Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-24 / 173. szám
1S65. július 24. 4 Szombat nacs és SZOT Vörös Vándorzászlaját, nyolcszor pedig az Élüzem címet. Mátyási János igazgató az éveniként megismétlődő jó eredményeket elsősorban a törzsgérda összeforrottságának, eredményes munkájának tulajdonítja. Aki jobban tájékozódik, azt is megtudhatja, hogy a vezetők mindegyike a munkások soraiból került ki. Munkakönyvükben csak egy bejegyzés olvasható: Sarkadi Cukor- _gyár. Itt kezdték nóhányain 20— 25, vagy talán még több évvel ezelőtt. Hogy a kisujjukban van a gyártás minden részlete, az nem csekélység, de hogy isméink az embereket, az meg nagyon sok. A munkaköri kapcsolat változott, de a régi barátság nem. A munkások agyával, szívével gondolkoznak. Ha a mostani időszakot nézzük... Szeptember 1, a kampány kezdete, augusztus 25-én, 26-án üzemi próba, tehát a felkészülésnek ez ez utolsó fázisa. Már a termelési tanácskozáson mindenki megtud, ta, hogy a terv a második fél évben 25 ezer 100, a teljes kampány (január végéig tartó) időszakában pedig 32 ezer vagon cukorrépa feldolgozását írja elő. Erre a megnövekedett feladatra kell felkészülni, mégpedig a tavalyihoz képest 37 fővel kevesebb létszámmal. A munkások azt mondták, hogy kissé szoros a terv, de ha csak rajtuk múlik, teljesítik. Aztán többlettermelésre még külön felajánlást tettek. Szavakban mindez egyszerű, de valóra váljam? ... Egy a fontos: úgy előkészíteni a gépeket, hogy ne legyen üzemzavar. Ez a törekvés hat át mindenkit. ami a napokban üzemrészenként tartott szakszervezeti taggyűlésen újra megmutatkozott. Hogy aztán sok okos szó is elhangzott, az a Sarkadi Cukorgyárban egészen természetes. A vezetők nem hagyják elsiklani a fülük mellett a munkások véleményét, javaslatát, akik így értelmét látják annak, hogy osztozzanak a termelés gondjaiban. Szólói Sándor centrifuga-lakatos brigádja az egyik, ame:» most a nagyjavítás idején különösen reflektorfényben áll. A brigádvezető inkább alacsony, markáns arcú, derűs tekintetű, 50-en felüli férfi, aki 3 évvel ezelőtt kapA tejipari vállalat mezőbe- rényi üzemegységében néhány új berendezés könnyíti az ott dolgozók munkáját. Szükség is van rájuk, mert mint mondják, nem érezni már a száj- és körömfájás hatását, nagy meny- nyiségben érkezik naponta a tej. A dupla falú hőszigetelő tartályok például lehetővé teszik, hogy a nyári melegben is kellő hőfokon tartsák a friss tejet. Az Élelmiszeripari Gépgyár kannamosó berendezése fárasztó munkától mentesít és lanyszerelőket a megye területén változó munkahelyre, békéscsabai telephelyre 1 fő autóvillamossági szerelőt keres felvételre a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat központi karbantartó üzeme, Békéscsaba, Kórház utca 1, (lstván-malom.) 90625 Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal (elvesz — budapesti munka helyekre = térti és női segédmunka- j ta meg a 25 év után járó jubileumi jutalmat. Még egy érdekes adat az életéből: 1944 óta brigád- vezető. — Az első évben csak segédmunkásokkal dolgoztam, aminek a következménye az lett, hogy a kampányban ötször leálltak a centrifugák — emlékszik vissza az egykori nehéz időkTe. Persze akkor még alig termelt a gyár, hiszen a cukorrépából is kevés volt. A jelenlegi brigád tagjai csak a későbbi évek során kerültek ösz- sze. Korra a legidősebb közöttük Rózsa István, aki egy hónap múlva már nyugdíjba megy. Amikor ez szóba kerül, egy kicsit elérzé- kenyedve mondja: — Nagyon megértjük egymást, nehéz lesz elmenni. Néha azért majd eljövök, ha hívnak ... — Jöhetsz Pista bácsi, mindig kapsz munkát — vág a szavába Szalai Sándor. — Már a széked is előkészítettük — teszi hozzá tréfásan. Egy antik karosszék tényleg ott áll a műhely egyik sarkában. A raktárból szerezték. Párnázott ülé- sű, kényelmes. — Az is jó, hogy itt sokszor véleményt kérnek tőlünk. Az ember mindig abban a tudatban él, hogy a gyárnak szüksége van rá. Valamiképpen nélkülözhetetlen. És tudja, hogy mi ez? Amikor a javaslatom megvalósul, akkor az már több mint munka: alkotás. Nekünk, lakatosoknak talán nincs ehhez jogunk? Sokszor összerakjuk a centrifugát úgy, hogy 5 és fél hónapig egyfolytában cukrot gyárt. Ez a mi életművünk. Lassan, tagolton mondja ezeket a szavakat Rózsa István, aki 42 év munkája során a Sar- kadi/ Cukorgyárban érezte a legjobban, hogy becsülik őt és társait is. Bíznak bennük. Véleménye szerint ez. a titka annak, hogy a gyár évről évre kiemelkedő eredményt is tud elérni. — Ki a kiszemelt utóda, ha nyugdíjba megy? Rózsa István helyett a legilletékesebb, a brigádvezető válaszol: — Hangyái Károly. Jó szakember, nagy a gyakorlata. Az idén beiratkozik a gépipari technikum esti tagozatára. Ez persze csak amolyan eszmei rangsorolás. Végeredményben a brigád létszámát ismét hétre egészítik majd ki. biztosítja a higiéniai követelmények betartását. A telep laboratóriumában rendszeresen gondos vizsgálattal ellenőrzik a beérkező tej faj súlyát, zsírtartalmát, szeny- nveződés-mentességét. Júliusban eddig 94 százalékban I. osztályúnak minősíthető tejet dolgoztak fel. Naponta átlag 20—-22 liter juhtejet is feldolgoznak, melyből speciális sajtkülönlegesség készül. Az itt gyártott juhsajtot új módszerrel öntik és 90 százalékban exportálják. sokat, valamint kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácslgazolás és munka ruha szükséges. Jelentkezés: Buda pest V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 295 Csongrád—Békés megyei MÉH Vállalat békéscsabai telepére (Sallai u. 6. szám) minőségi áruátvevőt, gyomai telepére (Kossuth utca 45 szám) árufelvásárlót keres. Feltételek: középiskolai vagy technikumi érettségi. 90634 Szalai Sándor lesz a következő nyugdíjas. Amíg azonban erre sor kerül, addig még sok víz lefolyik a Dunán vagy ahogy ő mondja: „a jelenlegi termelés mellett 48 ezer vagon cukor készül el a gyárban.”’ így is lehet időt számítani. Nagy Ferenc az Óbudai Hajógyárból 1957-ben került a cukorgyárba. Hazajött. Olyan környezetben dolgozik, ami teljesen megfelel az igényeinek. Röviden a véleménye: — Aki idejön, meg is marad. Az igaz, hogy csak becsületes embereknek való hely, olyanoknak, akik nem kerülik a munkát. — Azért ne gondoljon valami nagy „hajrá”-ra — jegyzi meg Szalai Sándor. — Emberek vágunk, mindenkinek lehet valami gondja, baja, amit talán kívülről hoz ide be magóval. Olyankor beszélgetünk, segítünk. Időt kell adnunk ehhez is, hogy utána annál jobban haladjon a munka. A karbantartás idején legfontosabb az ütemterv betartása. A jó felkészülés eredménye majd a feldolgozás idején mutatkozik meg. Üzemelés közben már csak a gépekre kell ügyelni és az esetleges bajt megelőzni. Arról kevés szó esik, hogy a brigád először 1960-ban nyerte el a szocialista címet és azóta minden évben újra és újra kiérdemli. Hogy ezért mennyi mindent tesz a jó munkán felül, azt nehéz lenne mind felsorolni. De annyit talán érdemes megemlíteni, hogy például az idén 500 munkaórát takarítanak meg, amit felújításra, előre nem látott munkák elvégzésére fordítanak. Hogy érik el? Szervezettebben, a munkaidő jobb kihasználásával dolgoznak és újítanak, ésszerűsítenek. — A Sárvári Cukorgyár árvízkárosultjai javára elsőként 10—10 forintot ajánlottak fel és a Szalai-brigád kezdeményezte, hogy a dunai árvízkárosultakat mindenki egynapi keresetnek megfelelő összeggel segítse. Munkájukkal tavaly hozzájárultak a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaja elnyeréséhez, az bizonyos. Az idén sem tesznek kevesebbet érte. Pásztor Béla Kereki Azért is ez a címe ennek az írásnak, mert a nádiverebek is ezt kiabálják alkonyattájt, s bár szűrve érkezik beszédjük, tisztán lehet érteni, mit mondanak: „Kere ... kere... ki, ki, ki...” A sikátor szót nem teszik hozzá a nádiverebék, mert nem is sikátor ez a kis utcácska, amelyik az Arany János utcából nyílik, s kétszáz lépésnyi hosszúsága után szikes síksággal találkozik, s az utca nevét ismételgető nádiverebek tanyájával... Amikor már a kései napsugarak táncoltatják a város széli porszemeket, megülik az öreg nénikék a ház előtti padokat, és megüli a csönd az I. kerületet Békéscsabán. Táguló tüdővel kell szívni a száraz rőzse fanyar füstjével keveredő, piruló hagyma illatát ilyenkor; lazábbra kell ereszteni a sétáló lépéseket, el kell bámészkodni egy-egy régi oszlopos-kanfaros nádas ház külsején. Pihennie lehet annak a Kereki sikátorban, akit egész nap csinált, vagy őszinte udvariassággal tárgyaló ügyfelek kötnek le; pihennie lehet annak, aki egy fejlődő város centrumából békésebb, csöndesebb utcákba vágyik. „Kere... kere... ki, ki, ki..' A törzsgárda ereje A Sarkadi Cukorgyár eddig kétszer nyerte el a MinisztertaKorszerü tejfeldolgozó berendezések Közületek munkaerőigénye Nagy gyakorlattal rendelkező vilKözelebb a szocialista brigádokhoz Kis közösségekben dinamikusabb népművelő munkát kezdeni: mind többen ezt tartják napjaink leghatásosabb embert formáló módszerének. A szocialista brigádok márciusi tanácskozásán a közvetlen termelési feladatok mellett a brigádok egyéb, ettől elválaszthatatlan feladatairól is sok szó esett. Brigádvezetők, brigádtagok beszéltek arról, hogy hol tartanak a művelődésben, az önképzés milyen útjait-mód- jait választották, milyen problémákkal. nehézségekkel vívódnak. Ezek a kis közönségek, szocialista vagy a szocialista cím megszerzéséért küzdő brigádok egymás munkáját közvetlenül ismerő emberekből tevődnek össze, akiket nemcsak a munka, hanem a szabad idő egy részének együttes, hasznos eltöltése is ösz- szeköt, vagy legalábbis ezt vállalták. Általánosságban azonban még az a helyzet, hogy ezek a kis kollektívák elsősorban termelési sikereikkel vívják ki maguknak az elismerést, szerzik meg a „szocialista” címet, más, művelődési, morális törekvéseiket azonban még mindig nem mérik ugyanolyan mércével, következetes igé. nyességgel, ezek megítélése hely- lyel-közzel formális marad. Ha itt, ebben is meggyorsul a változás, akkor a szocialista brigádok a művelődés erőteljesen sugárzó, nagy hatású bázisaivá válnak egy-egy üzemrészben, vagy a mezőgazdaság bármely területén. A változás azonban nemcsak rajtuk múlik, hanem — többek között — a hivatásos és nem hivatásos népművelőkön, de az üzem, vagy szövetkezet vezetőségén is: mennyire veszik komolyan a hármas jelszót: szocialista mádon dolgozni, tanulni, élni. Ha csak egyiket is elhanyagolják — legtöbbször a „tanulni, élni” kerül háttérbe —, akkor már nem teljes értékű a törekvés, és mivel a szubjektív tényezők hatása a termelésre köztudott; a mozgósító jelszó első része, a „szocialista módon dolgozni” sem valósulhat meg maradéktalanul. Nem mondhatjuk azt, hogy nem születtek igényes és gyümölcsöző kapcsolatok brigádjaink és művelődési intézményeink, népművelőink között. Adódik már példa arra is, hogy a szocialista brigád gyűlésén nem hiányozhat a város* művelődési házának igazgatója, aki ezt a megtiszteltetést azzal szerezte meg, hogy baráti segítséget ajánlott önzetlenül és hivatásszeretet, bői. A művelődési munka és a szocialista brigádok kapcsolata mégsem megfelelő: egyelőre nem a rossz kapcsolat, hanem a jó a kivétel. Ha valljuk azt, hogy kis közösségekben, differenciáltabb adottságok között hatásosabb a népművelés, akkor mind többször kell szólnunk arról is, hogy a szocialista brigádok életét, tagjainak szocialista emberré válását a népművelők mivel és hogyan segíthetik. Egyetlen említett példa is bizonyítja, hogy az őszinte segíteni akarást jó szívvel fogadják, és bár ez a példa — mint mondottuk — még kivétel, jó lenne általánossá tenni. Sass Ervin Szokásomhoz híven, mint minden reggel, úgy pénteken is elmentem a „mi” boltunkba, mely Békéscsabán a Luther és a Lázár utca sarkán van. Tejet szerettem volna vásárolni. Üveges tejet. Amint a bolthoz értem, legnagyobb meglepetésemre a kocsiút szegélyéhez közel egy 25 literes tejeskanna volt letéve, a több láda üveges tej helyett. A bolt Á tej ajtaja előtt egy magányos férfi várakozott — még nem érkezett el a nyitás ideje —, aki kérdésemre a következőt válaszolta: — Itt voltam, amikor a tejesautó megérkezett, volt is rajta sok üveges tej, de csak ezt az egy 25 literes kannát tette le. Máskor is előfordult már, hogy a tejadagoló gép elromlott és üveges tej helyett a bolt elárusítói kannás tejet mértek szét a környék lakóinak, de nem 25, hanem 150 litert. Így hát az az arány, mely a 25 és a 150 között van, igen sok vásárlónak okozhatott kellemetlen meglepetést, mert azok, akiknek a 25 liter tejből nem jutott, üres edényekkel távozhattak. (h) sikátor — mondogatják a nádiverebek, mert egyelőre nem tudják eldönteni, melyik nádszál kié a zöldellő réten. Aztán, amikor a Kereki és az Arany János utca sarkán nem éri már napfény a házfalak tövét sem, benépesedik a járda, az árok széles és a kettő közötti kerékpárút. Egy kreol-barna, bajú- szos férfi méteres egyenes vonalat rajzol a földre egy pénzdarabbal, s a két végét háromcentis vonalakkal bezárja. Aztán előkerülnek a zsebből a pénzdarabok, és 10 méter távolságról öten vonalra dobnak. A szabály egyszerű és logikus. Mindenki annyi pénzt dobhat a vonalra forintos alapon, amennyit akar. Mert úgyis az „pörget” először, akinek a legközelebb esett az érméje a vonalhoz. Lemérik ezt pontosan fűszállal vagy gallydarabbal, vagy arasszal. Vannak itten olyan jó dobók, hogy még arra is rádobnak, akinek majdnem „vonalközepe” van. Ez azt jelenti, hogy a rajzolt egyenes a közepén szeli át a pénzt, két egyenlő félkörre osztva azt... Több a szurkoló, mint a játékos. Mezítlábas cigányasszonyok, gyerekek. Bajusszal, borostával, hajjal — egybenőtt sminkkel — fedett arcú, sok vihart látott öreg cigányok nyüzsögnek, vagy ülnek az árok szélén — összesen vannak vagy húszán — és licitálnak, drukkolnak. Izgulnak is. Görbülő testtel hajlanak előre, arcukon fénylik az izgalom, a játék szenvedélye, s a zsír. — Én még rádobok egyet... Súlyos ötforintos szeli át a levegőt, mint miniatűr diszkoszkorong. Félrézsútosan, majdnem lapjával éri a földet. Egy centit visszaugrik, de épp így jó: Vonalközép! .:. Az előregörbülő testek felegyenesednek. — Ö az első, ő \pörgeti először a pénzdarabokat! — Mint jóllakott tyúk a kukoricaszemeket, gondosan, az utolsó pénzdarabig összeszedi a fekete képű fiatalember az érméket, jobb kezével a bal markába. Aztán ráborítja a másik markát s rázza-keveri. Mindenki bűvölten követi a zárt, mozgó markot, s pattanásig feszült ideggel várja a pillanatot, mikor hajítja a levegőbe. De most megáll. S odaszól mezítláb guggoló asszonyának: — Hozz gyorsan egy pohár sört! — Az elinal, mintha kergetnék. Ö pedig újra rázza összezárt két markát. A pénzdarabok fémes zöreje tompán jut a fülekhez ... — írás! — kiáltja, s a levegőbe hajítja a pénzt. Azok peregnek, 4
