Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-22 / 197. szám

1965. augusztus 33. 2 Héttő (Folytatás az t. oldalról.) Azoknak pedig, akik azt mond­ják, hogy liberálisak, puhák va­gyunk, azt felelem, hogy az esz­me hirdetésében legfőbb fegyve­rünk a meggyőzés. Eszmét nem lehet furkósbottal terjeszteni. Csöndet lehet csinálni furkósbottal, de eszmét hirdetni, tömeget megnyerni nem. Be­szélgetni kell, meggyőzni, még meggyőzni, még vitatkozni. Ha nem szükséges, miért ver­jük az asztalt, miért kiabál­junk, miért riasszuk el az embe­reket az ügytől azzal, hogy a nem ellenséges embereket is az ellen­ségnek ajándékozzuk vagy odata- szigáljuk. Természetesen van ha­tár is, az, amikor valaki kezet akar emelni rendszerünkre. Ak­kor közbelép a népi államhata­lom. A meggyőző szóval kezdjük — ez a legerősebb fegyverünk — de tartaléknak ott kell lennie né­pi államunk erejének i*. Ezt sem szégyelljük igénybe venni, ha a szép szó nem segít. De a szép szó­nak óriási előnye van. Annak ide­jén már Lenin azt tanította, hogy ha az ellenségesen fellépő embe­rekkel szemben csak adminisztra­tív eszközt alkalmazunk, tehát be­börtönözzük, de nem leplezzük le őket a nép előtt, akkor nem elég lános elvtárs ünnepi beszéde Békéscsabán hatásos az adminisztratív eszköz sem. Most is előfordul, hogy valakit becsuknak nálunk, ha meg nem engedhető dolgot tesz, ha a rend­szer ellen fordul. Itt is érvényesül az állampolgári egyenlőség. Nyu­gaton például most amiatt békét- lenkednek egyesek, hogv nálunk papokat tartóztattak le. Nem pa­pokat tartóztattak le, hanem az utóbbi hónapokban letartóztattak néhány embert, aki azelőtt szerze­tes, illetve pap volt. Nálunk ál­lampolgári egyenlőség van. Ha va­laki a rendszer ellen uszít vagy szervezkedik, őrizetbe veszik, és megindítiák ellene a megfelelő el­járást, függetlenül attól, hogy szerzetes volt-e azelőtt vagy sem. Ma vannak nálunk meggyőző- déses kommunisták, szocialista emberek — ezek nagyon nagy többségben vannak — van egy kevés antikommunista is, de köz- bül még van nagyon sok ember, aki se nem kommunista, se nem an­tikommunista. A nép nagy többsége jó szívvel magáévá teszi a párt politikáját Egyesek nem értették, hogy egy Hazafias Népfront-összejövetelen, megfordítva azt a jelszót, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, egyszer azt mondtam, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Megmagyarázom, hogyan értet­tem. Amikor fegyveres összecsa­pás, harc folyik, természetesen teljesen más szabályok uralkod­nak, de normális viszonyok között, békés államban, szocialista rend­szerben igenis mondhatjuk, hogy aki nem összeesküvő, nem folytat aknamunkát, nincs ellenünk, az velünk van. Az ilyen embereknek is van munkahelyük — hivatal, gyár vagy mezőgazdasági üzem —, minden reggel bemennek, dolgoz­nak és ha tetszik nekik, ha nem, ténylegesen a szocialista társada­lom építésében vesznek részt, mert az egész társadalom a szocia­lizmust építi. Ebben az értelem­ben mondtam, hogy aki nincs el­lenünk, az velünk van. Ez helyes is. Nem szabad a mostani helyze­tet lebecsülni. Nem kell lebecsül­ni, hogy a nép nagy többsége jó szívvel magáévá teszi a pért po­litikáját és a párt módszereit. Mert nemcsak az a döntő, hogy mit hirdetek, az is számít, hogy hogyan hirdetem. Ezért van fon­tossága a módszernek a pórt po­litikájában. Demokratikus mód­szereink vannak minden becsüle­tes dolgozóval szemben, és eré­lyes módszereink vannak tarta­lékban a nem becsületes emberek­kel szemben. Ez a helyes. így épí­tünk és dolgozunk a gazdasági élet területén, a kulturális élet te­rületén és minden más területen. munkában vagyunk, ami az idén nagy és különösen nehéz. Pilla­natnyilag az egész országban 90 százalék felett van a learatott ga­bona részaránya. Jelenleg a dolog úgy áll, hogy a gabonaveszteség közel négy százalék — ennyi ment embert az akadály letöri, a bátor embert még nagyobb bátorságra serkenti. Akadály mindig volt, a fejünket mindig kellett tömünk és dolgozni mindig kellett. Az akadályokkal is bátran szembe kell nézni és harcunkkal, két ke­zünk munkájával, ésszel le lehet őket küzdeni. Az akadályok részben történelmi eredetűek, hiszen nekünk évszáza­dos elmaradást kellett 20 esztendő alatt behoznunk. Le kellett győz­nünk közbeeső akadályokat is, mint a száj- és körömfájás, a ret­tenetes esőzések egész tavasszal, azután a nagy árvíz. Amikor min­denféle bajok vannak, egyesek sopánkodnak, összecsapják a ke­züket: Istenem, mi lesz? Nem azon kell gondolkoznunk, hogy most mi lesz, hanem azt kell mondanunk, hogy ha cigánygye­rekek potyognak az égből, akkor is kommunizmus lesz. És ha így látunk hozzá, akkor legyőzünk minden nehézséget. Állatállomá­nyunk alapjában véve kiheverte a nagyon súlyos száj- és köröm­fájást és most dolgozunk, harco­lunk éves» tervtinik, ötéves tervünk jó befejezéséért. Országosan most az aratási Emléksorok a békéscsabai Május 1 Tsz vendégkönyvébe. tönkre a belvizek meg a kiönté­sek miatt — viszont a gabonater­més országosan — úgy látszik — valamivel a tervezett felett lesz és valószínű, hogy kenyérgabona­tervünket mégis teljesítjük. Ami a kukoricát illeti, az is jól mutat és ha szép, napos őszünk lesz, ak­kor a kukoricatermés is rendben lesz. Ezért mondom, hogyha ösz- szefogva megnyomjuk a munkát, akkor legyőzzük a nehézségeket, viszont ha nem, akkor a nehézsé­gek győznek le miniket. Kádár János ezután politikai kérdésekkel foglalkozott. A nem­zetközi helyzet jelenleg bonyolult, nehéz és az utóbbi esztendőben bizonyos értelemben élesedett. A nemzetközi reakció támadásba kezdett és különösképpen a világ­reakció élén álló Egyesült Álla­mok különböző agresszív lépése­ket foganatosított már a múlt esz­tendőben. Pártunk és kormányunk állás­pontja ebben a kérdésiben világos. Mi a leghatározottabban, a leg­élesebben elítéljük az Egyesült Államok agresszív lépéseit. Az az elvi álláspontunk és meggyőződé­sünk, hogy egy ország belügyeibe senkinek sincs joga beavatkozni, az Egyesült Államoknak sem. Az a meggyőződésünk és elvi állás­pontunk, hogy a gyarmati rend­szert, és annak újabb formáját, a neokolonializmust is meg kell semmisíteni, fel kell számolni. Az az elvi álláspontunk, hogy az ál­lamoknak békében és független­ségben kell élniük és ezért minden háborús provokációt és agressziót elítélünk. Mi szolidárisak vagyunk a viet­nami néppel, a Dél-Vietnamban élőkkel és az észak-vietnamiakkal egyaránt. Ami bennünket, szocialista or­szágokat és más haladó országo­kat és népeket illet, egy a köte­lességünk: segítsük a vietnami nép harcát. Vietnami testvéreink a mi szabadságunkért és függet­lenségünkért is harcolnak, amikor saját földjüket védik és nekünk erkölcsi kötelességünk, hogy se­gítsük őket. Segítjük és segíteni fogjuk őket a jövőben is. Kötelességünk, hogy megakadályozzuk a világháború kitörését Mi azt valljuk, hogy a szocializ­mus világügy, a béke az egész emberiség ügye és mind a szocia­lizmus, mind a béke ügye osztha­tatlan. Aki a szocializmus és a béke híve, annak mindig ott vám a helye, ahol ki kell állni a szo­cializmusért, a nemzeti függet­lenségért és a békéért. A jelenle­gi viszonyok közt az emberiségnek létérdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozzuk egy új világhá­ború kitörését és ezért ma a dásnak, a jobb életnek. Ha ezt kö­vetjük, ha hívek maradunk mar­xista elveinkhez, ahhoz, hogy a néptömegekkel, a munkásosztály- lyal, a parasztsággal, az értelmi­ségiekkel nagyon szoros egységben dolgozzunk, ha a hibákat nem kenjük el, de az eredményeket sem becsüljük le, akkor, ahogyan az elmúlt években nagy sikereket és eredményeket értünk el, ugyanúgy a jövendő évek is a szocializmus új győzelmeit hoz­kommunizrrvus minden ősziníe zák népünk számára. A párt a munkás-, a paraszttö­megekre, az értelmiségi tömegek­re, a nép erejére épít és támasz­híve a békének is híve. A szocia­lizmus építésének érdekei is meg­követelik, hogy béke legyen. Kö­telességünk, hogy megakadályoz­zuk a világháború kitörését — mondotta, miajd beszédének befe­jező részében ezeket mondotta: — A Központi Bizottság biztosan kezében tartja az ügyek vezetését, irányítását. Szüntelenül arra tö­rekszünk, hogy a tömegekkel együtt dolgozzunk. A tapasztalat bizonyítja, hogy a világos, határo­zott és megfelelő pártvezetés elen­gedhetetlen feltétele az előrehala­kodik. Nemzetközi téren velünk van a Szovjetunió, a szocialista országok, és az imperializmus el­len küzdő minden nép. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szocialis­ta és minden más imperialista­ellenes ország együttes ereje na­gyobb, mint az imperializmusé és ez az erő az emberiség életét a ha­ladás irányába fogja vinni. Ez az erő legyőzhetetlen — fe­jezte be nagy taps közepette sza­vait Kádár János. Ünnepi nagygyűlések országszerte Augusztus 20-án országszerte lieg ünnepelték alkotmányunk szü­letésnapját. A dolgozók tízezrei találkoztak a nagygyűléseken a párt, a kormány képviselőivel. Az ünnepségsorozat Dobi Istvánnak, elnökének 20-án reggel a rádióban és televízióban elmondott beszédé­vel kezdődött. Mohácson Komócsin Zoltán elv­társ, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizott­a Népköztársaság Elnöki Tanácsa ! súg titkára volt a nagygyűlés elő­adója. Egerben Szirmai István elvtárs, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott ünnepi beszédet. Miskolcon Péter János külügyminisztert hallgatták a nagygyűlés résztvevői. Szegeden pedig Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára beszélt a nagy­gyűlés hallgatói előtt. Kádár elvtárs ezután a nép- gazdasági terv első fél évének teljesítéséről beszélt. Hangsúlyoz­ta, hogy a számok nem rosszak és ebben már tükröződik a Központi Bizottság gazdasági munkával foglalkozó decemberi határozatá­nak jó eredménye. Az ipari ter­melés 6 százalékkal növekedett, a termelékenység 5 százalékkal és a legfontosabb az egészben az, hogy a termelés mennyiségi növe­kedésének 85 százalékát nem új létszámmal értük el, hanem a munka nagyobb termelékenységé­vel. Ennek a határozatnak a szelle­mében kell tovább dolgozni. Vannak természetesen problé­mák, nehézségek, akadályok is, amelyek különböző emberekre kü­lönbözőképpen hatnak. A kishitű Kádár elvtárs és kísérete útban a munkás-paraszt-találkozóra. Levonták az állami zászlót A Magyar Népköztársaság ál­lami zászlaját, amely alkotmá­nyunk ünnepe tiszteletére két na­pig lengett a Parlament előtti Kossuth téren, vasárnap délelőtt ünnepélyesen levonták. Az ünnepélyes zászlólevonás a zenekar, majd díszszázad elvonu­lásával ért véget. A gellérthegyi felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadás közepette vonták le a nemzeti zászlót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents