Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-30 / 178. szám

1965. július 30. 3 Péntek Zzákbamacska ? — A jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal — Sok a kibúvó — Kéthónapos vita Hová lett az AKQV szerelőinek célprémiuma? Élesen berreg a szerkesztőségi telefon. Felvesszük. — Halló, itt az AKÖV békés­csabai műszaki telepe. Azt kérdez­zük a szerkesztőségtől, mi szere­lők, hogy vissza leihet-e tartani a becsülettel teljesített célfeladatok után járó céljutalinat? Mert ná­lunk ez a helyzet, ha nem hiszik, győződjenek meg róla. Meggyőződtünk. Először a te­lep szakszervezeti helyiségében érdeklődtünk Pluháx elvtársiéi: — Mi a valóság ebben az ügyben? — Nem sokat tudók mondani, elvtársak, éppen szabadságon voltam a feltételek kidolgozása­kor. Csak annyit, hogy már júni­usra sem fizették ki a céljutal­mat, s most 28-án lett volna ese­dékes a júliusi kif izetése, de most sem kapták kézihez a dolgozók. — Talán nem teljesítették a cél­feladatokat... — De teljesítették. Menjünk ta­lán a főnöki szobába, itt vannak az igazgató s más vezető elvtársak is, akik a dolgozók ma reggeli in­dulatos felszólamlására éppen most tárgyalják az ügyet. Pluhár elvtárs előremegy s be­jelenti: a sajtótól szeretnének fel. világosítást kérni. Az igazgató elvtárs kiüzen: menjenek a Nép- köztársaság útja 77-be, a munka­ügyi osztályra, az az illetékes a válaszadásra. Megyünk. Az osztályvezető azonban nincs ott. Judik elvtárs- nő, a csoportvezető fogad. — Sajnos, adatok nincsenek ná­lam az ügyről, mert éppen reggel vitték el az igazgatóságtól. Ok tár­gyalják most az ügyet. — Mégis, mi a helyzet? — Tessék várni, visszahozatom a papírokat. Intézkedik, s közben kedvesen referál is: — Igazuk van a dolgozóknak. Mi július derekán ugyan észrevé- teleztük, hogy nem dolgozták ki jól a céljutalom-feltételeket, mert sok a kibúvó, a különféle korrek­ciós lehetőség bennük. Ez a mű­szaki vezetőség hibájából van így. Mégis személyekre bontottuk a napról hónapra teljesítettek is a műszáki karbantartók. A feladat az volt, hogy csökken­teni kell a gépkocsik javítási ál­lásidejét, mert sokat vártak rájuk az előző negyedévben is. Feltétel: aki 12,5-re csökkenti a javítószá- zaűékot, teljesítményének megfe­lelő céljutalomiban részesül. Ezt megértettek a dolgozók. Javult a munkafegyelem, javult a terme­lékenység, hamarabb forgalomba kerültek a szállítóeszközök. — A cél jutalom, az első hóna­pot kivéve, mégiscsak ígéret ma­radt. Ki csapott be bennünket? — kérdik, és joggal a dolgozók. Senki, azaz: egy törvénytelen cselekedet. De ezt már Ladányi elvtárstól, a vállalat szakszerveze­ti titkárától tudjuk meg. Ugyanis újra cseng a telefon, s az igazga­tóságtól közűik: nem küldik visz- sza az adatokat, az újságíró le­gyen szives menjen oda (ahonnét már egyszer elküldték). Elmegyünk, — A helyziet a következő — mondja Orvos elvtárs. a karban­tartók műszaki vezetője: — Mi annak rendje, módja szerint ki­dolgoztuk a célfeladatok teljesíté­sének feltételeit s teljesítésük ese­tén a jutalmak összegeit is meg­szabtuk. Azt azonban senki sem közölte velünk, hogy a cóljutal- makna visszatartható összeget bé­rest tették. A dolgozók tegnap reggel kül- döttségileg keresték fel a szabad­ságon levő szakszervezeti titkárt, aki éppen az üzemben tartózko­dott. Kérésük jogos volt, s Ladá­nyi elvtárs intézkedett is. Ered­mény: az igazgatói alapból koráb­ban jutalomra szánt összeg meg­maradt, mert akkor nem teljesí­tették a