Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-22 / 171. szám

1Í8S. július 22. 3 Csütörtök Asszony a gép mellett A Hajtómű és Felvonőszerelvény Gyár békéscsabai üze­mében második oklevelet elnyert szocialista brigád tagja Misztor György né. Revolver pádon dolgozik, éppen azt el­lenőrzi, kifogástalan pontosságúak-e egy vasmag-mozgó- rész méretei. (Fotó: Malmos) A ledolgozott munkanapokat premizálják a szarvasi Dózsa Tsz-ben Mint a legtöbb szövetkezet, a szarvasi Dózsa sem dicsekedhet elegendő munkaerővel. Ezért I úgy határoztak, hogy a premi­zálás céljára biztosított összeg­ből havonta jutal'mazzák azo­kat, akik rendszeresen kijárnak dolgozni. Az a szövetkezeti gaz­da, aki havonta 21 munkanapot dolgozik, minden teljesített munkaegységre 3, aki 23 mun­kanapot dolgozik, minden mun­kaegységre 5 forint jutalmat kap. Akik a hónapnak mind a 25 munkanapját szorgalmasan végigdolgozzák, azok 5 forint munkaegységenkénti jutalmon felül egy fizetett szabad napot kapnak. Ez a jutalmazási rend­szer csak a növénytermesztők­re érvényes. Az állattenyésztés­ben az elért hozamok és súly­gyarapodás után jutalmazzák a szövetkezeti gazdákat. vezetésének, egységének erősítése hasznos módja lehet a tsz előtt álló termelési feladatok megoldá­sának. Az üzemi feladatok meg­oldása, gyakorlati szervezése, a közös gazdaság élén állók felada­ta. Ebből következik: a járás szak- irányítása ne avatkozzék bele konkrétan a tsz munkaszervezésé­be, hogy hol hány brigád legyen, s kik legyenek a brigád-, illetve a részlegvezetők. Ez üzemi fel­adat, a tsz választott szerveinek munkaterülete. Ehelyett a járás alakítson ki olyan légkört, amely­ben a tsz választott szerveinek te­vékenységét, a termelési feladatok szövetkezeti szintű megoldását se­gítheti, és csiszolhatja ezek mun­kamódszerét. Czövetkezeteink többségében a vezetésre sok segítés ráfér. Több tsz-elnök szinte állandóan igényli a járásiak készségét, se­gítő szándékát. Jóllehet ilyen helyzet csak azért alakulhatott ki, mert a járás több esetben — üzemen belül — a tsz-elnök és a vezető szakember helyett oldotta meg a feladatokat. Bár az is igaz, hogy szövetkezeti elnökeink, szak­embereink, mivel a vezetés konk­rét munkáját a járásiak kivették kezükből, a közösség előtt álló fel­adatok megvalósításáért minden esetben nem éreznek személyes felelősséget. De sok igazság van abban is, hogy szövetkezeti veze­tőink egy része csak üzemi szin­ten gondolkozik. A népgazdaság előtt álló teendőkből nem érzi az őt illető részt, pontosan azért, mert a járásnál, városnál többsé­gében „kiosztják” a népgazdaság igényét, bizonyos cikkek termesz­tésére, ahelyett, hogy megbeszél­nék, ki mit vállal, mivel akarja segíteni a társadalmat. A vezetés helyes módszerének megválasztása nem könnyű sem egy járásban, sem egy szövetke­zetben. Az ember, az azonos cé­lért küzdő embercsoport céljaink­hoz való megnyerése a legfonto­sabb. Mert az emberek sokfélék, így szinte mindenkihez külön-kü- lön kell meghatározni a módszert. A járás általában akkor jár el he­lyesen, ha a népgazdaság igényeit bizonyos termelvényekre megérte­ti a szövetkezetek vezetőivel, ha azok a népgazdaság szükségleté­nek kielégítéséért egész éven át érzik a felelősséget és maradékta­lanul váltják valóra az ezekkel kapcsolatos megállapodásokat. Ez. elsősorban a vezetés módszerbeni kérdése. árási szerveinknél leggyak­rabban azzal követik el a hibát, hogy a szövetkezetek érté­sére adják a népgazdaság igényét, melyből bizonyos részt a járás Súlyos elemi károk után a csorvási Kossuth Tsz állattenyésztéséről és takarmánytermeléséről Tikkadtan állnak vagy hever­nek a tehenek a tűző júliusi na­pon a katlan melegségű karám­ban. Csak nagy ritkán csapnak egyet-egyet lomha, szinte kábult mozdulattal a rájuk telepedő le­gyek után. Nincs széljárta, árnyas erdősávval szegélyezett legelője a csór vasi Kossuth Tsz-nek. Nincs semmilyen, egy talpalatnyi sem. Kazalból és zsákból etetik az ál­latokat S a 2400 hold földhöz vi­szonyítva elég szép számút: 85 te­henet, 100 anyakocát, 300 anyaju­hot s ezek elég nagy szaporulatát. A