Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

1965. augusztus 24. 5 Kedd Hogyan készítsük elü gyermekeink pályaválasztását? Hasznos könyv jelent meg a Táncsics Könyvkiadó gondozásában A „Válaszolunk a dolgozók I A továbbiakban a család és kérdéseire" könyvsorozat leg­újabb, 25. száma a gyermekek pályaválasztásának előkészíté­séhez nyújt a szülők számára hasznos tanácsokat. A könyv egyes fejezetei részletesen tár­gyalják a pályaválasztással kap­csolatos tudnivalókat, kiemelve annak jelentőségét, hogy a pá­lyaválasztás egész életre szóló döntés, erre a felkészülés nem lehet pillantanyi elhatározás kérdése, és nem kizárólag az általános iskola nyolcadik osz­tályába járó gyermekekkel kap­csolatban jelent feladatot. A pá­lyaválasztásra való felkészítés­sel foglalkozni kell szinte már a családi és az iskolai nevelés elejétől kezdve. az iskola együttműködéséről, a pályaválasztási lehetőségek he­lyes és megfelelő értékeléséről szól a könyv szerzője, Havas Ottóné, majd néhány szakma megyei, városi tervelőirányza­tát, az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági tanuló iskolák címjegyzékét, valamint az 1965 —66-os tanévtől kezdve a szak­minisztériumok felügyelete alatt működő új szakközépisko­lákat ismerteti. A „Válaszolunk a dolgozók kérdéseire” sorozat következő két kötete „Hogyan előzzük meg az üzemi baleseteket?“ és „Mi jár az üzemi balesetet szen­vedetteknek?” témakörből kö­zöl közérdekű tudnivalókat. Eredményesek a bationyai régészeti ásatások LAPUNKBAN az elmúlt nyá­ron írtunk róla, hogy Mezőkovács- háza és Battomya között régészeti ásatások folynak. Az ásatásokat a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából dr. Gazdapusztai Gyula régész, a szegedi egyetem tanszékvezető docense irányítja. Arról is hírt adtunk, hogy igen értékes kora-bronzkori ledetanya- got találtak, mely azóta a békés­csabai múzeumiba került. Tekintve azonban, hogy a feltárt anyag korántsem jelentette az ásatás befejezését, hiszen sok mindent ígért még e terület, ez év nyarán isimét megjelent az „expe­díció” és folytatja munkáját. Itt most az eddigi eredményekről adunk vázlatos tájékoztatást. AZ EDDIGIEK SORÁN 46 sirt tártak fel, ebből 16-ot ez év nya­rán. A sírokban — a kornak meg­felelően — csont és edényanya­Üdvözlet Stralsundhól Berlinben esett, az eső, ami- kor megérkeztem. A 24 órás út után zúgott a fejem, álmos vol­tam. Aludni csak Drezda és Ber­lin között tudtam, miután útítár- sáim, a vidám bolgár és magyar diákok leszálltak. Pedig a kocsi ismét megtelt belföldi utasokkal, mégis csend, rend és tisztaság ho­nolt az egész vonatban, S ez a megnyugtató légkör vett körül egész 3 heti ottlétem alatt Berlinben tágas gépkocsija gyorsvasutak száguldoznak föld felett és alatt. A lesüllyesztett pá­lyatest egyvonaliba hozza az ajtót a járdával. Nem kell méteres ma­gasságba mászni nagy csomagok­kal, a gyerekkocsit kisbabástól tolják be a kocsiba. Egy kis séta a híres Alexander Platzen, aztán tovább az Unter dom Lindenen. A hársfák még fiatalok, a régieket elpusztította a háború és akad még rom is; fű 9)ő a beomlott falakon, Az Opera előtti téren félóránként nagy cso­port gyülekezik. Itt egy kis osz­lopos épület áll, egyetlen termé­ben a fasizmus áldozatainak em­léktáblája. Előtte acélsisakban két fehér kesztyűs fiatal katona feszes vigyázzban. Félóránként kinyílik az őrszoba ajtaja és egy őrmester vezetésével díszlépésben megér­kezik