feladatokat a dolgozók. (Ezt annak idején meg is értették.) Nos, ebből az összegből kell most fedezni a személyenként 400—700 forintig terjedő céljutalom kifize­tését, ami ezúttal viszont jogosan jár. A lassan kéthónapos vita végére így kerül végül is pont az AKÖV- nél, s reméljük, hogy akik mu­lasztást követtek el, indokolatlan huzavonát idéztek elő, okulnak a történtekből. V—d Van elegendő zsák a gabonabetakarításhoz és tároláshoz Az elmúlt években sok gondot okozott a betakarítási munkáknál a megfelelő zsákok hiánya. A rak­tározási és zsákellátó vállalat gyakran összeütközésbe került a több százezres tételekben zsáko­kat igénylő terményforgaknl vál­lalattal, takarmánykeverő üze­mekkel és a nagy gazdaságokkal. Az idén megszűnt a hiány. A régi zsák ellátó vállalatot átszer­vezték, most Gabona Tröszt Szol­gáltató Vállalat néven, a régi gyakorlattól elterő módon intézi az ellátást a megyében. A vállalat részére tavaly ősszel épített két új raktárban a csúcsforgalma idő­szakban is állandó nagy mennyi­ségű zsákkészűet van felhalmozva. A forgalom gyors lebonyolításá­nak titka: az igénylők év elején kapnak bizonyos számú zsák igénylésére keretet, amit akitor vesznek igénybe, amikor akar­nak, de ha a meghatározottnál többet kérnek, a zsákomként! két fillér használati díj helyett hár­mat fizetnek. Ez százezres téte­leknél jelentős összegekre rúghat. A felhasználók igyekeznek mi­nél jobban kihasználni a rendel­kezésükre álló mennyiséget, s így a legritkább esetben fordul elő, hogy kereten felüli kéréssel for­dulnak a szolgáltató vállalathoz. Az elmúlt hónapokban csaknem 500 ezer zsákot kölcsönöztek ki a gabona betakarításához. Ennek el­lenére jelenleg is állandóan van több tízezer a raktárban, s folya­matosan végzik a javítását. A mostani körülmények közt a Ga­bona Tröszt Szolgáltató Vállalat Békés megyei kirendeltsége még 1 más megyék számára is tud zsá- i kokat szállítani. — We — A müveit, képzett szál, munkásokért Tovább szükséges javítani az ipari tanulók gyakorlati oktatását Az iparitanuló-képzés eredmé­nyességét mindig a szakmunkás­vizsgák adják. Az ipari tanulók el­töltve a három esztendőt, szak­munkásvizsgákon bizonyítanak. Sajnos, elég gyakori, hogy ez a bizonyítás nem a legkedvezőbb. Az idei tanév befejeztével a bé­késcsabai szakmunkástanuló-isko­la mellett működő vizsgabizottsá­gok előtt 612 tanuló és 134 segéd­Megkapták a diplomát hazánk első takarmánygazdálkodási szaktechnikusai Hazánk első felsőfokú takar­mánygazdálkodási technikumát két évvel ezelőtt Orosházán nyi­tották meg. Az ország minden tá­járól érkeztek ide érettségivel ren­delkező fiatalok, hogy nálunk eddig ismeretlen, új területen sze­rezzenek szakmát s segíthessék a feladatokat, amelyeket aztán hó-1 szocialista mezőgazdaság állatte­pokat is kiállították és eljuttatták a portugál belügyminisztérium­mulatóból a másikba autóikkal 80—100 kilométeres sebességgel hoz. Az útlevél kiadása helyett száguldottak. azonban egészen más történt. A rendőrség felfedezte, hogy a ter­vezett londoni tartózkodásban má­jus 1-e is benne van. Emiatt az utazást megtagadták. — Az egyetemisták között né­hány százan a Nemzeti Parkban tiltakozó tüntetést szerveztek. A tüntetőkből válogatás nélkül hár­mat letartóztattak. SemmSt sem tudunk róluk. — A második epizód. Néhány hete az egyetemisták ismét tün­tetést szerveztek. Most már — folytatta emlékezését — sok ez­ren voltak. Tiltakoztunk a tör­vénytelen bebörtönzés és a terror