Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-30 / 178. szám
1965. július 36. 4 Péntek Egy délelőtt a főművezetővel Mindenütt ott von az építésvezetőség munkaterületén. Egyszer a színháznál és a közgazda- sági technikumnál, máskor az irodaháznál bukkan elő. Az irodájába is be-betekdnt, ahol azonban csak rövid ideig tartózkodik. Mert ülni, tétlenkedni egyszerűen nem tud. Petrovszky György építésvezető röviden így jellemzi őt: — Fáradhatatlan örökmozgó, aki mástól sem tűri el a lógást. Kerepeczky Pál főművezetőről van szó, aki a három békéscsabai építkezésnek tulajdonképpen a ..másodhegedűse". Azt mondják, könnyen elhúzza annak a nótáját, aki megérdemli. „Drága bogárkám” — kezdi finoman, aztán jön a többi... Hogy itt-ott a hangsúly miként módosul, az attól függ. Megkérdezi: „Kinek a bőrére akarsz élni, fiiam?” Így egyszerűen, érthetően. „Vagy te talán nem szeretnél keresni?” — folytatódik és végül lezárul az intelem: „Annyi lesz a pénzed, ameny- nyit megérdemelsz.” Csak az kap „fejmosást”, akinek kijár. Éles a szeme, ilyen ügyekben tévedni nem szokott. A „páciens” mit tehet, hallgat. Miért vitatkozna, ha nincs igaza? Már az is, hogy Kerepeczky Pál — akit öregje, fiatalja Pali bácsinak hív — mindenkit tegez, valami jóleső érzést vált ki az emberekből. Szinte az apjuknak tekintik és senki előtt sem kétséges, hogy jót akar. Az pedig tudvalévőén általános erkölcsi szabály, hogy aki példát mutat, annak joga van a szigorúbb bírálatra is. A megyei tanács épülő Irodaházánál a munka menetét figyeli. Ide-oda járkál, látni rajta, hogy valamit nem tart rend- jénvalónak. Egyszerre a fiatal művezető felé fordul: — Gyurikám — kezdi —, hogy a felvonó ne álljon, szállítsatok téglát a második emeletre. Hárman betonozzanak, egy ember jöjjön le... Folytatná még, de az emeletről lelkiéit valaki: — Pali bács, úgy számoljon... — Most én beszélek, fiiam! — szól vissza szigorúan, mert. nem hagyja magát eltéríteni az elhatározásától, aztán adja tovább az utasításokat. Amikor mindent elrendez, egy darabig még szemlélődik. Kisvártatva újrakezdi: — Úgy jó, ha zúgnak a gépek és minden ember mozog. Ilyenkor van termelés. Már nem haragszik a közbeszólásért. Megmondta a magáét, vége. Eszébe sem jut többet. A felhalmozott különbozőfajta téglákat, sódert, nyílászáró szerkezeteket és más anyagokat veszi számba. Látszik rajta, hogy elégedett. — Most olyan jól el vagyunk látva mindennel, hogy lehet szervezni. Ez a megjegyzése a művezetőnek szól. Az építőiparban néha bizony sok bajt okoz az anyaghiány. Ide-oda kell küldözgetni a munkásokat, állnak a gépek, aminek a következménye, hogy kevés a kereset. Természetes, hogy az emberek kedvüket vesztik. Kerepeczky Pál együttérez velük. Legyen anyag, de két hét múlva is — ez az elve. Mindig előre gondoskodik róla. Mondják is, hogy ami kell, azt „kitapossa”. Nem hagy békét a vállalat anyagosainak, akik sokszor megkapják: munkát csak úgy követelhetünk, ha ti biztosítjátok az anyagot. Amikor az irodájába megy, akkor is eszében jár valami. Mindjárt telefonéi. Csak azt hallom, amit ő mond: — Jó napot! Gyurikám, a munkakarzatra fenyődeszkák kellenek... Padolatdeszka... Igen. mind a két oldala gyalulva... Száraz kell... Gyártani, gyártani, most már a földszinten vagyunk... Rövid szünet következik megint, aztán egy kicsit nagyobb hangerővel folytatja: — Hát tudod, hogy november 1-ig át kell adnunk a színházat! ...Jó, holnap visszatérünk... Leteszi a hallgatót, zsebkendőjével megtörli izzadtságcseppek- 161 gyöngyöző homlokát. — Kérni csak szépen szoktam. De azért... Nem fejezi be a mondatot. Gondolom, azt akarja még hozzátenni, hogy az érvelés sem haszontalan. A színház és a technikum építkezésén, amelyen Petrovszky János brigádja dolgozik már kezdet óta, nincs különösebb fennakadás. Olykor-olykor azonban itt is előfordul egy kis bonyodalom, amit a főművezetőnek kell rendeznie. Az udvaron egymás után kapja a kérdéseket: „Pali bácsi, a kavicsot hová rakjuk le?...” „Pali bácsi, mikor szedjük tel a daru