Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-03 / 155. szám

1965. július 3. 6 Szombat (^lúrüás íuhz éoe 1944. október 6, délelőtt 11 óra. Csorváson mindenki emlék­szik e napra, erre az órára. A község utcáin megjelentek a szovjet katonák, a felszabadító hadsereg előőrsei. S ezzel új törté­nelmét kezdte írni a hétezernél alig több lakost számláló község. Békési Lajos elnökletével októ­ber 10-én megalakult a csorvásl Kommunista Párt. Néhány nap­pal később Kórnár Lajos vezetésé­vel létrejött a nép rendőrsége. A háború okozta kétségbeesésből kezdett felocsúdni a község népe. Március 16-án már megalakult a földosztó bizottság. Oszlács Mi­hály elnök és Ballas Sándor tit­kár irányításával 7500 hold földet vett telekkönyvileg is tulajdoná­ba a falu. 1948. május 1-én újabb je­lentős esemény részesei voltak a csorvásiak. A munka ünnepének napján 12 szántótraktor pöfögött végig a főutcán, néhány munka­gépet vontatva. Ez képezte a gép­állomás létrejöttét, a földhöz jutta- tottak megsegítését és jelezte a szocialista nagyüzemi gazdaságok szinte törvényszerű megjelenését. Egy évvel később — 1949 szep­temberében — 2'5 kommunista és egyetlen pártonkivüli 160 holdon megalakította a ma is jól gazdál­kodó Vörös Október Termelőszö­vetkezetet, a község első nagyüze­mi gazdaságát. Nehéz és küzdel­mes esztendők nehezedtek a szö­vetkezésre vállalkozott csorvási- akra is. Nemcsak a gépek, munka­eszközök és vetőmagvak hiányá­val kellett megküzdeniük, hanem az újtól való félelem szülte gon­dolkodásmóddal is. „Ismét cselé­dek akartok lenni a saját földe­teken?” — mondták sokan. De a megannyi nehézség és küzdelem nyomán mégis győzött az új, a magasabbrendií és többet ígérő gondolat. A Vörös Október Ter­melőszövetkezet megalakitói ki­vívták községükben az elismerést. Közben egymás után jöttek lét­re új termelőszövetkezetek annak bizonyságául, hogy a párt által meghirdetett felemelkedést csak a szocialista nagyüzemi gazdaságok jelentik Csorvás parasztsága szá­mára is. Az 1949. október 10-én megalakult Új Élet Tsz gazdái is szembeszáll va a búj toga tokkal, a bomlasztókkal, 1956. november 27- én kijelentették, hogy Kossuth né­ven továbbra is szövetkezeti gaz­dálkodást akarnak folytatni. S a meglévő nagyüzemek mellé újak sorakoztak fel. Négy évvel ezelőtt szilárd gazdasági egységként lét­rejött az Ady Tsz, ahol az első év befejezése után 31 forintnál többet ért egy-egy munkaegység. A múlt évben pedig csaknem 35 fo­rint jutott minden munkaegység­re. De a 20 szabad évet maga mc0'itt hagyott Csorvás megválto­zott életét sok minden más is jel­lemzi. Többek között jéggyártó üzem és sütőipari részleg létesült. S a helyi földművesszovetkezet az idei áprilisban 2127 tagot szám­lált. A község 27 kiskereskedelmi és öt vendéglátóipari egysége bő áruválasztékkal szolgálja a lakos­ságot. Van már Csorváson korsze­rű cipőbolt, önkiszolgáló háztar­tási bolt, az állomás mellett üzlet­ház. A földművesszövetkezetek műit évi forgalma elérte a 44 mil­lió forintot. S ez a csorvásiak év­ről évre növekvő életszínvonalát, vásárlóerejét is jól érzékelteti. S miközben a község termelő­szövetkezetei, a helyi földműves- szövetkezet általános gazdálkodá­sa évről évre szilárdult, úgy vál­tozott Csorvás dolgos népének fel­fogása, gondolkodásmódja. Az utóbbi 8—10 évben sokan ismét hanó holnaptól vagy éppen gyer­mekeiktől. Növekedett a kulturális igény is. Az 1963 decemberében kétmillió 300 ezer forintos beruházással