Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-04 / 156. szám
S96S. Julias 4, 1 Vasárnap Szépülnek az orosházi járás községei Törpevízművek, orvosi rendelők, iskolák, új művelődési otthonok, járdaépítés idei programban az Á napokban azzal a céllal fordultunk az orosházi járási tanácson Szálkái Ferenc elvtárshoz, a községfejlesztési csoport főelőadójához, hogy tájékoztasson bennünket a tíz község idei fejlesztési helyzetéről. Elsőiként a járdaépítés került szóba. Ebben az évben sem* szünetel. Hat községben folyik a munka. Békéssámsonbam 1600, Csorváson 2500, Gádoroson 1600, Gerendáson 375, Nagyszénáson 5600 és Tótkomlóson 2000 méterrel bővül a gyalogjáró-hálózat. Mindez összesen 1 millió 300 ezer forintot emészt fel, azonkívül a lakosság értékes társadalmi munkával járul az építéshez. A munka tulajdonképpen 1964-ben folyt legnagyobb arányban, mikor is az idei esztendőre tervezett 11375 folyóméterrel szemben 22 700 méter készült el. Jelenleg a hálózat kiegészítésén van a hangsúly. A múlt évben a járás villanyvezeték-hálózata másfél kilométerrel lett hosszabb. Mind nagyobb kedvet kapnak a községek törpevízmű építésére. A tótkomlósi közel áll a befejezéshez. A kutak műszaki és egészségügyi átvétele megtörtént. A hálózat egy részére már utcai kifolyókat és háztartásokat kapcsoltak. Csorváson az idén 40 ezer forintot költenek a műszaki tervek elkészíttetésére és 1966-ban megkezdődik a munka. Békéssám- son is tartalékolja a forintokat az építkezéshez. Előző esztendőben készíttette el a tanulmányi terveket. 70 ezer forintért. A gádorosak is törpevízmű építésén törik a fejüket. Idén 60 ezret áldoznak a műszaki dokumentációra, jövőre pedig munkához látnak. Egészségügyi létesítmény dolgában is előrelép a járás. Csanádapácán, a II. számú egészségügyi körzetben a tanács által vásárolt házingatlan teljes átalakításával korszerű rendelőt, várótermet, sőt orvosi lakást is magába foglaló létesítmény készül, az ingatlan árával együtt összesen 264 ezer forintért. Bé- késsámson temetőjében ravatalozót építenek majd, melynek kegyeleti rendeltetése mellett fontos egészségügyi szerepe is lesz; megszűnik a háznál ravatalozás. Műszaki terve kész. Építkezésre — kapacitás hiánya miatt — azonban csak 1966-ban kerül sor. Szépen alakul a járásban a közművelődési célt szolgáló létesítmények tervezése és építése is. Csorváson a központi általános iskola egy igen-igen nélkülözött tornateremmel egészül ki. 'A községi tanácsnak erre a célra fordított 150 ezer forintját a megyei tanács művelődésügyi osztálya — mint minden közművelődést szolgáló átalakítás vagy építkezés esetében cselekszi — kikerekíti, jelen esetben 120 ezer forinttal. Kardoskút két tanteremmel egészíti ki az idén általános iskoláját. A megyei művelődésügyi osztály 120 «zer forintját is belelkalkulálŰj községi tanácsháza Gádoroson. (Fotó: Esztergály) va, összesen 300 ezer forintot költ rá. Nagyszénáson, az újfalusi részen óvoda létesül, az általános iskola napközijéhez pedig étkezőtermet terveztek. A kettő együtt, a község és a megyei művelődés- ügyi osztály hozzájárulásával, ösz- szesen 240 ezer forintba kerül. A gádorosiak egy úgynevezett iker nevelői lakást építettek pedagógusaik részére. Augusztus végén a iakójelöltek már birtokukba is vehetik. A iárás éleiében a kultu- rálódáshoz szükséges tárgyi feltételek megteremtése elengedhetetlen követelmény, jól tudják és tesznek is érdekében. Gádoros, Csanádapáca és Pusztaföldvár, ez a három község az idén lendül neki, hogy a művelődésnek méltó otthont emeljen. Két és hárommillió forint körüli az az összeg, amit egyenként erre a célra előteremtettek. Előzőleg említettük, hogy a társadalmi munkának milyen nagy szerepe van egy-egy község fejlesztésében. E mozgalom az orosházi járásban is nagyot fejlődött az utóbbi esztendőkben, miként azt maga a Hazafias Népfront ! ínyenc ember. Ebédelni járási elnöksége az 1964. év köz- !