Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
tM3. augusztus is. 6 Vasárnap rr' ■or ALÁO-OTTHON Nagyvárosok divatja Minden, külföldön Járó nő érdeklődéssel figyeli, mit viselnek, mi a divat a külföldi világvárosokban. Olvasóink bizonyára szívesen veszik, — ha most erről szól nyári divattudósításunk. Párizs az európai divat bölcsője. Ez különösen a női divatra vonatkozik. Itt tervezik, itt alkotják meg mindazt, amit nemcsak Európában viselnek, s felölteaek majd a nők. Nos, Párizs*""!! a „divatos nőtípus” karcsú, ruhája derékig testhez álló, és a szoknya körben Prága éghajlata hűvösebb, mint Rómáé. Érthető, ha a divattervezők az időjáráshoz alkalmazkodót kreáltak erre a nyárra. Ez pedig a horgolt ruha, kabát, blúz, kosztüm... Prágában, ezekben a napokban a legtöbb nő szabad idejében horgol. A nagymamák csipkemintáit, a kislánykari „minta-szalagokat” szedik elő, s mintáikat csereberélnek, hogy elkészíthessék az esti fehér, aranyszállal erősített blúzt, á sárga horgolt ruhát. (Harmadik rajzunk.) Rájöttek, a horhuHámző, bő. Ezen a nyáron a legkedveltebb két ruíhatípus. Az egyik a hűvösebb napokra készült ingruha; laza derék, hosszú man- zsettában végződő ujj, kihajtható inggallér, és rakott vagy hólos, letűzött szoknya. A másik ruhatípus meleg napokra, ujj nélkül, körloknisan vagy körben pliszé- zett szoknyával (Első rajzunk.) Ezeket a ruhákat a nagy konfekcióáruházak elérhető áron árusítgolás mennyire sokféle és gaz-! dag lehetőséget nyújt az öltöz-1 ködés variálásához. Berlinben ezen a nyárom ezer-1 féle formában a „matróz stüus” az j uralkodó. (Negyedik rajzunk.) a| ruha alapanyaga jól mosható vá-j szón. A színek: kék, fehér, piros! és sárga. Az új divat nem a tem-j ♦ ♦ « » »MM. « » • » ..»» « ♦ «■' já'k, sőt, aki varrni tud, az átlag méretre kiszabott „ruhát” tasak- ban hazaviheti, — megvarrni. Ami igazán érdekes, hogy a párizsi nők ismét felfedezték a pöty- työs anyagmintát. A rózsaszín alapú, féketepöttyös muszlintól a fehér alapú sárgapöttyös kartonig sokféle szín és pöttynagyság jellemző a nyári ruhákra. A pötty „uralmát” jelzi — már a tavaszi bemutatókon feltűnést, és tetszést aratott —, hogy a ruha mellett a kesztyű, a cipő és az esernyő is fehér alapon feketepöttyös anyagból készült. Ez azonban a divat túlzása, mi egyelőre a pöttyös ruhákat fogadjuk eL Róma napfényes utcáin a nők öltözködésében a színek a legmeg- kapóbbak. A déli éghajlat, a napsütés lehetővé teszi a színek merész alkalmazását. A legtöbb nyári ruha alapja fehér, s a virág- minták korrtúrosan, elmosódottan — vad színekben pompáznak a ruhaanyagokon. Az olasz nők legkedveltebb viselete a kissé karcsúsított szellős, könnyű mosó- anyagból készült „kisruha”. (Második rajzunk.) Kivágása elöl kissé mélyített, hátul azonban derékig fut. Derékon keskeny zsinórpántot használnak öv helyett. Csak ritkán díszíti gallér a ruhát, inkább színes szegés fut körben a nyakkivágásnál, a karöltö- nél és a ruha alján. A gallér mindig fehér, keményített pikéből készült, s — a fiatal lányok — fekete vagy négerbarna szaténmasnit kötnek alá — csokorra. Ezeket a könnyű „kásruhákat* szellős papucs-szandálok, színes nagy fül klips zek és a karon viselt nagy szemű gyöngy-karkötök egé- fc ki. nagyapám nagyon erős ember volt. Az ecetgyárban dolgozott Krausz úrnál; húszegynéhány éves volt, amikor odakei'ült, s a hetvenedikbe