Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-10 / 161. szám
M65. július 10. 4 Szombat Vállalják az új kockázatát Konok, állhatatossággal marják a bánya meredek partfalát a „bagger” kanalai. Lentről felfelé kúsznak, aztán üresen megint visz- sza. Körbe-körbe. Végeláthatatlan láncolata a fogaknak harapja a nedves agyagot, a kotrógép tetejéről fürge szállítószalagra köpi. Innét került az adagolószekrénybe, ahol fűrészport és szénpernyét kevernek hozzá. Aztán gépek formázzák, szabdalják. A sárból tégla lesz. És ekkor lép közbe az ember. Eddig csak irányította, ellenőrizte a gép munkáját, ezután már ő dolgozik. Puszta kézzel. Feszülnek az izmok, keményedik a bőr a tenyereken — naponta sok ezer téglát megmozgatni nem gyerekjáték. Békés megye — és az ország — majdnem valamennyi téglagyárában kézzel rakodják le, s föl a nyers téglát; telepítik a különböző szárítóhelyekre, legvégül pedig a kemencékbe. Egy- egy munkás napi teljesítményét tonnákban lehet csak kifejezni. S a munka télen, nyáron szabad ég alatt folyik. A kotrógép nem fárad, az ember azonban kíméletre szorul. A nagy kísérlet küszöbén — Az építőanyag-gyártás hagyományos módszereit nem lehet korszerűsíteni? — Nemcsak lehet, kell is! — mondja Berki elvtárs, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója. — Hogyan készül a korszerűsítésre az iparág? — Harmadik ötéves tervünk során hat, teljésen gépesített, elektronikus berendezésekkel vezérelt, önműködő téglagyárat létesítenek az országban. — Milyen feladat jut ebből megyénk vállalatának? — Úttörő munka. Vagy, ha úgy tetszik; a kísérleti alany szerepe. Mezőberényi i. számú gyáregységünkben építettük fel az automata üzem prototípusát. Mint az újság is megírta, július 5-én került sor a teljes berendezés műszaki átadására. — Mit várhatunk az új típusú gyártól? — Forradalmasítja a termelést. Megszűnik a munka idényjellege, a dolgozóknak nem kell nehéz fizikai munkát végezni a szabadban, alig befolyásolja a gyártást az időjárás, emelkedik a termelékenység, biztosítható a készáruk egyenletes, jó minősége. Egyébként a téglaipari dolgozók körében is bizonyos minőségi változásokat okoz majd a korszerűsítés. Hiszen segédmunkások, betanított munkások helyett mind több gépészre, elektromos szakemberre, technikusra lesz szükség. Ez a fejlődés útja. Miért nem kap prémiumot Gyuricza Imre? Nehogy azt gondolja bárki, hogy a fejlődés útja nyílegyenes és nem rejt buktatókat. Itt van például azoknak az embereknek a gondja, akiknek keze munkájára nem lesz szükség, mert dolgozik helyettük a gép. A gond nemcsak őket nyomja, a vállalat vezetőségét is. Szerencsére a fejlődés fokozatos, nem máról holnapra változnak a dolgok, s munkaalkalom akad bőven. A mezőberényi üzemet — mely évek óta az új műszaki megoldások kísérleteinek színhelye — két ember vezeti. Az egyik idős, becsült, tapasztalt szakember, a másik fiatal, képzett és vállalkozó kedvű. Gyuricza Imre és Kopp Szilárd. Egyben hasonlítanak: mindketten szívesen vállalják az új kockázatait. Nem kis dologról van szó. A régiivei, a begyepesedett szokásokkal, néha saját munkatársaikkal kell harcolni. Ismeretlen sűrűségben biztos ösvényt taposni. S mi a fizetségük? Gyuricza elvtárs harmadik éve — mióta ebben az üzemben dolgozik — nem kapott prémiumot. A műszaki fejlesztés szép dolog, lelkesíti az embert, elengedhetetlenül fontos a