Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-16 / 166. szám

19*5. július 16. 3 Péntek Segítenek a fiatalok A Békés megyei fiatalok — el­sősorban a kiszesek — mind több felajánlást tesznek a nyári mezőgazdasági munkák és az ár­vízikárosultak segítésére. Füzesgyarmaton a Radar-szol­galat a közelmúltban megvizsgál­ta az aratási felkészülést. Ezenkí­vül megyénk más területein is fi­gyelőmnél kísérik azt, hogy mit tudnak tenni a minél kevesebb szemveszteséggel történő betakarí­tásért Nem tétlenkednek megyénk fia­taljai, segítenek az árvízkárosul­taknak is. Az ipari tanulók egy csoportja Répcelakra utazott, s ott tevékenykedik a helyreállításban, a mezőberényi téglagyár fiataljai közül pedig sokan több tízezer tégláit gyártottak árvizmúszakban az elmúlt vasárnap. Valamennyi orosházi KISZ- szervezet vállalta, hogy tagjai egy­napi keresetüket az árvízkárosul­taknak ajánlják fel, továbbá a he. lyi művelődési házzal közösen kul­túrműsort tartanak, aminek bevé­telét szintén a célra fordítják. Ele­ken a helyi traktoros ifjúsági szo­cialista brigád az árvízkárok hely. reállítására egyhavi keresetének 10 százalékát ajánlotta fel. Üjki gyoson 70—80 fiatal dolgozik gép­Leleményes kertészek Egy kis nádfedeles viskó s né­hány négyzetméternyi ablaküveg jelezte 4—5 évvel ezelőtt az újkí- gyósi Aranykalász Tsz kertészetét. A leleményes kertészek már ak­kor is csaknem másfél millió fo­rint értéket termeltek. Most csak­nem 2,8 millió forint a tervük 110 holdra és 12 ezer négyzetméter üvegfelületre. A korai termés egy résziét már letakarították s a he­lyére vetett 20 hold uborka, 36 hold zöldbab és 40 hold kései ká­poszta szépen fejlődik. Még a tavaly telepített erdősáv közé is vetettek zöldbabot, amit szárazon adnak át a MÉK-nek. pel az aratásban és a növényápo­lásban. Ezek a fiatalok egyenként 2—3 munkaegységgel járulnak hozzá a károk helyreállításához. A békési járás kiszesei Hidas­hát mellett építőtábort akarnak létesíteni, ahol a növényápolásban segítenek majd. A tótkomlósi Alkotmány Tsz fiataljai 25 hold kukoricát gaztalanítottak társa­dalmi munkában. És lehetne sorolni tovább az ön. zetlenség és a szolidaritás szép példáit, egymás után bizonyítják tettrekésizségüket a KlSZ-alap- szervezetek, s a kiszesekkel együtt helytállnak a nem KISZ-tag fia­talok is. Az első kezdeményezők egyre több követőre találnak. Segítenek a fiatalok. v. z. Nem varázslat, a közös erőfeszítés javította meg a gazdálkodást Medgyesbodzáson Az utóbbi években sok elisme­rés hangzott már el a medgyes- bodzási Egyetértés Tsz egyte jö­vedelmezőbb gazdálkodásáról. A napokban azzal a szándékkal nyi­tottunk be központi irodájába, hogy megtudjuk: milyen varázslat vagy titkos módszer hatására nö­vekedett kétszeresére egyik évről a másikra a bevétel, a szövetke­zeti gazdák jövedelme. — Csak a főkönyvelő elvtárs tartózkodik bent — közölték belé­pésünkkor. A számok embere, a főkönyvelő a falon függő két sta­tisztikai adatokkal telerajzolt tab­Közelebb az élethez Mem volt ünnepi beszéd, i útépítők, tsz-tagok vegyesen még ünnepélyesebb szalagátvá­gással, de azért mégis örömtől su­gárzó arcú embereket látok min­denfelé a kétsopronyi Dózsa Tsz központi irodája előtt. Ha hiányoz­nak is a külsőségek, a nap mégis emlékezetes marad: most adják át rendeltetésének a két és fél kilo­méteres bekötő utat. Az első hiva­talos „bejárás” után készül az át­adási jegyzőkönyv. Az iroda előtti teret nyugodtan lehetne Szegfű térnek nevezni: száz és száz szegfű bontogatja vi­rágát, minden szál gondosan