fordult, amikor 46-ban vagy 47-ben nyugdíjba ment -r s abban az időben úgy emelte; mozgatta a két-három- hektós eceteshordókat, mint más a pelyhet. s Józsi! így szólította a nagyságos asszony vs meg Krausz úr is, és ha valami külön szívességet tetí, hát kapott == osak úgy =s egy vagy két pengőt. Történt, hogy cirkusz érkezett akkoriban a lóvásártérre. Nagy esemény volt ez a nagy faluban, s miközben felhúzták kinn a ponyvát, az artisták, bohócoki kötéltáncosok lapos stráfko- csin járták be az utcákat, zenebonával, harsány invitációval hívták a falusi nagyérdeműt az esti előadásra. ,,Hát csak tessék; tessék! Minden szám — világszám! Látható majd Miss Rose az ő aligátoraival! A két Ferotti, a lebegő drótkötélen! Samu és Róbert, a zenélő bohócok! Flóra, a mágikus csoda! Alfonz, a lovaglás királya. És a titokzatos Hans, a birkózó, a világ legerősebb embere, aki mindenkivel kiáll a porondra, akinek mersze van. Hát csak tessék, tessék !” Ott állt a gyár kapujában nagyapám is és csak mosolygott, úgy befelé. Még hogy a világ legerősebb embere. Meg hogy kiáll. Hát hiszen majd meglátjuk! Estére azután komótosan felöltözött és kiballagott a lóvásártérre. Jöttek a komák és Hans volt a szenzáció. „Hallod, Józsi! Ezt a németet, ezt a Hansot. Nézzed, oda is ki van festve, ahol be kell menni." Tényleg. A festett plakátról egy irgalmatlan vállas, izmos atléta bámult rájuk, olyan volt a karja, lába, hogy borzasztó. Még a szeme is vérben forgott. A komákkal együtt nagyapám is a kakasülöre váltott jegyet. Felmentek a nyikorgó deszkákon, azután megkezdődött az előadás. gerész-ruha szolgai utánzása, hanem inkább a díszí tőelemeinek, és jellegzetességének okos és ötletes felhasználása. A tengerparti nyári üdüléskor a hosszú nadrághoz matrózblúzt viselnek a nők. Kovács Margit Tasnádi Varga Éva: Esti dal Mákvirág hunyja szép szemét, esti ruhába bújt az ég. Mókusgyerek: is szendereg, szellő járja a kerteket* Őzike fekszik és pihen homályos erdő mélyiben; Harkálymadár azt mondja: Kopp! — Várjuk csak meg a holnapot! Sündisznő mondja: — Itt az est, társaidat most ne keresd! Brummog a mackó: — Este van, fáradtnak érzem már magam. Alszik a hangya, a bogáa* s hold az égen körbejár, lassan tekintget szerteszét, 3 felgyújtja sárga mécsesét. Darázs Endre: Keltetőgép Ez itt meg milyen kotlős? Nem is kettő — négy a lába Csőre sincsen? Szárnya sincsen?..? Csak egy magas bádogláda! Mégis gyöngéden melenget S a tojásokból maholnap A diónyi, csöppnyi csibék Sok ezrivel kicsipognaki »,♦> .♦ - »■ • i A végén jött a Hans. A titokzatos. Senki sem tudta, miért volt az, csak hát titokzatos volt. Meg a legerősebb a világon. A direktor kísérte ki a hippodromra a nagydarab gólemet. Fogta a karját, vezette, mintha attól félne; hogy menten nekiugrik vatiúki/WVWWWVWWWVVWWWN | Nagyapám j wwwwwwwwwww nek a nagy birkózliatnékjában* az meg fújt is, rángatta magát, meresz- gette a szemét (most azt mondanánk rá: csinálta az arénát), egyszóval félelmetes volt még a látványa is. A direktor pedig hozzákezdte: Tisztelt nagyérdemű közönségünk! Itt látható a titokzatos Hans, a világ legerősebb embere, akit a világon még senki sem győzött le. Tizenhét aranyérem tulajdonosa, megjárta Afrikát, Amerikát. Ma este bemutatót tart, de a holnap esti előadáson bárkivel kiáll a falu legerősebb legényei közül, aki most jelentkezik. Aki holnap legyőzi