népgazdaságnak, de erőket szív el a napi termelésből. És a gyártási program teljesítéséért adják a pénzt. A vállalat úgyszólván saját kapacitásából építette fel a kísérleti üzem berendezéseit. A munkák bizonyos szakaszában a mezőberényi gyár csak félgőzzel tudott dolgozni. Arra az időre például, amíg az automata gépeket szerelték, teljesen le kellett állítani a termelést. Nagyrészt ez az oka, hogy a herényi I-es üzem négymillió-háromszázezer helyett csak hárommillió-négyszázkilencven- hatezer, úgynevezett B—30-as téglát gyártott az idei első fél évben. A körülményeket mindenki megérti, az elismerés, az erkölcsi megbecsülés nem hiányzik, a boríték mégis ott tartalmasabb, ahol régi módszerekkel — tehát zökkenőmentesen — folyik a munka. A műszaki fejlesztés ösztönzői még sok esetben nem egyértelműen hatnak. Szerencsére a korszerű téchnika híveit nemcsak kizárólag az .anyagi ösztönzés” sarkallja. A szóban forgó beruházások tervezését — mivel nem kaptak erre a célra szakembereket — házon belül, a vállalat hét mérnöke készítette. Ha bérbe adják a munkát, szerény számítások szerint is több mint 100 ezer forintot kellett volna fizetni érte. A mérnökök átlagosan 2—2 ezer loríntot kaptak a túlmunkáért. A tervezők mellett csak a dicséret hangján szólhatunk a kivitelezőkről, az üzem munkásairól. A vezetőség véleménye szerint nehéz eldönteni, kik dolgoztak lelkesebben, kik végeztek jobb munkát: a kőművesek, a lakatosok vagy a villanyszerelők brigádjai? Ami tavaly ilyenkor még papírra írott terv volt, az ma lüktető, eleven valóság. Mindez őket dicséri. Kerülnek bosszantó akadályok is az úttörők lába elé. Az úgynevezett adagólószekrény egy régi bányagödörben van felállítva, a talajvíz elöntéssel fenyegeti, s nem lehet célszerűen tárolni körülötte a nyersanyagokat. így például hiába szerellek fel vákuumszívó berendezést a fűrészpor öm- lesztésére, a tárolóhely távolsága miatt használhatatlan. Körülményes módon és baleset- veszélyes helyen kell csillékkel tologatni a fürészport. A központtól több megértést vártak, hogy gyorsabban lehessen intézkedni az adagoló megfelelői áthelyezéséről. A keringető ventillátorok kérdése már kooperációs probléma. A Szellőzőberendezések Gyára csak 1966-ra igazolta vissza a nélkülözhetetlen levegőkeverők megrendelését. A téglagyár műszaki gárdája nem esett kétségbe, saját javítóműhelyükben, elfekvő anyagok beszerzésével megoldották. A legnehezebb megküzdeni saját magunkkal Az is előfordul, hogy éppen azok torpannak meg egyben-más- ban, akik legjobban harcolnak az újért. Gyuricza elvtársék, az automata üzem vezetői kardoskodnak amellett: a szállítószalagok helyett állítsák vissza az ősrégi rendszert, csillékkel hozzák fel az agyagot a bányából, mondván: „A mi mélyművelésű bányáink túl nedvesek, különösen, ha leesik egy kis eső. A szállítószalag görgőit eltörni a sár.” Pedig erre is van megoldás. A vállalat központjában azt tervezik, hogy PVC-fóliával védik majd esős időben a bányafal felső rétegeit, ötletes elgondolás. Sokkal ésszerűbb, mint visszatérni a régimódi, nehézkes csillékhez. Hiába: a maradi, a megszokott — szívós kullancs. Be fészked magát az ember gondolkodásába, s nehéz megszabadulni tőle. Az újért nap mint nap meg kell vívni kis csatáinkat. Az a legnehezebb, amikor saját magunkkal. A mezőberényi üzem hatalmas csarnokában az ember irányításával