sínjét?...” „Pali bácsi, hol lesz az esővízcsaloma?...” ö pedig mindenkinek nyugodtan, megfontoltan választ ad, aprólékosan megmagyarázza, hogy mit és hogyan kell csinálni, mi az elgondolása. Nem sajnál semmi fáradságot, amikor a munkáról van szó. Mintha nem is ötvennégy, hanem harmincéves lenne. — így van ez: minél idősebb lesz az ember, annál könnyebb. Negyven éve dolgozom a szakmában, ma már az építkezés minden apró részletét ismerem és belelátok az emberekbe is. Nincs idő arra, hogy az életéről hosszabban beszéljen, de annyit megtudok, hogy a harmincas években mint ácssegéd sok társával együtt ő is máshol keresett munkát. Győrött sikerült elhelyezkednie, először csak segédmunkásként. Mint futballista a Győri ETO. a vagongyári csapat tagja volt évekig. 1940-ben, amikor a gyár hadiüzemmé vált, hazajött Békéscsabára. 1953-ban egyéves művezetői tanfolyamot végzett. Élete legnagyobb művének a Békéscsabai Hűtőházat tartja. Annak az építkezésnek a főművezetője volt. — Képzelje, megkaptam az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója jelvényt! Nem furcsa? Talán az annak tarthatná, aki nem tudja, hogy. Kerepeczky Pál ott is milyen kitűnően teljesítette a feladatát. A munkások véleményét legjobban Dohányos László segédmunkás fejezi ki: — Hogy milyen ember Pali bácsi? Az biztos, hogy megmondja a véleményét. De munkástársainak tekint és segít bennünket. Ez a lényeg. Pásztor Béla Mester és tanítványa A Békéscsabai Faipari Ktsz kárpitosműhelyében Andó Mihály oktató keze alatt tizennégy fiatal sajátítja el a szakmát. A mester éppen a fotelülés helyes levarrását mutatja Tuska András III. éves ipari tanulónak. (Fotó: Malmos) rtWWUWHVVVVHWtWWWWVVUWWWUUWHWWV Változnak az idők.». Mit mond a tudós a modern kriminalisztikáról? A rendőrségi krónikák tanúsága [ szerint hazánkban szinte egyetlen I súlyosabb bűntény körülményei sem maradnak felderítetlenül. A bűnüldöző szervek eredményes munkájában nagy része van az Országos Kriminalisztikai Intézetnek, amely munkájában felhasználja a korszerű pszichológiai, technikai eszközöket, a különféle tudományágak legfrissebb vívmányait. Az intézet vezetői elmondták az MTI munkatársának: — Évről évre sok száz kisebb- nagyobb bűntény elkövetésének körülményeit vizsgáljuk meg tudományos alapossággal, s a leszűrt tanulságokról részletesen beszámolunk a bűnüldöző szerveknek. „Munkaeszközeink” között megtalálható a különböző gépkocsimárkák jellemző adataitól kezdve a hazánkban használt papír- és tintafajtákig jóformán minden, a bűntett felderítését megkönnyítő eszköz. E sajátos „fegyvertár" ma mór szinte nélkülözhetetlen az eredményes munkához, hiszen a hamisítót ugyanúgy elárulja a felhasznált tinta, mint a gázolót mondjuk a lökhárító deformálódása, vagy az autó más sérülése. — Az intézetben egyébként érdekes kísérleteket is folytatnak, így például már több éve gyűjtjük több száz gyermek iskolai füzetét, hogy szemmel kísérhessük a gyermekek kézírásának alakulását, fejlődését, s pontosan megállapíthassuk: az írás mikor éri el azt a kialakultsági fokot, amikor már jellemző sajátosságokkal Új törpevízmű Kétsopronyban Tavaly új törpevízmű építését tervezték Kétsoprony községben, amelynek megvalósítása azonban elmaradt. Az idén megvalósul a kis község lakóinak kérése. A községfejlesztési hozzájárulásokból csaknem 300 ezer forintot fordítanak az új vízmű megépítésére. Elkészülte után megoldódik a lakosság eddigi nehéz vízellátásának problémája. A vízmű helyének kijelölése tavaly már megtörtént, az előkészítő munkákra 354 000 forintot költöttek. Előreláthatólag egy éven belül üzembe helyezik a törpevízműt. rendelkezik, összegyűjtöttük az intézetben az országban fellelhető írógépek — mintegy 280 különböző típus — betűrmintáit is. (MTI) Tíz évvel ezelőtt Nagy László állami lakásába azzal állított be a házkezelő, hogy a többi lakóhoz hasonlóan a bérlőre tukmáljon egy asztali tűzhelyet. Nagynak erre nem volt szüksége, mert volt egy sajátja. Ügy volt vele, minek legyen a lakásában két tűzhely, amikor egy