Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-25 / 174. szám

®6S* Július Zä. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON Kiegyenlíti-e egymást a pozitív és a negatív előjel? — A nagymamák szerepe a nevelésben — Ms? életünkben számottevő té_ nyező a családban a nagymama szerepe. Köztudott, hogy napközi otthonaink, bölcsődéink nem fede­zik az igényeket, s a felvételikor szerepel a kérdőíven: van-e a csa­ládban, aki felügyel a gyermek­re? S ha van — legtöbb esetben a nagymama — azok javára dönte­nek, akikre senki sem tud otthon vigyázni, míg a szülők dolgoznak. Igaz, most a nevelendő gyermek szempontjából vetjük fel a nagy­mama-kérdést, elöljáróban mégis le kell szögeznünk, hogy akáirho. gyan értékelünk is, a nagymamák önzetlenségét hangsúlyozni kell. Idős korukra ők is megérdemel­nék a csendes pihenést, ám melyik nagyszülő mond nemet, ha az unokájáról van szó? Mégis, szembe kell néznünk a tényekkel, s a mérleg serpenyőjé­be bele kell tenni a jót, de a rosz- szat is. Jó, hogy a nagymama ott­hon van, a szülök nyugodtak, ha beteg a gyermek, nem kell sza­badságot kivenni; kicsinyük ellá­tása a lehető legjobb kezekben van; aggodalomra semmi ok. Semmi ok — valóban — mindaddig, amíg a gyermek esz­mélni nem kezd. S itt sorolnak be a bajok az egységes, harmonikus családi életbe. A nagymamák na­gyobb többsége régi felfogású. Nem politikai dolgokban, hiszen különösen a munkás nagyszülők sok esetben saját bőrükön tapasz­talták a régi rosszat, míg fiatal fiaik, leányaik készen kapták a jót, a bókét, s mindent, ami ezzel jár. Hanem a vallás tekintetében már nagyobb súllyal esik latba a negatív előjel. A nagymamák zö­me nem jutott el arra a fokra, hogy megértse — őt nem zavarják vallásos áhítatában, hagyja ő is a felnövekvő nemzedéket saját be­látása szerint cselekedni — sajnos, következetesen érvényesíteni akarják a maguk által jónak és egyedül hasznosnak ítélt felfogást, s nem riadnak vissza családi per­patvartól sem. Ha a szülők kereken megkérik arra, hogy ne zavarja meg gyer­meküket vallásos meséivel, ne lopja templomba, amikor ők nem látják, akkor sok nagymama fon­dorlatokhoz folyamodik, „összebe­szél” unokájával, titkaik lesznek, „amiről apádnak, anyádnak ne be­szélj, mert megharagszanak sze­gény nagymamira!” A gyerek ha­zugságokba bonyolódik, nem tudja kinek van igaza, hisz a körülötte élő felnőtteket egyaránt szereti. Mégis, talán legjobban a nagyma. mit, hiszen ő van vele legtöbbet, mióta megszületett Jön az iskolás kor. Fél napig már tanul a gyerek, s szám. talanszor találkozik olyan monda­tokkal, tényekkel, amit ismét egy felnőtt — a tanítója — mond, s hamar nyiladozó eszével megérti, hogy valahol nincs igaza a nagy­mamának. Vagy a tanító néninek, és anyukának? Kételkedés ver ta­nyát a szívében, értelmében s ez így is marad mindaddig, amíg hosszú évek múlva el nem jut arra a fokra, hogy maga szelektálja is­mereteit, egyeztessen, s értelme választó vizébe tegye mindazt, amit hallott, amit tanult. De a kiskori hazudozás, a kis­kort „két lélek” örökre nyomot hagy benne, mert valahol csaló­dott valakiben, valahol nem mondtak igazat a felnőttek. És ez korunk problémája. Sokan csak legyintenek, ha a nagyma­mákról esik szó. 'Sok édesanya maga előtt is kendőzni akarja a nevelésiben, az ideológiai családi harcban fellépő nagymama szere, pét. Eszébe jut a sok kimosott ru­ha, az elkészített ebéd, a takarí­tás, mindaz, ami őt otthoni tenni­valói alól mentesíti, s máris el­üti a dolgot: „Majd lesz a gyer­meknek magához való esze” vagy „megmagyarázzuk neki annak ide­jén”. S mindez csupán azért, hogy biztosítsa az otthoni nyugalmat, lehet, hogy ez sikerül is, de a fel. szín alatt ott a gyermek lelki nyu. galma, aminek megőrzése min­dennél fontosabb. Sok édesapa nem szól, mert — anyósa a gyer­mekre vigyázó nagymama. Ö sem akar családi perpatvart. Minden marad a régiben, s amikor , egy t- egy alkalommal olyan kérdést tesz fel a gyermek, amiből