szövetkezet ez évi áruértékesí­tési terve is jelentős: többek kö­zött 1100 hízott sertésre és 28 ezer csibére kötöttek szerződést. — Rendelkeznek-e a hizlalási, nevelési terv teljesítéséhez és az át telel tetéshez szükséges elegendő takarmánnyal? Ezzel a) kérdéssel kerestük fel a szövetkezet vezetőit most, az aratás elején, amikor még lehetőség van arra, hogy tar­lóvetéssel legalább szálas, lédús takarmányból bőséges mennyisé­get biztosítsanak. A válasz egysze­rű lenne rövid igennel vagy nem­mel. Azonban együtt ülünk az el­nökkel, a párttitkárral, a főköny­velővel és az állattenyésztővel, s a kérdésre differenciáltabb vála­szokat kapunk. Vámolt a száj- és körömfájás Ivanics József elnök: Eddig még egyetlen évben sem sikerült any- nyi takarmányt termelni, ameny- nyire az állalállománynak szük­sége lett volna. Kocsis László állattenyésztő: Igen, mert az állatállomány szá­mát nem a megtermelhető takar­mánymennyiséghez méretezte a szövetkezet. Jurás István párttitkár: Véle­ményem szerint azért voltunk kénytelenek eddig minden évben takarmányt vásárolni, mert a ta­gok nem voltak érdekeltté téve a termésátlag növelésében. A talaj­munkát, a vetést és a növényápo­lást nem a többre való törekvés diktálta, hanem az. hogy „legyünk túl rajta”. Csak egy példát ennek az állításnak az igazolására: a háztáji kukorica holdanként 20— 24 mázsa morzsoltál termett min­dig, a közös pedig legfeljebb 15 mázsát. Most már érdekeltek a tagok a többtermelésben s a közös kukoricából is igencsak 19 má­zsa átlagot takarítunk be az idén. Ivanics József: Az anyagi érde­keltség hiánya mellett az alacsony termésátlagnak jelentős oka az is, hogy két, újabb és újabb gyára­kat, üzemeket építő város között vagyunk. Vagyis kevés a munka­erő. A 2400 hold szántón mindösz- sze 76 növénytermesztő dolgozik. Kárpáti János főkönyvelő: Ha az idén minden a terv szerint si­került volna, akkor is kellene ta­karmányt vásárolni. Ezt a gondot alaposan megtetézte az, hogy há­rom nagy kárt okozó elemi csa­pás sújtotta szövetkezetünket. A száj- és körömfájás következté­ben elhullott 23 tehén, 30 növen­dék üsző és 240 bárány. A beteg­ség miatt nem tudtunk értékesíte­ni 400 süldőt, 20 hízó marhát és 30 vemhes üszőt. Ez nemcsak a be­vételt csökkentette, hanem jelen­tős többlettakarmány-fogyasztás- sal is járt. Elemi csapásnak szá­mít a sok esőzés, de főleg a két héttel ezelőtti nagy jégverés... Jégeső csépelte ki az árpa egy részét Ivanics József: Igen, ez elég sú­lyos. A 100 hold tavaszi árpának 60 százalékát, a 220 hold őszi ár­pából pedig legalább 90 mázsát csépelt ki a jég. S ezt csak a ter­vezetthez viszonyítva számítjuk. A valóságban ugyanis több a kár, mert terven felülinek ígérkezett az árpatermés. Az az elgondolá­sunk most már, hogy az Állami Biztosítótól kapott kártérítési ősz- szeg teljes egészéért abraktakar­mányt vásárolunk. Szénánk most annyi van, mint amennyi máskor két esztendőben összesen volt. Vagy 200 hold lucernát nem is ka­szálunk meg többször, hanem meghagyjuk magfogásra. Annál is inkább, mert egy 100 holdas új telepítésű lucematáblánk nagyon jól beállt, s jó szénatermést ígér. Lédús takarmányunk is lesz ele­gendő. Ugyanis a 40 hold fő veté­sű silókukorica mellé 40 holdba silót vetettünk őszi takarmány után is, most pedig 110 hold nap- raforgó-csalamádét az árpatarló­ba. Kocsis László: Május elejétől bőségesen jutott zöldtakarmány a szarvasmarha-állománynak. Ah­hoz képest, hogy a 85 tehén között több még a kiselejtezésre váló, gyenge termelésű, a fejési átlag 8,3 liter. Az idén 40 fiatallal fris­sítjük a tehénállományt s remél­jük, hogy jövőre már nemcsak 8— 16 literes és nemcsak 28 tíz literen felüli tehenünk lesz. A kocaállo­mányt is frissítjük harminccal. Bár a száz kocára nem lehet pa­nasz, hiszen 14 az évi fialási át­lag. Hozzálátlak a tervszerű állattenyésztéshez Ivanics József: Kocsis elvtársez év elején került szövetkezetünkbe, most már megkezdtük a tervsze­rű tenyésztői munkát, a törzs­könyvi megfigyelést is. Az a cé­lunk, hogy a takarmánytermelési lehetőségünkhöz mérten tartott ál­latállomány ne