszik felosztani, hogy mindenki elégedett legyen. Egyszer te kapjál, máskor meg ő. Nincs szükségünk az ilyen elvtelen elbírálásra! A kiemelkedő munkáért járó jutalom nem közpréda, kizárólag azokat illeti, akik valóban jól dolgoztak. Ha előfordul, hogy tényleg csak azért részesül jobb elbánásban valaki, mert kedvenc lett, barátságba keveredett a vezetőkkel, azt nem szabad szó nélkül tűrni. De nem fülbe súgva, hanem hangosan, nyíltan, a kollektíva előtt kell észrevételt tenni. Nálunk a munkaverseny vagy a tervteljesítés eredményeit bárki ellenőrizheti, az értékelés a nyilvánosság előtt zajlik. Nem lehet elkenni a valóságot. S ha valaki mégis megkísérelné, ott a szakszervezet, az ifjúsági szervezet, ott vannak a kommunisták. Nyíltan, udvariasan. de határozottan mondják meg a véleményüket. A becsületes munkásemberek józan igazsága végül is mindig észretéríti azokat, akik ferde úton próbálnak jogtalan előnyökhöz jutni. —adja— Új nép, másfajta raj.” Dóczi Imre Nagyarányú társadalmi munka az orosházi járásban Tavaly csaknem 812 ezer forint zott a lakosság, ahol 464 ezer foértókű társadalmi munkát teljesítettek az orosházi járás lakói, 61 százalékkal többet a tanácsi tervezéseknél. Legtöbbet Békéscsabán dolgo„Dűlőutak” a megyeszékhelyen? Gyalázatosán járhatatlanok Békéscsaba külterületem a főbb útvonalakról „leágazó” utcák. Nem akar ez hajánál fogva elő- ráncigált panasz lenni. Elismerjük, hogy a költségvetés adta lehetőségekhez mérten tervszerűen korszerűsítik a megyeszékhely úthálózatát és azzal Is tisztában vagyunk, hogy ez nem olcsó mulatság. Ennek ellenére mégis ingatjuk a fejünket. Tessék egy illusztráció Jaminából. A Vásárhelyi Pál utca elején vagy száz méteren már egyetlen futózápor esetén tó támad, békák kuruttyolnak és elakad a közlekedés. Nincs az a lovasvagy motoros jármű, amelyik átkerekez rajta. Bentragad valamennyi. Pedig lakik az utcában gépkocsival rendelkező állatorvos, akiért naponta szaladgálnak tsz-ekből, állami gazdaságokból, arról nem is szólva, hogy itt a tüzelőszállítási idény, építkezés is folyik, kell a cserép, a tégla, költözködés is előfordul, taxi futna be az utcába idősebbekért, kórházba igyekvő legyengültekért vagy a mentőket hívják, és így tovább. A sártenger azonban makacs őrnek bizonyul, száraz időben pedig ten- gelytörés fenyeget. A megoldás olcsó lenne és nem is kellene a korszerűsítés idejéig várni. Átmeneti megoldásról van szó. Földgyaluval végiggyalulhatnák, elplanírozhat- nák az ilyen utcákat. A téglagyárból és más üzemekből, élektromosművekből törmeléket, salakot fuvaroztatni a gödrökbe, kátyúkba és úthengert rá. Kétoldalt pedig vízlevezető árkokat vonatni, hogy száraz maradhasson az úttest. Ily módon a ma szinte járhatatlan megyeszékhelyi „dűlőutakat” a tanács vagy amelyik szerv illetékes, aránylag olcsón, járművekkel járható, megbízható útvonálakká „varázsolhatná”. A belterület peremén és a külterületeken lakók annyira talán mégsem mostgharint értékű munkát végeztek. Itt az egy főre jutó társadalmi munka értéke meghaladja a 11 forintot. Ugyancsak szép eredményeket értek el Csorváson. Több mint dupláját teljesítette a lakosság a társadalmi munkáknak, összesen 134 ezer forintot ér a közös munkájuk. Az egy főre jutó társadalmi munkát tekintve, legjobb az eredmény Tótkomlóson és Gádoroson. Az utóbbi helyen mintegy 25 forint, Tótkomlóson pedig 20 forint értékű munkát végzett . a község felnőtt lakossága fejenként. Jd ütemben halad az út felújítása A Füzesgyarmatot Bucsával összekötő műút felújítása jó ütemben halad. A 22 kilométeres szakasz jelentős része már elkészült. Jelenleg a mindössze néhány kilométeres útrészen terítik a követ öntik a bitument és szórják az apró kavicsot. Hódos! Sándor, a KPM kivezényelt ellenőre arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Füzesgyarmatot Bucsával összekötő út kilométerenként 1 millió forintba kerül. Ahhoz tehát, hogy a bucsaiak és a kertészszigetiek jó ütőn közelít- gyermekei városunknak, hogy ne sék meg Füzesgyarmatot, továbbá érdemelnének meg némileg jár- j a járási székhelyet, az' állami költható utakat. —hrségvetésből 22 millió forintos beruházást kaptak.