is elég. Most, miután tűzhelye használhatatlanná vált, kopogott a házkezelőségen. Ott azzal fogadták, sajnos, nem segíthetnek, mert a felsőbb szerv rendeletét tett közzé, amelyben kimondja, hogy a házkezelőség csak felújíthat valamit, ha az korábban is állami volt. Nagy érvelt, mert ugyanabban a házban az utóbbi négy évben négy új tűzhelyet is felállítottak. Ügy volt vele, hogy ami az egyik lakónak jár, az a másikat is megilleti. Méltánytalanságot érzett. Felkereste a KIK fölöttes szervét. Elutasították. A válasz könyörtelenül hangzott, mert végtére is Nagy mulasztott. Amikor négy évvel ezelőtt másodjára is felkínálták neki a tűzhelyet, igénybe kellett volna vennie, mint ahogyan a másik lakó is igénybe vette, akinek azóta is két tűzhelye van. A sajátja lezsírozva a fáskamra szögletében áll, az államét pedig törvénytisztelő polgárhoz méltóan égeti. Tűzhely-ügyben ez lenne a KIK és fölöttes szervének bürokrata portréja. A józan ész valahol forrón mellőzésnek örvend! Szemesnek áll a világ s aki a józan észre hallgat a rendeletgyártók jóvoltából, legfeljebb tűzhely nélkül marad. A törvény tűzhely-ügyben 1965-ben ugyanis más, mint néhány évvel ezelőtt volt. Változnak az idők... — sík. Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 43. — Rendben van. De az ügygyei kapcsolatban egy szót sem válthatnak! — A főhadnagy intézkedett, s néhány perc múlva egy rendőrtizedes kíséretében belépett a fiú. — Köszönöm, tizedes elvtárs, odakint várjon! — Jöjjön ide, Izsák Géza, az édesanyja kíván magával beszélni! Az anya felállt, kezét maga előtt összefonta, összekulcsolta, ebbe a különös pózba kényszerítette magát, nehogy erőt vegyen rajta a gyengeség. A fiú arcán három leragasztott kis kötés volt. Semmi sem árulta el rajta, hogy rendkívüli dolgokat él át. Rezzenéstelen szem. mel állta anyja aggodalmas tekintetét. — Kisfiam! — mondta halkan az anya. — Csókolom. Az anya kérdően a főhadnagyra pillantott. Az az iratait rendezgette, a beálló csendre fölütötte a fejét. — Üljön le, asszonyom. Az ügy kivételével sok mindenről beszélhetnek. Nem ült le, két karja még görcsösebben fonódott össze, — Az arcod, a sebeid fájnak még? — Nem. — Látom, szerencsére lekezel, ték. — Igen. — Összevarrták? — össze. — Ennek örülök, nem lesznek csúnya sebhelyek az arcodon! — Mindegy az. Az anya nem bírta folytatni, annyira ijesztően szenvtelen volt a fiú, mintha mindenen kívül állna. — És, tudtál, ettél rendesen? kérdezte később. — Igen. — Egyél is meg mindent, kisfiam! Tudod, neked nagyon vigyáznod kell a kondíciódra. Nehogy lefogyjál. A fiú hallgatott. — És pihenni... lehet? — Igen. Érezte, képtelen folytatni. — Andi és Feri bácsi is csókol! A főhadnagy rájuk pillantott. — Befejezték, asszonyom? Akkor visszavezettetem! — Vigyázz magadra, kisfiam! — mondta, amikor a tizedes belépett. Az asszony még elmondta a főhadnagynak, nem valószínű, hogy a sértett bűnvádi feljelentést tesz és ő maga kész megfizetni minden költséget, az esetleges kártérítést is, csak a fia elkerülje a börtönt. — A vizsgálatot most már befejezzük — jelentette ki a rendőrtiszt. — A többi az ügyészség dolga. Holtfáradtan ért haza; férje és fia otthon volt már. Szaggatottan előadta, mit végzett, aztán átment a kisszobába. Lerogyott a heverőre és úgy zokogott, hogy fejére húzott egy párnát, meg ne hallják odaát. Harmadnap a rendőrség befejezte a vizsgálatot. Bukova főhadnagy ritka lelkiismeretesség, gél derítette fel az ügy teljes hátterét, a fiú tettének rugóit. S ebben legnagyobb segítségére az anya vallomása, önmagával szemben is kérlelhetetlen őszintesége volt. Mire a vizsgálatot lezárta, tisztán állt előtte a fiú sorsa, jelleme, s mostani tette. Képes volt megérteni az anyát és a fiút, s az ügyészségnek gazdagon árnyalt tényvázlatot küldött át. És saját hatáskörében úgy döntött, szabadlábra helyezi a fiút. Bumbera is kivételes megértést tanúsított, a szállodában ügyesen elrendezte a fiú háromnapos mulasztását, rendkívüli szabadság címén legalizálta a távolmaradást. (Folytatjuk)