az őrségváltás. Kattannak a fényképezőgépek, svédek, ango­lok, franciák autójukkal lassíta­nak egy pillanatra, aztán tovább­suhannak. Másnap megindul velem a vonat észak felé, a Keleti-tenger partjára. Ott akkor még este fél tízkor is sütött a fehér fényű nap s az egyhangú mocsaras Mecklen­burgern nem sok látnivaló akadt. Itt csak a rozs, zab és sok-sok krumpli nő meg, de a földek na­gyobb része így is legelő. Fehér­fekete foltos tehenek legelnek a villamydróttal (körülkerített réte­ken. A magányos tanyákhoz is villany vezet — s mint azt később a helyi múzeumban láttam, a ré­gi kis parasztiházak modelljén — minden tanya legalább 3 lakószo­bából áll. A nagyfokú gépesítés, a szorgalmas munka magas élet­nívót biztosít a parasztságnak. Éjjel 11 -kor Stralsund, a Keleti-tenger mintegy 60 ezer la­kosú városa mintha kihalt lenne. Hetvenkét kis és nagy kocsmájá­ban svéd, dán, norvég és más nemzetiségű matrózok szórakoz­nak. Nappal derűsebb arcát mu­tatta a város, bár sokszor bebo­rul és aprószemű eső kedvetlenítl el az embereket az év háromne­gyed részében. Valamikor a 3—400 éves, jellegeztes gót stílusú há­zaknak csak földszintjén laktak, a csúcsos tetők alatt, a fatáblás ablákotk mögött a hajótulajdonos nagykereskedők áruikat tárolták. A szűk utcák romantikus látványt nyújtanak a turistáknak. Van a városnak egy szép, új lakónegye­de is, a műemlék jellegű belvá­rosban pedig folyamatosan kor­szerűsítik a régi lakásokat. Megcsodáltam a Spitzíber. gákról éppen hazaérkező tudo­mányos kutatóhajőt szakállas matrózaival és utasival, Góliát, az óriásbálna ide is megérkezett bádoggal bélelt oldalával. A ki­rándulóhajókra napokkal előbb minden jegy elkel. A jó idő itt csak 3 hónapig tart, ki kell hasz­nálni minden órát, 24 fok árnyék­ban már hő,ség és a 14 Celsius fo­kos tengervízbe csak az edzett németek és északiak merészked­nek. Aki látta, az tudja, aki csak olvasta vagy csak képen látta, el sem képzelheti milyen fenséges a nyílt tenger. Először egy borús, Nem a keleti mese hi­res Selierezádéjáról van szó, hanem egy Dem­binszky utcai asszonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletykaver­senyt rendeznének, ő biztosan az első díjat nyerné. Seherez Adél. Ez az álnév azért illik olyan nagyon rá, mert legalább annyit mesél, mint Se- herezádé, az Ezeregyéj­szaka hősnője. Csak ép­pen nem éjszakai, hanem délelőtti mesékről van szó, az ezeregydélelőU meséiről. Bizony, amikor Kom vácsné három évvel ez­előtt lakáscsere útján a Dembinszky utca 100/c- be ment lakni, nem gon­dolt arra, hogy szomszéd, nője, „Seherez Adél" nyugalmazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserítette. Már az első nap, amikor a lakás­ba költözött, Adél oda- állt a konyhaajtó elé és mesélni kezdett. Hor- váthék kerültek teríték­re: — Tudja, szomszéd_ asszony, én nem szok­hűvös napon pillantottam meg másfél órai vonatozás után Rügen szigetét, örökké nedves talajú bükk- és nyírfaerdőn keresztül gyalogoltunk, ahol a lombok na­pot kívánva mind magasabbra törnek. Ezért az erdő szürke és barna, csend lakik a nagy, víz­mosta gyökerek között. Itt szület­hettek meg a német népmesék alakjai, a gonosz gyökéremberkék és a Homokember is innen jár minden este homokot szórni az aludni nem akaró gyermekek szemébe... De ma már a Sand­märchen is korszerűsítette magát: a televízióban ő mondja el az esti mesét. A Királyszéke 120 méter magas mészkőszikla. Alatta