Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
KÓROSTAJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ A népművelés új formái Vegyük jobban figyelembe a speciális igényeket Néhány hét múlva nyit. natk az iskolák, a színházak, fellendül a művelődési házak forgalma. Kezdődik »az őszi évad, amely részben új feladatok elé állítja, részben pedig bevált, de széles körbein még el nem terjedt ötletek, vállalkozások folytatására buzdítja a népművelési szakembereket. Ezek a feladatok és ötleteik a legszorosabban összefüggnek társadalmunk fejlődésével, azzal a nagyméretű átalakulással, amely az elmúlt tizenöt-húsz évben végbement. Fontos, hogy ez az összefüggés hangsúlyt kapjon, hogy világos legyen: a népművelési munka nem öncélú, hanem — amint erre az MSZMP ideológiai irányelvei nyomatékosan utalnak —, az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását segíti. Nem lebecsülhető politikai jelentősége is van annak, mennyire sikerül erősíteni az új évadban a népművelés hatékonyságát. Ez sok mindenen múlik, a tennivalók is sok irányba mutatnak.' Behatóbb elemzésükre egy rövid cikk keretében nincs mód. Csák arra vállalkozhatunk, hogy a legfontosabb kérdéseket érintve, jelezzük a feladatokat és a növekvő lehetőségeket. A felszabadulás óta két évtized alatt kialakult • a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeinek hálózata. Ez sok pénzbe került, s jól szolgálta a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. Ugyanakkor növelni kell az intézmények hatósugarát. Nem érhetjük be a kialakult formáikkal, amelyek viszonylag szűk körben hatékonyak. A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, amelyek a népművelési münka gerincét adták — és sok helyen ma is adják— önmagukban nem felelnek mér meg a növekvő igényeknek. Ezekre mindenekelőtt az a jellemző, hogy a korábbi ezrek és tízezrek helyett százezrek, holnap pedig már a milliók számára követel figyelmet és eszközöket. Szerencsére a tömegek közé hatolásnak, a figyelemébresztésnek és a jogos várakozás kielégítésének elég sok módja van. Eáekhez nem kell beruházás, az eddiginél nagyobb költségkeret, csupán az szükséges — ami persze nem kevés —, hogy változzék a szemlélet: mozgékonyabb, rugalmasabb legyen a népművelő tevékenység. Azt mondottuk, hogy újabb százezrek bekapcsolódásával számolhatunk. De vajon hol vannak ezek a százezrek? A falvakban és városokban, országszerte mindenütt, ahol a kulturális felemelkedésből kimaradtak fehér foltjaival találkozhatunk. Ez látszólag ellentmondás, hisz két állítás kerül itt szembe egymással. Az, hogy munkások, parasztok, alkalmazottak tömegei szórakozni, tanulni szeretnének, és az, hogy ezek a művelődni vágyó emberek a meglévő lehetőségekkel sem élnek, kívülre- kednek, nem járnak színházba, ritkán mennek moziba, a művelődési házba. A magyarázat az, hogy nem vesszük eléggé figyelembe az elmaradottabb rétegek speciális igényeit. Üj keretekre, az egyes rétegek korszerű megközelítésére van szükség. Néhány példa erre. Mindenki tudja, hogy a legtöbb ember művészi és kulturális érdeklődése ma a televízióra irányul. A színházközvetítésektől a tudományos felvilágosító előadásokig, a zenétől a politikai hírszolgáltatásig terjedő, széles skálán mozgó műsor élményeket kínál, vitára késztet, az ízlés és a közgondolkodás sok-sok problémáját érinti. A nézők szeretnek beszélgetni a látottakról, s meg is teszik ezt, ma még többnyire csak szőkébb családi vagy baráti körben. Itt pedig a tapasztalatok szerint a reagálás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszésen vagy elutasításon. Sokan szeretnék álláspontjukat részletesebben kifejteni, érvelni, a