Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-10 / 161. szám

Július 10. 3 Szombat Célprémium az aratóknak Figyelemre méltó dolgot kezde­ményezett a dévaványai Arany­kalász Termelőszövetkezet. Az aratási munkákban részt vevő legjobb kombájnvezeiőknek és ara tógép-kezelőknek a betakarítás gyors és szemveszteségmentes be­fejezésére célprémiumot írt ki. A célprémium elnyerésének több feltételt szabott. Ilyen a két szá­zalékon aluli szemveszteség, a 10 centiméternél alacsonyabb tarló, a kombájnszalma egyenes sorba való rakása, törött szem nélküli cséplés, továbbá tűz. és baleset- mentes munka a betakarítás egész időszakában. Azok a kom­bájnvezetők, akik az előbb em­lített feltételeket SZK—3, SZK—4 géptípussal 450 holdon, a Balaton kombájnnal 220 holdon, valamint ÁCD és Velence kombájnnal 180 holdon teljesítik, a kombájnvezető 500, a segédvezető 400, a kombájn­hoz beosztott személyek pedig egyenként 400—400 forint célpré­miumot kapnak. Az aralógéppel dolgozókat is premizálják, amennyiben 170 hold teljesítményt elérnek, 10 centimé­ternél alacsonyabb tarlót vágnak és a kötetlen kévék száma nem haladja meg a 2 százalékot, vala­mint, ha baleset- és tűzmentesen aratnak. Az első helyezett arató- gép-vezetőnek 500, a másodiknak Vízműtársulást hoztak létre Csabacsűdön Az elmúlt hetekben lelkes szer­vező munkával a csabacsűdí köz­ségi tanács és a helyi népfront- bizottság vízműtársuiást hozott létre. Az új, egész községet átfogó törpevízmü csatornahálózatának építését ezekben a napokban kez­dik el. A vízműhöz szükséges kút már elkészült. A csatornák, vala­mint a törpevízmű építési munkái­ból a lakosság is kiveszi részét. Ha elkészül a hálózat, csaknem 3 ezer lakó számára ad vizet. 400, a harmadiknak pedig 300 fo­rint, a munkagépkezelöknek pedig [ 400, 300, 200 forint prémiumot utalnak ki. Jutalmazzák a rakodómunkáso­kat is. Az aratás befejezéséig a legtöbb tonnád lométert teljesítő szállítójármű vezetője és rakodó­ja abban az esetben nyeri el a célprémiumot, * amennyiben a szemszállítást a kombájntól csor- gásmentesen oldja meg, ugyan­akkor a KRESZ szabályait betart­ja. A szállítójárművek célpré­miumát az első négy helyezett esetében vontatóvezetőnél 500, 400, 300 és 200 forint, a három ra­kodó prémiumát pedig személyen, ként 400, 300, 200, illetve 100—100 forintban állapították meg. A termelőszövetkezet vezetősé­ge nem feledkezett meg a szere­lőműhely dolgozóiról, a kovácsok és a bognárok premizálásáról sem. Nyolcszáz forint céljutalmat álla­pítottak meg a gyors, a pontos és lelkiismeretes javítási munkáért, melyet a tsz ellenőrző bizottsága és az üzemegységvezető javaslata alapján az igazgatóság ítél oda a betakarítás befejezésekor. Visszaszerezték a bizalmat a kondorosi Leninben A kondorosi Lenin Tsz 4500 hold földet mondhat magáénak, melyből 3800 hold közös szántó. Bár az össztaglétszám 660. mind­össze 250-re tehető azok száma, akik állandó munkásai a termelő- szövetkezetnek. Azzal sem dicse­kedhetnek, hogy sok a fiatal, mert mint azt Zsjak András, a tsz párt­titkára elmondta, sok az idős és a nyugdíjas. Az viszont közis­mert, hogy ennek ellenére az idén elnyerték a Minisztertanács oklevelét. Az is közismert — hi­szen annak idején lapunkban is megírtuk —, hogy néhány évvel ezelőtt úgy beszéltek a kondoro­si Lenin-ről, mint a megye egyik legrosszabbul gazdálkodó szövet­kezetéről. Országos elismerést szerezni nem kis dolog, s hogy egy rossz tsz hogyan lehet jó, arról Zsjak Andrással beszélgettünk. Az előzmények — Mindenekelőtt néhány szó­val az előzményekről. 