ki van karózva, az iroda dolgozói er­re is szakítottak időt. A bejárat mellett fehér táblán fekete betűk hirdetik a kétsopronyi emberek becsületes, dolgos hétköznapjait: „A MINISZTERTANÁCS VÁN­DORZÁSZLAJÁVAL KITÜNTE­TETT KIVÁLÓ TERMELŐSZÖ­VETKEZETI GAZDASÁG”. Sokat ad ez a termelőszövetke­zet a tagok jólétének biztosításán felül az országinak is, jogos tehát, hogy kap is. Régi vágyuk volt ez a bekötő út az ittenieknek. Erről beszélgetnek a jegyzőkönyv elké­szülésére várakozó emberek is — dott. Nem hinnéd, milyen élesre köszörült elméje volt az öreg fi­únak, kazánkovács létére. Csuda egy politikus figura volt, még gyerekfővel belépett a szakszervezetbe, a szocdem párt­ba, 45 után a kompártba... Ha ivott, lehordott mindenféle te­hetetlen, gyáva poláknak. Hogy milyen barmok voltak Lengyel- ország vezetői; a hadsereg felét lovas hadosztályokból állították ki a második világháborúra, az­tán még csodálkoztak, hogy a nácik tizennyolc nap alatt le- gázolták az országot. Mert a lo- vaskatoma már az első világhá­borúban csődöt mondott, mitér­hetett a másodikban, a Tigrisek­kel szemben!... — De hiszen te igazán semmi­ről se tehettél! — Elmagyarázta ezt az öreg is, ha józan volt, mert szeretett politikára oktatni, csakhogy ép­pen azzal a hideg-meleg zuhany módszerével utáltatla meg ve­lem örökre. Ha beszívott, min­dig a rögeszméje kínozta, hogy biztosan valami tábornok faty- tyúja lehetek, azok juthattak a meneküléskor autóhoz, kocsihoz, és mert szépen kiöltöztetve ta­láltak meg... — Miért nem adott akkor menhelyre az öreg, ha görbéin nézett rád? — Mert nem volt gyerekük, és különben is a maga módján sze­retett. El sem hinnéd, ugye? El- xnsöcUratom egyáltalán: húsz évig értem gürizett az öreg, és a halálos ágyán is az volt a leg­nagyobb bánata, hogy nem men­tem műegyetemre. Mérnököt akart belőlem csinálni, csak én utáltam tanulni! — Mikor halt meg? — Négy éve. — És a szüleid?... Semmit se tudsz róluk? — Semmit. — A nevelőszüleid se próbál­ták megtalálni őket a háború után? — Nem. — És te se kerested őket? — Nem... A menekülés, aztán az Anders-hadtest, Észak-Afri- ka, partraszállás, biztosan el­pusztultak a szerencsétlenek. A villamos pontosan a. belvá­ros új toronyházánál állt meg, melynek egész földszintjét a Pó­dium, a város ifjúságának be­rendezett kultúrpresszó foglalta el. Züzü a nagyterem közepén ült, ahonnan jól láthatták az egyelőre még üres emelvényt. Bajnok átmenet nélkül fölvet­te a Züzüéknél megismert pó­zolást, lezserül lezöttyent a lány mellé. — Mit iszol?... Kakaólikőr! — fintorogva elhúzta a száját, s intett a pincérnek. A fiú sután álldogált mel­lettük, nem akarta őket zavarni, de azt sem indokolta semmi, hogy másik asztalhoz teleped­jék. (Folytatjuk) akik több, kisebb-nagyobb csopor­tot alkotva tárgyalják a jelentős eseményt. Közelebb kerültünk az élet­hez ezzel az úttal — mondja An­gyalos Lajos, a tsz elnöke. — Most már a busz is bejöhet egészen a tsz-központhoz. Eddig csak a templomig vezetett kövesül Ha valaki utazott vagy egyéb dolga akadt, odáig gyalogolni kellett, ha megjött, onnantól megint csak gyalogolni kellett. Persze ez még a kevesebb gond lett volna, a szál­lításokkal volt a legtöbb bajunk. Csiba Tibor, a tsz főkönyvelője veszi át a szót: — Két, sőt sokszor három erő­géppel tudtunk csak fuvarozni. Sok felesleges, illetve egyébként megtakarítható forintot vett ki a tsz „zsebéből” az a tény, hogy ta­vasszal, ősszel a rossz, felvágott úton nehezen tudtunk közleked­ni... — Tört, szakadt gép, fogat, jó­szág — szól közbe Paulik Pál, a tsz párttitkára. — Nem hosszú út ez, de nekünk többet ér a bala­toni műútnál — mondja széles mosollyal. Egy másik csoport arról tárgyal, hogy vagy 50 motorkerékpáros tsz- tag életét is megkönnyíti ez az út, hiszen pillanatok alatt jöhetnek- mehetnek most már. írja meg kérem, hogy mi, az útépítők is nagyon örülünk, hogy szeptember 30-a helyett július 6-ra el tudtuk készíteni ezt az utat — mondja Sas Imire, az utat kivitelező Hódmezővásárhelyi Köz­úti Üzemi Vállalat munkavezetője. — Azért igyekeztünk annyira, hogy megkönnyítsük a tsz-nek mór a nyári betakarítási munkáit is — fűzi hozzá Baji Gergely, aki mint a vállalat útmestere, külö­nösen szívügyének tartotta az út elkészültét. Jó érzés hallani, hogy mindenki csak úgy beszél róla: „ami utunk”. Jogos büszkeséggel ejtik ezt ki építők, tsz-tagok és mindenki, aki csak át tudja érezni, mit hozott ez a tsz életébe. Arra is jó visz- szaemlékezni, hogy milyen közös összefogással dolgozott a vállalat és a termelőszövetkezet azért, hogy ne legyen az útépítéssel sem­mi fennakadás. Ha a vállalatnak szállítási problémái voltak, a szö­vetkezet rögtön kisegítette. Ezt a közös összefogást, az egymás meg­becsülését jelképezte az a szerény közös ebéd is, amellyel a termelő- szövetkezet megtisztelte az út épí­tőit. Amikor eljöttem Kétsoprony. ból, még egyszer visszapillantot­tam az új útra, amelyen akkor négy' gyerek kerékpárversenyt ví­vott. Igen, az élet hozzájuk is közelebb jött. O. K. 1. lóra mutatott: Ezeket szoktuk megmutatni azoknak, akik szövet­kezetünk fejlődéséről érdeklődnek. Két és félszeresére nőtt - a jövedelem A beszédes számok azt adják tudtul, hogy 1962 és 1964 között a tiszta vagyon 7 millió 319 ezer fo­rintról 12 millió 987 ezer forintra, a bruttó jövedelem 4 millió 627 ezer forintról 12 millió 65 ezer fo­rintra, a kiosztott jövedelem 3 millió 180 ezerről 8 millió 142 ezer forintra növekedett. Ez az utóbbi részletesebben azt jelenti, hogy az 1962. évi 17,50 helyett tavaly mun­kaegységenként prémiummal együtt csaknem 50 forint értéket kaptak a szövetkezeti gazdák. S még egy érdekes adat: három év­vel ezelőtt egy és fél millió fo­rint adóssága volt a tsz-nek, az idén pedig már a nagy szövetkeze­teknek kijáró megkülönböztetett hitelezésben részesíti a bank. A szövetkezet fejlődését jellem­ző néhány számadatot ragadtunk ki csupán Ezután az ez évi tervről, főleg az eddig eltelt hat hónap be­vételének alakulásáról, az esetle­ges kiesések pótlására hozott in­tézkedésekről kérdezősködtünk. — A féléves bevétel mérlege néhány százezer forint többletet mutat, annak ellenére, hogy elég óvatosan mértük fel értékeinket, a várható termésátlagainkat. Kü­lönösebb intézkedésekre nincs i szükségünk. Az ez évre tervezett 2350 hízott sertésből július végéig 1072-t, a 146 hízott marhából 57-et, a 150 mázsa baromfiból 91 mázsát értékesítettünk. Pénzgazdálkodá­sunk annyira rendezett, hogy az ez évre beütemezett 42 forint munkaegységértékből minden hó­napban 20 forint előleget fizetünk. Szaporodnak a visszatérők — Mi történt tulajdonképpen Medgyesbodzáson az elmúlt há­rom év alatt: a munkaerő száma, avagy a munkakedv növekedett-e meg? — Nem éli rendelkezésemre sta­tisztika a tagok számának és ko­rának alakulásáról, annyit azon­ban tudok, hogy nincsenek sokkal többen, mint amennyien 1962-ben voltak, s az átlagos életkor sem alacsonyabb. Az eltávozott fiata­lok közül több visszatért ugyan, de a visszatérés lassúbb, mint a három évvel ezelőtti elmenés volt. — Mégis, mi a titka annak, hogy a rosszból csaknem kiválóvá vált a gazdálkodás, hogy másfélszere- sére-két és félszeresére növe­kedett a gazdálkodási eredmény, az állatállomány, a bevétel, a munkaegységérték? — Azt hiszem, az elnök elvtárs erről bővebbet tud mondani... Az elnök elvtársat — akit hiába vártunk a jelzett időig — kint ta­láltuk a szérűskertben. Traktort vezetett: szénaboglyákat vontatott az elevátor segítségével kazlazók- nak. _ ?! — Az állatgondozókkal egyez­tünk meg, hogy kazalozzák be a szénát, nehogy újra megázzon. A többi ember ugyanis el van fog­lalva az egyéb tengernyi munká­val. Korábban csak nézték a munkát — Egyébként jól elhaladtunk minden munkával. Befejeztük a széna betakarítását, a 60 hold borsó cséplését, a 300 hold őszi ár­pa aratását. Hétfőn megkezdtük az árpa cséplését és a búza aratását. Ezt már csak a kombájnokra bíz­zuk .’.. — Hogyan értsük ezt? — Ügy, hogy a 300 hold árpából 200 holdat kézi kaszával vágtunk le, mert annyira kuszáit, dőlt volt, hogy a gépek nem bírtak vele. Öröm volt nézni, hogyan dolgoz­tak benne kétszázhúszan kora reg­geltől késő estig. — Három évvel ezelőtt rá lehe­tett volna venni az állatgondozó­kat a napközben járó pihenőjük feláldozáséra, s az embereket ilyen nehéz, kora reggeltől estig tartó aratásra? — Aligha. Éppen azért volt ká­tyúban a szövetkezet szekere, mert a többség csak nézte a mun­kát, néhányan pedig azt, hogy ho­gyan húzhatnak dolog nélkül hasznot a szövetkezetből. A szövetkezeti demokrácia betűi szerint — Milyen varázsszert használ­tak, hogy azóta mindenki ereje legjavával dolgozik? — Nem használtunk mi varázs­szert és semmiféle titkos mód­szert sem. Egyszerűen addig tar­tottuk egymás után a munkacsa­pat-, a brigád- és a közgyűléseket, amíg az emberek megértették; jó föld van a medgyesbodzási határ­ban s ha ki-ki nekilát szorgalma javával a műveléshez, akkor egyik évről a másikra megkétszerező­dik a jövedelem. Nekiláttak. An­nál is inkább, mert kidolgoztuk a jövedelemelosztás ösztönző mód­szerét, a premizálást. Stencilezett papíron mutattuk ki, kik mennyi jövedelemhez juthatnak a növény- termesztésben, az állattenyésztés­ben és máshol, ha jól elvégzik, a nekik jutó feladatokat. — Ennyi az egész? — Ennyi. Minden szövetkezet gazdálkodása megerősödhet két- három év alatt, ha egyöntetűvé válik a tagok és a vezetők erőfe­szítése. — Csakhogy éppen ezt a közös erőfeszítést nem sikerült még ki­alakítani több helyütt. — Sikerül az, ha mindent, az emberekkel való foglalkozást, tö­rődést is a szövetkezeti demokrá­cia betűi szerint csinálnak. Valóban hatalmas erő sugárzik a szövetkezeti demokráciából. Kü­lönösen abból a részből, amely azt jelöli meg: mindent megbeszélni, mindent a közösség tudtával és együtt megoldani. K. L/ Á hunyai Hunyadi Tsz is létesít takarmánykeverőt Az újkígyós! Aranykalász és a békéscsabai Lenin termelőszövet­kezetek után a hunyai Hunyadi Tsz is elhatározta, hogy takar­mánykeverő üzemet létesít az ál­latnevelési és hizlalási költségek csökkentése végett. A keverő tar­tozékának számít az aratás előtt megvásárolt gabonaszárító gép is, amely az elmúlt héten szombaton kezdte meg működését és hétfőn estig 480 mázsa őszi árpát szárí­tott meg. A gép egyelőre áll, mert jó meleg, száraz idő jár a gaboná­ra. Össze! azonban minden bi­zonnyal működésbe lép, amikor is folyamatosan szárítja majd egy kombájn által letört és lemorzsolt 100 hold kukorica termését. A ku­koricát úgy szárítják, hogy az al­kalmas legyen a takarmánykeve­réshez szükséges őrleménynek.

Next

/
Thumbnails
Contents