zúg a tenger. A köddel birkózó nap megszínesíti a végtelen vizet. Tompán felbőg a hajókürt: ér­kezik a nagy komphajó Svédor­szágból, amely csak 100 kilomé­terre van innen. De hányszor 100 kilométer Magyarország, gondol­tam haza, és még egy pillantást vetettem a messzi, végtelennek tű­nő tengerre... Huszár Istvánná Seherezádé got, valamint kevés fémet talál­tak. Az eddigi eredmények alap­ján az ásatás „gazdája”, dr. Gaz­dapusztai Gyula a következőket mondja: „Világos most már, hogy egy település temetőjét találtuk meg, amely igen értékes anyagot tartalmaz. Az van még hátra, hogy magát a településhelyet megleljük. Feltételezéseim sze­rint a nem messze levő emelkedés környéke lesz a telephely, de ez majd csak a későbbiek során de­rül ki. Nagyon szeretném, ha a területet védetté lehetne nyilvá­nítani egy pár évre, mig az ásatá­sokat be nem fejezzük, mert a ho­mokbányászás és más munkák sok mindent tönkretehetnek e rendkívüli anyagból.” Az ásatások jelenlegi színhelyé­re visszatérve arról beszél, hogy a temető szabályos elrendezésű. Az eddig feltárt sírok bizonysága szerint a temető közepén feksze­nek a gazdagabbak, a szélén pe­dig a szegények és a gyerekek. A TRÉFÁS KÉRDÉSRE, hogy „aranyat találtak-e?”, igennel vá­laszol. Az egyik sírban egy női csontváz mellett volt egy arany nyakék. Aranytartalma kb. egy karikagyűrű aranytartalmának felel meg. A környéken persze gyorsan elterjedt a híre, és van, ahol máris aranybicskáról és egyebekről beszélnek. Más külön­legességet említve kiemel egy sírt, amelyiknek szokatlanul nagy, mintegy 200x180 cm nagyságú gödrében egy csontvázat leltek, melynek nyakcsigolyái közé be­ékelődve egy bronz tőr is előke­rült. Ebben az óriási sírban há­rom nagy edény volt még, melyek közül az egyikre fektetve bronz lándzsát is találtak. Rendkívüli érdekességnek szá­mít az is, hogy a temető szélén egy csatornarendszert találtak, mely kétségtelenül bromz-kori, mit a benne lelt cserépanyag bi­zonyít. Hogy ez honnan jön, hová vezet, azt majd csak a későbbi ásatások derítik ki. A SOK IZGATÓ DOLOG kö­zött van az ásatás tapasztalatai­ban még egy, ami nem a megszo­kott: tudniillik, hogy míg a temet­kezések történetében a csontvázas a későbbi, addig itt éppen fordítva találjuk: az egymáson levő teme­tőkben az urnák vannak felül, a csontvázak pedig alul. Ezt a prob­lémát is a további ásatások fog­ják majd megvilágítani. Az ásatás eredményein kívül még más is szóba kerül. Az a szellem, amely lehetővé teszi a munkálatok folyamatosságát és eredményességét. A kollektívában egyetemi hallgatók, környékbeli napszámosok dolgoznak a legna­gyobb megértésben. Közülük Fehér Gyula végzős egyetemi hallgató terepjáróst is végez, aminek ered­ményeit majd szakdolgozatában hasznosítja. Leendő egyetemi hallgató, Körmendi János is egyik szorgalmas tagja a kollketívának: ö egy évet katonáskodik még, az­után kezdi csak tanulmányait, de előzetesnek igen jó ez a nyári al­kalom ..: DE NÉLKÜLÖZHETETLEN az az összefogás is, amely lehetővé teszi az ásatások folytatását. A mezőkovácsházi járási tanács, a battonyai községi tanács példa- adóan vállalta a szegedi tudo­mányegyetemmel és a békéscsabai múzeummal közösen a nagy je­lentőségű, de sok nehézséggel já­ró ásatás minden gondját. Az ed­digi eredmények azt bizonyítják hogy megéri, mert végeredmény­ként egy település komplex anya­gával gazdagodhat a Békés me­gyei múzeumok szervezete. Beck ZolU Bővítik