Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-24 / 173. szám
1965. július 24. 2 Szombat Nagy gyászpompával temették el S*v. Kuliéit Mihálynét Kasszer beszéde az egyiptomi forradalom 13. évfordulóján Kairó Az egyiptomi forradalom 13. évfordulója alkalmából Nasszer, az EAK elnöke nagy beszédet mondott. Nasszer hangsúlyozta: az EAK rendületlenül folytatja harcát az imperializmus ellen, a szocialista társadalom felépítéséért. Méltatta a forradalom eredményeit, amelyek a népnek nemcsak gazdasági, kulturális és szociális haladást biztosítottak, hanem megteremtették az alapot a feltételhez nem fűzött függetlenséghez, a demokratikus kibontakozáshoz is. Az elnök felhívással fordult az arab népekhez, nagyobb elszántsággal küzdjenek az imperializmus maradványainak felszámolásában. A jelenlegi nehézségek — mutatott rá — jórészt abból adódnak, hogy különböző a fejlettségi fok az egyes arab országok között. Nasszer kijelentette, hogy jelenleg tárgyalások folynak Szaúd- Arábiával a jemeni konfliktus rendezésére. Az EAK — mondotta Nasszer — kész kivonni csapatait Jemenből hat hónapon belül, ha e tárgyalások megegyezéssel zárulnak. Az EAK-nak nincsenek egyéb problémái Szaúd-Arábiá- val, de nem nézheti tétlenül a fegyveres intervenciókat a Jemeni Köztársaság területe, a dél- arábiai térség biztonsága ellen. Nasszer elkerülhetetlennek mondotta a háborút Izraellel, de hozzáfűzte, hogy ennek időpontját az arabok fogják eldönteni. Is- 'mételten támadta Burgiba elnököt, aki béketárgyalásokat javasolva Izraellel, az imperialista erőknek a malmára hajtotta a vizet. Nasszer hálás szavakkal emlékezett meg arról a nagy értékű támogatásról, amelyet a Szovjetunió nyújtott az EAK-nak gabonaszállítmányaival. Rátért ezzel kapcsolatban arra a zsaroló politikára, amelyet az Egyesült Államok tanúsít az EAK-kal szemben, s amely miatt a két ál lem kapcsolata 1963 óta fokozatosan romlott. Nasszer hangsúlyozta, hogy az EAK sem eddig, sem ezután nem enged a nyomásnak, nem adja el az országot, végrehajtja népgazdasági tervét, megoldja problémáit. (MT.I) Díszőrség a koporsónál. Mi lesz az amerikai kormány következő lépése a vietnami háborúban? Kora délutántól hömpölygőit a békéscsabaiak tömege a vasút melletti temető Jelé, hogy lerója kegyeletét özv. Kulich Mihályné ravatala mellett. Ismeretlen isme. rösök siratták az asszonyt, aki folytatta fiai harcát, a szebbért, a jobbért, siratták az édesanyát, aki két fiát áldozta azért, ami számunkra a mát jelenti. Siratták a kedvest, aki visszaemlékezéseivel, sorsuk elevenítésével hol itt, hol olt dobogtatta meg a fiatalok, a gyerekek szívét, csepegtetve beléjük a hazaszeretetei, a nép iránti hűséget, s a megdönthetetlen igazságot: csak a néppel, a nép utján járva érhetünk el a békességig, a visszavonhatatlan szabadságig. Kulich mama nincs többé. Fürge kis alakja nem tűnik fel a társadalmi összejöveteleken, s most, hogy ez bizonyossá vált, megmozdultak a békéscsabaiak, s a tűző napot sem figyelve, ott szorongtak a ravatal, a sírhely körül. Komor gyászpompával zengett a helyőrségi zenekar csillogó hangszereiből a gyászindulók hangja, s a meghatott csendben engedett utat az őszintén gyászolók könnyeinek. A koporsó mellett díszőrséget álltak a megye és a város vezetői, s a munkásőr-zászlóalj tagjai, akik zászlóanyájukat tisztelték az elhunytban, A koszorúk elárasztották a ravatal és a sírhely környékét, s mellettük sok száz csokor, a tisztelők, az ismerősök emlékvirágai. A munkásdalkör veteránjainak hangját időnként halkra fogta a meghatottság, s a búcsúének kesergő szavai visszhangra találtak a szívekben. Ám a temetés, hetvenegy esztendő utolsó napja nem lehet lemondásba feledkező, hiszen a mártírhalált halt Kulich Gyula és a partizánfiú — Lajos, édesanyja nem a mának, hanem a munkáshétköznapoknak, a holnapnak is élt és élni is fog. Élni fog a fiatalok szívében, élni a vörös nyakkendösök emlékezetében, s bár az élet törvénye, hogy a testet átveszi az enyészet, de a tett, a másokért való jó áthidalja a véges emberi életkor határát, s a szívben emléket állít azoknak, akik kiérdemlik azt. Erről szólt Botyánszld Pál. Sírbeszéde egyaránt szólt családtagokhoz és ismerősökhöz, idegenekhez és szomszédokhoz. Nem sirat, ni kell a drága halottat, hanem emlékezni rá, nagy, erős anyai szívére, amelyet két fia elvesztése sem tudott összezúzni, mert tudta, hogy fiai a jobb és tisztább holnapért, a máért mentek a halálba. Nem siratni kell az asszonyt, aki méltó harcostársa volt a férfiaknak az elmúlt húsz esztendőben, hanem kegyelettel őrizni alakját, törékeny asszonyiságát, amellyel hetvenegy esztendőt becsületben élt, dolgozott végig. A gyász mégis mélységes volt. A koporsó mellett fia — János, leánya, Jolán, s az unokák, akik keservesen megsiratták őt, s hiába a szó, a vigasztalás, számukra valaki eltávozott az élők sorából, akit senki soha többé nem pótolhat. A koporsó mellett felsorakozott a Kulich Gyula Munkásör Zászlóalj hat fia. Azé a zászlóaljé, amelyiknek jelvényére maga verte be a szöget, s maga akasztotta a szalagot — anyjuk lett, fia neve mellé a magáét is beírta szívükbe. A hat komor férfi arcát a kiismerhetetlenségig egyformává tette az igazi férfibánat. Nem sírtak, de amikor megemelték a koporsót, hogy a sírhoz vigyék, szívük bánatától is súlyos volt a drá. ga teher. Ismét felcsendült a gyászinduló. A verőfényes napon, amikor szerte a világban ezer meg ezer gyermek születése hirdette az élet folytatását. Kulich mama még egyszer körülpillantott a koporsó falán át, s ahogy ismerték őt, úgy érezte mindenki, biztató tekintettel száll sírba, mintha mondaná: az élet megy tovább. Folytassátok, amit megkezd, tünk. A hősöket, a mártírokat nem siratni kell, hanem erőt és kitartást meríteni nagy szívükből, pél. dát életükből. A komor pompában több tucat távirat zizegett a temetésre alakult bizottság tagjainak kezében. Kulich Gyuláról, a halott édesanya fiáról elnevezett intézmé-1 nyék, iskoláik, brigádok küldték részvétüket az élő hozzátartozóknak, együttérzésüket azoknak, akiket e nagy veszteség ért. Rövid volt az út a ravatalozótól a sírig, mégis nagyon hosszú. A nyitott sir szájánál még egyszer búcsút vettek Kulich mamától a nőtanács tagíai. a vámosi tanács és az ifjúság képviselői, s amikor az első rögök ráhulllak a kopi>rso_ ra, eldördült a sortűz, a Kulich zászlóalj búcsúzott anyjától, s a fegyverdörgés. idézte a múltat, amely e pillanatban elnyomta a legfájdalmasabb dörejt — ámilcor a koporsóra hulló rög visszavonhatatlanul dübörgi: nincs többé köztünk, nem mosolyog ránk, de köztünk marad mindaddig, amíg becsülettel helytállunk, amíg becsülettel dolgozunk, s amíg e tisztesség őrzi bennünk Kulich mama drága alakját. 38. — így volt... Azután már semmit sem tehettem, mert nem engedett a közeledbe sem, és a bíróság neki ítélt. Még azért is pereskednem kellett vele, hogy néha meglátogathassalak... Az első ott töltött karácsonyodra küldtem egy fenyőfát és egy nagy barna mackót, de a következő karácsonyi ajándékaimat már visszaküldte apád... Az első években mindössze néhányszor láttalak egy-két órára. Nagyon kegyetlen volt hozzám, mintha tudta volna, hogy azzal állhat rajtam bosszút, ha megfoszt tőled. — De mama, én ezt nem így. tudtam! Én mindent másképpen tudtam! — kiáltott fel a fiú. — Miért nem mondtad el már korábban? Miért mesélte másképpen apa? — Ó, kisfiam! De megkínoztak téged is! — mondta sírással küzdve az anya. Odament a fiúhoz és megcsókolta. A fiú nem vonakodott, de nem is viszonozta a csókot, csak megsimogatta a föléje hajló arcot. Washington Johnson elnök legmagasabb rangú tanácsadóival ismét tárgyalásokat folytat arról, hogy mi legyen az amerikai kormány következő lépése a vietnami háborúban. A Fehér Ház szóvivőjén^ csütörtöki nyilatkozatából azonban kitűnik, hogy a Dél-Vietnam- ban harcoló amerikai csapatok létszámemelésére vonatkozó döntést a jövő hét előtt aligha hozzák nyilvánosságra. A Reuter iroda jelentése szerint a létszámemeléssel kapcsolatos találgatásokat erősíti meg az a — Mama, akkor engem rettenetesen becsaptak!... Miért hazudott apa? Miért hazudozott össze-vissza? — Mert mégiscsak szeretett téged, fiam! Ne felejtsd: az apád! — Miért véded őt? Ezek után már nem érdemel semmi szere- tetet!... És kérem, hogy mindenről mondd el nekem a teljes igazságot, mert gyűlölöm a hazugságot! Az anyát meghökkentette a fiú hirtelen szembefordulása az apával. Megriasztották indulatos szavai, mert fékezhetetlenséget, az apára emlékeztető nyers ösz- tönösséget érzett bennük. Csitította a fiút, de azt minden újabb szó csak jobban fel*ü- zelte. Talán már nem is figyelt rá. Odament az ablakhoz, kibámult rajta, sokáig nem reagált magyarázó szavaira, csak legvégül mondta tompa, monoton hangsúlyával: — Gyűlölöm a hazug embereket! Amitől az anya félt, bekövetkezett; a fiú ellenségesen állt szemben az apjával, pedig az hír, hogy Johnson fogadja a szenátus demokratapárta többségének és köztársaságpárti kisebbségének vezetőit: Mansfield demokrata- párta és Dirksen republikánus szenátort. Miután tájékoztatja őket Mcnamar*—.tapasztalatairól — a Reuter szerint — „konzultációt folytat velük”! Ismét fogadja majd Rusk külügyminisztert, Mcnamara hadügyminisztert, Wheelert, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét és Mcgeorge Bundyt, a nemzetbiz_ tonsági ügyekkel foglalkozó tanácsadóját. anya nem is leplezte le, hisz nem mondhatott el mindent a gyereknek. Az anya boldog lehetett volna, mert íme, visszakapta a fiát. Mégsem adhatta át magát maradéktalanul az örömnek, mert a lelkében ott lapult a kétely; múltjuk feltárása, leleplezése képes-e megváltoztatni a zárkózott, elidegenedett fiút. * * * A fiú ezen az estén Szöszi révén került Züzüékhez. Szöszi boldog volt, mert csak vele táncolt a fiú, pedig mások is szívesen vették volna, ha felkéri őket. Öt azonban mindez nem érdekelte. Azért engedett Szöszi hívásának, hátha találkozhat Bórával. Bora csak később érkezett egy fiúval. Mikor fölfedezte őt, odasúgott valamit a kísérőjének, de az egyetlen értetlenkedő mosoly- lyal s tagadó fejmozdulattal válaszolt. Züzü itatta őket, háromszor is töltött egymás után, hogy pótolják a lemaradást. Aztán táncoltak. Géza most már csak a lányt nézte. Eddig is tudta, most azonban láthatta is, Bora mennyivel több Szöszinéi. Hogy másfajta lány, olyan, akire ő vágyott. Mert Szöszi felszínes, sekélyes léleknek bizonyult, s a fiút ez nem elégítette ki. Hogy itt láthatta a lányt, teljes erővel támadt fel a vágya, a magány fojtogató érzése, melyGergely Mihály: IDEGENEK Regény