fel­épült és rendeltetésének átadott községi művelődési otthon jelen­tős helyet foglal el Csorvás kul­turális életében. Átadása óta sok­szor megtelt a 389 ülőhellyel be­rendezett színházterem, ahová szí­vesen és bátran belépnek a tisz­tességben megőszült, ma 55—60 évesek is. A művelődési otthon 8423 kötetes könyvtárának tavaly 1534-en voltak olvasói. Jelentős azoknak a száma is, akik színházi bérletet váltanak a békéscsabai Jókai Színház csorvási tájelőadá­saira. A Vörös Október, a Kos­suth, az Ady Tsz gazdái közül 1964-ben mintegy százan váltottak bérletet. Van Csorváson ma már jó hírű énekkar, tánccsoport, bábcsoport, a művelődési otthonban jól mű­ködő honismereti és fotószakkör. S amint Groska Mihály, a műve­lődési otthon fiatal igazgatója el­mondta: esténként megtelik a társalgó fiatalokkal. Az első tanácsválasztás óta Maczák András vb-elnök, Kru- zsicz János vb-elnökhelyettes és Temesi János vb-titkár, s a község 60 tanácstagja jól irányítja a köz­ség fejlődését. Sokat tett e 20 év alatt a tanács vezérkara és a la­kosság Csorvás szociális és köz­egészségügyi helyzetéért. Az 1945- ben kiosztott 436 házhelyből mint­egy 400-ra felépültek a Családi házak. S ez azt is jelentette, hogy létrejött Csorvás két új negyede: az Erkel- és a Bartók-település. Felépült egy héttantermes, szer­tárral ellátott új iskola, ahol évek óta több száz gyermek gyarapítja tudását. Négy körzetben kutat, a központban fürdőt, több kilomé­ter hosszan járdát, központi orvo­si rendélőintézetet, óvodát, nap­közis konyhát, nevelőlakásokat lé­tesített a községi tanács. Múlt év szeptemberében átadták rendelte­tésének az általános iskola diák­otthonát is. E 20 év alatt, aki egy kicsit is tenni akart saját községéért, meg­találta Csorváson a helyét. Joó Mihályt, Totorán János- és a köz­ség mintegy hatvan veteránját — akik közül számosán már a Ta­nácsköztársaság idején megtették a magukét — sokan követik a köz­ségben. * * * Ezt „mondták el" a művelő­dési otthon előcsarnokában elhe­lyezett tablók, rajta a fényképek és: a húsz évre emlékeztető sorok. Történelmet idéztek. Olyan törté­nelmet, amelyet földbirtokosok, ispánok és csendőrök nélkül vitt véghez Csorvás dolgos népe. Balkus Imre Befejeződtek a felvételi vizsgák a főiskola békéscsabai tagozatán Orosz—magyar, orosz—testne­velés és matematika—fizika sza­kon mintegy 110 érettségizett fia­tal tett felvételi vizsgát az elmúlt napokban a Szegedi Tanárképző Főiskola békéscsabai tagozatán. A jelentkezetteknek több mint fele nyer felvételt a most folyó elbí­rálás után, de már megállapította a felvételi bizottság, hogy a leg­gyengébb szereplést a matemati­ka—fizika szakra jelentkezett fia­talok nyújtották. A jelentkezettek többsége Bé­kés megyed, hiszen a tagozat cél­ja éppen a megye szakos ellátá­sának biztosítása, s örvendetes, hogy olyan kis községekből is so­kan jelentkeztek, például ör- ménykútról orosz szakra egy le­ány, ahöl addig az illető tárgy vagy nem is szerepelt a tanrend­ben, vagy nem szakos tanította. Ezek a fiatalok a főiskola befeje­zése után hazatérnek községükbe, ezzel is enyhítve a hátrányos helyzetben lévő tanulók gondjait. A megyei tanács nagy jelentő­séget tulajdonít a tagozat műkö­désének, ezért házat vásárolnak, amelyet kollégiumnak rendez be A kávé is felelős... A dohány után az amerikai orvosok a kávéfogyasatáat is felelőssé tették, a tüdőrákért. Húsz ország statisztikai adatai alapján úgy találták, hogy ösz- szefüggés van a