*s csuPán megszokásból ségfejlesztési eredményeinek ér- szoktam. Azt eszem ál- tékelésekor megállapította. Ugyan- j tülnúan, amit hamar akkor azt is leszögezte, hogy a ! meg*kapok és az ára is járás lakossága e tekintetben még ! másoci~’ harmadosztályú a többi is, mint például a kis Kardosikút 50 ezer forint értékűt! Híradásunk befejezéseként megemlítjük, hogy a járás községei a múlt évben 111 ezer forintot költöttek közkönyvtáraik állományának a gyarapítására és ami ugyancsak lelkesítő: Békéssámson egy agrárrnérnökjelölttel, Csanádapáca két technikusjelölttél, CJsorvás egy pedagógiai főiskolással, Gádoros egy gyógyszerésszel, Gerendás egy pedagógiai főiskolással, Nagyszénás kettővel, Tótkomlós szintén kettővel, Pusztaföldvár pedig egy gyógyszerész- és egy pedagógusjelölttel kötött társadalmi ösztöndíjszerződést, hogy ily módon is erősödjék értelmiségi bázisuk, szakemberellátottságuk. A felsorolt községek évente összesen 63 ezer forintot költenek társadalmi ösztöndíjasaikra. Huszár Rezső Az árvízkárok helyreállításáért mozgalomról Beszélgetés a Vöröskereszt megyei titkárával Egy hete alakult meg az árvízkárok helyreállítását segítő megyei bizottság. Mint ismeretes, „Az árvízkárok helyreállításáért” öt-, tíz-, ötven- és százforintos címletű bélyegeket bocsátottak ki az országban, amivel igazolják, hogy ki milyen összegben támogatta a károk helyreállítását, illetve az árvízkárosultak megsegítését. A bizottság feladata, hogy az egész megyében koordinálja és szervezze a segítő akciót. A napokban megkerestük Cserei Pálné elvtársnőt, a Vöröskereszt megyei titkárát, aki elmondotta a bizottság további munkájával kapcsolatos terveket. — Intézkedtünk a megyei tanáccsal együttesen, hogy járásonként hasonló összetételben, mint a megyénél — a tanács, a Vörös- kereszt, a Hazafias Népfront, a KISZ és a nőtanács képviselőiből — alakuljanak akcióbizot.tságok. Gondoltunk arra is, hogy a földművesszövetkezetek képviselői is részt vegyenek a bizottságban. Ezután tájékoztatott bennünket arról, hogy a községekben a községi tanács irányításával a mozgalmi szervek, a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek vezetői vesznek részt az árvízkárok helyreállítását segítő munkában. — Azt szeretnénk — folytatta —, hogy aktíváink minden házhoz eljussanak és — természetesen az önkéntesség alapján — mindenki hozzájáruljon, a károk helyreállításához. Különösen támaszkodunk a megye községeiben a tanácstagok munkájára. — Milyen tapasztalatok vannak az eddigi gyűjtéssel kapcsolatban? — A különböző felajánlások egy részét már közölték az újságok, amiből érezhetjük, hogy az ország lakossága nem „könyör- adományt” nyújt az árvízkárosultak megsegítésére. A múltból jól ismert gyűjtések tárgyai — használt cipők, ruhaneműk és a többi — most szóba sem kerülnek. Üzemek, termelőszövetkezetek, hivatali szervek dolgozói egy-egy napi keresetüket, a kultúregyüttesek és sportegyesületek egy-egy rendezvényük bevételét áldozzák fel honfitársaik megsegítésére. Végül elmondotta Cserei. Pálné, hogy a bizottság bízik a megye lakosságában, s megvan minden remény arra, hogy az árvízkárok helyreállításáért mindenki a tőle telhetőt megteszi. Nem lehetne halkabban? Lapunkban is kifogásoltuk már a Széchenyi-ligetben működő vursli „hangoskodását”. A műsort sugárzó megafonról van szó, amely bizony sokszor zavarja a közelben lévő kórház betegeinek gyógyulást célzó pihenését. Szerdán délután még szomorúbb aktust zavart meg a „hangos rivalda”. Temetés volt a liget tőszomszédságában lévő temetőben. Alig kezdődött meg a gyászszertartás, cigánydalokat sugárzott a körhinta stúdiója s az adás hangerejét az enyhén lengedező szellő csak fokozta. Az elhunyt egyik volt munkatársa perceken belül a stúdiónál termett s udvariasan felhívta a figyelmet a zavaró körülményre. Az ott szolgálatot teljesítő hölgy elnézést kért, amiért nem tudott a temetésről s a gyászszertartás idejére azonnal megszüntette a stúdió adását. A hangosbeszélő kezelőjének emberséges magatartása csak dicséretet érdemel.* Felmerül viszont a kérdés: nem lehetne-e hasonló emberséggel viseltetni a kórház betegei iránt? Végtére is nem nagy dologról van szó, csupán arról, hogy a megafon hangerejét kellene valamelyest mérsékelni. Afféle .kecske—káposzta” megoldás volna ez, amelynek eredményeként a vurstlinál szórakozó gyermekek — és felnőttek — sem szenvednének hiányt a jó hangulatot illetően, de a kórházi betegek nyugalmát és a kegyeletes temetői aktusokat sem zavarnák a cigánydalok ... (—zár) Vidékre járó ember vagyok és így — vétkes kényelemszeretetem miatt — gyakran kényszerülök vendéglőben ebédelni. Nem vagyok egy Panaszkönyv helyett között mozog. A kiszol- gálás tekintetében sincs túlzott igényem, hiszen különösebben nem is vagyunk elkapatva mi; „kedves vendégek”. Bebizonyítom. A múltkorában a „Vadkacsáéban étkeztünk Dévaványán. A kenyérkosárban bizonytalan színű szalvéta volt. Kértük, cseréljék ki. Készséggel kicserélték és az már nem volt olyan bizonytalan színű. Viszonylag. Eszembe jutott erről egy régi vicc. Két egyszeri ember a király elé 150 ezer, Csorvás 135 ezer, Gádo- ! akart járulni, de az aj- ros 110 ezer, Békéssámson 70 ezer j tónálló nem engedte be forint értékű társadalmi munka őket, mondván, hogy elvégzését vállalta önként. Hason- ilyen elhanyagolt külső- lóképpen tízezer forintokban szá- vei, koszosán nem járul- molható vállalást tett a tíz közül hatnak a király elé. Legnem érte el a „plafont”, bő lehetőség áll rendelkezésre a továbbfejlődéshez, a rejtett tartalékok kiaknázásához. Egyébként az említett ülésen visszamenőlegesen megvizsgálták öt év adatait. Eszerint az 1960-ban végzett társadalmi munka járási összértéke 70 ezer forint volt, évről évre emelkedett és 1964-ben elérte a 800 ezer forintot, ami az arra az időszakra előirányzott teljesítésnek 61 százalékos túlteljesítését jelenti. A társadalmi munka egy-egy lakosra jutó forintértéket tekintve Gádoros, Csanádapáca és Tótkomlós áll az élen. Pusztaföldvár a sereghajtó. Idén a járás legnagyobb községe, Tótkomlós, szerepéhez méltón ^ alább cseréljenek inget. A két atyafi szót fogadott és egy félreeső helyen levetkeztek és kicserélték egymás ingót Hát körülbelül ilyen csere történt a szalvétával is. A körösladányi vendéglőben 12—7/,1-ig szóba sem állt velünk a felszolgáló, mivel csak fizető vendégek voltunk. Mennyivel más a helyzet a békési „Fényes”- ben. A fiatal pincér udvariassága, figyelmessége után esküszöm, jólesett még a hideg krumplival tálalt aprópecsenye is. (De milyen apró!) Az orosházi „Alföld”- ben csak ebédelni szerettem volna nemrégen. Az történt ugyanis, hogy kedves helybeli társaságban akartam ebédelni. Nekik volt ebédjegyük, nekem nem. Gyanútlanul telepedtem le ismerőseimmel az egyetlen üres asztalhoz. Jött is mindjárt egy alacsony férfi felszolgáló, kérte a jegyeket. Én étlapot kértem. Nem kaptam és természetesen ebédet sem. A felszolgáló csak úgy lett volna hajlandó kiszolgálni, ha otthagyom ismerőseimet és átmegyek az étterem másik részébe, ahol fizetők ebédeltek. Nem szóltam semmit, csak felnéztem a plafonra, hogy nem pereg-e le a nagy darabon feltáskásodott meszelés. A napokban a batto- nyai „Hangulat” kisvendéglőben ebédeltem. Az étteremben van mosdókagyló. szappan, és minden vendégnek külön kéztörlő szalvéta!!! Tetszett. Jó érzéssel ültem asztalhoz, mely terítve volt, sarkain kosárban takaratlanul kenyérszeletek. Ahogy ránéztem, csökkent a jó érzésem. A kenyéren ugyanis legyek lakmározlak, ki tudja mióta. Eldöntöttem, hogy nem kérek kenyeret, mivel nem szeretem a maradókot — már mint, amit a legyek meghagytak. Az étlap és a pincér tarhonyalevest kínált. Mondtam — legyen. Hozta is a levest a fiatal pincér, de az nem tarhonyaleves volt, hanem szárnyas raguleves. A szárnyast két légy képviselte. Amikor nem látta senki, gyorsan kidobtam őket az ételből, nehogy felszámolja a pincér utólag. Hogy miért nem szóltam ott helyben mindezekért? Ugyan kérem! A legyeket ki tudtam venni saját kezűleg is, hiszen nem nagy legyek, ről volt szó, különben is azért eshetett bele kettő a levesembe, mert igen sok volt belőlük. Mit lehetne velük csinálni? Hát pédául meg lehetne őket tanítani úszni és akkor nem fulladnának bele a levesbe, de szerintem lehetne őket irtani is. Ezért is nem szóltam. A többiek is apró dolgok. Az aprópecsenye is, az udvariasság is, az előzékenység is. Persze így összegyűjtve mégiscsak valami. Dobra Sándor
