Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-31 / 179. szám
U65. július 31. Szombat Nem ismerik a seprűt? Arányló sárgán virít a hatalmas búzatábla. Távolabb az úttól monoton zúgással dolgozik a kombájn, s zsákokkal megrakott autóik „húznak” a város felé. Az útmenti fák levelein vastagon ül a por és ahogy elmegy a valamikori gazdasági kisvasút sínjein a vonat, szinte mozog a föld. Csaba, szabadi. A Beliczaiak egykori kas. télya kopottsárgán villan elő a kanyar mögül. A régi út kikopott kövein nagyokat döccen a kocsi. Kerülgetjük a sarat, a tócsát, a szemetet. A gesztenyefákon ök- lömnyi termés érik. Hat hektó petró Gumimadzag költi meg a szitaajtót. Titokban, hogy észre ne ve- 'gyék, kétszer is kipróbálom. Egyszerű, józan paraszti ésszel kitalált alkotmány, az után is becsukódik az ajtó, aki nyitva hagyja. A pulton két fiatalember ül. Kezükben sörösüveg, a boltos a pult mögött elmerültan magyaráz. — Az üzletvezetőt keresem. — Én vagyok. — Ez a bolt mióta ilyen? — Itt alakult meg az első földművesszövetkezet, csak ránk egy fillért sem fordítottak. — Biztos kaptak a részjegy után tavaly is osztalékot? — Hogyne, vagy 12 forintot — ] bias es neveti el magát a közbeszóló s ak itt szerzik be az olvasnivalói, aztán megindul a szóáradat arról, *tt ülnek vonatra. A város túl a hogy miért ilyen elhanyagolt ez kukoricákon, a földeiken majdnem az üzlet. íróasztalra, s ahogy az elnököt vagy a párttitkárt keresném, közük, azok kint vannak a határban. A főkönyvelő a boltban. Tényleg, jut eszembe, ott valaki kellő tájékozottsággal beszélt a tsz-ről, a várható átalakulásról, de ki gondolhatta, hogy több üveg sör elfogyasztása után a jó hangulatra derült illetőben, felfedezem a tsz főkönyvelőjét. — Mit fizetett tavaly a tsz? — kérdeztem meg az asztalnál ülőket. — Valamivel többet, mint 34 forintot. — Ebben az évben? — Széttárják karjukat. Azitán bejön valaki, aláírnak és én feleslegesnek érezvén magamat, újra kiállók az udvarra, egy oszlop mögül nézelődöm, s meghallom, hogy három asszony éppen szapul valakit. Befordul az udvarra egy vontató, nagyot döccen a pocsolyába, valaki az istálló környékén kiabál és zúgnak körülöttem a legyek. Amott fent, egy villanyoszlopon drótot kötöznek. — Miért ilyen az udvar? — kérdem meg egy felém ballagó embertől. — Nem tudom — megrántja a vállát, aztán megy a dolga után. Újra kimegyek a vasút mellé, ahol egy épületben van az álloa posta. A csabaszabadiNincs hűtőszekrény, ezért aztán az élesztőt is ki kell dobni, mert gyorsan romlik, de panaszol, j ált, hogy benn a városban az irodákba fotelt tesznek. Itt kánt, ebben a boltban e minden túlzással mondott mondatot is megértem. A mennyezetről árván villanykörte, s az első gerendán tíz pár bőrcsizma, az utolsón vagy hat locsolókanna. A pulton ülnek, sört isznak. Az üzlet sötét és sok a légy. — Mennyi petróleum fogy el egy hónap alatt? — Vagy hat hektó petrót hordanak haza, itt ez a fő világítási eszköz. Még szerencse, hogy már itt a villany — fejlődünk. Ember és környezet Űjra kipróbálom a gumimadza- gos ajtót. Kint az udvaron nézem a házat, amelyben most a tsz-iro- da székel. A veranda ablakai betörve, az előtérben táblák, amelyen pontos kimutatás rögzíti, kinek hány munkaegysége van. A faliújság üres. Ügy látszik, közölnivalója senkinek nem akadt. Az első irodában két ember beszélget. Fejüket feltámasztják az 30 kilométerre van. — Meg lehet tenni azt gyalog is — mondják. „Értetlen emberek" Panaszokat hallgatóit:. Süli Sán- lóg le a j dómé miközben arról tájékoztat, hogy Csabaszabadiban harminc- három Népújságot, harminc Népszabadságot, százhuszonöt