prosztata-rák és a kávéfogyasztás között. Svédországban, ahol egy lakosra évi c kg kávéfogyasz­tás esik, a legnagyobb a száma ennek a megbetegedésnek, 17-szer akkora, mint Japánban, ahol szinte kizárólag teát isznak. De a kávé feltételezett káros hatásának mechanizmusa még nem ismerété®. St vvvuvnui Csillagok alatt Egy család egyetlen napjáról szól a film története. Éles, ta­láló megfigyelések teszik igazán reálissá és művészivé ezt az alkotást. (Bemutatja a békéscsabai Szabadság mozi július 3—4-ig.) az iskola, ahol a vidékiek számá­ra biztosítanak szállást. Remélhe­tőleg az adás-vételi huzavona nem tart sokáig, s a kollégium is megkezdheti működését szeptem­berben, párhuzamosan az iskola kezdetével. «WWWWWWiAA/VWWWWWVt/VWSAVWWWWWVWWWVW^^WV^MS^V JULIUS 3. Békési Bástya: Gyávák bandája. Bé­késcsabai Brigád: Harc a banditákkal. Békéscsabai Szabadság: Csillagok átall. Békéscsabai Terv: Párduc I., II. Gyu­lai Erkel: Egy krumpli, két krumpli. Gyulai Petőfi: Nem! Mezőkovácsházi Vörös Október: A . tárgyalás. Orosházi Béke: A Tenkes kapitánya I., H. Oros­házi Partizán: Ártatlan varázslók, Sarkad! Petőfi: Ne siq, Péter. Szarva­si Táncsics: A kőszívű ember fiai L, II. Szeghalmi Ady: Egy olasz Varsó- i zió műsora Prágából, képfelvételről, ban. í 22.45 Tv-hiradó — 2. kiadás A tv műsora JULIUS 3-AN, SZOMBATON 14.40 Kapcsolás-ős közvetítés. 1. m. Csehszlovák Spartakiád (tömegtorna). 2. Magyarország—Anglia úszóviadal közvetítése a Sportuszodából. 18.43 A tv jelenti. Aktuális riportonüsor. 19.30 Tv-híradó. 19.50 Esti mese. 20.00 Ro­binson Crusoe kalandjai. Defoe regé­nyéből készült filmsorozat. I. rész 20.40 Ki mire emlékszik? Játék a tv 1-es stúdiójából. 21.40 Költészet. ,,Üzenet egykotrí iskolámba”. 21.30 Az OIRT I. nemzetközi ténodalversenye az „Aranykulcs” nagydájért. Az Intervi­műsora Július 3-án, este fél 9-kor, Gyulai Vár­színház: DÓZSA Július 3-án, este fél 8-koa:, Csorvá- beültek az iskoláik padjaiba, hogy j son: ne maradjanak le a jelentől, a ro- | jegygyűrű a mellenyzsebben A hálaérzés olyan emberi tulajdonság, amelyről meg­számlálhatatlan sok, para­doxont faragtak már szelle­mes vig játékszer zök, ko­mor drámaírók és érzelgő poéták az emberemlékezet kezdete óta, és nyilván jön­nek még sokan, akik szép és okos szavakkal fogják dicsőíteni a finom és érzé­keny lelkületű embert, aki tudja, mi a hála. Magam ts sokszor gondol­tam már nehéz pillanatok­ban, hogy milyen hálás tud­nék lenni egy jó szóért, vagy biztató tekintetért — hogy csak a nagy dolgokat említsem — és amikor meg­kaptam a jó szót vagy biz­tató pillantást, legtöbbször nemcsak meghálálni, de még megköszönni is elfelej­tettem azt. Az évek múlásá­val lassanként bennem is megérlelődött egy para­doxon: „Az emberekben határtalanul nagy a hála akarata, de rendkívül kevés a hála cselekedetei” Hogy ez mennyire így van, ezt ak­kor ismertem fel teljes tra- gikomikumában, mikor meghallgattam egy barátom nyári kalandját. — Két héttel ezelőtt tör­tént — mesélte barátom. — Siófokról hajón átrándul- tam Tihanyba. Fgy házas­pár ült mellettem s velük „napsugaruk”, „szemefé­nyük”, „csillagocskájuk”, egyszóval, mindenük, azaz hatéves kislányuk, foglal­kozására nézve gyakorló ördögfióka. A papa nem túlzottan beszédes ember. Igaz, nem is volt sok ideje a beszélgetésre, mert egész úton nevelési problémák foglalkoztatták. A meg cipó a hála „Pimpike, ne taposó, le Megmentettem. Az egészet a bácsi cipőjét! Ne dugd a megúsztam néhány