ráfizetéses, hanem a lehető legmagasabb termelőké­pességű legyen. Kárpáti József: Amint az eddi­giekből látszik, nem egészen zök­kenőmentes még nálunk a gazdál­kodás. Ráadásul nagy elemi károk is értek bennünket. Ezek ellenére az ez évi féléves mérlegünk egy félmillióval többet mutat a tava­lyi félévinél. Ez a bejelentés úgy hatott, mint a feketekávé egy jó és kevésbé ízlő falatokkal tarkított étkezés után. „Asztalt bontottunk” tehát és Kocsis Lászlóval körülsétál­tunk a majorban. Az állatok tik­kadtan álltak vagy hevertek a hét ágra tűző júliusi napon. Jövőre s aztán árnyasak lesznek már a ka­rámok. A dűlők mentének fásítá­sára érkezett 6000 nyárfasuháng- ból ugyanis Kocsis László „eltu­lajdonított” 600 darabot, s két-ké sort ültettek a karámok mellé. K. I. már le is bontott a tsz-re. Ilyen­kor alakul ki az olyan légkör: itt a terv, tessék tsz-vezető, adj kellő tartalmat a járási elgondolásnak. Az alapos eszmecsere, a demok­ratizmus lényeges éltetője közös céljaink megközelítésének. Ahol a demokratizmust kirekesztik, az ér­dektelenség irányába tolják a dol­gokat. Az irányítás hatékonyságá­nak növelése, a körülmények mér­legelése, az emberek előkészítése a termelési célok teljesítésére el­sősorban meggyőző munkát jelent. Ezt viszont csak a felelősség, az emberszeretet, a segítőkészség magas fokú ötvözete, izzása ad­hatja. Készül a békési duzzasztómű kiviteli terve Néhány évvel ezelőtt megyénk vezetői figyelmet érdemlő javas­latot tettek az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak: a Kettős-Körös békési szakaszára építsenek egy duzzasztóművet, amely előzetes számítások szerint ötezer hold művelés alatt álló területre juttat öntözővizet. Annak idején Dégen Imre, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetője is járt a hely­színen. Egy mérnök-kollektíva ez év áprilisára összeállította a békés, duzzasztómű beruházási program­ját, melyet 22 millió forintos költségfelhasználási kerettel az országos szervek jóvá is hagytak. Április óta a VIZITERV már a kivitelezési terveket készíti. Az építkezést a beruházási program alapján 1966 második felében kezdik el és 1969 első felére fe­jezik be. A próbaüzemelést 1969. május 31-re irányozták elő. \/ ezetőnek lenni, emberekkel bánni több a hivatali köte­lességnél. Ez hivatás! A hivatás gyakorlása pedig sohasem volt összeegyeztethető az utasítgatás- sal. A hivatás, a hivatással élés többek között azt jelenti, hogy társadalmi céljainkhoz naponta újabb és újabb barátokat, elvtár­sakat nyerünk. Végső soron egy já­rási, városi szakirányító gárda akkor látja el jól feladatát, ha a mindennapos küzdelemben — a kisebb hibák ellen is — szorosra kovácsolják soraikat, ha a mun­kát hivatásuk szerint szervezik, és így szolgálják a szövetkezeti veze­tők és családok boldogulását. Dupsi Káról) Közületek munkaerőigénye Nagy gyakorlattal rendelkező vil­lanyszerelőket a megye területén vál­tozó munkahelyre, békéscsabai telep­helyre 1 fő autóvillamossági szerelőt keres felvételre a Békés megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalat központi karbantartó üzeme. Békéscsa­ba, Kórház utca 1. (István-malom.) *0623 Az ÉM 44. 9Z. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka helyekre — férfi és női segédmuuka sokat, valamint kubikosokat. Munka« szállást és napi kétszeri étkezést biz­tosítunk. Taná< sigazolás és munka ruha szükséges. Jelentkezés: Boda pest V„ Kossuth Lajos tér 13—15, föld­szint. 205 Csongrád—Békés megyei MÉH Vál­lalat békéscsabai telepére (Sallai u. 6- szám) minőségi áruátvevőt, gyomai telepére (Kossuth utca 45 szám) áru­felvásárlót keres. Feltételek: középis- | kólái vagy technikumi érettségi. 90634 A Derekegyházi Állami Gazdaság állattenyésztési szakmában tanulókat vesz fel, sertéstenyésztési szakon csak lányokat. Jelentkezni lehet írásban 1965. augusztus 4-ig Derekegyházán, j AG tanulófelügyelőnél. Bentlakást, i teljes ellátást, és a kollektívben elő- ■ írtakat biztosítjuk; nyolc általános is. ! kólái végzettség és orvosi alkalmas- | sági igazolás szükséges. 111369

Next

/
Thumbnails
Contents