Szabad Földet olvasnak az emberek, sí- róssá váló hangon mondja: — Nem akarják bevezetni hozzánk a villanyt. Néhány perc múlva tudom, hogy a DÁV-igazgatóságon hány ügyosztály van, amelynek mindnek felül kell bírálnia, hogy jo- gos-e a villany bevezetése. A pénzügynek engedélyeznie, a tervosztálynak terveznie, a műszaki osztálynak kiviteleznie és bizonyára ezen túl még nyilván a könyvelésnek könyvelnie kell, és ki tudná felsorolni, mitől lesz drága a villanybevezetés Csabaszabadi állomásán. Mert példa már van arra, hogy saját erőből kétezer forintért meg tudnék csinálni a verandát, de az igazgatóság közreműködésével az 18 ezer forintba kerülne. Nem hiszem el és bizonyára ezt nem tudja az igazgatóság sem megértetni Süli Sándorokkal, hogy a népgazdaságnak az a „jó”, ha valami minél többe kerül. Közelebb a városhoz A pádon ül az öreg Styaszni János. Fején már félre áll a valamikori egyensapka (ki tudja, hol szerezte?) és az elfogyasztott sör hatására kicsit motyogva panaszkodik. Zsebéből egy 1962-ben született jegyzőkönyvet húz elő, amelyben a Csongrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán rögzítették panaszát és azóta sem válaszoltak rá. Azaz, annyit mondtak neki, hogy menjen a bírósághoz. — Volt a bíróságon? ( — Voltam, de 250 forint kellene illetékbélyegre. Nyolcszor operáltak. Beteg vagyok, nincs pénzeim. Van pénze vagy nincs pénze Styaszni Jánosnak, nem tudom. Panasza jogos vagy jogtalan, ezt sem tudom. Csak azt, hogy a megyeszékhely tői 20 és 30 kilométer távolságon belül emberek élnek panaszokkal, gondokkal. Az egykori béresek, Beliczai gróf cselédei ma sajátjukban dolgoznak és panaszaikra itt kell megoldást találni. Nekik kell az emberi bu taság ellen küzdeni, amely ma az alkoholban keres társat, nekik kell leküzdeni az önzést, és nekik keld a kezükbe venni a söprűt, amelyikkel házuk tóját tisztára varázsolják, és képletesen szólva, nekik kell önmagukat is megtisztítaniuk. Ehhez viszont több segítséget, megértést várnak. Dóczi Imre rí Riói kaland Látványos, kalandos színes film, főszerepben a népszerű Belmondó val. (Bemutatja a sarkad keresztúri Béke mozi július 31- től augusztus 2-ig.) A tv műsora július 31-én, szombaton 16.40 Üttörőolimpia, 1965. Oön tők. Közvetítés az Üttörőstadion- ból és a Sportuszodából. 18.30 Hírek. 18.35 Robinson Crusoe ka- ’antijai. Defoe regényéből készült filmsorozat, V. 19.00 A tv jelenti. Aktuális ripor,műsor. 19.40 Esti mese. 19,50 Tv-hiradó. 20.10 Tündérlaki lányok. Zenés' játék kél részben. A Fővárosi Operettszínház előadása képfelvételről. A szünetben: Részletek a Fővárosi Hajrá, franciák! sarkadl Petőfi: Dél- j Nagycirkusz műsorából. 23.05 PróJÚLIUS 31. Békési Bástya: Robbantsunk bankot. Békéscsabai Brigád: Egy szobalány naplója. Békéscsabai Szabadság: Beáta. Békéscsabai Terv: A tizedes meg a többiek. Gyulai Erkel: A Ten- loes kapitánya I—II. Gyulai Petőfi: Harc a banditákkal. Mezőkovácsházi Vörös Október: Nemo kapitány. Orosházi Béke: Beáta. Orosházi Partizán: tői hajnalig. Szeghalmi Ady: A tengeri macska. ' za a pódiumon. Faulkner: I katona. 23.30 Hírek. Két Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 44, Egyre több ismeretterjesztő előadás az orosházi járásban Évről évre népszerűbbek a TIT ismeretterjesztő előadásai az orosházi járásban. Négy évvel ezelőtt alig kétszáz előadást tartottak a községekben egy év alatt. Az elmúlt kulturális évadban az ősz és tél folyamán összesen 377 előadást rendeztek. Azonban ezeknek is dupláját tervezték, de nagy részük a téli egészség- ügyi zárlatok miatt elmaradt. Emelkedett a megtartott előadások színvonala is. Csaknem felénél alkalmaztak filmvetítést vagy egyéb szemléltetést. Az ' idei évad ismeretterjesztési i munkájára új formák és mód- | szerek lesznek jellemzőek. Ezek j között szerepelnek az eddig hiá- j nyolt földrajzi, történelmi előadássorozatoknak szellemi vetélkedőkkel való összekapcsolása. Több külföldön járt mező- gazdasági szakember tart élménybeszámolót és növelik a tanyai körzetekben is az előadássorozatok számát Az igazi okról egyelőre hallgatott a főnök előtt, a bíróság ítéletéig felfüggesztette a beszámolót, hiszen végül is az dönti el a fiú sorsát. A bíróság hamar kitűzte a tárgyalást, a vedelmet dr. Vádnál, Radován barátja látta el. Teljes két napig tartott a tárgyalás. Bár a rendőrség nyomozati anyaga a valóságnak megfelelően vázolta fel a bűncselekményt, a bíró egy fiatal, agilis, máris meglepően hozzáértő tanácselnök maga akart mindent föltárni és bizonyítani, nem hagyva ki egyetlen lényeges mozzanatot, enyhítő vagy súlyosbító körülményt sem. Az anyát különösen kimerítették a tárgyalás napjai. Olyan izgalomban élt, hogy félő volt, idegösszeroppanást kap a végén. Iskolai tanulmányait hetek óta elhanyagolta, a konzultációkra nem járt el, pedig az év végi konzultációk az osztályzatok szempontjából pótolhatatlanok voltak. Erre az időre estek a vizsgák is, s ami sohasem fordult elő, közepesnél is gyengébb átlaggal zárta harmadik évét, majdnem elégségessel. De ez bántotta most legkevésbé, fontos volt, hogy átment, majd az utolsó évben kiköszörüli a csorbát. A tárgyalás második napján, késő délután vonult vissza a bíróság ítélethozatalra. Majd egy órai tanácskozás után hirdette ki a bíró az ítéletet: húsz napon túl gyógyuló és egy ujj részleges megbénulását okozó súlyos testi sértésért négyhónapi börtönre ítélték a fiút, melynek végrehajtását az enyhítő körülmények figyelembevételével háromévi próbaidőre felfüggesztették. Ezenkívül gyógykezelési költségek és kártérítés címén kis híján ötezer forint megfizetésére is kötelezték a vádlottat. A tárgyalás után Vadnaival beültek egy feketére az Arany Csillag presszójába, de az anya siettette a társaságot, mielőbb szeretett volna otthon lenni. Mikor hazaértek, a fiú bement a szobájába. Az anya azt hitte, csak átöltözik, de már negyedórája is elmúlt, miközben ő félig elkészült a vacsorával. Nem várt, benyitott hozzá. A fiú az ablaknál ült, és nézte az alkonyati napsütésben fürdő teret, a játszadozó, kiabáló gyerekeket, Az anya belépésére sem mozdult, mintha nem is hallotta volna az ajtónyílást. — Kisfiam! Miért ülsz itt egyedül? Gyere át a nagyszobába, mindjárt vacsorázunk! A fiú felé fordult, de az arca épp oly kifejezéstelenül merev volt, mint ideérkeaése estéjén; az az este jutott most eszébe az anyának. Hosszan nézte a fiú az anyát, hogy az végül ismét megszólalt — No, gyere, fiam! A fiú engedelmesen követte anyját, a nagyszobában letelepedett a sarokban álló fotelba. Hosszú, feszélyező csönd nehezedett rájuk, amely a mindig lármás Andit is elnémította. — A Közértben találkoztam Bumberával — szólalt meg azután Radován. — Azt mondta, nem lesz semmi baj a szállodában. Igazán nagyon derék ember. A fiú hallgatott, lassú, görcsös mozdulattal eloltotta leégett cigarettáját. Kimondhatatlanul szenvedett, mert világosan megértette, hogy anyjának köszönheti a börtöntől való megszabadulást. És itt van a kártérítés jelentős summája, amit nagyrészt megint csak anyjának, mostohaapjának kell megfizetnie. A tudat, hogy ő zúdította nyakukba a tetemes kiadást, végképpen el- gyámoltalanította, a bűntudat ehetetlenné tett számára minden közeledést. (Folytatjuk)