ellen. Röpcédulákon is hirdettük követelésünket. „Engedjék sza­badon társainkat” volt olvasható a röpcédulán. Az esemény gyor­san, villámszerűén történt. Mire a rendőrség a tüntetés színhelyé­re érkezett, mindnyájan szétszé­ledtünk. Mi is autóba szálltunk. Enori kölcsönkért Opelba invitált en­gem és barátját. — Az én szállásom — mondot­tam—, a Hotel Athén, nagyon kö­zel van. Nincs szükségem gépko­csira. — Tudom, végleges elbúcsúzá- sunk előtt egy kis kirándulásra szeretném elvinni. Egy hegyre vitt. A hegyen húsz méter nagyságú kereszt. A keresz­ten Krisztus szobra. A monumen­tális emlékművet ezernyi lámpa és tucatnyi reflektor világította. — A lisszaboni szeretet és en­gedelmesség szobra — mondották egyszerre. Egyszerre is folytat­ták: — Pedig nálunk szeretet alig van, szolgaság annál nagyobb. A dombtetőn sokan voltak. Gyö­nyörködtek a tiszta ég és város csillagaiban. Ismét gépkocsiba szálltunk. Amikor a beszélgetés befejező- Gyorsan leértünk a város szívé­be. Az egyik utcasarkon a kocsi hirtelen megállt. Benito elbúcsú­zott. Aztán néhány utcán áthalad­va, a Hotel Athén közelében én dött, már átléptük az éjfélt. Az utcán világvárosi fény, százával száguldó Mercedesek és Fordok. Csak itt-ott volt látható egy-egy gyalogos. A dolgozók már rég le­pihentek. A gazdagok szórakozá- is elbúcsúztam. még javában tartott. Az egyik (Folytatjuk) nyésztését. Az újdonsült szak- technikusok felsőfokú szakkép­zettséget szereztek, a takarmány- gazdálkodás minden ágában át­fogó ismeretekkel segítik a ter­melőszövetkezetek, takarmányke­verő üzemek munkáját. Az első évfolyam hallgatói — ötvennyolcán — eredményes vizsgát tettek. Szaktechnikusi ok­levelüket ünnepélyes keretek kö­zött kapták meg csütörtökön Vlcskó Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Ki- sérletügyi Főigazgatóságának he­lyettes vezetőjétől. Az ünnepsé­gen ott volt és a hazánk különbö­ző tájaira kerülő újdonsült szak­embereknek sok sikert kívánt Papp István, a megyei tanács vb- elnöke. A most végzett takar­mánygazdálkodási szaktechniku­sok augusztusban már elfoglal­ják munkakörüket. —A— Közületek munkaerőigénye Az GM 44. »Z. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti mun­kahelyek, re — férfi és női segéd­munkásokat. Munkásszállást és na­pi kétszeri étkezést biztosítunk. — Tanácsigazolás és munkaruha szük­séges. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth Lajos tér U—IS, földszint. 217 A Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata, Szolnok, Dózsa György u. 5. sz„ azonnali belépéssel felvesz szobafestő, má­zoló, bádogos, ács, több éves gya­korlattal, vízvezetékszerelő szak­munkásokat, kubikosbrigádot, se­gédmunkásokat. Jelentkezni a fenti cím alatt kell. 88742 Az Országos Sertéshizlaló Válla­lat békéscsabai I. számú (Kétegy- házi úti) tntpe rakodómunkásokat vest fel, 80731 munkás kísérelte meg a szakma megszerzését. A számszerű ered­mények vizsgálatánál a következő megállapításokat lehet tenni an­nak bizonyításául, hogy a vizsgá­ra való felkészülés nem volt hi­ánytalan. A vizsgára jogosultak 14,7 százaléka megbukott, össze­tételében: a tanulók 14, a segéd­munkásoknak pedig a 17 százalé­ka. Elméleti és gyakorlati tudás­ból kellett számot adni. A bukási arány a tanulók között a gyakor­lati vizsgánál volt magasabb, míg a felnőtt vizsgázók többsége el­méletileg és gyakorlatilag is igen gyengén készült fel. Hol szorít a cipő? Érdemes néhány szakmát külön is megvizsgálni. Legtöbben a gép­lakatos