Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-23 / 172. szám

1M5. július 33. 3 Péntek Jelentés a búzamezőről Látogatás Vári versenytársánál Kerékgyártó Károlyról, a Szarvasi Gépjavító Állomás koan- bájnosáról eddig jóformán sem­mit sem hallottunk, pedig tavaly ő volt a megye második legjobb kombájnosa. Mi van vele? Arat-e? A gépjavító állomásról Békés- szentandrásra küldtek. A falutól 6—8 kilométerre kövesút visz a Zalka Tsz 'kombájnszérűjéig. Egy idős férfi a második dűlőbe küld, ott vágják az árpát. A dűlőűt olyan, mint a dunán­túli dombos vidék. Az aranysárga maggal megrakott pótkocsikkal itt bizony csak óvatosain lehet közle­kedni. Egyik vontató jön, a má­sik megy, egy pedig a négy kom­bájn körül sündörög, várja a pil­lanatot a szem-tartály ürítésére. Az egyik vontatóétól tudom meg, hogy Kerékgyártó éppen hüsöl. A laposban egy árnyat adó fa alatt három-négy ember. Kerék­gyártó fürdőnadrágban, törökülés­ben cigarettázik. Hátán ujjnyi vas­tag porréteg, arcát néhány napos szakáll fedi, mintha űrutazáson vett volna részt. Fáradtnak, meg­törtnek látom. Néhány hónappal ezelőtt a Szarvasi Gépjavító Állo­más adagolóbeállító műhelyében találkoztunk. Ott más körülmé­nyek voltak, mint itt, az árpatáb­la sarkán. A négy gép tőlünk 80— 100 méterre egymást követve arat. — Hányadik napja dolgoznak? — Július 15-én, éppen hetedik napja állítunk az őszi árpaba. Szer­da estig, július 14-ig 18 vagon gabonát csépeltem. Hét nap alatt 18 vagon ter­més jelentős teljesítmény. Kerék­gyártó Károlynak azonban a múlt évi eredménye alapján sok még a tartozása, de napi teljesítménye azt tanúsítja, sa az orosházi Várinak és a me- zőkovácsházi Gácsérnak. A kom­bájnosok aratása versenye tehat : még nyitott. Megnyugtató, hogy Kerékgyártó Károlyban él, buzog a becsvágy, hű akar maradni ta­valyi eredményéhez. — Elégedett-e az ellátással? — A Zalka Tsz-ben nincs üzemi konyha. Az ébéde-t a faluból, az ímsz-ből hordják. Állítólag más­fél adagot kapunk, ennek ellenére gyenge az ellátás. —Július 14-én mit ebededt? — Üres krumplilevesl és tú­rós tésztát. A levest még csak meg­ettem, de a túrós tésztát nem. Sa­vanyú volt. Bankó Mihályt, a Zalka Tsz fő­könyvelőjét a tsz központjában ta­lálom. Elmondja, elégedettek a kombájnosok munkájával. Megle­pődik, amikor a kombájnosok pa­naszát továbbítom. Az fmsz kisvendéglőjében Virág Károly üzletvezető a következők­kel fogad: — Több évem át arattam, vol­tam cséplőmunkás, tudom, hogy az az ebéd, amelyet innen visz­nek, a másfél adag ellenére sem kielégítő. Az üzletet köti a minisz­teri rendelet, mely szerint egy adag menü előállításához 3,93 fo­rint értéknél több nyersanyagot nem használhatok. Ennyi pénzből, de még ennek a másfélszereséből sem tudok olyan ellátást biztosíta­ni, amilyen az aratóknak szüksé­ges. Javasoltam a tsz-nek, hogy a kombájnosok ellátását vagy adag- étkeztetésből, vagy pedig két adag menüvel oldják meg. Az ellátás javítására július 15-ig újabb megállapodás nem jött létre. A termelőszövetkezet az frnsz-t okolja, az fmsz pedig ren- 1 deletekre hivatkozik. Ugyanakkor j Békésszentandrás határában még j abona várja a ' fáradságos munkájuk közben jobb ellátást ér­demelnek. Dupsi Károly I több ezer vagon „ hogy méltó versenytár- ' komibájnosokat, akik ezzel a jelszóval: „Johnson napal­mot küld nekik, mi a vérünket küldjük!” —, majd egy fiatalem­ber javasolta, hogy alakítsanak a Vietcong támogatására ameri­kai dandárt, a harmincas évek vég in a sparyol szabadságharc­ban küzdő amerikai egyseg min­tájára... A harmadik jellegzetes­sége ezeknek az egyre nagyobb tömegeket megmozgató diak-vi- táknak az, hogy ott a külpolitikai témák mellett ma már-már gya­koriak az amerikai négerek jogai­ért síkraszálló, tehát belpolitikai felszólalások is. Csak mint mellékkörülményt említik meg a lapok, hogy eze­ken a gyűléseken — például a Berkeley-egyetemen rendezett szabadtéri összejövetelen — „vál­togatták egymást a szónoklatok, előadások, politikai szatírák és népdalok”, tehát, ahogy ameri­kai szóhasználattal mondják, a „tipikus baloldali rendezés nyom­ja rá bélyegét a gyűlésekre”. N agyon sokat mond az ameri­kai közvéleménykutatás legismertebb alakjának, George GaUupnak egyik cikke. Gallup ír­ja: „Sok amerikai kételyeit jut­tatta kifejezésre az USA célkitű­zéseinek megvalósíthatóságát il­letően, noha az utóbbi néhány hónapban — legalábbis feltétele­sen — támogatta a kormány viet­nami lépéseit.” S mintegy meg­magyarázva e mondatot, összeál­lítást közöl egy konkrét kérdés­ről. A kérdés — különböző korú és foglalkozású amerikaiaknak tették fel — a következő volt: „Egyesek szerint a Vietnamért folytatott küzdelmet nem a csata­tereken döntik el, hanem az or­szág lakosainak gondolkodásában. Egyetért-e ezzel a nézettel vagy sem?” A válasz: Egyetért 50 szá­zalék, nem ért egyet 27 százalék, nincs véleménye: 23 százalék­nak... Amikor a kormányzat már 100 000 körüli amerikai fegy­verest küld Vietnamba, nehezen képzelhető el ennél határozottabb helytelenítése ennek a Gallup ál­tal megkérdezettek körében. A diák és értelmiségi körök a Gallup körkérdéseire adott vá­lasznál is keményebb hangon be­szélnek. Amikor a Johnson-kor- mány a diák-összejövetelekre el­küldte a maga embereit, hogy „magyarázzák meg a Fehér Ház indokait”, egyáltalán nem volt ritka a „Mit hazudozik! Hallgas­son!” — közbeszólás és egy diá­kokból álló menet olyan táblákat vitt a Fehér Ház előtti tüntetésen, amelynek ez volt a felirata: „Nem fantazmagóriákat, tényeket aka­runk a vietnami helyzetről!” Az értelmiség körében megélén­kült kritikai hangulatot csak ki­egészíti és aláhúzza, hogy a de­mokrata pártban néhány hete lát­Téglával és szívvel Módis Sándor lapkihordó szo­morú arccal, elkeseredetten áll­dogált a hírlaposztály vezetője előtt: — Nagy bajban vagyok, elvtárs­nő, — topogott zavartan — szep­tember 1-ig be kell fejeznem a házam építését, mert különben bajba kerülök az OTP-vel, de nincs munkaerőre pénzem ... —Kitalálunk valamit, Módis elvtárs. .. Az elhangzott beszélgetés után a békéscsabai posta lapkézbesítői összedugták a fejüket, s egyszer csak megjelentek a Gyöngyösi ut­ca 21 szám alatt. Jó szívvel, erős karokkal. Olyan erős karokkal, amilyen csak igazi közösség tag­jainak lehet. Hírét vettük a Mó- dis-ház építőinek s megnéztük őket. segíteni akarása. Mellette Gécs Mihály ügyködik, aki pontosan el­lentéte „Péter-atyának”: vékony, szikár, hallgatag ember. Ritkán szól, de olyan hatalmas villa* sa­rat hajít a talicskába, hogy az is belényög, aki nézi. Sokan nyü­zsögnék itt a hírlaposztályról: fel­váltva kisebb-nagyobb csoportok­ban tizenhatan ügyködnek a ház építésének mielőbbi befejezésén. Villáról talicskába, talicskából villára, onnan a padlásra kerül a pelyvával kevert sár. Nem gye­rekjáték még Szabó Eleknek sem föllemdíteni több mint két mé­ter magasra a súlyos sarat. Pedig ereje teljében lévő szíj as, csontos arcú, horgasinú férfi. Nap feketítette arcán csorog az izzadt­a két gyerek is ott táblából. A kis Módis Éva mindössze 12 éves, de olyan könnyedén, szakértelemmel adogatja a cserepet apjának, mint­ha örök életében ezt csinálta vol­na. Félkézzel, mint holmi tálcát, emeli magasba a súlyos cserepet. A ház áll már. Utcaiközépről nézve messziről piroslik cserepes teteje, de a falakon belül sok munkát kíván még az épület. A padlás elkészítése, a helyiségek földjének keményre döngölése, a padozat és egyéb munkák befeje- zéise. nagy erőket kér még. A szep­tember elseje gyorsan közeledik, minit a gyors röptű sólyom ... Módis Sándor mégis bízik, ar­cáról, amelybe a nyugtalanság vágott mély redőket. lassanként eltűnik a szomorúság. Érzi, hogy A száz ágra sütő napon már J szorgoskodnak a társadalmi mun­kások. Az 58 éves Fábián Pál, akit mellesleg „Péter-atyának” becéz­nek társai, a jól táplált emberek kedélyességével készíti a sarat, mezítláb, egy szál gatyában. Fény­lő arcán, fején csorog az izzadt­ság. Bár látszik, nemigen szokta az ilyen nehéz munkát, hiányzó erejét pótolta munkatársán való j hatóan tömörül a liberálisnak l mondott szárny, mégpedig Robert j Kennedy, a meggyilkolt elnök testvéröccse mögött. (Robert Ken- j nedy mondta, hogy Johnson domi- j nikai agressziója több kommunis­tát szervezett Latin-Amerikában, mint a pártok több éves agitáció- ja...) Jókora túlzás lenne elfogadni ■ egyes amerikai lapok hang­zatos állításait, amelyek már „a campusok forradalmáról” beszél­nek, azaz az egyetemi diákság vi­tahangulatát forradalmi fellépés­nek tekintik. És hasonló hiba vol­na túlbecsülni „azt” a jobboldal­ról megindult akciót is, amely éppen az értelmiségi körök erő­södő, kiváló hangjára hivatkozva akarja még jobboldalibb pozíci­ókba szorítani Johnsont. Egyes la­pok — túlozva — „kongresszusi lázadásról” írnak, például a lan­ság, inas kezén kidagadnak az erek. Persze, a barátság-izzadtság csöppjei azok olyanok, hogy nem csípik a szemet. — Jöhet a sár —lihegi s följebb tolja fején a fakó svájcisapkát. Gécs Mihály bácsi lába nehezen bír elrugaszkodni a csúszós-sáros talajtól, amikor nekifekszik a ku- bikostalicskának, de jön a sár. A házigazda családja megállás nélkül szorgoskodik. A felesége és -----------------------------------------*-----­b arátai nem hagyják cserben. Tudja, hogy szeptember elsejére a lapkihordók vasárnapjaikon, a hétfői napokon lakhatóvá teszik ezt a házat, amelyhez a téglát, az anyagot ő adta. A segítséget, a szívvel erősített karokat pedig ba­rátai, munkatársai. Szöveg: Ternyák Ferenc Fotó: Kocziszky László doni Economist már „Johnson el­leni szárnytüzelést” emleget, amely „frontális ágyútűzzé változ­hat”. Ez mindenképpen felnagyí­tása az amerikai közvéleményben jelentkező bíráló hangoknak. Jlnnyi azonban bizonyos: nem- csak az Egyesült Államok halárain túlról jövő, és „veszélyes kontárkodást” emlegető hangok­ra kell egyre inkább válaszolni a Fehér Házban és környékén, ha­nem az országon belül elhangzó kiváló szavakra is. Gárdos Miklós | Kombájncsoportosítás az állami gazdaságokban Zsibók András, a Békés—Csöng- \ rás is hátráltatta az őszi árpa iád megyei Állami Gazdaságok j kombájnolását, igazgatója arról tájékoztatta szer- j Miután az állami gazdaságok jó kesztőségünket, hogy a Békés me- részében az őszi árpa betakaritá- gyében működő állami gazdaságok. sát befejezték, az igazgatóság úgy többségében befejezték az őszi ár- j határozott, hogy a körösi és a To­pa aratását. Ezzel a munkával at viskesi Állami Gazdaságba kom- körösi és a Töviskesi Állami Gaz- [ bajnokai küldenek. A gépek áteső, tías ág ban az érés elhúzódása .miatt: portosítását befejezték, így né­megkéstek, de a kötött talajon aj hány napon belül mindkét üzem hosszan tartó csapadékos időjá-1 teljesíti ősziárpa-aratási tervét.

Next

/
Thumbnails
Contents