kétel­kedésére vagy a kettős nevelésre lehet gyanítani, akkor ébred fel a lelkiismeretük. De addig? Nagyon kevés ma még az a család, ahol nyíltan meg merik mondani a szü­lők a nagymamának, hogy a gyer­mek lelkivilágát hagyja vallásos ideológiájától mentesen! Erre az esetre sok nagymamának megvan a mindenki által félt lemeze: „én csak cseléd vagyok a házatok, ban!” S ezzel leszerel minden­kit. így aztán nem csoda, hogy a békéscsabai 4. számú iskolába is bejött egy ijedt mama, „kérem, tessenek a nagymamának azt mondani, hogy a kislányt beírat­tuk hittanra. Mi nem akarjuk, nem is jár, de tetszik tudni, a nagymama”. Igen, a nagymama, akiről pedig tudjuk, hogy a csa­lád lelke, mert mindenre időt sza­kít, soha nem fáradt, soha nem rest semmire, s ha beteg, akikor is igyekszik nagyon észrevétlen len­ni, hogy senkinek se legyen ter­hére. A negatív előjelű és pozitív előjelű azonos értékek kiegyenlí­tik egymást. Vajon így van ez a nagymamák esetében is? Semmi esetre sem! A ma felnőttjének a jövő nemzedék érdekében csalá­don belül is harcosabbnak kell lenni, nem eleg, ha ideológiai to­vábbképzésen egyetért, felszólal a materialista világnézet megerősí­tése mellett, ennél sakkal többet tesz akkor, ha szónoklat és min­denki által tudott tények helyett — saját családjában szerez ér­vényt a gondolatnak. Innen indul el minden közös probléma. Míg közösen látjuk, addig megoldást sürgetünk. Mikor leszűkül a sa­ját otthonunkra, akkor „óvato­sak” vagyunk. Ahol a gyermek napközis, ott nincs probléma. Ahol otthon van a nagymama gondjaira bízva, ott bizony a leg­több esetben l^iba van, (öröm a gyarapodó kivételeknek!) a kettős nevelés hódított tért. És ezen csak okos szóval, kitartó türelemmel maguk a szülők segíthetnek, akik­nek mi sem lehet fontosabb, mint gyermekük s ezzel egyetemben a felnövekvő fiatalság testi, lelki ép­sége. Először a családban, a kis kö­zösségben, s akkor sokkal köny. nyebb dolgunk lesz úgy általá­nosságban is. Ádám Éva Frottírból — ruha W/M A frottírt mint törülköző- és für- dőköpeny-anyagot használtuk ed­dig. A divat azonban felfedezte, s ezzel bevonult a nyári minden­napi viseletbe. Annak ellenére, hogy az anyag vastag tapintású, kellemes-hűvös, nem meleg. Kül­földön nemcsak fürdőhelyeken, Frissítő arcpakolások A legeredményesebb szépségápoló módszerek közé tartozik a pakolás. Lényege, hogy az arcbőrt valamilyen jótékony hatású krémmel, masszával Vastá'gori bekenjük, oly módon, hogy csupán a szem' környéké maradjon szabadon. Amíg a pakolás szárad, vé­gezhetünk apróbb házi munkát, de leghelyesebb kinyújtott testtel, ernyedt izmokkal pihenni. A pakolásnál az a legfontosabb, hogy arcbőrünk természetének megfe­lelő és jótékony hatású legyen. SZÄRAZ ARCBŐRRE Majonézpakolás: egy tojássárgáját egy kávéskanál olajjal jól elkeverjük, arcunkra kenjük, s addig hagyjuk raj­ta, amíg megszárad. Ezután langyos vizes vattacsomóval lemossuk, majd tápláló, zsíros krémmel bekenjük ar­cunkat. Tojássárga-pakolás: egy tojássárgá­jához egy evőkanál tejszínt adunk, s ugyanúgy cselekszünk, mint az előző­ekben. Tejpakolás: fél deci tejhez ugyan­annyi boraxot és annyi lisztet ad­junk, amennyiből sűrű masszát ka­punk. Ezt lehetőleg ecsettel kenjük az arcunkra. Csak 10 percig hagyjuk raj­ta. ZSÍROS arcbőrre Kitűnő nyári arcápolószer a gyü­mölcspakolás. Eper, málna, uborka, paradicsom egyaránt alkalmas. Min­den gyümölcsből tíz-tizenöt deka szükséges. A gyümölcsöt áttörjük, ke­vés tejlelt és egy tojásfehérjét adunk hozzá. Jól elkeverjük, s arcunkra ken­jük. Húsz perc múlva hideg vízzel mossuk le. A ribizlinek, a paradicsom­nak és az almának fehérítő hatása is van. A pakolásból ne hagyjuk ki a nya­kat sem. Van igazság abban: az arc és a nyak „árulkodik” a nő koráról. Az üdítő pakolások az arcot és a nya­kat üdévé, bársonyossá teszik, s a ráncképződést is akadályozzák. Ezt a szépségápolási módot á legtöbb nő valamilyen különleges kozmeti­kai műveletnek tartja, amit bárki nem engedhet meg magának. Az Igaz, hogy ismeretet, de még inkább időt kíván. Érdemes türelemmel foglalkozni vele, mert a pakolás hatása sokkal gyor­sabb, és kellemesebb, mint a krémek hetekig tartó alkalmazása. Szabó Edit Tcomzetikus hanem az utcán Is mindennapi látvány a frottírruha. A bemutatott modelljeinkhez nem szükséges méterben vásárol­ni anyagot. Mindkét ruha — ke­vés munkával elkészíthető házi­lag, frottírtörülközőből. Az első modellhez tarka, virág­mintás anyagot, illetve törülkö­zőt válasszunk. A vállon a két tö­rülközőt néhány erős öltéssel ösz- szevarrjuk. Ez a modell strand­köntös, éppen ezért két oldalt nyitott, s derékmagasságban fű­zött zsinórral szabályozható szo­rosabbra vagy lazábbra a bőség. Tarka csíkos törülközőket aján­lunk a második modellhez. Itt már nagyobb szaktudást igényel a ruha elkészítése. A törülköző­ket hosszába vesszük, a test bő­ségének megfelelő méretre szab­juk. Oldalt gombolódik apró, go­lyó-gombokkal. A gomboláspán­tot vékony molinóanyaggal bélel­jük alá, hogy tartósabb legyen. 'Rusai Magda terve) Móka „ bokszbaj nők ’ Matyi elhatározta, hogy követi Papp Laci példáját és ökölvívó lesz. Bátran ütött, s boldogan látta, milyer erős Am az edzőzsák megtréfálta: nagy erővel visszapattant — s kiütötte a Jövendő bokszbajnokot. (Vadász György rajza) A zöld tükrű tó mel­lett két „ország” hú­zódott. A dombos, li­getes rész selymes füvei között tündé­rek, a mocsaras ingo­ványbán pedig békák éltek. A kis tündérek egész nap játszottak, táncoltak a virágok között. Ha megéhez­tek, a méhektől édes mézet, ha megszomjaz tak, a virágok kely- héből harmatcseppet kaptak. A békák ro­varokra vadásztak, napoztak, és tisztelet­ben tartották szom­szédaikat. Történt egyszer, hogy az öreg békaki­rály magához hívatta legkedvesebb fiát: — Édes fiam, Kum. Napjaim meg van­nak számlálva. S te annak ellenére, hogy eléred a legszebb bé­kakort. még mindig nem nősültél meg... Kum sajnálta ked­ves atyjaurát, de hi­ába hozták, vitték a legszebb békakisasz- szonyokat, egyik sem nyerte meg tetszését. Inkább vadászatra in­dult. Egy nagy zöld légy után vetette ma­gát. Má-már utolér­te, amikor az izgal­mas hajszában a tün­dérek birodalmába tévedt. Muzsikát hal­lott, s rögtön elfeledte Tiindérrózsák a zöld legyet. Körül­nézett, s látta ám, hogy egy selyemfüvű tisztáson tücskök és szúnyogok húzzák a talpalávalót. A zene hangjaira pedig tün­dérek kecses táncot járnak. Tánc, tánc, tündértánc... A tündérkoszorú közepén egy gyönyö­rűséges tündérlányka táncolt — Ez csak a tün­dérkirálynő lehet! •— álmélkodott a béka­királyfi, s majd le­esett a fűzfáról, ahová azért kapaszkodott, hogy jobban lásson. Azon nyomban elha­tározta, hogy megké­ri a tündérkirálynő kezét. Boldogan ro­hant haza, s újságol­ta atyjaurának elhar tarozását. A vén bé­kakirály óva intette fiát, de Kum nem hallgatott reá. A leg­ravaszabb kecskebé­kát küldte követség­be leánykérésre. De elutasító válasszal tért vissza. Kum ek­kor elhatározta, ha kell, haddal hozza el a szépséges tündérki­rálynőt „Békaország­ba”. Soha annyi békát nem látott a világ, mint akkor! A kis tündérek észrevéve az iszonyú sereget, me­nekültek, de csak a tó felé volt szabad az út. S mit tehettek, a zöld tóban kerestek menedéket. A mély vízbe vetették magu­kat, ahová a békák nem követték őket. Kum ezt látva, meg­pukkadt mérgében. Nincs is király azóta a békáknál. A kis tündéreket fehér szoknyácskájuk fenntartotta a vízen. Éppen arra szállt „Kócsagország” fe­hér palástos királynő­je. Megsajnálta a kis tündéreket, s hogy halálukat ne leljék a mély vízben, rózsák­ká változtatta őket. Így lettek a zöld se­lyempalástokból a tündérrózsák levelei, a tüllszoknyákból pe­dig a hófehér szir­mok. Te is megfigyelhet­ted, hogy egyetlen vi­rág sem táncol oly kecsesen a szellőben, mint a tó tükrén rin­gó tündérrózsa. Azt kérded, kitől hallottam ezt a me­sét? Egy szúnyog döngi- csélte a Balaton part­ján. Borsi Darázs József

Next

/
Thumbnails
Contents