1959-ben két tsz-ből lettünk egyek, ami az első időszakban nem volt szeren­Cikkiinli nyomán: Megvizsgálták a tárolásra átvett állami készlet sorsát Sok volt a korábbi két tsz tagjai között a nézeteltérés, a meg nem értés, a viszálykodás. Anya­gilag nem álltunk jól. Termelési eredményeink kedvezőtlenek vol­tak, s 1961-ig vergődtünk. 1962- ben a szárazság miatt tovább rom­lott a termelőszövetkezet helyze­te, s mivel a tervezett munkaegy­séget sem tudtuk kifizetni, a tag­ság bizalma erősen megromlott. 1962—63-ban nagyarányú gépesí­tési beruházás történt, majd az eredmények javítása céljából kombinált bérezésre került sor, ami annyit jelentett, hogy ter­ményben és pénzben fizettünk. Addig eljutottunk a különböző variációkkal, hogy a tervezett bé­rek 76 százalékát ki tudtuk fizet­ni és emellett tartalékoltunk, ami az 1964-es évben kamatozott. A problémák nem oldódtak meg, mert a személyi ellentétek a tsz- elnök és a pártszervezet között egyáltalán nem volt hasznára az egyesült szövetkezetnek. Az egész­ségtelen kapcsolat odavezetett, hogy a vezetőség teljesen elvesz­tette a tagság bizalmát, s a tagok egyre türelmetlenebbek lettek. A kialakult anarchikus helyzetből sem a tsz vezetősége, sem a párt- szervezet nem találta meg a ki­utat, viszont a bajok sokasodtak. Azért, hogy a teljes csődöt meg- j mellébeszélést, megkövetelik a problémákat, majd ezentúl gon­dosan ügyeljünk a végrehajtásra. A pártvezetőség megszüntette az önkényeskedést, kialakult az a jó gyakorlat, hogy egy határozat meghozatala előtt a vezetőség ala­posan megvitatta a tervezett in­tézkedést. majd a taggyűlés elé terjesztette, s csak a tagság jóvá­hagyásával és együttműködésével fogtunk azok valóra váltásához. Nggyon jó hatással volt a tagság­ra az is, hogy egyes fontos gaz­dasági kérdések megvitatására mindig meghívtuk a tsz gazdasági vezetőit, s rendszeresen beszámol­tattuk őket. így lehetőség volt ar­ra, hogy a tsz-tagság s a párttagok közvetlenül tájékozódjanak egy- egy őket érintő kérdésben. Nincs mellébeszélés Elmondhatjuk azt is, hogy ma már ott tartunk: a tagság vélemé­nye teljesen megváltozott. Volt olyan időszak, amikor a pártszer­vezetet szükséges rossznak tar­tották, ma viszont igénylik segít­ségét. Megváltozott a taggyűlések arculata is. Korábban a taggyűlé­sek teljesen ellaposodtak, lényeg­telen kérdésekkel foglalkoztak, ma viszont csak olyan kérdés sze­repel, ami a tsz életét érinti. Meg­tanultak az emberek bírálni, és segíteni. Ma már nem tűrik a akadályozzuk, őrségváltást kellett végrehajtanunk. Tisztújítás Lapunk július 3-i számában: Fele tét tél; az államtól tárolásra átvett takarmányt címmel közle­ményt jelentettünk meg. Ennék alapján a békéscsabai városi ta­nács vizsgálatot rendelt el a mu­lasztás körülményeinek tisztázásá­ra. A vizsgálatot július 7-én, csü­törtökön Palyik Györgynek, a vá­rosi tanács vb elnökhelyettesének vezetésével az érdekeltek együtte­sen tartották. Megállapítottak, hogy a békés­csabai Szabadság Tsz 2350 mázsa, a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz pedig 1000 mázsa