karco- katicabogarat a kisbaba fü- lássál és a bal cipőm el­lébe! Ne töröld a vajas ke­zedet a kisasszony szok­nyájába! Ne hajolj ki a kor­vesztésével. Pimpike a ka­landot megúszta pofon nél­kül. A mártír mama utá­láton! Pimpike!!!” Mást vozhatatlan egyszerűséggel sem hallottam egész úton, csak Pimpike, így, úgy! egy pillanat alatt magához tért és folytatta útját a bü­De szegény, kopasz apuka és Pimpike megújuló hiába könyörgött, Pimpike vágyai között, a papa pc- akkor is így és azért is úgy. ^ig a nyakamat szorongatta Az volt a meggyőződése: a és a kezemet csókolgatta, papa azért találta ki a ha­jót, hogy ő kedvére letapos­hassa a bácsi cipőjét és be­dughassa a bogarat az alvó baba fülébe. Szerinte a Ba­latont is a papa találta ki, sőt a mamát is a papa talál­ta ki abból a célból, hogy közben apai könnyek között mély, örök és határtalan háláról beszélt és a■ nevemet kérdezte, címemet tudakol­ta, bizonyára hálaügyben. Pimpike fütyült rám. ö legalább őszinte volt. Tegnap egy kis belvárosi mint néma mártír, hol vajas utcában, egy cipőműhely zsemléért szaladjon, hol ajtajából valaki rámkiáltott, meg málnaszörpöt fakasz- Pimpike kopasz és határta- «2071 a büfés kősziklájából, lanul hálás papája. Megra­gadta a karom, berángatotl a műhelyébe és közben bugyborékoló hálával li­hegte: — Jöjjön, uram— nem en­Pimpike tehát betöltötte a hajót bájos hat esztendejé­vel. Én már előbb is sejtet­tem, hogy egy Pimpikének ez nem lehet elég. Ö a Bala­tont is be akarta tölteni, gedem el — jöjjön — bizto- Ennek tulajdonítom, hogy san szüksége van §egy pár két intő atyai szótag között szép cipőre, hiszen el is egyszerre ...zsupsz... átesett vesztette az egyiket — jöj- a korláton és elmerült a Óön — válassza ki a legszeb­vízben. A kopasz apának torkán akadt az intő szó­bet, legfinomabbat, ne szé- gyenitsen meg egy hálás tag, a mártír mama pedig szívű apát. utánozhatatlan egyszerűség- Mit tehettem? Bementem, gél elájult. A következő Egy perc múlva csodálatos pillanatban felülkerekedett bennem a jó érzés és mi­eipöhalom hevert lábam előtt. Arra kény szeritett. előtt kitörhetett volna a pá- hogy sorba próbáljam vala- nik, ahogy voltam, ruhástól mennyit. Végre az egyik­a vízbe vetettem magam. nél megállapodott: — Igen, ez qz — mondta rajongva — ez való önnek. Kissé zavarban voltam. Nem tudtam, mit tegyek, majd merő formaságból megkérdeztem: mi tu ára ennek a cipőnek? — Mama?! —■ harsogta a hálás férfiú — mit irtunk erre a cipőre? — De választ sem várva, már mondta is. —1 Hatszáz forint! De ilyen cipó nincs több Európá­ban. Még Nyugaton sem! — Hm... izé... ez nekem nagyon sok. Én kész cipőt szoktam — hebegtem — két­százért, kétszázhúszért. Nevetett. Gőgösen és meg­vetően. *r- Kétszáz, egy ilyen pél­dátlan cipőért? Ne tegye magát nevetségessé. De lás­sa, én hálás akarok lenni, legyen háromszáz! Szabadulni akartam ettől a hálás szívű embertől. «— Sajnálom! Kétszázhúsz forint az egész vagyonom e pillanatban — jelentettem ki határozottan. — Kétszázhúsz forint? — sziszegte gyűlölettel. — Mit képzel, hiszen nekem ma­gamnak kétszáznegyvenbe van! Nem vettem meg a cipőt természetesen. Mikor elmen­tem, nem köszönt vissza, ilyen vevőnek nem is szok­tak visszaköszönni, még ak­kor sem, ha mély, örök és határtalan hálát érzünk iránta. Egy ilyen, vevőnek, aki még a Belvárosban is alku­szik? Az ilyen vevő olyan há­tlan, hogy még hálát sem rdemel. Szinetár György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents