Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-25 / 174. szám
KÖRŰ STAJ _________' KULTURÁLIS MELLÉKLET ___________ A népművelés nyáron sem szünetel okán felteszik a kér- alább táncos összejövetele- dést: népművelés — két. Természetesen ezt sem lehet teljesen elhagyni, a fiatalok többnyire maguk kikövetelik ezt; a nyár nyáron? — és emlékeztetnek arra, hogy nem is oly régen a falusi művelődési otthonok százai hetekre be- azonban mégsem csak a zárták kapuikat ezekben a táncestek időszaka. Mindenyári hónapokban. Szót kell ejteni a nyári szezonról elsősorban azért, nekelőtt ajánlatos kivinni őket a szabadba. A kirándulás, a közös utazás, törmert sokan a népművelés ténjék az csak a szomszéd aktív munkatársai közül városba is, mindig ad közös sem ismerik eléggé a nyár élményt, s ezenfelül nagy- lehetoségeit, s „holt sze- szerű alkalom a népműve- zonnak” tartják a június— iésre. Kézenfekvő ilyenkor július—augusztust. némi földrajzi, történelmi Miért nincs igazuk? Min- áttekintést adni a helyről, denekelőtt: nem veszik fi- ahová igyekeznek, ezt senki gyelembe, hogy sok tekin- sem érzi fölösleges teher-. tétben megváltozott a mező- nek. Az sem rossz megol- gazdasági munka jellege, s das, ha a kirándulásokat ebből következően esete az nemcsak úgy, „általában” emberek nem annyira fá- szervezik, hanem valami radtak, s főként a fiatalok kulturális eseményre: kiál- bőven rendelkeznek ener- lításra ha71gversenyrej szín_ giával ahhoz is, hogy mun- házi elöadásra é ka. után szórakozást keressenek. A másik, egy nagy hírű film megtekintésére, amely szintén lehetőséget biztosít, hogy az nem kevésbé fontos tényező: a televízió. ... „ , , , . a , ., , , ,, adott muveszeti ágból nemi Az uj lehetőségek tarhazat . esztétikai ismerettel gyarapítsa a kirándulókat. adja a népművelőknek még a nyári hónapokban is. S végül egy harmadik, nagyon fontos lehetőség, amellyel viszonylag még ke- egyetlen forma a vés vidéki művelődési otthonban élnek megfelelően: a vakáció, amely szabaddá teszi a gyerekeket, de egyúttal súlyos gondok elé állítja a szülőket is, akik neTsrmészetesen a kirán- * dulás nem lehet az nyári idényben sem. Van néhány olyan szakkör, amelynek igazában a nyár az évadja. Ilyen például a fotózás. S ha a hivatásos vezető éppen szabadságon van, akkor felügyeletet biztosítani a munkaidőben. Cz a három tényező ösz" tönözheti lés áldozatos munkásait; nyáron se „tegyék le a fegyvert”. Említettük már a fiatalok — s most nem az iskolásokról van szó —, nyári szórakozási igényét, önként adódik a szokványos válasz: hát persze, bált kell rendezni vagy leghezen tudják a megfelelő sem kell okvetlenül leállni a munkával, mindig találhatunk megfelelő önkéntest, aki szívesen átveszi tönözheti a népműve- e^-v időre ezt a tisztséget. Manapság az a nagyon egészséges folyamat van kialakulóban, hogy az ország minden táján keresik-ku- tatják azokat a sajátos lehetőségeket, amelyek az adott országrész egyedülálló értékeit jelentik hagyományban vagy a jelenben. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a mozgalom falura is kiterjedjen; nem azzal az igénnyel, hogy az ország, mondjuk egy napig Derecskére, Liptóra vagy valamelyik kis falura figyeljen. Ám, azzal az igénnyel igen, hogy a falu egy napig vagy egy hétig önmagára figyeljen. Ezek az alkalmak azért kitűnőek, mert megmozgatják mindazokat az érdeklődőket, akik a művészettel, kultúrával kapcsolatba kerültek vagy akiket éppen ezzel az alkalommal lehet közelebb hozni. Említettük a televízió lehetőségét. Ez alighanem inkább az idősebb korosztályok nyári népművelésének fő formája lehet. A televízió nyáron is ugyanannyi műsort ad, mint télen. A művelődési házak többségében ma már van televí- Anyasúg zió, s ha mást nem, csak annyit biztosítanak, hogy alkalmanként sokan üljenek készülékük előtt, már az is jelentős. Az már a nyári népművelésnek egy fejlettebb változata lehet, amikor a közönséget megpróbálják valamelyest irányítani, s rávenni arra, hogy ne csak például Angyal detektív-kalandjaihoz üljenek a készülékek elé, de akkor is, ha Szegedi Szabadtéri Játékokról adnak közvetítést vagy ha éppen egy szobrászművész műtermébe látogat el a kamera. A televízió népművelő hatásának fokozására még ennél is nagyobb lehetőség nyílik, ha olyan köröket sikerül teremteni, amelyekben adott alkalommal a televízió egy-egy műsoráról vagy az abban felvetett gondolatokról beszélgetnek, vitatkoznak. \/égezetül a legfiatalab- ” bakról. Ez már némi anyagi támogatást igényel, de alighanem minden községben sikerül ezt a támogatást összeszedni. Arról van szó, hogy a művelődési házaknak pedagógust kell biztosítaniuk, aki a gyerekekkel foglalkozik. Hasznos, ha ez olyan pedagógus, aki megfelelő összeköttetései révén el tudja érni, hogy a gyerekek foglalkoztatása ne pótiskola legyen. Mladonyiczky Béla Cserei Pál: Lopott Barna Sándor esténként alig hunyta le a szeméi, máris rakta a patika falát, vagy már a tetőt csinálta. Csak akkor hagyta abba, ha felesége oldalba lökte, mert nagyon horkolt. Nem volt ő sem kőműves, sem ács, állami tisztviselő volt mindig, úgy élte meg a negyven évet. Sokat hallotta azelőtt is, hogy patika kéne a faluba, mert húsz kilométert is kell kocsi- kázni, gyalogolni, ha valamilyen orvosság kell az embernek. De hát nem volt beavatva az ilyen dolgokba, mert valamikor ímo- koskodott a községházán, majd amikor a tanácsok megalakultak, azután is efféle volt. Egy év óta őt gyötri legjobban a gond, tanácselnöknek választották meg, és úton-útfélen neki mondják legtöbbet, hogy valamit tenni kéne. Sándor, te legjobban tudod, csak addig voltál távol a falutól, amíg iskolába jártál. Te is alig menekedtél meg a végtől, az utolsó percben hozta szomszédoKoszta Rozália Gyula, Várfürdő Kirándulhassanak, játszhassanak, sportolhassanak, esteleg üzemet látogathassanak, általában kedvükre tölthessék az időt — felügyelet mellett. Néhány művelődési ház kitűnő kezdeményezése nyomán már olyan népművelési formákkal is találkoztunk, ahol a nyár folyamán a bukott gyerekek részére indítanak — megfelelő tandíj ellenében — pótvizsgára előkészítő tanfolyamok Mindezek a tanácsok természetesen általánosak, de arra használhatók, hogy mindenütt az adott lehetőségeknek megfelelően azt valósítsák meg belőlük — vagy rajtuk kívül —, amire ott alkalom kínálkozik. A tapasztalatok bizonyítják: a nyár nem jelenti a népművelési munka szüneteltetését. Bernáth László = »=="1===»^=» = patika tok, Kertész Marci az orvosságot. Lovon jött, irtóz- tató őszi nagy sár volt, róla is csurgóit a víz, nemcsak a lováról. Az anyád ott ült az ágyad mellett, te már fuldokoltál, diftériád volt... Mert ha gyorsan kell valami, az orvos írja a receptet, szaladsz a patikába és máris adja az oltást. De itt nálunk szétrepedhet a fejed, egy port nem tudsz kapni. Sarat, igaz már nem kell dagasztanod, ha a patikába megy az ember a másik faluba, van kövesút, de a patika mégis messzi van, ide kéne a tanácsházával szembe, erre az üres telekre. Ide még Marci bácsi, a szomszéd is elballagna egy piruláért, ha salyog az oldala, mert bizony Marci bácsi, azt hiszem, már harminc éve, hogy csuromvizesen ugrott le a lóról az orvossággal. És akkor is már túl volt a negyvenen. Napközben. ha volt egy kis ideje Barna Sándornak, a tanácsháza ablakából szemmel méricskélte ERNST SCHUMACHER; JÓ AZ EMBER Jó az ember, De megöli testvérét, Jó az ember, De elárulja társát, Jó az ember, De elhamvasztja fajtáját, Jé az ember, De halált hoz a világra. Az ember jó. Mert életet áldozta testvéréért, Az ember jó, Mert helytáll a társáért, Az ember jó, Mert segít a fajtájának, Az ember jó, Mert szolgálja a közösséget, Az ember jó, Mert életre hívja a világot. Jó az ember, S baloldalt, hol a vUág szíve dobog, Alszik a költő, Eljövendő Emberek Szebb álmainak Társs» _________ Boldog Balázs fordítása E mst Schumacher német irodalomtörténész, lírikus és esszéista. Elsősorban irodalomtörténésziként tartják számon, s ezt főként Brechtrői írott tanulmányaival vívta ki. a szemközti üres telket, hogyan is mutatna ott a patika, néha oda is sietett és keresztbe-hosszába lépéssel mérte meg. Az egyedül álló öreg diófán sajnálkozott, hogy azt ki kéne vágni, mert a járdától csak hat lépésnyire van, s a lombja vagy nyolc átmérőjű; az épület meg csak úgy mutatna jól, ha arra a helyre építenék. Mikor idáig jutott gondolataival, ellepte a szomorúság, kálvinista nyakát megszegte, döngő léptekkel rAent vissza a tanácsházára. Olykor csak a kopogás, ajtónyitás térítette magához, hiszen a falu élete nem állt nieg. hol azért kereste valaki, hogy nem kapja a nyugdíjat, hol meg azért, mert a földjáradékot nem kapja a szövetkezettől, vagy pedig hogy a szélső soron is járdát kellene építeni. Azután meg a járástól keresték, rendben halad-e az adófizetés, a végrehajtó bizottság miről tárgyal majd, vagy éppen a postás hozta a járási tanács körleveleit, utasításait... Egyik hajnalon nem tudott már azután aludni, mikor oldalba lökte a felesége, hogy ne horkoljon. Papucsot húzott és kiment az udvarra. Hátratett kézzel járt föl-alá. Osztotta, szorozta a községfejlesztési alapot, de sehogyan sem fért bele a patika. A tégla egy része már kupacban volt a telken, mesterek is voltak, akik felhúznák a falakat, a tetőt, felraknák az ajtókat, ablakokat. De ajtónak, ablaknak való fa és tetőcserép, tetőfa nem volt. S ekkor olyan gondolat kerítette hatalmába, melytől maga is megdöbbent. Ott van a Kurtasoron az a tanya, máinak a falai, senki sem törődik azzal. Pedig szép tanya volt, üvegajta- jai is vannak, nagy ablakai, erős szarufák tartják a cserepet. Évek óta újabb és újabb tárgyalások, levélváltások, hogy kinek a birtoka. A földművesszövetkezet esküszik rá, hogy az övé, neki juttatták valamikor, valamelyik vállalat meg szintén erre esküszik. És csak romlik-romlik, mert nem tudják eldönteni, ki a birtokosa. A tanács is már igényt tartott rá, de nem volt eredménye. Vállalati tulajdon, és nem lehet kisajátítani. Nem hagyta nyugton a gondolat. Napokig rágta belől valami. Az ésszerűség ezt kívánná... de ő csináljon törvénytelenséget... A patika meg kellene, és a sok jó anyag nem menne tökre. Mi legyen hát?...