a vízhálózatot Okányban tam pletykálni, de ami ezeknél a Horváthéknál van, az már egy kicsit sok. Az öreg Horváthné állandóan veszekszik a menyével. Külön háztar­tást vezetnek, de az öreg­asszony mindig beleka­nalaz a menye zsírjába. A lisztből is elvesz. A fiatal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom sze­gényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mam­lasz ... Képzelje, hagy­ja, hogy a társbérlőjük, az a színész... No, de leég a rántásom, meg a tálalásra is készülni kell. Majd legközelebb .., Másnap Seherez, Adél ott folytatta, ahol előző délelőtt abbahagyta. — Szóval, az a színész már hónapok óta csapja a szelet a fiatal Horváth, nénak. A múltkor az egész család kirándulni ment, az ifiasszony is öltözködött, azután egy. szerre fejfájásról kezdett panaszkodni. Persze, ott­hon maradt és véletle­nül, érti, szomszédasz- szony, véletlenül a szí­nész is otthon maradt. En nem tudom, mi tör­tént közöttük, csak a lár. mát hallottam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész menyasszonya és minden szó áthallatszott a mi szobánkba. Tudja, vékonyak a falak ... A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képesség­gel vázolta, hogy mi tör. tént a menyasszony, a szí­nész és a fiatal Horváth­né között. Mintha tele­víziós közvetítést látott volna Kovácsné. Negyedik nap a mam­lasz Horváth és felesége veszekedéséről adott részletes beszámolót. Nincs az a rádiószpíker, aki olyan hévvel tolmá­csolna egy eseményt, mint ahogy Adél a per­patvar részleteit közölte. Fél évvel később (184- ik, délelőtt) Kovácsné Az idén négy kilométerrel bővül Okányban a törpevízmű csatornahálózata. A községi ta­megtudta, hogy Horváth- nél elvált és feleségül ment a színészhez. Más­fél év múlva (549-ik dél­előtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváthné visszaköltözött a házba mamlasz férjéhez, és ez így ment három évig. Ko_ vácsné nem tanulmá­nyozta a naptárt, és így csak mi, a történet kró­nikásai tudjuk, hogy 1001 délelőtt telt el Kovácsék beköltözése és távozása előtt. Seherez Adél minden­napos délelőtti meséi ugyanis tönkretették Ko. vácsné idegeit és ezért elcserélték lakásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a költözkö­dést. Az új lakó, miköz­ben a régiek csomagol­tak, bizalmasan megkér­dezte Kovácsnétól: — És mondja, drágám, de nagyon őszintén, jó ez a lakás? Kovácsné meggyőző­déssel válaszolta: — Mi az, hogy jó? Me­' és... Palásti László 1 nács ebben az évben 524 ezer forintot fordít a vízmű fejlesz­tésére. Az első fél évben már mint­egy 500 ezer forintot felhasznál­tak. Hamarosan teljesen befe­jezik a csatornaépítési munká­kat. összesen 6 kilométer hosz- szú lesz a csatornahálózat, amely ellátja az egész községet ivóvízzel. A munkából a lakos­ság is kivette részét. Az idén 10 ezer forint értékű társadal­mi munkát vettek tervbe, s ehelyett már az első fél évben mintegy 18 ezer forint értékűt teljesítettek. Segítettek a csa­tornaépítésnél. A háztulajdono­sok maguk végezték el a föld­munkákat. Az év hátralévő ré­szében még jó néhány ezer fo­rint értékű közös munkára szá­mítanak. Azonnali felvételre keresünk villamosberendezések tervezé­sében jártas szakembert vagy villamosipari technikust, se­gódtervezői munkakörbe. Fi­zetés megegyezés szerint Békéscsabai Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomás elektromos üzeme, Szarvasi út. 90986

Next

/
Thumbnails
Contents