jót kiemelni, a rosszat megbírálni, de hiányzik a gyakorlat, a műsor tartalmi és formai kérdéseiben eligazító járatosság. Mindezt neun' nehéz megszerezni, ha a népművelés irányítói felfigyelnek erre az. igényre, ami — ha kielégítik — jelentősen erősítheti a művelődési házak vonzását. Nincs olyan község — a városokról nem is szólva —, ahol nagy gond volna néhány, v tv-nézésben gyakorlott, jóízlésű, megbízható ítélőképességű pedagógust felkérni tv-szakkörök vezetésére. Nagyobb figyelmet lehetne fordítani azokra a tízezrekre, akik esti iskolába járnak. Nekik a munka utáni tanulás fárasztó volta miatt kevés a szabad idejük. Műveltségük egyoldalú, iskolai keretek között maradó. Bővítésére alkalmasak lehetnek a művelődési házak, ha megtalálják a módját, hogy tanulmányaikban is segítsék a felnőtt diákokat. A fiatalok közötti tevékenység is fejleszthető. Egy részük járatos az önművelésben; az azonban nem azt jelenti, hogy most már egyszer s mindenkorra lemondanak — és le akarnak mondani — érdeklődésük orientálásáról. Tanácsot várnak, s még inkább segítséget, hogy játszva tanulhassanak, műveltségüket gyarapítva szórakozhassanak. A fiatalokat például módfelett érdekli a jazz, a korszerű lakáskultúra, a kibernetika — általában az automatizálás. Ezeknek a témaköröknek a fokozottabb bekapcsolása az ismeretterjesztésbe és a szakköri munkába: nagyon esedékes. A népszerű szakmai tanfolyamok sem csak a jobb elhelyezkedés, a jövedelemnövekedés céljait szolgálhatják. Ez is kívánatos persze, ám a helyesen irányított, megfelelő szakemberekre bízott oktatás a világnézet alakítása szempontjából is hasznos. Ezt a tényezőt korábban elhanyagoltuk. Pedig a tanfolyamokra iratkozó dolgozók orientálásának eléggé nem becsülhető módszeréről van szó. A népművelésről folyó országos sajtóvita több résztvevője hangsúlyozta a politikailag egyértelműbb, tudaLipták Pál Hétköznap délután tosabb népművelés jelentőségét. Rámutattak arra is, hogy ezt a korábbinál átfogóbb, praktikus igényekhez igazodó értelmezéssel lehet sikerre vinni. Módot ad erre a közvéleményt foglalkoztató gazdasági, kulturális, nemzetközi és hazad társadalmi kérdések hosszú sora. A feladat nem az, hogy általán osságokban mozgó, elméleti jellegű előadásokat tartsanak. A népművelésnek ez a területe kívánja meg leginkább a frisseséget,' az aktuális eseményekhez kapcsolódó érdekességet. Nem is szabad a politikai tematikát előre tervezni. Ez a munka csak akkor lehet jó és eredményes, ha követi a politika eseményeit, értelmezi összefüggéseit Ajánlatos, hogy — mint a nyelvtanulásban — itt is tekintettel legyünk a fokozatosságra. Arra tehát, hogy a politikával rendszeresen foglalkozó, újságolvasó közönség mellett az érdeklődő, de inkább még csak személyes tapasztalataik szűkebb körét szem előtt tartó munkások, parasztok, fiatalok is kapjanak vonzó politikai tájékoztatást. Dersi Tamás Kátay Antal: Küzdj és bízzál! Komor hegyek kiáltozták: te törpe! Visszhangként jött reá a hang: kiálts! S a vén hársfával titkon összesúgva bíztál, biztattál, újra meg újra kiáltásra nyitottad a szád, s börtönrácsokkal válaszolt hazád. Törpe ... te törpe! — vinnyogott a szél, Jelsebzett mellel védekeztél, s elméd zaklatott idegszálain üveghangon sírt fel a jövő: A fák fölé nősz még emberiség! Hegyek törmelékein is állni fogsz! S a megvakult ég összeroppanó boltívei alatt óriás leszel, ha ömagad alkotsz új törvényt, jogot, ha küzdve küzdesz, s bízva bízol itt. Az úton nemzedékek lábnyoma porlik, óriás hegyekbe mart már az idő, s a fák szikkadt hullái sorban állnak az ősi úton, honnét jövőbe révedt megcsalt életed vibráló fényvirága, honnét jövőbe indult e felnövő világ, — mely nem felejtett emlékezni Rád — hol szóló-hited már kórusok kiáltják. Toronyházakkal markol a jövőbe Ádám, s Évát hiába csalja már szuperszonikus dalokkal Lucifer: szíve alatt kihordja Béke-magzatát. Szentiványi Kálmán: Legenda és történelem Újra olvasta m egy gyűjteményben Illyés Gyula negyvenötös, kádártai riportját. amelyben új gazdák panaszolják, hogy a jutási parancsnokság ménese lelegeli a vetéseket. Negyvenötben földosztó miniszteri biztos voltam Veszprémben. Feltörő forrásként buzgott bennem a, munka. A jutási alakulat parancsnoka, magas, fél karú' ezredes gyanakodva fogadott. Formás beszédet mondtam, hogy megértjük az alakulat ittrekedését — a háború befejezésének örülünk — a parasztoknak úgy sincs igavonójuk, adják ki a lovakat munkára s akkor etetniük sem kell potyán azokat. Ott volt a tolmács, egy szőrmék ember, falusi csizmadia, alig tudott többet oroszul, mint jómagam. Beszédemet igen kurtán „fordította” az ezredesinek. Az viszont hosszan válaszolt, kiabált velem, mintha veszekedne. A csizmadia tépdeste gyér, ősz bajuszát s így intézett el engem: — Nem kapsz lovat, elmehetsz. — Hiszen nem magamnak kéne. — Jobb, ha iszlkolsz. A parancsnok a Donnál vesztette el a jobbját. Biztos ott voltál te is, mi? Eredj, míg szépen vagy, öcsém. Milyen pártban vagy te? Megmondtam. A csizmadia azonban a parasztpártot holmi kereszténypártnak fordította le, mire az ezredes türelmetlenül legyintett s annyit még kérdezett: nem pópa volnék? A csizmadia kituszkolt. Nyikoláj Kolpakov tolmácsa Pável, szőke ungvári fiú. ö hűségesen elmondta, mit szeretnék. Kolpakov gondterhelt lett. — A jutási ezredes kicsit nehéz ember. Nem boldogulsz vele. S én nem adhatok utasítást lóügyben. Hanem tudod mit? Menj el a II. Ukrán Hadsereg parancsnokságára, hátha meghallgatnak. Kaptam autót, Pável lett a kísérőm. A parancsnokság Bécs- ben volt, egy szállodaépületben. Pável végül is elmaradt valahol, engem bevezettek egy hosszú, egyszerűen berendezett terembe. Két tábornok volt ott — s egy ezredes tolmácsolt. Eladdig nem láttam közelről élő tábornokot, ők meg még kezet is fogtak velem. Egyik, a zömök, fekete, mindenfélét kérdezett. Érdekelte, hogy huszonnégy éves vagyok. munkásfiú, író — bár azt, hogy népi író semmiképpen nem értette meg — két könyvem megjelent, most földet osztok Veszprém megyében. Egyszer csak azt kérdezte: — Ön felelősséget vállal azért, hogy ha értesítést küldünk, a parasztok visz- szahozzáik a kölcsönbe kapott lovakat? Mit mondhattam erre? Nyeltem egyet és kihúztam magam: — Felelősséget vállalok. A tábornokok felálltak, a zömök kihúzta töltőtollát, írt néhány sort egy papírosra, fél arasznyi helyet kipontozott, folytatta, végül aláírta, s egy odaperdült tiszt le is pecsételte az írást. A lovakról nem mertem már szólni, azt hittem, amit a tábornok a kezembe adott, afféle kilépési engedély, mert fegyveres őr persze kettő is volt a kapuban. Pável lent csatlakozott hozzám. — Mit végeztél? Vállat vontam és a kezébe nyomtam a pecsétes írást. Pável megölelt, a vállam- ra vert és életrevaló, ügyes embernek nevezett, s olvasta hangosan: az volt a pár sorban, hogy a II. Ukrán Hadsereg parancsnoksága elrendeli, a jutási lovakat adják kölcsön a Veszprém megyei ^gazdáknak munkára, akinek a neve ide van írva, az felelős a lovakért. — Hogy el ne felejtsem, távozás előtt odamutatott az egyik tiszt s a kipontozott helyre be kellett írnom a nevemet. Mikor Pável harmadszor olvasta el bizonykodva az értékes papirost, majdnem el is hittem a dolgot, s ő tisztelettel ejtette ki, hogy az engedély aláírója nem más. mint Malinovszkij marsall. Pável sokkal bol-
