Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-30 / 178. szám
1965. július 30. 5 Péntek ROZSDATEMETŐ?! —i\em! A* anyagcállozás állomáshelye — Becsüld a közvagyont! Az anyag nem vész el, csak átalakul. Ez a materialista filozófia egyik alapvető tétele. Persze at anyagról itt, mint elvont fogalomról van szó, s nem a vulgáris értelemben vett nyersanyagról, mint például a vas, a fém, vagy ezek száz ajakban jelentkező hulladékai. De azért ennek az anyagnak sem szabad „elvesznie”, mert a filozófiai tétel éppen a konkrétumokból absztrahál. Nem is vész el, csak néhány esetben „átalakul”. Mondjuk közvagyonból egyéni haszonná. Hogy példázatunk ne maradjon „filozófiai” magasságokban, látogassa meg velünk kedves olvasónk a békéscsabai MÉH-telepet. AMIKOR AZ ANYAG „Átalakul” Nemrég két fiatalember állított be a Sallai utcai telepre, ahol három-négy méteres rozsdásodó, törött vascsövektől használt motor- kerékpárkarburátordkig ezernyifajta hulladék hever szállításra várva a szabad ég alatt. Az egyik ifjú kezében aktatáska volt s a másikkal együtt sokáig matattak a motorbicikli-al katrészek tömegében, egymásnak „falazva”, hogy ne vegyék észre rosszban sóntíkálésukat. Végül aztán kissé bosszankodva, de tömött aktatáskával, akarták elhagyni a telepet, mondván: „Sajnos, nem találtunk olyat, amire szükségünk lenne.” A tömött aktatáska azonban nem ezt bizonyította. Tartalmát ugyanis a telepvezető felszólítására ki kéllett üríteniük. Tele volt motorkerékpár-alkatrészekkel, amiből — később, a rendőrségi vallomásuk szerint — fusizni akartak, természetesen nem megvetendő egyéni haszonra. Nem rajtuk múlott, hogy ebben az esetben á közvagyon nem alakult át, illetve visszaváltozott. ÉKSZÍJ, PVC-HUZAL, Ólomtömb Elég gyakran találkozunk hasonló kísérletekkel — mondja Bé- ládi elvtárs, a telep vezetője. — Volt már olyan eset. is, amikor egyik tekintélyes vállalat vásárlója ékszíjat akart észrevétlenül a zsebébe csúsztatni. Máskor, ugyancsak komoly funkcióban levő személy egy kilogramm PVC- huzalt vágott zsebre s csak véletlenül vettük észre. Soroljam tovább? Nem szükséges. Mi is tudunk olyan esetekről, amikor megtévedt emberek csákiszaimájának nézték a közvagyont. A vasútnál például két segédmunkás ólomtömböket „újított” a raktárból, és a MÉH-nek próbálta eladni. A MÁV emblómájú háromszögtömb azonban nem vált hulladékká, aprópénzzé. Visszakerült a raktárba s a kísérletért eltulajdonító! súlyos árat fizettek — fegyelmi úton elbocsátották őket. Egy kilogramm hulladék PVC- huzal 6,40 forint. Az ékszíjat talán ennél is olcsóbban megkaphatta volna az „árubeszerző”. A használt motorkerékpár-alkatrészek eltulajdoinítói hasonlóképpen olcsó áron megvásárolhatták volna a szükségós dolgokat. De ők ehelyett a becsületüket áldozták fel — fillérekért. Megérte? Aligha. A ROZSDA MILLIÓKAT TAKAR Mit számít az a néhány darab ócskavas egy ekkora rozsdatemetőben! — Ez a fajsúlytalan felfogás vezethette bűnre a MÉH- szarkákat. Talán nem is gondoltak arra, hogy a hulladékanyagot nem azért szállítják innen-onnan a MÉH három megyei telepére s a sok átvevő-gyűjtőhelyre, hogy tisztább legyen a vállalatok udvara. A tengernyi vas-, fém-, papír-, rongy- és a többi hulladék feldolgozó üzemeinkben valóban átváltozik újra használható anyaggá s ezzel milliós értékeket ment meg a MÉH a népgazdaságnak. A rozsda milliókat takar... A telepek negyedévenként 80—90 vagon hulladékvasat szolgáltatnak a kohóknak, hetenként 3—4 vagon papír- hulladékot küldenek a szolnoki és csepeli gyáraknak, negyedévenként 300 mázsa fémhulladék ösz- szegyűjtésével segítik csökkenteni ezekből a cikkekből az importot. Soroljuk tovább? Eddig másfél millió forint értékű nyersbőrt adtak a könnyűiparnak, amelyből valutát hozó, az egész világon ismert híres magyar irhabunda, nyúlszőrkalap készült. Vagyis valóban az anyag átváltozásának állomáshelye a MÉH- telep. A használhatatlan hulladék itt gyűlik össze, hogy majd újra a népgazdaságot gazdagító új formát öltsön. Az úttörők szorgalmából egyre magasodó fércpa pírhegyekből így lesz újra füzet, könyv, rajzpapír, a vadgesztenyéből, barackmagból gyógyszer, a rozsdás, törött vascsődarabokból újra gép, hogy azok is esetleg, akik megpróbálták eltulajdonítani, új gépeken dolgozhassanak. És ebból legyen hasznuk a társadalom javára! Varga Dezső Készül a KISZÖV az új népművelési évre A megye harmincnyolc ktsz- ének tagsága az elmúlt esztendőben is szép számmal vett részt ismeretterjesztő előadásokon és akadémiákon, de az idén alaposabb előkészületekkel teremti meg a hasznos és eredményes tevékenység alapját a KISZÖV. Már ezekben a napokban járják a vezetőségi tagok a ktsz-e- ket, s az elnökkel megbeszélik, melyik lenne az a legjobb forma az ismeretterjesztő munkában, amelynek eredménye hatásosan jelentkezne a dolgozók körében. Szeptember első hetében mindazokat a ktsz-elnököket összehívja a KISZÖV vezetősége, ahol a megállapodás szerint munkás- akadémiát kívánnak rendezni. A járási TIT-titkárok, az elnökök és a KISZÖV vezetősége ezen a szeptemberi megbeszélésen pontosan leszögezi a témákat is, megköti a szerződéseket, és az érdekelt elnökök számára prémiumfeladatként tűzi ki a munkásakadémiák megállapodás szerinti lebonyolítását. Próba közben Új műsorral készül a Balassi-együttes a hazai és külföldi vendégszerepléseire Mindig izgalmas feladat bepillantani egy műhelybe, ahol magas művészi hőfokon formálódik, csiszolódik, s áll végül össze egységes, tetszetős egésszé az új alkotás. A néző már „csak” a kész műsorban gyönyörködhet, amely elegáns könnyedséggel pereg, a legnehezebb ugrás is egyszerűnek tűnik, nincs egyetlen felesleges mozdulat sem; egyszóval, minden a helyén van; Az elkészült műsor bemutatóját azonban hosszadalmas és fáradságos munka előzi meg. S hogy ponito. san kiderítsük, mi is történik a bemutatóig, próba közben látogat, tűk meg a Balassi népitánc együt- test. Szívesen cserélnék velük — Ke dues nézőink, rövid szünet után kapcsoljuk a Népstadiont — közli a műsorbemondó. A házigazdáék, meg a tv nélküli szomszédék, ha lehet, még kényelmesebben igyekeznek elhelyezkedni a székekben. A várható izgalmas, érdekes sportélmény mindenképpen felkészült, hálás élvezőkre talál majd itt is tehát. Hirtelen kivágódik az ajtó. Fiús frizurái bakfis ront be. A felnőttek láttán félig riadtan, félig derűsen megáll: — Bocsánat, nem tudtam. Ágit keresem, Feri bácsi. Tessék elképzelni, sikerült! Holnap reggel hatkor már jelentleezhetünk is a kertészetben munkára. A Feri bácsinak szólított házigazda meglepetten kérdi: — Hová mentek, kislányom, reggel Áginkkal? — Hát nem mondta? A kertészetbe, egy kis gubcsit keresni. A KPVDSZ knltúrosainak tanácskozása Békéscsabán (Tudósítónktól) Kedden délelőtt a szakszervezeti székházban a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének ötven kultúrosa találkozott, hogy megbeszélje az 1965/66. évi művelődési feladatokat. A tanácskozáson Kovács István, a KPVDSZ kulturális bizottságának vezetője tartott vitaindító előadást. Bevezetőként arról szólt, hogy a következő oktatási év egyik legfontosabb feladata: minél több dolgozót be- votuai a politikai oktatásba. Emellett nem szabad elhanyagolni a vitakörök szervezését, különösen a földművesszövetkezetekben, ahol ezt az oktatási formát a kereskedelmi, vendéglátói és pénzügyi dolgozókéhoz hasonlóan most vezetik be. Beszédének további részében a könyvtárak látogatottságát, az olvasómozgalom terjesztését és szélesítését szorgalmazta. Végezetül a kulturált kereskedelmet és vendéglátást elősegítő, jól megválasztott és összeállított műsoros rendezvényekről szólt. (b) — De igen, most már emlékszem. Azért várt hát rád annyira. Eléd is ment vagy tíz perce. Biztosan elkerültétek egymást. — Rohanok és megkeresem! — kiáltja az érkezett és egy általános „csókolommal” elviharzik. — Na, tessék — szólal meg valaki a sarokból —, mindenük megvan; ehetnek, ihatnak, tanulhatnak, szórakozhatnak, de azért mégis. Emlékszel, Feri bátyám? A mi időnkben, iskolaszünetben bandába verődik jártuk a fatelepet, téglagyárat, vasutat egy kis munka után kunyerálva. Micsoda boldogság volt, ha fillérekért felvettek néhányunkat deszkarakónak, tcrmeléktalicskázónak, gyomirtónak, vízhordónak. A munkának örültünk? Ördögöt. Ha mindenünk meglett volna, mint a maiaknak, dehogyis törtük volna magunkat utána. Feri bácsi mosolyog a bajusza alatt, úgy válaszol: — Igazad van. Furcsa egy fiatalság ez a mai, csakugyan. Se gond, se szükség nem űzi őket és mégis mennyire iparkodnak. De tudod-e miféle paprika serkenti őket? Olyan, amelyiknek az ereje pénz- keresési vágyból, vetélkedést kedvből, a munka becsüléséből, az együttlevés öröméből, meg a csuda tudja mi minden elevenségből keveredett együvé. Ami nekünk valamikor muszáj-dolog volt, nekik, úgy vélem, szükséges valami. Egy bizonyos, komám! Szíves örömest cserélnék velük! A képernyőn megjelenik a Nép. stadion panorámája s az arcok a készülék felé fordulnak. Jó meccs ígérkezik.-ÚjKéső délutánira jár, de a hőség csak az utcán enyhült, mert itt benn ugyancsak ömlik a verejték a táncosokról. Sűrűn hangzanak el Born Miklós koreográfus utasításai: — A bokázót még egyszer. Állj! Ismételni! Jelenleg is új műsorukon, amelynek koreográfiáját Born Miklós készítette, a Román nagyszviten dolgoznak. De beszéljenek errők ők. A koreográfus: — Először is néhány szót a szvitről. A szvit — így a mostani műsorunk is — különböző hangvételű és jellegű táncokat köt ösz- sze egységes kompozícióba. Tételekből áll; a Romáin nagyszvit egy leá.nytánocal kezdődik, ezit egy erdélyi páros tánc, majd egy igen ritmikus és virtuóz legénytánc követi. Utána lírai hangvételű kettős következik, s végül a gyors befejezés, ami egyébként jellemző a román