Hansot, a világ legerősebb emberét, egy aranyórát kap jutalmul, íme —* s elővette — ezt az aranyórát lánccal együtt. Hát csak tessék. Lehet jelentkezni! Van legény, aki nem fél, akiben van kurázsi? =-* Menj, Józsi! — mondták a komák nagyapának, de az csak szabódott. Menjetek ti, ha annyira oQavagytok. -4 De amazok csak nem hagyták, tudták róla, hogy fogadásból háromhek- tós tele hordót vitt fel a vállán az ecetraktárba, s két zsák búzát csak úgy a hóna alatt vitt a malomba, még a szeme se rebbent. Hanem a porondon ekkor már nemcsak a direktor *volt meg Hans. Belibbent — kurta szoknyácskában — Miss Rose, most már aligátorok nélkül és ő is csicseregte: Csak háziassony vagyok?! •— Milyen jő neked, te csak háziasszony vagy! — sóhajtottak fel irigykedve barátnőim, amikor két telt kosárral betértem az eszpres szóba, hogy meg- igyaik egy kávét. — Akkor jöhetsz ide, amikor kedved tartja. Bezzeg mi csak lopva szaladhatunk a hivatalból — szóltak, miközben kényelmesen hátradőlve már a negyedik cigarettára gyújtottak. Igen, én ráérek, ezt már reggel is tudtomra adták a sorban állásnál. „Engedjem előre a munkába sietőket!” Mert elvégre mi is az a kis háztartás, többi asszonytársam fél kézzel intézi napi nyolc órai munka után. így csak természetes, hogy amikor elhatároztuk, felépítjük a házat, nekem kellett a mesteremberekkel tárgyalnom, alkudnom és olykor harcolnom. Mert ki más érne rá a családból? És amikor tető alá került a házikó, és kiderült, igen nagy szükség lenne folyóvízre, persze én mentem el Károly bácsihoz, a körzeti tanácstaghoz. — Tudom, fiam — fogadott megértéssel. — De kinek van erre ideje? Elvégre az embernek dolgoznia is kell! Nekem volt, és így én folytattam a talpalást, méghozzá olyan eredményesen, hogy az egész utca megkapta a vizet i.,Ha már van vizünk és itt állnak a fák, neked igazán nincs más dolgod, fiam — nyugtatott meg a párom —, kicsit utánanézhetnél a kertnek...” Hát utánanéztem. Meg kellett tanulnom a nyesést, permetezést. Pista fiam közben gyengén állt oroszból. Mentem, beiratkoztam egy orosz tanfolyamra, és ha többet nem is, de annyit elértem, hogy egy leckével mindig előbbre voltam Pistinél, s Hát nincs ebben a faluban ofyem legény, akinek bátorsága volna? A komák szeme kiguvadt a nézéstől, nagyapám meg csak újra elmosolyogta magát. így már más! Egészen más! Csöndesen felállt, de nem ment a porondra, hanem hátra, a cirkuszos kocsikhoz és ott megszólított egy lé- zengőt. ■—* Hívja csak ki a direktort (odabent már a bemutatóval produkálta magát a Hans). Csak annyit mondjon neki, van jelentkező holnap estére. Jött a direktor. Lelkendezve, kávé- szin köcsögkalapban és kedves barátomnak szólította nagyapát. Vele volt a Miss is, csak úgy ragyogott a fogsora, mikor bátorkodva odanevetett, így volt, na! — Hanem csak annyit mondok =? szólt a nagyapám — nehogy megmondják a nevem. Mert, ha édesanyám megtudja, hát felgyújtja a cirkuszt, engem meg agyonvág. A direktor mindent megígért és másnap tele volt a falu festett plakáttal, hogy: „Ma este (s itt nagyapám nevét írták ki öklömnyi betűkkel) a falu legerősebb legénye megmérkőzik a cirkuszban a titokzatos Hanssal, akit még senki sem győzött le. A győzelem díja: egy aranyóra. Szenzáció! Szenzáció! Az előadás este 8 órakor kezdődik. Jegyváltás a pénztárnál. Helyárak 50 fillértől 20 fillérig.” Ette a méreg