kukoricát ott állt szemtől szembe Nendaká- val. A szemüveges, rosszarcú fér­fi a függetlenség kikiáltása előtt az Otraco belga cég, majd az an­gol Sedec tisztviselője volt. An­nak idején maga is gyakran ült a leopoldviliéi Ndola börtönben. Azokkal ellentétben azonban, akiket most ő küld oda, Nendaíka nem politikai meggyőződése miatt került a rács mögé, hanem közön­séges sikkasztásért. Ngndaka első szava ez volt. — A maga útlevele érvényte­len! Hohlov tiltakozott, mire Nen- daka elvette tőle okmányait, fel­lapozta az útlevél vízumrovatát. Valóban ott állt a pecsét: a be­utazási engedélyt kiadta a Kongói Köztársaság brüsszeli nagykövet­sége. — Érvénytelen! — mondta Nendaka, s egyetlen tollvonással áthúzta a vízumot. Aztán csönge­tett: — Táborba vele! Hohlovot két évvel ezelőtt egy­szer már lecsukták Kongóban, de akkor utólag a külügyminisztéri­um hivatalosan bocsánatot kórt: félreértés történt, Nendaka appa­rátusa még kezdő... Ha netán így volt is, ma már — nem az. Le a ruhát!1 Hohlov jón hová viliében tön van: találgatni kezdte, va- csukják majd. Leopold- ugyanis többféle bör- kormány, tartományi, katonai, sót törzsíőnöki hatás­körbe tartozó. Az egyik börtön felügyeleti szerve — a külügy­minisztérium! Külön fegyintézete van Mobutu hadseregfőparancs­noknak és persze külön Nendaká- nak. Hohlovot mindenesetre megbi­lincselték, iratait és pénzét el­vették. Aztán ismét gépkocsira rakták. Estére az autó egy őrbó- dehoc ért. Piszkosszürke egyen­ruhás, rohamsisakos, fegyveres, gumibotos csendőrök álltak kö­rülötte. Hohlov megjelenése ha­tározott érdeklődést váltott ki be­lőlük: ide nemigen hoznak fehér embert. Az újságírót egy terembe vitték. — Le a ruhát! — hallotta. Hoh­lov tiltakozott: egyszer mér meg­motozták. — Az igazi motozás csak most kezdődik — hangzott a válasz. — Ez itt Luphungoula. Talán hal­lotta Camp Luphungoula hírét? Hát ehhez tartsa magát... Következik: Maga a pokol.«. adott el a Békés megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vállalat­nak, melyet a tsz szerződés alap­ján tárolt. Ebből a mennyiségből a Szabadság Tsz 1917 mázsát, a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz pedig 424 mázsát adott át. A vizsgálat fényt derített arra is, hogy mindkét tsz ugyanakkor igénybe vette a kukoricáért járó iakarmánytápot, melyet feletettek. Sót a Magyar—Csehszlovák Barát­ság Tsz július 7-ig három és fél vagon takarmánykölcsönit is fel­használt. A Szabadság Tsz-l a vá­rosi tanács vb mezőgazdasági ősz. taiya 100 mázsa korpajuttatásban részesítette. A bizottság az előbbi­ekben említett mennyiség erejeig helyt adott a közleményben meg­jelent állami készlet feletetésé­nek a Magyar—Csehszlovák Ba­rátság Tsz eseteben. A Szabadság Tsz függőben levő 433 mázsa ku- koricatételóre a következőkről tájékoztatták szerkesztőségünket: Megvizsgálták a termelőszövet­kezet könyvelését és megállapí­tották. hogy 433 mázsa kukorica­tartozás a gabonafelvásárló és malomipari vállalat részére fenn­áll. E tartozás végső soron azért sodorta kellemetlen helyzetbe a közösséget, mert a gazdaságon be­lül, továbbá a gazdaság, valamint a vele szerződéses alapon együtt­működő gabonafelvásárló és ma. lomipari vállalat között a bizony­latolási fegyelem laza volt. Az el­szállított kukoricatételeket nem egyeztették, ugyanakkor a tsz nem