népi táncokra, a finálé. Ezzel a műsorunkkal a felszabadulás 20. évfordulójára rendezett pécsi táncfesztiválra készülünk, amelyre nagy várakozással tekintünk, mert nemcsak a felszabadulás utáni táncművészet, hanem egyben a mi fejlődésünket is lemérhetjük. Erre az alkalomra készül a Román nagyszvit. Hetente négy alkalommal próbálunk. — Magamról annyit, hogy 1947 óta vagyok tagja az együttesnek, az első időszakban én is táncoltam. Az első Viharsarki táncok című koreográfiám 1949-ben készült. Azóta mintegy 35 koreográfiát készítettem, többek között a Pontozó-1, az Üvegestánc-ot, a Csabai fonó-t és a mostani Román nagyszvit-et is. A leánytáncos: — Stefanik Ágnes a nevem, civilben a Képcsarnok Vállalat adminisztrátora vagyok. Szintén táncolok a Román nagyszvitben, s ez az új műsor, mint az eddigiek is, igen hosszú gyakorlást igényel. Hetente 9 órát próbálunk, s ebből 3 óra technikai próba, amelyen balettgyakorlatokat végzünk mozgékonyságunk fejlesztésére. Az elmúlt hetekben együtt dolgoztunk egy meghívott csehszlovák koreográfussal, két igen sok mozgást követelő szlovák' táncot tanultunk meg. — Hogy mi volt a legnagyobb .pillanatra sem pihennek meg az olaszországi agrigentói első helyezés a nemzetközi táncfesztiválon. A legénytáncos: — Argyelán János vagyok, civil, ben fodrász. Egyébként amolyan veteránja is az együttesnek, ugyanis már több mint 12 éve tán. colok. De a rutin ellenére, mégis minden új műsor tanulása közben alaposan meg kell dolgoznom a még tökéletesebb biztonságért. Különben Is a legénytáncok a leg. nehezebbek, de talán ezért is szeretem, mert jó, amikor úgy érzi az ember, hogy a sok munka után megvalósította a koreográfus elképzeléseit. — A legkedvesebb táncom — Bartók F-dúr, és C-dúr rondójára ké. szült kompozíció, Bőm Miklós koreográfiája — egyike a legnehezebbeknek, ezért mind a mai napig is próbáljuk. Apa és fiai a címe ennek a táncjátéknak, amelyben a legidősebb fiút alakítom. — Hogy miért szeretem a népi táncot, arra elég nehéz felelnem. Ez amolyan szenvedély nálam. Ügy szeretem, mint más a futballt, a repülést vagy az úszást. De a kívánságom az egyszerűbb: még nagyon sokáig szeretnék tán. coini. Az együttes vezetője: — Mint előttem már elmondották, meghívásunk van a pécsi fel- szabadulási táncfesztiválra — mondja Gécs Jenő. Ezen a fesztiválon az ország legsikeresebb öntevékeny együttesei csillogtatják majd meg tudásukat. Ugyanezzel a pécsi műsorral egyébként Békéscsabán, augusztus 14-ón Is fellépünk a ligeti szabadtéri színpadon. Ezenkívül van egy dédelgetett tervünk, egy szeptember második felében sorra kerülő ausztriai turné, előadásaink főbb állomásai Bécs és Innsbruck lennének. A tárgyalások már megkezdődtek. Eddig a beszélgetés. Az együttes két vezetőjét és két tagját szólaltattuk meg. Az általuk elmondottakból kitűnt, hogy fáradságos és kemény munka a feltétele az országos és nemzetközi sikereknek. Nem bízzák el magukat. élményem? A legeslegnagyobb az, amikor hat éve bekerültem az együttesbe és megismerkedhettem a népi tánc szépségeivel. A másik pedig az első külföldi turné és amire máig is büszkék vagyunk: babéraikon, az eredmény pedig ' majd bizonyára újabb itthoni és külföldi siker lesz. Szívből kívánjuk nekik. Bencsik Máté