fáradhatatlanul serénykednek az „okos” gépek ... Tovább léptünk a holnap felé! Vajda János Három arany fokozat a megyei népi zenekari fesztiválon A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, Békéscsaba város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága és a Békés megyei MÉSZÖV pénteken rendezte meg a Békés megyei népi zenekarok fesztiválját. A zsűriben szaktekintélyek foglaltaik helyet: Kozák Gábor József prímás, zeneszerző, a Népművészet Mestere, Rossa Ernő zeneszerző, a Népművelési Intézet munkatársa, Harmath László, az Országos Szórakoztatózenei Központ képviselője, Boross Jolán, a Magyar Rádió és Televízió népdalénekese és Szemenkár Mátyás, a megyei tanács népművelési felügyelője. Hosszas vita után született meg a helyezés. A zsűri nem osztott első, második, harmadik dijat, hanem a részletes elbírálás után három aranyérmet, két ezüstöt és egy bronz fokozatot adományozott. Aranyérmesek: Dányi György és zenekara Gyula, Palotai Miklós és zenekara Békéscsaba. Ungvári Aladár és zenekara, Békéscsaba. Ezüst fokozat: Borai Gyula és zenekara, Orosháza, Dobrai Zoltán és zenekara, Gyoma. Bronz fokozat: Rácz Zoltán és zenekara, Békés csabá. Dicsérő oklevelet kapott a mezőberényi művelődési ház népi zenekara Szabó Gyula vezetésével. A felsorolás nem helyezési, hanem betűrendi sorrend, mert a minőségben csak apró eltérések voltaik, így minősítésük csaknem azonos. Eredményes munkaverseny a vasutasnap tiszteletére A vasutasmap tiszteletére me- gyeszerte munkaversennyel, ünnepi műszakkal, a tervek pontos teljesítésével készülnek. A békéscsabai vasútállomás dolgozói az első félévi tervet élüzem szinten teiljesítették. A személyvonatok menetrend szerinti indítását a vállalt 90 százalékkal szemben 94, a vonatközlekedési tervet 66 százalék helyett 74, a tehervona- toik menetrend szerinti indítását pedig 66 százalék helyett 80 százalékra teljesítették. A fenti eredményekhez jelentősen hozzájárultak a versenyben részt vevő brigádok. A szállítmányozási szolgálatnál megszilárdult a munkafegyelem. A Dózsa György brigád ennél a szolgálati ágnál elnyerte a szocialista címet. A pályafenntartási főnökség dolgozói az óratervet a 98 százalék vállalással szemben 100 százalékra, a forinttervet pedig a vállalt 120 százalékkal szemben 125 százalékra teljesítették. A vasutasnap tiszteletére 5 újítást nyújtottak be, amelyeknek elbírálása folyamatban van. Békéscsabán a IV-es és a XV-ös szakasz dolgozói lelkiismeretes munkájukkal segítették az élüzem szint elérését. A' XV-ös szakasz dolgozói, valamint a festőbrigád vállalta az állomás kijárati és a III. osztályú várótermek festését. Ezt a munkát befejezték. A MÁV-fűtőház szintén figyelemre méltó eredményt ért el az első félévi terv teljesítésében. A szénmegtakarítást 105 százalékra teljesítették. A kocsiszolgálatnál öt brigád versenyzett a Szocialista üzemrész címért, amit ki is érdemeltek. A fűtőházban 23 brigád vetélkedik egymással, s ennek a mozgalomnak is tulajdonítható, hogy a feladatokat élüzem szinten teljesítették. A mozdonyvezetők közül Barta László és Forrás Mihály 109, illetve 112 százalékra teljesítette szénmegtakarítási tervét. Az élüzem szint követelményeinek megfelelő tervteljesítéshez jelentősen hozzájárultak a szertár, az építési főnökség és a GV fűtőház dolgozói. Boldizsár Gyula Gergely Mihály: IDEGENEK Regény A BÉKÉS MEGYEI