szakmából vizsgáztak, de 28 százalékuk megbukott. A kő­műves szakmában 85 vizsgázó volt, s 16,4 százaléka végzett ered­ménytelenül. A mezőgazdasági ko­vácsok 20 százalékának nem si­került bizonyítványhoz jutnia. Ezek a tények komoly hibákra hívják fel a figyelmet. A szak­munkásvizsgák gyakorlati része komoly szaktudást igényel, önál­lóan, rajzról kell a feladatokat megoldani. A tapasztalatok ugyan­akkor azt igazolták, hogy főleg a felnőtteknél a rajztudás legalap­vetőbb ismeretei sincsenek meg. Számtalan munkadarab lett se­lejt, használhatatlan. De nemcsak a rajzok hiányos ismeretei voltak szembetűnők, hanem a munkafo- gások gyakorlatlanságai is. Jólle­het a bizottság segítette a vizsgá­zókat azzal, hogy minden esetben bemutatta a vizsgadarab előre el­készített mintáját, ennek ellenére igen sok olyan munkadarab ké­szült, amely nem is hasonlított az eredeti mintákra. Kitől tanuljanak? A vizsgák során arra is fény de­rült, hogy leggyengébb felkészülé­sük a mezőgazdaságban dolgozó jelölteknek volt, s meglepően gyakran hangzottak el olyan ki­jelentések, hogy nincs kitől tanul­ni, mert a tsz-nek nincs szakem­bere. A mezőgazdasági üzemek szak­munkásutánpótlása ma egyre ége­tőbb feladattá válik, hiszen nap­ról napra újabb, bonyolult gépek­kel dolgoznak, melyek javítása igen nagy szakértelmet kíván. Az viszont közismert, hogy a tsz-ek ma még kevés szakemberrel ren­delkeznek, ezért helyenként aka­dozik is a gépek szakszerű javí­tása. A szakmunkásképzés viszont nem történhet úgy, hogy rábízzuk a véletlenre, de úgy sem, hogy kevésbé hozzáértő segéd vagy be­tanított munkások mellé osztanak tanulókat azzal a felkiáltással; majd csak megtanulja. Éppen ezen hiányosságok megszüntetése végett a felsőbb szerveknek foko­zott gondot kell fordítani a me­zőgazdasági üzemekben folyó s zak m un k á s képzés r e. Tö-bbszö r felvetődött olyan javaslat, hogy azok a tsz-ek, állami gazdaságok, ahol nincs megfelelő szakember, teremtsenek kapcsolatot gépállo­másokkal, kössenek megállapodást szakmunkástanuló-képzésre s csak a megfelelő alapképzés után má­sod- vagy harmadévüket töltsék el a tsz-ekben a fiatalok. Erre egyéb­ként már több helyen láttunk jó példát. Sántít az elmélet A gyakorlati oktatás eredmé­nyességét a tanműhelyek ma már teljes mértékben igazolják. Szinte alig fordul elő bukás olyan tanuló­nál, aki tanműhelyben, szakokta­tók irányítása mellett sajátítja el a szakmai fogásokat. Persze ma még arra nincs lehetőség, hogy minden üzemben, termelési egy­ségben tanműhelyeket állítsanak fel, de ahol erre a feltételek meg­vannak. ott szükségszerűen meg kellene szervezni a tanműhely­képzést. Az idei szakmunkásvizsgázók között elég nagy százalékban buk­tak meg olyanok. aVik elméletileg nem készültek fel kellően. Főleg azoknál következett ez be, akik vidéki iskolákban kapták az elmé­leti oktatást. Jóllehet ezek az is­kolák nem rendelkeznek olyan adottságokkal, mint a békési vagy a békéscsabai intézet, mégis keres­ni kell a lehetőségét a feltételek javításának. ‘ összegezve megállapítható, hogy a 14,7 százalékos bukás elég ma­gas. De lehet segíteni azon, hogy kevesebb legyen. Ehhez az szük­séges. hogy az üzemek szakembe­rei, a szülők többet foglalkozza­nak a szakmái tanuló gyerekek­kel. Serkentsék őket a szakmai irodalom tanulására, törődjenek többet azoknak a feladatoknak a megvalósításával, melyet a szak­ma elsajátítása megkíván. Háló Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents