Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-22 / 171. szám
1»65. július ZZ. Csütörtök Panaszok és érvek Napirenden: ismét a KISZ-lahóielep Békéscsabán 1963-ban kezdték meg a Lencsési úti KlSZ-lakóte- lep építkezéseit. Azóta már 10 épületet adtak át. Szépek. Ez viszont nem elég. Különösen nem elég akkor, ha közülük hét házba nincs még bevezetve a víz és szennyvízcsatorna sem létezik. Mindezeknek több mint fél évvel ezelőtt, az építkezés, valamint a külső és belső tatarozás befejezésével egyidejűleg meg kellett volna lenniük. Tarthatatlan az állapot, ami itt uralkodik... A lakók véleménye — Januárban, sőt már decemberben készen voltak a házak. Azt mondták akkor — panaszkodik az egyik lakó —, hogy akinek nagyon sürgős, az beköltözhet. A villany még nem volt bekötve, de ezen felül a vízvezeték- és csatornahálózat beépítése is elmaradt. Azóta több mint egy fél év telt már el és még mindig csak álom a közművesítés... Valóban. A házak előtt hosszú árok húzódik végig. A benne felgyülemlett talajvíz kezdi alámosni a járdalapokat olyannyira, hogy azok néhol máris veszélyesen lógnak a levegőben. Tettek már ez ellen panaszt az illetékeseknél? — Számtalanszor. Utoljára azt ígérték, hogy június 1-re lerakják j nemrégen foglalkozom ezzel az a csővezetékeket. Ez persze még üggyel. Menjünk fel Sipiczky elv- azóta sem történt meg, pedig leg- | társhoz. Se út, se járda. Mialatt mi beszélgetünk, egy fiatalember akrobatikus mozdulatokkal közeledik felénk a hatalmas pocsolyán át. Az utolsó épületben lakik... — Ez még csak a jobbik eset, ha hazafelé kell így jönnünk — magyaráz Wiand Ferencné —, de képzelje el ugyanezt, amikor munkába sietünk. Én is nemegyszer elkéstem emiatt. — Ráadásul a busz is elég ritkán és rossz időpontokban közlekedik — szól közbe valaki. Jó lenne, hogyha sűríteni tudnák egy kicsit a járatot... Sok-sok panaszos vélemény hangzott el itt, a lakótelepen. Ezek mögött azonban csöppet sem házsártosság és rosszindulat rejlik, hanem pontosan ellenkezőleg: jó szándék, a nagyfokú hiányosságok pótlásának sürgetése. De ne zárjuk le még ezeket a kérdéseket. Kérdezzük meg az illetékes szervek képviselőit. Csatorna és vízvezeték — Igazság szerint a közművesítésnek még az építkezés megkezdése előtt be kell fejeződnie — kezdi Hamvas elvtárs, a városi tanács kivitelező részlegének vezetője. Hogy mi volt az oka ennek a nagy hanyagságnak, én pontosan nem tudom, mivél csak alább vizünk lenne már — mondja Dobróczki György né, aki éppen most tért vissza a kútról, ki tudja, hogy ma már hányadszor, hiszen mosni akar... Az udvaron egy összetákolt W. C.-t pillantok meg. Igen, egy ideig még ezt kell használniuk a lakóknak, hiszen azt mondják, hogy a csatornázás, a víz kivezetése eddig még csak szóba sem került. Közben egyre többen kapcsolódnak be beszélgetésünkbe. Mindenki panaszkodik. Az itteni állapotot látva, panaszukat bárki jogosnak találhatja. Kovács András elmondja, hogy az árkokat ők ásták ki, de ez mit sem gyorsított a munkálatokon. Tarthatatlan a helyzet Se víz, se szennyvízcsatorna és szeméttároló sincsen. Ezenkívül négy „befejezett” házban még a villany is csak ideiglenes. A tüzelőraktár pedig oly kicsi, hogy legtöbb helyen a szén kint ázik a ház előtt. — Fáskamrákat akartunk építeni, de nem engedélyezték. Azt mondták, nem lesznek egységesek. Erre mi kértük, hogy tervezzék meg ők, azonban ebbe már nem mentek bele — mondja Mezei néni. MÁR MOST SZEREZZE BE iskolaszereit A MEDGYESEGYHÁZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET KULTÜRCIKKBOLTJÁBAN, MEDGYESEGYHÁZÁN. BŐSÉGES ÁRUVÁLASZTÉK AKTATÁSKÁKBAN, KÖRZŐKÉSZLETEKBEN, KÖNYVBORÍTÚKBAN, TÖLTŐTOLLAKBAN STB. CIKKEKBEN. A városi tanács építésügyi osztályának vezetője így tájékoztatott: — A lakótelep közművesítését már a múlt év szeptemberére biztosítani kellett volna. Ennek a munkának az el végzése közvetlenül a magasépítők mélyépítő részlegének vagy a víz- és csatornamű vállalatnak, egyszóval, a szak- vállalatoknak a feladata lett volna. A szakvállalatok azonban némi időhúzás után végül is különböző nehézségekre hivatkozva cserbenhagytak bennünket. A víz- és csatornamű vállalat azzal lépett vissza, hogy ők nincsenek megfelelően felszerelve. Vállaltuk, hogy az anyagot beszerezzük, mivel azzal érveltek, hogy villanyuk sincsen. Ezt a kérést is teljesítettük, aztán csövet is szereztünk. Több indok nem volt, de a vezetékeket sem rakták le. Ez áprilisban történt. Végül is ki vállalta a munkát ? — A szakvállalatok közül egyik sem. Ezért kénytelenek voltunk úgy dönteni, hogy terven felül és előzetes felkészülés nélkül megcsináljuk helyettük mi. Pénzünk és munkaerőnk van. Most viszont minden azon múlik, hogy az árvízkárok helyreállítása mellett tudnak-e biztosítani nekünk is anyagot. A munkálatok elvégzésére most alakítjuk meg 10. részlegünket, a mélyépítő részleget, aminek céljellege lesz. — Így mikorra várható a közművesítés befejezése? — A munkákat már elkezdtük. Reméljük, hogy az ősszel be is tudjuk még fejezni a rendkívüli árvízhelyzetből eredő anyagellátási nehézségek mellett is. Az építésügyi osztály vezetője által elmondottakból kiderült, hogy a feladatot valóban a mélyépítő szakvállalatok miatt nem lehetett időben teljesíteni. Mit mondanak erről a víz- és csatornamű vezetői? Rosenberg mérnök — Vállalatunk nemrégen tért át erre a profilra, így valóban nem rendelkezünk még mindenféle eszközökkel. Speciálisan a KISZ- lakótelep területén a következő a helyzet: itt a talajvíz igen magasan, 40—50 centiméterre van a terepszint alatt, amihez többek között szádlemezekre és rzívóku- tákra lett volna szükségünk. Szerettük volna megcsinálni, de mivel ezek az eszközök nincsenek birtokunkban, úgy gondoltuk, nem tudjuk időben elvégezni a kért munkákat. Kötbért pedig nem akartunk fizetni... — Így azonban egyáltalán nem készült el még a közművesítés. — Ez tény. Viszont mi arra nem gondoltunk, hogy a teljesen felszerelt Békési Vizműópítő Vállalat is visszalép. Panaszok és érvek, amelyek számtalanszor elhangzottak. Sokszor már unalmasnak is tűntek, pedig talán mégiscsak szükség volt rájuk ahhoz, hogy minden tisztázódjon és végre meginduljanak a munkálatok. Réthy István Közös Hifink Vitába bonyolódtam egy műszaki emberrel a minap. Valami olyasmit állított, hogy azért is nehéz nálunk növelni a termelékenységet, megszüntetni a veszteségeket, mert eléggé lusta, fegyelmezetlen nép vagyunk mi, magyarok. Példákat hozott fel, milyen sokszor tapasztalni, hogy egyesek a munkának csak a kényelmesebb oldalát szeretik. Milyen sok időt elfecsérelünk az előző napi meccs eredményének megvitatására, különböző „maszek” ügyek — esetleg fusi munkák — lebonyolítására munkaidő alatt. Szóba került, hány csellengő embert látni egy-egy üzemben, mennyi igazolatlan hiányzás fordul elő. Mégis hevesen ellentmond- tam, cáfoltam nyilvánvalóan elfogult vitapartnerem érveit. Először is nem hiszek abban, hogy léteznek „lustább” és „szorgalmasabb” népek. A társadalmi adottságok, a munkakörülmények, bizonyos szükségszerűség, esetleg a körülvevő közösség morális arculata befolyásolja, ki mennyire lelkiismeretes a munkájában. Tény, hogy lógósok, fe- gyelmezellenkedők mindig akadtak, azonban az üzemek, szövetkezetek, munkahelyek józan gondolkodású dolgozóinak többsége előbb-utóbb elszigeteli őket. Mindinkább erősödik a közszellem, amely nehezíti, s végül lehetetlenné teszi azoknak az embereknek a helyzetét, akik nem érzik kötelességüknek a munkaidő becsületes végigdolgozását, akik munkatársaik rovására kihúzzák magukat a tennivalók egy része alól. A mi üsemeinknél a szocialista munkarenddel együtt jár, hogy elsősorban a dolgozók nemes becsvágyára, értő együttműködésére számítunk és nem a fegyelmezés adminisztratív eszközeire. Van persze, aki nem ért a jó szóból, csak akkor kap észbe, ha már hátrakötötték a sarkát. Beszélgettem egy idősebb szaktárssal, aki panaszkodott, hogy nehéz megfékezni némely fiatalokat; bezzeg az ő ifjúsága idején a tőkés üzemben kevesebb volt a probléma a túltengő temperamentumú vagy éppen tunya fiatalemberek körül. A legkisebb fegyelmezetlenkedés: le is út, fel is út! Természetesen, amikor a munkafegyelem kérdéseit boncolgatjuk, nem helyes, ha csak a fizikai munkások csoportjára szűkítjük a problémát. A munkafegyelem megtartása nemcsak a munkás „magánügye”. A dolgozó olykor azért cselleng, mert éppen nincs mit tennie, nincs munkája. Esetleg azért, mert fegyelmezetlenül dolgoztak mások, akiktől függ a termelés zökkenőmentes megszervezése, az anyag ütemes biztosítása, a folyamatos munka feltételeinek megteremtése. A munkaidő maximális kihasználása, az ember legjobb képességeinek lat- bavetése olyan követelmény, amely egyformán érvényes a munkapadok, a rajztáblák és az íróasztalok mögött dolgozók számára. Hiszen a lelkiismeretes termelőmunka nem öncél, hanem előrehaladásunk, társadalmunk további gyarapodásának egyik feltétele. Mindnyájunk közös érdeke. —ajda— Túltelj esítetíe lakossági tervét a Vésztői Építőipari Ktsz A Vésztői Építőipari Ktsz az első félévi lakossági tervét 135 százalékra teljesítette, a közületi munkákban azonban jelentősebb a lemaradás. Az utóbbinak főként a kedvezőtlen időjárás, valamint a száj- és körömfájás az oka, ami miatt 8 ezer munkaóra esett ki a termelésből. A fontosabb munkák közül Békéscsabán a Mokri utcában épülő társasház augusztus végéig készül el, Körösladányban 1 millió forint költséggel az Űj Barázda Tsz részére egy 96 férőhelyes tehénistálló, Szeghalmon 4, Vésztőn 1 kislakás épül. A szövetkezet a szakemberutánpótlás biztosítására 12 fős tanulóbrigádot szervezett, mely egy oktató irányításával dolgozik. Gergely Mihály: 320 IDEGENEK Regény 36. — Nem akkor voltál tüdő- gyulladásban, hanem fél évvel előbb. — Ugyan, miéit hazudott volna apám?! — vetette ellene lob- banékonyan a fiú. — És nekem mi okom lehet, hogy most hazudjam, fiam?! — Én úgy tudom, ahogy elmondtam! — jelentette ki határozottan a fiú. — Szóval, szerinted mikor vol_ tál tüdőgyulladásban? — Negyvennyolc májusában... Amikor otthagytál minket! — Várj egy kicsit — mondta az anya, kiment, s néhány perc múlva visszatért. Valamiféle papír volt a kezében. — Ismered Grenda doktor aláírását, olvasd. A fiút megzavarta a pár soros írás, nem értette. — Mi ez tulajdonképpen? — Grenda beutalója. Akkor adta, amikor abban a bizonyos tüdőgyulladásban szenvedtél. Este megírta, hogy ha reggelre sem csökken a lázad, ne is hívjuk őt, hanem azonnal vigyünk be a kórházba. Egész éjjel virrasztottam melletted, óránként cseréltem a vizesborogatást, és reggelre túl voltál a krízisen ... Lement a lázad, és nem kellett kórházba vinnünk. A fiú kikapta az anya kezéből az írást, hangosan olvasta a dátumot. — 1947. november 24 ... Akkor lett volna? — Igen, fiam. — De hát miért tette későbbre apa? Nyílt az ajtó, belépett Rado- ván és Andi. — Szeretnénk vacsorázni, légy szíves — mondta Radován. — Andi már követelődzik. — Rögtön megyek — mondta az anya. Megvárta, míg férje és kisfia kimegy. — Most már igazán mindent el kell mondanod! — ösztökélte a fiú. — Értsd meg, nekein tudnom kell az igazságot ! — Én is akarom, hogy megtudjad — mondta az anya, miközben kifelé tartott, végigsimított fia izgalomtól kihevült arcán. — De majd holnap folytatjuk ... Talán jobb lesz, ha addig mindent végiggondolsz, magadtól is rájössz az igazságra. Az anya kiment a konyhába, hozzálátott, hogy vacsorát készítsen. A fiú a kisszobában maradt, kusza gondolatait próbálta rendezni. A régi irományok közül előkerült egykori kórházi beutaló, mely az ő betegségének volt a koronatanúja, megingatta apja elbeszéléseinek hitelét, de anyjának sem tudott hinni, mert képtelen volt egyszerre a merőben ellentétes magyarázatot elfogadni. S főként az késztette kétkedésre, hogy anyja a betegség időpontját kivéve nem volt hajlandó elmondani, hogyan történt a szakítás. Ha neki volna igaza, akkor elmondaná! Mégiscsak van ta- kargatnivalója, azért hallgat vagy mellébeszél, mert fél az ő elmarasztaló ítéletétől. * A fiúnak néhány ajánlott s express küldeményt kellett elvinnie, de halogatta, hogy később indulhasson. Fél egykor ért a főpostára, aztán elsétált a közeli leánygimnázium elé, hogy megvárja Borát. Reggel óta készült a találkozóra, ezért nyári egyenruhája zakójáról lefejtette a szálloda aranyszövésű emblémáját, zsebre tette, így senki sem gondolta volna, hogy az elegáns halványkék ballonöltöny: munkaruha.