VEGYESIPARI VÁLLALAT kárpitos részlege, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 53 sz. a lakosság szolgálatában • SEZLONOK, ÁGYBETÉTEK, REKAMIÉK, FOTELEK, SZÉKEK, ROLETTÁK elkészítését, javításait és egyéb kárpitosmunkák gyors, pontos elkészítését vállalja, t 26. Fölidézte azokat a napokat. Kórházban feküdt öt hétig epeműtéttel. Súlyos volt az, operáció, de szerencsésen felépült, pár nappal még előbb is bocsátották haza, mint korábban közölték vele, s ahogy megírta férjének. így tehát egyedül kellett utaznia. Még gyönge volt, ezért nagyobb erőfeszítés nélkül elviselte. Késő estére ért haza a faluba, már aludtak. Pontosan ilyen meleg májusi éjszaka volt, s ő akadálytalanul bejuthatott az udvarba, a kutya nem ugatta meg, bejutott a házba, mert az ajtót kitárták éjszakára. Idegen női hang fogadta, az ágyuk felől hallatszott: „Ki az?” Aztán felriadt a férje is, ő pedig felkattintotta a villanyt és meglátta ágyukban az idegen asszonyt, aki arcát eltakarva futott hátra a kis kamrába. Férje másodunokatestvére volt, látogatóban tar. tózkodott náluk. Nem feküdt le azon az éjszakán, pedig anyósa vigasztalta, csitította, ne sírjon, ne vegye úgy a szívére. Férje kikárom- kodia magát a sírós, érzelgős asszonyokra, aztán a fal felé for. dúlt és elaludt. Reggel köszönés nélkül ment el az állami gazdaságba, ahol akkor a gépjavítóban dolgozott. Ö pedig összecsomagolta legszükségesebb holmiját egy bőröndbe, s amikor anyósa, apósa a kertben foglalatoskodott, fogta a gyereket és megszökött vele. Ide hozta a fiát, föl a Pokolhegyre, apjához, tudta, zokszó nélkül helyet ad nekik. Ügy is történt, de aztán a férje pár nap múlva megjelent és úgyszólván visszalopta a gyereket. A bíróság a tárgyaláson az ő hibájából mondta ki a válást, azon a címen, hogy bizonyítható okok nélkül szüntette meg a házastársi viszonyt. Fiát az apának ítélték. Valóban, helyesen cseleke- dett-e? Talán szemet kellett voL na hunynia férje dolgai felett, s csak a fia érdekét nézni. Hiszen így teljes mértékben a gyerek fizetett akkori elhatározásáért, a válásért, mert igazi szülői otthon, s anya nélkül nőtt fel. Nem, nem hibáztathatja a fiát, hogy ilyen. Ilyenné formálták a magányos esztendők, az anya nélküli gyermekkor, kamaszkor. De követelheti-e a gyermek az anyjától, hogy az ő érdekében mondjon le a saját életéről, vegyen tudomásul megalázó tényeket csak azért, hogy a családot a gyermek miatt összetartsa? Nem teljesíthetetlen, embertelenül nagy ár-e valakitől ilyet követelni? És egyáltalán; még ha az a kisgyermek képes lett volna is mindezt így megkövetelni, neki magának lett volna-e ereje, hogy teljesítse a követelést? Hogy kitartson olyan férfi mellett, amilyen a férje volt? Most úgy érezte, fia egyéniségének megismerése után Is úgy érezte, nem tudta volna megtenni, nem tudott volna együtt élni azzal az emberrel. De talán a gyermekért kellett volna követelődzőbben harcolni, hogy neki ítélje a bíróság?! Mindent elkövetett ezért, sajnos, a tények látszólag ellene szóltak, mert férje hűtlenségét nem bizonyíthatta, egyetlen tanúja sem volt; természetes, hogy anyósáók is fiuk mellett vallottak. Minden erejét kimerítette a későbbi pereskedés, melyet azért kellett folytatnia, hogy első férje megengedje az időnkénti lá- ; togatást. A szüntelenül zúgó gyárak felől időnként előrenyomultak a gázokkal mérgezett füstfelhők,
