Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-22 / 197. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek I 1965. AUGUSZTUS 23. HÉTFŐ Ára 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI.TANÁCS LAPJA Folytatjuk bevált politikánkat, mert jó eredményei vannak Kádár János elvtárs ünnepi beszéde Békéscsabán Augusztus 20-án, Békéscsabán, az alkotmány ünnepe tiszteletére nagygyűlést rendezett az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága. A központi ünnepség szónoka Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára volt. Az ünneplők sorában ott voltak a város szépen fejlődő ipari üzemeinek — köztük az újonnan létesített és még mindig tovább épülő Békéscsabai Konzervgyárnak — dolgozói és a környékbeli termelőszövetkezetek mintegy három és fél ezer főnyi tagságának kép. viselői, akikkel a nagygyűlés után rendezett munkás—paraszt-taláJ- kozón együtt ebédelt és szívélyes beszélgetést folytatott a Központi Bizottság első titkára. A nagygyűlést a Himnusz hangjai után Such János, a békéscsabai városi pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Kádár János emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde — Tisztelettel emlékezünk a magyar államot megalapító István királyra és még nagyobb lelkesedéssel, teljes szívünkből köszöntjük az új munkásállamot megalapító magyar népet és alkotmányát — mondotta beszédében, majd bálával emlékezett meg a hazánkat felszabadító szovjet népről és azokról a hősökről, akik ezen a földön meghaltak a népek, a magyar nép szabadságáért. Kádár János szólt a felszabadulás óta eltelt húsz esztendő eredményeiről és hangsúlyozta, hogy a rriagyar ipar hatszor annyit termel, mint 1938-ban és a magyar mezőgazdaság is mintegy harmadával termel többet, mint a háború előtt. — Régen dolgozó népünk százezrei éheztek, rongyokban jártak, nem volt egy becsületes ünneplő ruhájuk. A dolgozó ember az országutak vándora volt, mert még a munka sem volt mindig biztosítva. A kis birtokkal rendelkező parasztembert is örökké fenyegette az árverés és a tönkremenés, s nagyon gyakran szóit a végrehajtó dobja a szegényparaszti, kisparaszti házak udvarán. Ma van munka és a munkáért tisztességes kereset jár. Van ingyenes betegbiztosítás. öregségi biztosítás, fizetett szabadság és számos más vívmány. Hozzátartozik a képhez az is, hogy népünk újságot olvas, rádiója van és rohamosan terjed a televízió. Mindezt egybevetve, merem mondani, hogy dolgozni ugyan kell, de a munkáért tisztességes kereset jár, és meg lehet élni. Amikor tegnap errefelé jöttem, láttam az egyik faluban, hogy a hentes- és mészárosüzlet előtt vagy harminc asszony húsért állt sorba. Ez természetesen nem lélekemelő látvány, jobb lenne, ha több hús volna. Az igazság az, hogy a húsellátás a jelenlegi igényekhez képest nem kielégítő. De amikor az alkotmány ünnepére, meg a húsz esztendőre, meg a régi és az új világra gondolok, Szólni szeretnék a jelenlegi helyzetről és politikánkról is. Politikánk lényeges vonása, hogy változatlanul tovább akarjuk erősíteni a párt és a nép egységét, államunk legfőbb politikai alapját, a munkás—paraszt szövetséget. Politikánknak része a nemzeti összefogás, ugyancsak azzal acéllal, hogy az a szocialista társadalom teljes felépítését segítse elő. A Horthy-világban az volt a helyzet, hogy a piros-fehér-zöld zászlót az urak vitték, az ő államukat jelképezte, s a mi kezünkben a vörös zászló volt. Most mi azt valljuk, hogy egyik kezünkben a vörös, a másikban a nemzeti színű zászlóval kell előre mennünk. Azt mondjuk: nemzeti összefogást a szocialista társadalom felépítésire. az is eszembe jut, hogy 25 évvel ezelőtt az a harminc falusi asz- szony nem állt volna ott a hentes és mészáros előtt. Nem azért, mert sok hús volt, sem nem azért, mert nekik nem kellett, hanem egyéb okok miatt Nálunk jelenleg a húsfogyasztás országosan évenként és fejenként 50,3 kilogramm. Ha a fejenkénti húsfogyasztást nézzük, a 126 szárion tartott önálló állam között nagyon előkelő helyen vagyunk, még előkelőbb helyen, mint a tokiói olimpián voltunk. Ez az igazság. Népünk vívmányai között, túl az élet anyagi feltételein és a művelődési lehetőségeken nagyon fontos és nagyon értékes az, hogy nálunk tisztelik a dolgozók emberi méltóságát és népünknek is megvan a maga becsülete a világban. És ha valaha jó kezekben volt a piros-fehér-zöld zászló, akkor most van jó kezekben, mert most nem a burzsoázia tartja, hanem maga a dolgozó nép. Legyünk büszkék arra is, hogy szocializmust építünk, hogy a kommunista világnézetet hirdetjük, és arra is, hogy magyarok vagyunk és a piros-fehér-zöld zászlót is mi visz- sziik előre. Vannak persze kritikusaink is, itthon is, de még Inkább a nagyvilágba, ez magától értetődik. Vannak, akik azt mondják, hogy konzervatívak vagyunk, mert most, a kibernetika meg az atom korszakában Marxot követjük. Erre mi azt mondhatjuk, hogy ami. kor Marx elkezdett írni, már három év múlva azt mondták róla, hogy elavult. Közben elmúlt egy évszázad és Marx eszméje, a kommunizmus valósággá vált a világ jelentős részén; létrejött a Szovjetunió, majd azt követően a szocialista világrendszer. Hadd írják csak a burzsoá tudósok, hogy elavultak Marx eszméi, ez mit sem változtat azon, hogy nemsokára az egész világon ezek az eszmék fognak uralkodni és mindenütt szocializmus, kommunizmus lesz. Vannak baloldali kritikusaink is, akik azt mondják, hogy nem vagyunk elég radikálisak, mintha inkább puhák meg liberálisak lennénk. A radikalizmusról persze nem nehéz beszélni és ha a baloldali frázisok segítenének, akkor egyáltalán nem kellene dolgozni. Ez azonban nem segít; a szocialista társadalom felépítéséhez jó politika, meggyőzés, a fizikai dolgozók munkája, tudományos, mérnöki munka, tervezés kell. Ez mind kell áhhoz, hogy eszméink valósággá váljanak. Azt is mondják, hogy nem vagyunk elég erélyesek. Ez persze megítélés dolga. Mi azt tartjuk, hogy úgy jó. ahogyan most van; a nép nagy többsége — nemcsak a régi, meggyőződéses kommunisták — elfogadja a szocialista célt, beleilleszkedik a társadalmi rendbe, rendes és normális kapcsolatban van és együtt dolgozik a kommunistákkal. Mit érnénk azzal, ha az országban volna néhány százezer nagyon radikális kommunista, a nép többi része viszont szembefordulna a kommunizmus eszméivel? Mit ér az ilyen radikalizmus. Az a véleményünk tehát, hogy folytatjuk bevált politikánkat, mert jó eredményei vannak, s megvédjük — mind, a jobboldaliakkal, mind a kalandorkodásra hajlamos álbaloldaliakkal szemben. (Folytatás a 2. oldalon.) Tovább erősítjük a párt és a nép egységét