nagyapámat. Csak édesanyám meg ne tudja, és azután eljött az este. A mérkőzés. A szenzáció. A direktor birkózótrikót adott, meg cipőt. ~ Minek az énnekem — mondta nagyapám. — Csak a kabátomat jog- ják meg a mellényt. Megszólalt a gong, felharsant a zene, a direktor béjelenteite a ncgy számot, és már ott is álltak szemben a porondon a Hans, meg nagyapám. Mkérdezhettem őt. Ha már benne voltam a tanulásban, elővettem a régi tankönyveimet. Geometria a kedvenc tárgyam volt. A férjemnek is segítettem a tanulásban. Elvégre, hogy fest a gyerek szemében, ha az apja megbukik? Miután Pistike sikeresen lelevizsgázott, teljesítenem kellett régi ígéretünket, hogy veszünk egy Mskutyát. És nem akármilyet. A család körülcsodálta, de az ápolást természetesen rám bízták, elvégre kinek van erre ideje, ha nem egy háziasszonynak? De hogy mennyi az időm, ezt Évikétől, a húgomtól tudtam meg, aki a következő kívánsággal állított be hozzám: — Külföldi rokonaink érkeznek, természetesen mindent látni szeretnének. Tudni kellene, mit nézzünk meg? Neked igazán annyi időd van, utánanézhetnél! Felkerestem az idegenforgalmi irodákat, tanulmányoztam a könyvtárakat. Az idegenvezetés kitűnően sikerült — s meghívták — Évikét, nekem pedig azt mondták nagylelkűen: „Kár, hogy neked nincsen időd!” Persze, nincs ideje egy szegény háziasszonynak, akinek fizetés nélküli szabadság sem jár. De mennyi öröm érte a családunkat! Évike külföldre utazik, Károly bácsi díszoklevelet kapott a csatornázásért. Apát meghívták a kertészeti Mállítás- ra — a szép barackjainkért. Csak velem nem törődik senki. Még Samu sem, a kutyánk. Mert amióta első díjat nyert a kutyaMállításon, rám sem ugat. Miért is tenné? Azóta bizonyára már ő is „megtudta”, hogy „csak háziasszony'’ vagyok! Rákosi Edit ♦♦♦♦» »♦» A zsűri === mert hogy ttz is volt =* az egyik páholyban foglalt helyet. összecsaptak. Markolászták egymást. Kemény keze volt a Hansnak; értette a dolgát. Fújt, hörgött is egyet- egyet, már csak a mutatvány kedvéért is. Még azt is hihette: ugyan mit akar ez a falusi bugris itt, csizmában; ingben, velem, az izomemberrel. Támadott, megforgatta erre is, arra is nagyapámat. A közönség. felnevetett. Vigyázz, Józsi! Kiráz a nadrágodból. Hinnye; a csillagos minaensc- gét. Hát buksengelő bohóc vagyok én? És ekkor nagyapám oldalról elkapta a Haiís derekát. Átölelte, s a nagy testet felemelte a levegőbe, hogy a iába sem érte a földet, s megszorította. Csak úgy lassan, aztán még jobban. Az meg próbálkozott mindennel. Kapálózott, rázta magát, fordulni akart, de abban a fogásban nem tehetett semmit. Nagyapám meg csak préselte; szorította, ropogtatta a csontját, míg a nagy test el nem áléit a keze között. Akkor még felemelte egy kicsit, és úgy odavágta a fűrészporos földre, hogy ottmaradt. Nem is hallotta a közönség hatalmas hangját, csak a nadrágját porolta le szépen, topogva leverte csizmájáról a port, s ment a mellényéért, a kabátért. A zsűrinek pedig csak úgy visszaszólt: Azt az órát == azt csak tiltsák meg maguknak! Még ránézett a fűrészporban fekvő Hansot körülálló cirkuszosokra, s indult kifelé. Miss Roset, aki az ajtó mellett állt, már észre sem vette. * * * Meghalt nagyapám. Nyolcvanhat éves volt. Addig senki sem győzte le. Csak akkor: az idő, a halál. Sokszor elmondta ezt a történetet. — Majd írd meg egyszer, kisfiam. Hát most megírtam. Dér Ferenc