kísérte figyelemmel a könyvelés­ben nyilvántartott és a kukorica­tárolóhelyen ténylegesen meglévő készletet. Amennyiben az ellenőr­zést nem mulasztják el, időben megállapodást köthettek volna, amely szerint a 433 mázsa kuko­rica helyett árpát adnak a takar­mánytápért. A szövetkezet július 7-én óárpából jelentős készlettel rendelkezett. A vizsgádat végén a tsz-ek, va­lamint a gabonafelvásárló és ma­lomipari vállalat között a szállí­tásból elmaradt 1009 mázsa kuko­rica Dőífttadásánafc módjáról meg- állebooaa jött létro, Ottóéi Károly 1963 őszén olyan határozat szü­letett, hogy mind az elnököt, mind a párttitkárt fel kell men­teni, s ez a határozat 1964 tava­szán végre is lett hajtva. Ettől kezdve megindult az egészséges fejlődés. A^ pártvezetőség rögtön hozzáfogott a tagság bizalmának visszaszerzéséhez. Elsőként annak vetettünk véget, ami a korábbi gyakorlat volt, hogy a vezetők ki­magyarázkodással keressenek mentséget hibáik leplezésére. Az új vezetőség világosan látta ugyani®, hogy az efféle eljárás nemhogy növelné a pártszervezet­tekintélyét, hanem egyenesen rombolja. Ilyen körülmények kö­zött dolgozni nem lehet. Mert ugyan mit ér az olyan párt veze­tőség. amelyiket a tagság nem tá­mogat semmit. Kollektív munka A pártszervezet elsődleges fel­adata az volt, hogy megfelelően tájékozódjon, majd ezt követően reálisan tárja fel a problémákat a taggyűlésen. Olyan napirendi pon­tokat tűztünk ki, amely az egész tsz gazdasági fejlődésére vonatko­zott s ez jó hatással volt. Fő cé­lunk az volt, hogy bevonjuk a tagságot a határozatok végrehaj­tásába, együtt vitassuk meg a pontos tájékoztatást. Egy példát hadd mondjak el ezzel kapcsolat­ban. Alkalomszerűen motorokat vásárolt a tsz vezetősége. Mivel hozzá voltak szokva a rendszeres tájékoztatáshoz, a következő tag­gyűlésen a vezetőségtől számon kérték a vásárlás indokoltsága jogosságát. Mi elismertük ezt, de az esetben kényszerhelyzetben voltunk. Ezt a tagság meg is értette. Taggyűléseket eddig kéth a vön­ként tartottunk, a tagság viszont havonként igényli. Azt hiszem, ez igen pozitív eredmény. Talpra álltak Néhány szót a nyári feladatok­ról. A pártszervezet a júniusi tag­gyűlésen értékelte az első fél év eredményeit, majd ugyané tag­gyűlésen vitattuk meg a nyári tennivalókat. Sorra vettük az egyes területeket, ismertettük a feladatokat, majd közösen meg­határoztuk a tennivalókat, egé­szen a brigádokig lebontva. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a munka jól halad, a tagság han­gulata jó. A tsz minden tagja tudja, az oklevél kötelez és bíznak vezetőikben. Talpra álltunk, sike­rült leszámolni a korábbi hibák­kal, de ez nem tesz bennünket eibizakodottá. Nagy feladatok áll­nak előttünk, melyben szeretnénk eredményesen, s méltóképpen helytállni. \ Háló Ferenc A SZABADKfGVÓSI MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM LEVELEZŐ TAGOZATA az első osztályba jelentkezéseket elfogad. IX. hó 20-ig jelentkezhetnek azok a tovább­tanulni kívánók, akik a gyulai járásban vágy Békéscsaba körzetében laknak, 17. életévü­ket betöltötték, 8 általános vagy azzal egyen­értékű iskolai végzettséggel és kétéves szak­mai gyakorlattal (szakmunkásvizsgával) ren­delkeznek. Jelentkezés személyesen vagy írásban a technikumban. 301

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents